Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
XXIII. évfolyam. 4T7. szám. Szegzárd, 1895. november 24. II TOLBAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán , számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . ! . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó t írttal több A vidék méltánylása. A mi oly régen szükséges volt, a mit a vidéki, sőt a legutóbbi időben a fővárosi sajtó oly élénkén követelt és szükségesnek jelzett megtörtént: a törvényhozás előtt törvényjavaslat fekszik, melyben a vidéken épült házak adómentességének kedvezménye az eddiginél nagyobb arányban terjeszkedik ki. A sajtó, a kereskedelmi kamarák és a törvényhatóságok tehát nem hiába kopogtattak ez alkalommal, mert meghallgatásra találtak. Kétségtelenül az első jelentékeny lépés, hogy a vidéken is föllenditsük az épités-kedvet, mert ezen az utón jutunk a vidéki központokhoz, a minek most hijával vagyunk. Hogy eljutunk a magyar társadalom konsolidációja érdekében e fontos követeléshez, azt e tényen kivül még különösen a közoktatásügyi miniszternek Temesvárott mondott beszéde is reményt nyújt. A ki fenkölten hangoztatván, hogy mint tőzsgyökeres fővárosit büszkeséggel tölt el a főváros rohamos növekedése, de az okos politika a kormányra azt a terhet háritja, hogy a vidéki városok fejlődéséért is minden lehetőt megtegyen, annál inkább, mert a főváros az egészséges fejlődés utján maga fog haladni. A vidéki uj házak adómentessége tárgyában előterjesztett javaslat-, azt hisszük, — a kormány nem magában álló intézkedése lesz, hanem kezdete azon czéltudatos törekvésnek, mely a vidéki központok létesitése érdekéből a kormány a törvényhozásnál az utóbbi időkTARCZA. Este van, — hűvös őszi este Az utczán egy lélek se’ jár — Csak szél bolyong, süvít s zizegve Dér-csipte lomb pereg alá: — r Es én meleg, — csönd s kényelemben Hallgatom ezt a bús zenét, S nézem a kék füst miként lebben A szivaromról szerteszét. Nézem, mint foszlik és terül el Egy halvány ködbe folyva át — Mig kavargatom önfeledten A forró, illatos téát. így hallgatom a szél danáját, Mig szivarom mind füstbe mén ............. — S im, egyszerre kék fátyolán át Egy kedves arcz mosolyg felém! Mind vékonyabb a fátyol immár, S mindég világosabb a kép; Amaz eltűnt! s előttem itt áll Egy nő, egy angyal, — csodaszép: Delejes fényű barna szempár, Hosszú, hamvas pillák alatt .... ben habár csak Ígéretek alakjában is, több Ízben kifejezésre jutott. Ha csakugyan ezen törekvésnek kifolyása volt a szándékolt intézkedés, akkor elismeréssel tartozunk a kormánynak, mert a vidéki házak adómentességének bővítése csakugyan legalkalmasabb eszköz arra, hogy az egyes életképes vidéki városok hatalmas közgazda- sági és ebből kifolyólag kulturális központokká fejlődjenek. Kétségtelen tény ugyanis, hogy nemcsak a lakás kérdés és az ezzel összefüggő közegészségügyi viszonyok javulása várható el az adómentesség előterjesztésétől, hanem az egyúttal kiváló gazdasági előnyöket rejt magában, a mennyiben okvetetlen maga után vonja az építkezés föllendülését. A ki pedig tudja, hogy az építő ipar körében hány és milyen iparágak találnak jövedelmező foglalkozásra, az előtt világosan áll az a közgazdasági életük és viszonyaikra kiható nagy horderő, melyet az építkezés nagyobb mérvű fellendülése magában rejt. Azért üdvözöljük mi örömmel a kormány szándékát és mert tudatában vagyunk annak, hogy a vidéki központok létesülését bizton csak akkor remélhetjük, ha azok életképes iparban és kereskedelemben gyökereznek. Már pedig az építő ipar fellendülése ok- vetetlenül még mintegy tizenegy iparágnak a fellendülését vonja maga után, melyeknek anyagait majdnem ugyanannyi kereskedelmi ág szolgáltatja. — — Sötét haja két dús fonatján — Mely vállára hull — kék szallag: Hogy rám nevet cseresnye ajka Kivillannak a hó fogak ............. . . . . S oly igéző egész alakja, Tündér nem lehet bájosabb! — Hisz’ az vagy, tündér! kedves lányka, Ki magányomban megkeressz, 0 légy százszor, ezerszer áldva, Hogy felviditád lelkemet. .............Theám kihűlt, a tűz kihamvadt De mindez most csöppet se’ bánt — Minek a tűz, minek a téa? Hisz’ egész bensőm csuppa láng! — Künn ködös ősz . . . . s tavasz van itt benn Nyájas, éltető, langy tavasz : Tündér, hogy megjelentél nékem Szemeidben te hoztad azt! Hagy e két, napnál fényesebb nap Beám hintette sugarát Keblemben im virágok nyilltak: Kék nefelejts és gyöngyvirág. A nefelejts: a te virágod, S a gyöngyvirág 1 te vagy magad! Mély gyököt vert mindenik s már most Ki csak ha szivemmel szakad! Ha még ezekhez hozzávesszük azokat az előnyöket, melyek a rendezett lakásviszonyokkal kapcsolatos jó egészségügyi viszonyokból közvetlenül az egyének munkakedvére és ez által közvetve a közgazdasági életre üditőleg hatnak: akkor jogosan senki kétségbe nem vonhatja, hogy nem túlzás tőlünk, midőn a jelentkezett szándékból nagy eredményeket várunk, melyek azonban maradandó hatással közgazdasági viszonyainkra csak az esetben lesznek, ha ezen első lépést, mind az a többi lépés is követi, mely alkalmas és elegendő arra, hogy a kultúra és közgazdaság szempontjából annyira szükséges központok csakugyan létesüljenek. Dr. S. L. Ös-Budavára. Török-világ Magyaroszágon. Lesz tehát jövőre két budai várunk. Az egyik a régi, túl a Dunán, a lánczhiddal szemben, — ez az uj — most épülő királyi palotájával, függő kertjeivel, melancholikus csendjével. Két főpiaczán farkasszemet néz egymással az ébredő nemzet zászlós hon- védja és egy elpusztult rendszer haldokló zászlóvivője. Ez a régi vár és ma mégis ez az uj. A régi bástyák csak itt-ott látszanak inkább diszül, a régi bástyakapukat letördelte az uj nemzedék és a király palotáját nem a sáncz védi, hanem a nemzet. A másik budai vár szintén most épül. Oda építik a kiállítás tőszomszédságába. E héten tették meg helyén az első kapavágást. 1 ez a másik, ez az uj budai vár, ez lesz a régi, az ősi vár. Os-Budavára! Maga ez a szó is olyan, mintha üzenet volna a múltból. Mintha ez volna az az üdvözlet, melylyel a magyar nemzet dicsőséges múltja . . . . . Ott künn a szél bolyong s kegyetlen Sivit, tépi a lombokat Mig idebenn, az én szivemben A legszebbik tavasz fakadt! Tar. Muraköz és népe. Irta: GÖNCZI FERENZ. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — t A most piaczra kerülő derék etnográfiái műből közöljük ez ügyes részt: „A muraközi nép ruhaviselete alakváltoztatásaiban régi időktől fogva a magyar népviseletet követte s követi nagyjában jelenleg is. Most is a magyar öltözetből veszi motívumait s a nép, a mennyiben e tekintetben sajátos Ízlése keretében teheti, szívesen utánozza a magyar népviseletet. A muraközi nép viselete még nem is oly régen — 30—40 esztendeje annak — mindenütt egyforma volt. A férfiak alacsony, elvágott (vízszintesen álló) tetejű kalapot hordtak, mely az akkori hosszú hajviselethez igen alkalmatos volt. Hajukat elválasztva a fül mögé fésülték s hátul két fonatban befonták. Ékességül fésűt is tettek a hajba. A kalap kivül- belül zsírozott volt. Ezt a hatvanas években a hosz- szu pántlikás, pörge magyar kalap váltotta fel. A rövid ing és szűk gatya durva len- vagy kendervászonból készült. A mellényt kék, vagy zöld posz-
