Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. az.)' 1895. november 24. köszönti a jövő esztendőben a szorgalmas jelent, mely megülve az ezredéves fennállás ünnepét, e nemzet minden kincsét odarakja a müveit világ elé: — íme ez vagyok ma! 1 túl a modern kupolás csarnokokon, rámutat az ósdi viharlátta bástyafal közepén kiugró toronyra, melynek homlokán arany betűkkel van kiverve: Os- Budavára büszkén ejtve ki a szót: — íme ez voltam a múltban! A múlt és a jelen. Modern értekezés a nemzet haladásáról a jelen versenyében, egy élni vágyó nemzet nemes harcza a létért, melyben a fegyver az iparos szerszáma, a harczmező pedig a műhely. Ez a nemzeti kiállítás. A másik Ős-Budavára, rege a múltból, mit csengő rímbe szedett a lantos dalos ajka s pengeti hozzá Kobzán azt a mélabus danát, mely lágyan sir, ha szerelmét dicséri, de csattogó viharba csap át, ha vészben a haza. Ez a rege most válik valósággá. A kiállításon túl, az állatkert e czélra szánt nagy területén építik fel nemzeti dicsőséges múltúnk emlékére Os-Budavá- rának egy részét, úgy, a hogy állott harmadfél századdal ezelőtt, a török hódoltság utolsó napjaiban. Nagy gonddal, fárasztó tanulmánynyal, a mi elpusztult mű-történelmi emlékeink gondos és fárad- hatlan gyűjtésével már egy éve tervezik ezt: festők, művészek, irók és műépítészek. Az ősi budai vár minden háza, minden épülete külön-külön tanulmány volt. Töredezett czimerek vallanak gazdáikra. Az építkezés bizarr, sajátságos, kevert. Régi úri magyar házak nyugodt egyszerűségét tarka színekkel, kiugró erkélyekkel, rácsos ablakokkal aggatta tele a törökök megszálló serege. A városbiró házában a budai basa székelt. A régi rácz üzleteket örmény- és arabs- kalmárok foglalták el, az utcza közepéig teregetve portékáikat. A templomok tornyáról leverték a keresztet, hogy helyet adjon a félholdnak, harangszó helyett a müezzen vontatott kiáltása száll alá a toronyból. A piaczokon tarkallik a kelet népe, vásárt csapva, prédát osztva. Igen, valósággal igy fog felépülni Os-Budavára, hogy visszatükröződjék benne ama kor élete, melyet a történelem „Törökvilág Magyarországon“ néven nevez. Mert nemcsak formákról, nemcsak épületekről van szó. Maga a vár házaival, bástyáival, mecsetté alakított templomaival, minaretteivel csak korhű keretéül szolgál majd annak az életnek, melyet a maga eredetiségébe, sajátságába visszaadni törekszenek azok, a kik magukra vállalták Os-Budavára felőpitését és e nevezetes korszak életének bemutatását. Nap-nap után más-más lesz a kép, mely a török hódoltság vészteljes napjait tükrözi vissza. Ma még diadalmas hadjáratról tér vissza a budai basa és serege rablánczra fűzve hajtja maga előtt a rabságba került népét. A janicsárok zenéje harsogva kiséri a győzedelmes hadakat. Holnap a mecsetbe száll a basa, hogy hálát adjon Allahnak a diadalért Bogiáros bégéi, szerecsen testőrei kisérik és meghajol előtte Ös-Budavára népe. Harmadnapon már harczi riadó veri fel a dőzsölő janicsárokat és a tört bástyarésen hősi küzdelem után vonulnak be a magyar hajdúk, a félhold mellé tűzve a Szűz-Máriás magyar lobogót. Es igy tovább. A hadi képeket felváltja a budai polgárság akkori életének változatos megnyilatkozása. Vig szüretek, hangos zeneszóval, cséngős ekkós szekérrel, vagy talán egy-egy gazdag budai rácz lakodalma, ismét más napon a budai városbiró választása és napról-napra újabb képekben mindaz, a mi jellemzi a kort és. a benne élt embert. Nehéz volna mindezt felsorolni. Korhű öltözetek, a régi világ zenéje, danája, művészek, jól begyakorolt ének- és zenekarok és a látványosságokhoz szükséges mintegy 300 gyakorlott közreműködő, gyalog és lóháton, lehetővé teszik, hogy e felvonulások, diszmenetek szemkápráztató pompája, a várbeli épületek élethű keretével karöltve, a leghűbb alakban varázsolják elénk a múlt e képeit. Meseszerü lesz a csalódás, a mint a látogató a legifjabb jelenet oly fényesen visszatükröző kiállítás területéről kilép és egy hidoü áthaladva, mintegy varázsütésre, a csalódásig hűen utánzóit múltban leli magát. Már Os-Budavár kapujában janicsár-őrség, vagy a hajdúk csapata fogadja és átlépve a boltos- ives kapun, elébe tárul a régmúlt idők nyüzsgő élete. A piaczon zagyva lármában egyesül a kelet s nyugat prédaleső népe. Nyírott fejű, marczona tatárok kínálják harácsolt prédájukat. Nyalka kurd-lova- sok rablott paripákra alkusznak Petneházy délczeg huszárjaival. A piaczra nyíló utczák boltjaiban arabs és örmény kalmárok kínálják portékáikat. Oszlopos csarnokok aljában fekete kávét szürcsölnek az( ősz- szakállu török urak s a csarnok előtt csengő dobszó mellett járják csábos tánczukat a bajaderek. Néhány házzal odább kurucz legények mulatnak a tárogató édes hangjainál. De im . . . egyszerre csend lesz. A müezzin szava hallatszik a minarett erkélyéről, az utcza népét házaikba űzik a kivont kardu janicsárok; megharsan a kürt, megszólal a dob és méltóságos lassúsággal vonul fényes kíséretével a mecsetbe az utolsó budai basa . . . Gyönyörködve nézi majd ezt a mai kor népe, összehasonlítva a jelent a múlttal, melynek eleven emlékéül épül a magyar dicsőség szimbóluma: a magyarság államfentartó központja: — Os-Budavára. Virág Béla. A lilloxera elleni védekezésnél használandó csövek műszaki leirása. A szőlőtőkének a filloxera elleni megvédése az eddigi tapasztalatok és a filloxera életmódja s különösen a faj fentartási képesség megújítása czéljából feltétlenül szükséges a rajzás meggátlása, a filloxerának a gyökerekről a küllégre s végre a megtermékenyített törzsanyának a gyökerekre juthatásának megakadályozása alapján történik. Tapasztalati tény és köztudomású dolog, hogy a homokba ültetett szőlőtőkék a filloxera ellen teljesen meg vannak védve. Feltűnően tapasztalható Pakson ahol a homoktalaj a kötöttebb agyagos talajjal gyakran igen kis területen hirtelen váltakozik, hogy 1 kötötteb talajban levő tőkék a filloxera által elpusz- tittatnak, mig a közvetlen szomszédságukban levő homokban azok sértetlenül tovább diszlenek. Sértetlenül maradnak azon tőkék is, melyek oly talajban állanak, ahol a gyökereket befogadó alsó réteg agyagos kötött, a felső i’éteg pedig homok. Tapasztalati tény, hogy a filloxera a szőlőtőkét két, sőt három év alatt sem öli meg, hanem a szőlőtőke több évig is sínylődik, mig végre teljesen kipusztul. Tapasztalati tény továbbá, hogy a filloxera által már elsilányitott s ezen okból kivágott azon tőkék, melyeknek elegendő vastagságú anyagyökerük maradt az alsó rétegben, — a második vagy harmadik, sőt esetleg a negyedik esztendőben újra kihajtanak, szép életerős egészséges hajtásokat hoznak, melyekből kellő művelés folytán rövid idő alatt szép tőkék nevelhetők. Ezen tőkék mind addig egészségesek maradnak, mig kívülről a filloxera által újra meg nem támadtatnak, meg nem rohantatnak, midőn is újra elsatnyulnak és elpusztulnak. E helyen meg kell említenem a szőlőben való muDkálódás közben általam tett azon tapasztalatomat, hogy még a filloxera fellépése előtt kiásott ily tőkék anyagyökere a földben azok erőssége és a vágás mélységéhez arányban több, — egész tiz évig is életben marad, anélkül, hogy kihajtana. Miután kétségtelen dolog, hogy a filloxera által tönkretett és ez okból kiirtott szőlő tőkének a földben maradt gyökerei a filloxera által teljesen el vannak lepve, de a lenyakazás után ezen gyökerek mégis újra kihajtanak és erőteljes tőkéket hoznak létre, kétségtelen az is, hogy ezen uj életrekelés csak akkor lehetséges, ha a gyökérzeten élődő filloxerák megszűntek a tőkét pusztítani, azaz maguk is elpusztultak. Tapasztalati tény továbbá az is, hogy a filloxera földalatti egyes példányai juniusjulius vagy augusztus hóban a földből kijönnek s szárnyakat kapva a szőlőtőkének külső részein tartózkodnak, röpdösnek, mint- egy rajzanak. A filloxera szárnyas példányai egész nyáron át, őszig is találhatók a szőlő levelein. A tudományos vizsgálódások megállapították, hogy ha a szárnyas filloxera szaporodási képességét, érettségét elérte, leginkább a szőlő leveleinek alsó lapjára, a levélnek elágazásainál levő zugocskákba, néha a rügyekre s nagyritkán a szőlőtőke vesszejére 4—5 petét rak. Ezen petékből 8—10 nap múlva kellnek azon filloxerák, melyeknek némelyike him, másika nőstény, tehát nevezzük őket két nemű nemzedéknek és ezen két nemű filloxerák egymással párasodván, a megtermékenyített nőstény egyetlen egy, jól kifejlett petét rak a szőlőtőkének szilárd tóval szövet képezte, különböző szinü czérnákkal ki- varrva. Télen a bőrből készült mellbunda került elő. A nadrágviselet csak közvetlen 1848. előtt kezdett divatossá vállni, főleg Perlakon és vidékén. Szabása s egész kiállítása magyaros volt: kék szinü, piros szegélyzetü, némely zsinorzattal. Ezután szürke szinü lovagló nadrág lett divatos. Oldalt végig sárga gombok voltak divatosak. A kabát viselet még későbben kapták fel. Akkoriban csuhát hordtak, mely kétféle volt: rövid és hosszú, mind a kettő fehér darócz ból készült. A rövid csuha egy mai, közönséges kabát hosszúságú öltöny volt, a szélein s hátán veres és kék posztó- czifrázatokkal, mint az jelenleg a zagoijai horvát népnél is látható. A hosszú csuha bokáig ért s hű utánzota volt a most is divatozó somogyi szűrnek. A kabátok divatja a menteniczával és deczembriszszel kezdődött. Az előbbi csombig érő, sárga zsinorzatu volt, ujjain zsinór-rózsákkal, az utóbbi, melyet, mint neve is sejteti csak télen viseltek, bokáig ért s elől végig prémes volt, melyet két oldal zsinórzat kisért s összekapcsolására is zsinór szolgált. A fehérnép csaknem teljesen a maga fonta s varrta ruhában járt. Inge testhez álló szűk ujju, a szoknya kevés ránczu, rövid szabású volt. Ezek, valamint a fej-, vállkendő és a kötény vászonból voltak. A kötényt festették, mig a többit meghagyták természetes színükben. Az ingre jött a veres alapszín posztószövetü mellény, rövid bunda. Erre pedig az ujj és gallér nélküli hosszú darócz zubbony, alul 2—3 keresztbe futó sávval. Zubbony ünnepnapra is volt készítve, ez azonban nem daróczból, hanem posztóból. Színe vörös volt, zsinorzattal is el volt látva. A deczembris a nők közt is elterjedt. Most már a viseletben is más világ van Muraközben, egészen más. A régi spártias egyszerűségű viseletét, mint az öregek mondják „uras viselet“ váltotta fel csaknem egész Muraközben. Ha párhuzamot vonnak a régi s uj viselet közt, meg nem állhatják, hogy az előbbit ennek rovására föl ne dicsérjék. Az ő zsíros kalapjuk nem ereszt tte át a vizet, a csuha mellett nem kellett esernyőt czipelni: az akkori ruha nem kényeztette el a testet: a férfiak a legnagyobb hidegben is pőre gatyában, a fehérnép szoknyában járt. Jelenleg a muraközi népviseletnél úgy a szint, mint a szabást tekintve, két főjelleget találunk: az alsómuraközit, melynek főszine mind a két nemnél a fehér és a fekete és a nyugotmuraközit, melynél a nők felsőruházata különböző szinárnyalatu, a férfiak viselete pedig mindinkább az urias felé hajolva kezdi népies motívumait elhányni. Muraköz nyugoti része viseletében a staer s vend befolyásnak nyitott utat a magyar mellett j ezek közül a hegyvidéki sokkal nagyobb mérvben átvéve a stájeri szlovének viseletét, mint az ugyan-e vonalban éső Dráva melletti lakosok, kiknél a magyar viselet utánzatának átalakulásához erős nyomai vannak túlsúlyban. . Az alsómuraköziek ruházatának átalakulásához s mostani megállapodottságához a drávamellékki magyarok viselete lehetett legnagyobb hatással. Az alsómuraközi férfiviselet a kisgyermekségtől az öreg korig csekély eltéréssel ugyanaz. A fiú gyermekek iskolábaküldésükkor nyernek gatyát, addig egy szál hosszú ingben járnak. A férfi-ing len vagy vászon szövetű, elől a gallérnál, valamint széles ujjai a vállnál és a kézelőnél sürü ránczokba szedve. Az ing rövidke. Felső nyílása hátul a kapunál van. A kézellő s gallér czérnakivarásokkal ékeskedik. A hosszú szűk gatya alsó részét a csizmaszárba gyűrik, az ing alját pedig a gatya felett viselik. Hétköznapi visele- letükben a fekete vagy kék szinü bokáig érő kötény elmaradhatatlan. A mellény és kabát fekete és kékes posztóból van s gyér zsinorzatu. A mellényt sürü gom- bozat s színes czérnakivarrások díszítik rajta ma mar a szolgalegénynél is ezüst láncz fityeg. Újabban | nadrág viselete általánossá vált. A hegyvidékiek könnyű vékony felsőruhát viselnek. A nők viseletében a népiest sjellemzetest Muraközben találjuk. Fehér vászon ing, kurta szoknya s kötény, mellény, bunda vagy bajka, fején sárga selyemkendő. Az alsómuraközi lányok leeresztett hajuk fonva van s tarka pántlikával. A nép egyszerű, mint festőies öltözete mindinkább tért vészit a Muraközben.
