Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-20 / 42. szám

1895. október 20.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (42. sz.)

'néhány holdacska földem, melynek termékeit eddig többször szedte meg az árviz, mint én és mivel én is fizetek némi összeget a védmüvek költségeihez, hát tán nekem is lehet valamelyes szavam a dologhoz.

Szivesen elhiszem a szabályozás műszaki vezetőségének azt, hogy a Duna szabályozása után fön- marandó holtágakban zsilip segélyével felújítható leend a porhadásnak induló vizünk s hogy ezeket a holt medreket időnként úgy kiöblögetik majd, mint én poharamat, vagy úgy kitisztítják, mint én szoktam a pipám bagós mocskát, akár azt is elhiszem, hogy a fölös viz.től megszabaduland, de annyi vizünk marad, a mennyi a holt mederben termelendő konyhavetemé- nyek öntözéssel való éltetésére szükséges; azt is szivesen elhinném, ha arról biztositanának, hogy többször felfrissitendő vizünkben a halak époly vigan fognak ficzánkolni, mint eddig s nem keilend messze mennünk, hogy a jó paprikás léhez való halhoz jussunk. Mindezt persze óhajtom is, hogy igy legyen. Es mélyen meghajolva a tudomány hatalma előtt e téren is, óhajom és ezrek óhaja megvalósulásának reményére nézve is elég szilárd alapot találok a műszaki vezetők szaktudományában.

De mit használ a legtudományosabban elkészített terv, ha annak kivitele késedelmes vagy épen hiányos. Egy szépen kidolgozott terv keresztülvitelénél mindennek úgy kell mennie, mint a karikacsapás, hogy , a kellő eredmény elérhető legyen.

Föltételezzük, hogy a szabályozási tervek nemcsak szakszerűen jól elkészittettek, hanem kellő állami felügyelet s felülbirálat utján ami tán bennök kevésbé jó volt, az javíttatott és ami hiányos volt, az pótoltatott; és nincs más hátra, mint hogy a paks-fadd bogyiszlói — mert ennek a dunavonalnak szabályozásáról szólunk — ármentesitő társulat tisztviselői lelkiismeretesen, buzgó s egyöntetű összeműködésük- kel minél pontosabban eszközöljék a tervek keresztülvitelét.

A lelkiismeretes buzgósághoz magában véve — a mint mi észleljük — nem férhet szó; de nem igy van ez az egyöntetű, egybevágó közreműködés tekintetében.

Rövid néhány év alatt az ármentesitő társulat mérnöki személyzete harmadszor változik. Kívánatos lenne ennek okát tudni; eredményeit könnyebb látni s mérlegelni. Egy következménye kétségtelen: az, hogy a munkálatok menetét annyiban legalább is lassitja, amennyiben alig ismerkedik meg az itteni viszonyokkal az egyik mérnök, jő utána az uj s ez még alig hozta lendületbe a mnnkát, már ismét más veszi át szerepét, tán a szerepnek azon mellékletével, hogy nemsokára ő is másnak fog helyet adni.

Hogy e körülmény mellett a munkálatok minő sorsra jutnak, azt könnyű elgondolni. De hát ki és, mi ennek az oka? A társulat tán nem méltányos a díjazásban ? Az alapszabályok talán oly teendőket szabnak a mérnökök elé, melyek ezekre nézve el- viselhetlenek ? Tán a társulat együttműködésre hivatott tisztviselői személyes érintkezéseikben az egyetértés egyensúlyáról nem tudják megadni a munkálatoknak azt az irányt, azt a lökést, mely azok előbbre vitelének nélkülözhetlen feltétele?

Az alapszabályok 71., 78., 92., 104. és 113. §§-ai a társulat két tisztviselőjét az illető ügyekre nézve egyetértői eg való eljárásra utalja; nagy baj az, ha az egyetértés hiányzik.

Erre nézve az érdekeltekben méltán aggodalmakat keltő hirek keringenek a levegőben. Vajha megczáfoltassanak azok! Mert amint a nagy vállalattal Trója ostromára indult görög királyok, addig czélt nem értek, mig egymás közt az elsőségért versenyeztek, úgy mi sem érünk czélt minden nagy költekezésünk daczára egymás közt versengő tisztviselőkkel.

Az alapszabályok oly szabatosan körülírják egyesek hatáskörét, hogy jó akarat mellett azt összezavarni nem lehet. Az alapszabályoknak gyakorlatban való alkalmazását csakis személyi viszonyok által keltett keserűség tévesztheti meg; mert az egyéni érdeken alapuló önző czélok felülkerekedési vágyának és törekvésének fönforgását kizártnak kell tekintenünk. Egy bizonyos s ez az, hogy egyöntetű ügyvezetés hiányának levét az érdekelt társulati tagok isszák meg.

De talán elbirhatlan teendőt rónak az alapszabályok a mérnökökre, vagy talán méltatlan a szerep, mely működésük körében nekik osztályrészül jut? A mérnöki állások pályázat utján töltettek be. Ismerték-e a pályázók az alapszabályokat s az azokban nekik kijelölt szerepkört? Ha nem kutattak utána, hogy mily feladat, mily szerepkör várakozik reájok elnyerendő állásukban, miként tudtak arra vállalkozni ?

Ha a munkálatok körüli rendelkezési jogaik mérve iránt nem iparkodtak tisztába jönni s az iránt biztosságra jutni, vájjon emelhetik-e a panaszt, miszerint rendelkezési jogaik igen megszoritvák ? És ha az alapszabályokban körülirt rendelkezési joguk szenved csorbát, nem kereshetnek-e bajaikban orvoslatot a közgyűlés vagy választmány utján?

Onkénytelenül merülnek fel bennünk e kérdések, midőn halljuk, hogy a társulat mérnöki személyzetében ismét változás készül beállani.

Igen kérjük, mi érdekeltek, a társulat közgyűlésein I mi érdekeinket is megbízásunkból képviselőtársulati tagokat, miszerint a közel jövőben megtartandó közgyűlésen vizsgálják meg jól e dolgokat s intézkedjenek a szükséghez mérten.

És engedje meg a tisztelt Szerkeszd ur is, hogy tiszteletteljesen kérjük, miszerint a paks-fadd-bogyiszlói ármentesitő társulatnak lehetőleg választmányi tagjai közül nyerjen meg valakit becses lapja számára tudósítónak,*) ki a társulati ügyek menetébe kellőleg beavatva lévén s azoknak nemcsak ellenőrzésében, ha nem az alapszabályok szerént intézésében is tevékeny részt vévén, leginkább alkalmas lenne a társulat ügyeinek állásáról e becses lap utján értesítéseket adni; fontos érdekeknek tenne ezzel nemes szolgálatot s hálára kötelezné az egész ármentesitő érdekeltséget.

Egy érdekelt.

Pécs ünnepe.

A szomszédos törvényhatóság, Baranyavármegye székhelye: Pécs szab. kir. város nevezetes ünnepet ült a múlt héten.

Két monumentális középület adatott rendeltetésének. A kereskedelmi és iparkamara uj háza nyílt meg elismert fontos érdekek szolgálatára s utána a pécsi nemzeti színházban tartották meg az első előadást.

A hazai ipar és kereskedelem és a nemzeti kultúra nyertek uj, hozzájuk illő lakást régi otthonukban.

Földmivelő állam vagyunk még mindig; az ipar, a kereskedelem gyerek korát éli még nálunk, erősen küzd még a kezdet nehézségeivel s az idegen befolyás ellen, de a mezőgazdaság válságos helyzete rákényszerit ezeknek mivelésére, ha nem akarunk elveszni a népek tengerében.

Kultúránk is nagyot haladt előre; annyira értünk néhány évtized alatt, mint más államok századok során; de a mű még nincs befejezve, sokan vngyunk még, a kik idegen kultúrának hódolunk, sokan, akik meg éppen ellenségei a magyar kultúrának, sőt nem oly nagy idő, hogy Pécs maga is még német volt.

Ma templomot nyitott a magyar közmivelődés- nek; dicsőség legyen neki érte.

Az utóbbi időben óriásit haladt ez az ősi város ; volt is, van is benne akarat és becsvágy nagy és súlyos áldozatokat hozni előhaladásáért.

O felsége a király rövid időközben két Ízben látogatta meg, jól érezte magát falai közt s kegyes elismeréssel volt a város és vezetői iránt.

Mostani ünnepén két miniszter látogatta meg, az ipar és kereskedelem legfőbb őre: a kereskedelemügyi miniszter és az ország belügyének kormányzója : a belügyminiszter.

Bár magának Pécsnek fejlődése iránt a legmelegebb rokonszenvvel viseltetünk s a közművelődés igaz barátjának valljuk magunkat, minket önző embereket mégis a kereskedelmi és iparkamarának ülése, illetve a hazai kamarák országos értekezlete érdekel leginkább, mert itt a fiumei kamara indítványa folytán szóba került a megyénk déli részét igen közelről érdeklő baja-báttaszéki dunai áthidalás.

Fiume érzi, hogy erre az összeköttetésre szüksége van és pedig égető szüksége, ha a Trieszttel felvett versenyből mint győző akar kikerülni. Érzi hogy reá nézve a lét kérdésn, hogy közvetlenül és rövid utón legyen összekötve az anyaország kincses bányájával: az alföld, Bácska és Bánát aranykalász- szal ékes rónaságaival.

De ezt nemcsak Fiume érzi, érezzük és tudjuk ezt mi is. Az ország leggazdagabb vidéke van elzárva : a tengert, Fiúmét az a nagy és gazdag országrész, viszont ennek terményeit, melyekben mi bővelkedünk, ők nélkülözik nehezen.

Ezért az egy dologért érdekelt minket a kamarák gyűlése leginkább s«fezért az indítványáért üdvözöljük mi a fiumei kamarát legszivélyesebben.

Abban történt a gyűlésen megállapodás, hogy a baja-bátaszeki áthidalás, erdekeben minden kamara külön fog illetékes helyre felterjesztést tenni.

Szívesen. Szerk.

3_

A kamarákon tehát a sor az ipar és kereskedelem érdekében a tett mezejére lépni.

Ritka alkalom kínálkozik szükségesebb és indokoltabb ügyben kelteni közvéleményt és nem mindig talál a közvélemény annyira országos jelentőségű ügyet, melyet több érvvel és nagyobb igazsággal lehetne a hatalom kezelőinél pártfogolni és sürgetni, mint a szőnyegen levő.

Nem helyi, de országos, nemcsak az ipar és kereskedelem, de a mezőgazdaság és fontos stratégiai érdekek követelik ennek az áthidalásnak a sürgős keresztülvitelét.

I A kamarák ez ügyben igaz ügyet védnek, hazafias és fontos ügyért harczolnak s igaz ügyüket bizonyára győzelemre is vezetik.

Jánosi Béla.

A „baja-báttaszéki vasút“ kiépítése.

A „baja-báttaszéki vasút“ kiépítése czél- jából alakult végrehajtó-bizottság tagjai a kővetkező kérvényt nyújtották be az összes hazai Kereskedelmi és Iparkamarákhoz :

Hazánk összes kereskedelmi és iparkamaráinak kiküldöttei folyó évi október elején azon felette fontos missióban gyűltek egybe Pécsett, hogy ott mint a közgazdászat leghi- vatottabb tényezői, országos érdekű és a nemzetet közelről érintő vitális kérdésekről bölcs és czélszerü tanácskozmányaikkal határozatot hozzanak.

A Pécsett napirendre tűzött és tanácskozás tárgyát képező pontok aktuálitását kétségbe vonni lehetetlen, annál kevésbé, mert a tárgyak mindenike az illető kompetens testületben jól megfontolva, ebből kifolyólag az összeség által is magáévá tétetett.

Nem vagyunk hivatva a Kereskedelmi és Iparkamarák országos összejövetele által már előre is biztosítottnak látszó siker fölött dicshymnusokat zengedezni, vagy mint hívatlanok magunk részére az ellenkezőjét arro- gálni, hanem mint az országos tanácskozmány 7-ik pontjának érdekeltjei, illetve mint a létesítendő baja-báttaszéki összekötő vasúti hid és ehhez szolgáló vasút szervező-bizottság tagjai, kik ezen ügyért sem pénzt, sem időt, sem fáradságot nem kiméivé az évek hosszú során, eddig ugyan sysifusi eredménynyel, de törhetlen türelemmel és akadályt nem ismerő kitartással remény és resignatió között élesztjük, vagyunk bátrak a Nagytekintetü Kereskedelmi és Iparkamarához következő kérésünk meghallgatásáért és ennek hazafias támogatásáért esedezni:

Az 1895. évi október 6-án tartott kereskedelmi és iparkamarák országos kongressus tanácskozmányaiból kifolyólag a következő passus reményünk teljesülésére jogosít föl: „A Duna áthidalása ügyében felolvastatott a fiumei kamara terjedelmes emlékirata és indítványa, mely a baja-báttaszéki és gombosi vasúti hídépítésre vonatkozik. Az országos értekezlet magáévá teszi az indítványt és azt határozza, hogy a kamarák külön-külön tegyenek felterjesztést.

Nagytekintetü Kereskedelmi és Iparkamara ! Nem illethet bennünket az önzés vádja, ha alázattal előterjesztett sorainkban csakis a baja-báttaszéki összekötő hid és evvel kapcsolatosan létesítendő rövid vasút vonal országos szükséges voltát hangsúlyozzuk. Ismétlésekbe bocsátkozni nem szándékunk ; és ezért alázattal utalunk a tiszteletteljesen mellékelt emlékiratban felhozott megdönthetien igazságokra, melyek mindenike elég támpont a napirenden levő baja-báttaszéki összekötő vasúti hid gyors kiépítésére. Alig van számba- vehető politikai, nemzetgazdászati országos vagy a nagy érdekelt vidékek székhelyein megjelenő lap, mely ezen áthidalást közgaz-