Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-26 / 21. szám
2 akár nem, úgy sem fogunk boldogulni; az ellen már csak fegy argumentumunk van és ez a: fegyver. őseinknek is az volt a hibája: hogy azt hitték, miszerint lehet államot úgy is alkotni és fentartani, ha a türelmesség helytelen alkalmazásával az állami közös nyelv ismeretére súlyt nem helyezünk; most adjuk meg mi ennek a felfogásnak az árát. Iparkodjunk tehát mi hasonló hibába ne esni, nehogy az utónemzedék bennünket ugyanazon váddal illethessen. Tartsuk tiszteletben mindenkinek az anyanyelvét, de törekedjünk minden eszközzel arra, hogy az állam nyelve közkincscsé váljék. Úgyis csak addig tart az ellenállás és féltékenykedés, míg ez be nem következik, ha egyszer már ténynyé vált, akkor büszkén fogja mellét verni .minden idegen ajkú, kijelentve, hogy ő születésre és anyanyelvre nézve: német, szerb vagy tót, de különben szívben, lélekben magyar! b. Bordeaux, 1895. május 16. A nagymérvű siker, melyet Francziaország és | külföldön elértem azáltal, hogy áruimat közvetlenül a girondi nagybirtokosok pinczéiből szállitom, arra ösztönöz, bogy üzletemet Magyarországra is kiterjesszem. Nincs más bordói ház, mely oly jutányos áron számíthatná az áruit, mint az enyém, mert a jelzett körülmény folytán elkerülöm a tetemes kezelési költségeket, melyek a többi borkereskedőket terhelik, egyszersmind biztosítást vállalhatván áruim természetessége és tisztaságára nézve. Bátor vagyok tehát ide mellékelve Nagyságodnak azon boraim árjegyzékét megküldeni, melyeket leginkább tartok ajánlhatóknak, ugyszinte cognacjaim árjegyzékét is. Meglehet győződve Nagyságod, hogy mindenkor teljes megelégedésére fogom kiszolgálni és ha esetleg egy kisebb megrendeléssel szerencséltet, nincs kétségem, hogy a szükséges bor- és cognacjait mindenkor tőlem fogja beszererni. Ezen reményben kiváló tisztelettel vagyok Ifj. Lilie A. Árjegyzéke a Gironde-i bortermelők szövetkezetének. Főügynökség:A. Lilie jeune, Bordeaux. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.) Vörös borok. Médoc — — — — — St. Julien — — — — St. Estéplie — — — — Cháteau Parans, St. Emilion — Cháteau de l’Estonnat, Margaux — Pontet-Canet — — — — Chateau Beyehevelle, Chau. Latour Carnet Cháteau Palmer, .Chau. Giscours--Ch áteau Larose, Chau Lóoville — Cháteau Margaux, Chau. Lafitte — Egy bordói hordó Egypaiaczk 1893 1891 18901887 1884 franc franc 125 150 175 1.— 125 150 200 225 1.25 1.50 200 240 275 1.50 2.— 250 290 350 1.75 2.50 300 350 400 2.— 2.75 350 450 550 2.50 3.— 450 500 600 3.— 3.50 550 600 700 4.— 5.— 700 775 900 5.— 7.— 900 1000 1200 6.— 8.— Fehér borok. Graves supérieures — — — 150 180 225 1.50 2. Haut. Suatemes — — — 250 300 400 2.50 4. Cognac. * Cognac 1885. évi hektoliter 250 franc, 1 palaczk 2.50 frc. ** * 1881. évi 1 330 I 1 I 3.—frc. IS „ 1878. évi I 350 „ 1 3.50 frc. **** Fine Champagne 1877. évi 1 hektoliter 400 frc. 1 palaczk4.—frc. ***** I I 1865. évii hektoliter600frc.lpalaczk6.— frc. Megjegyzések a fentebb jelzett boroknak szállítására vonatkozólag: 1. Az árak a bordtauxi állomástól (vasút) vannak számítva. A fizetés az elfogadás után három hó alatt eszközöltetik. Készpénz fizetésnél 3 százalék leszámitoltatik. 2. A költség, vagyis a szállitás és a vám Budapestig kitesz : a) egy bordói hordó borra 55—60 frt; b) egy hektoliter cognacra 88—85 frt; c) egy palaczk borra 30—35 kr; d) egy palaczk cognacra 1 frt 20—30 kr. 3. Egy bordói hordó 225 (kétszázhuszonöt) litert tartalmaz. 4. A czég szállít borokat 212 és 60 literes hordókban is. 5. Egy bordói hordó bor, vagy egy hektoliter cognacnál kevesebb mennyiségű megrendelésnél, a czég külön fölszámítja a hordó árát. 6. Cognacot hordóban legalább 30 liter mennyiségben szállít a czég. 7. A bor és cognacok palaczkokban 12, 24 és 50 palacz- konként szállíttatnak. 8. A bor és cognacnak hordóbani megrendelésénél a borok minőségét megjelölő „etiquettek“ díjmentesen elküldetnek. Főügynökség: A. Lilie jeune, Bordeaux. Kongresszus után. Véget értek a kongresszus napjai. A magyar gazdatársadalom újra visszatért házi tűzhelyéhez, hol most rá ismét nagy munka és gond vár. Mert egy- egy ilyen szabású kongresszus, mint volt az országos harmadik gazda-nagygyűlés, a gondokat nem apasztja, hanem megnöveszti. A hallgató és érdeklődő rendszerint többet tud a maga szakbeli bajairól mint a mennyit képzelt, ámbár hogy az is igaz, hogy nem olyan nagy a baj, ha rendre, minden apró deteiljében megismertük, mintha nagy arányaiban csak sejtjük. Ezeknek az országos gyülekezeteknek kisebb- nagyobb mértékben megvan a maguk katzenjam- mere. Voltaképpen a sok beszéd és sok szép határozat után jelentkezik egész meztelenségében az a tanulság, hogy a mezőgazdaság bajait határozatokkal és szép beszédekkel — sajnos — megorvosolni nem lehet. A mitől féltünk, most is az következett be, a kongresszus igen sokat markolt, éppen úgy felölelte a rendezett estélyek alkalmával, nem volt keresettebb tánczosnő nála s örült az, ki egy perezre is lejthetett vele, mert oly könnyedén repült, mintha szárnyai lettek volna s megtörtént egy alkalommal, hogy egy fiatal ember, ki a czigány szerepre vállalkozott, megtagadta a tánezdarabok muzsikálását csak azért, mert akkor nem ő, de mások tánczolnak vele; s hegedűjéből majd kesergő, majd vig hangokat csalt ki, s I énekelt, szép csengő hangon. Nem volt előkelő társaság, melyben szívesen ne látták volna, s melyben lelke műveltségével alkalmazkodni tudó egyszerűségével fel nem tűnt volna. Szerette is mindenki, mutatja azt a véghetlen részvét, mely betegágyánál tett látogatásokban oly bensőleg nyilvánult. A bánatos szülőknek is szemefénye volt, mert éltük szépen fejlődő megújulását, kis testvérei pedig a legjobb nővért látták, most már siratják benne, mert hisz, mig egyrészről megosztá édes anyjával a házi teendők sokaságát, másrészről kis testvéreinek édes apja, édes anyja után valóságos mentora volt. Ez a kedves lény nincs többé! Tizenhat év bájaival, a hozzá fűzött szép reményekkel együtt dönté a végzet beteg ágyba, melyből két havi vergődés után menté meg a halál a végtelen kínok özönétől. Halálának hire mélyen lesújtott mindenkit, s koporsója, melyet azon fiatal urak kisértek fáklyával, kik vele utoljára a Stann-féle kertben mulattak — csak nem beroskadt a szebbnél-szebb koszorúk terhe alatt. Isten veled letört virág! Isten veled szép Ilonka! „Könnyű legyen a föld hantja: mely sírodban elfedez, Könnyű a szellő, mely alvó porod fölött ellengedez, A bokor, mely sírod ormán kihajtja virágait; Illatával tegye szebbé koporsódnak álmait!“ J. Wmféímm*) — Elbeszélő költemény. — Irta : Mehrwerth Ignácz Szegzárd nagyközség boldogult főjegyzője. ős idők, ős történetek! Őrzi keblem emléketek. Az a hegy ott Szegzárd fölött Hárotn keresztivel, Mely messziről találkozik A vándor szemivei, Honnan s mikor vévé nevét A tisztes Bart ina 9 Illő, hogy tudja egyaránt Hazám minden fia. S ha pár perczet szentelni kész Szómnak figyelmetek, Elmondom, az ős hagyomány, Mit tart, figyeljetek: I. Első Béla, kit szive vont Minden szép, jó felé, Szegzárdot szép környékéért Nagyon megkedvelé. S hitbuzgó lévén a király Vallásos érzete; ■ Itt a Benczések részire — Az Isten dicsőségire — Monostort emele. *) E szép elbeszélő költeményt 78 éves korában irta Mehrwerth Ignácz Szegzárd volt főjegyzője, ki 1890-ben halt meg 85 éves korában. A boldog emlékű főjegyző Garaynak iskolatársa volt, kit ő buzdított a lant pengetésére s fiatal korában ő is irt több szép költeményt. A fent közölt verset hátrahagyott iratai között találták, melyet Mehrwerth Ferencz nagykereskedő s az elhunyt fia, volt szives lapunknak átengedni. közgazdaság minden kérdését, mint a budapesti nyári sokadalom, a demográfiái kongresszus. Ne áltassuk magunkat. Ha a gazdasági kérdések mindegyikét, a mely a kongresszuson előfordult sikerült volna megoldás elé vinni, akkor egy századig akár senki se beszéljen megoldandó gazdasági kérdésekről. A gazdasági szoktatás kérdésétől a mezőgazdaságnak minden részletét előadták ezen a kongresszuson, a tőzsde-reformot, a szocziális kérdéseket és magát a szeszipar kérdését is. Nem kevesebb, mint harmincz határozati javaslat terjesztetett elő és ezen kérdéseknek előadó és hozzászólói voltak. Bizony valljuk meg egy kissé ideges türelmetlenséggel, a szabadszólás jogát nem a legapróbb minuciákig respektálva mert minden gazda szeme inkább otthon volt, a hol most fakad a kalász, semmint a kongresszuson. Kissé az ideje sem volt megválogatva e kongresszusnak. Télen, mikor a magyar mezőgazdáknak vakácziója van, nyugodtabban tudtak volna a magyar mezőgazdák tárgyalni. Most nagyon sok szakember meg sem jelent, a kinek pedig értékes mondanivalói lettek volna, mert gazdaságát e szorgos munkaidőben nem is hagyhatja el. Azt hisszük, hogy a kongresszus eredményesebb leendett, ha kevesebbet markol. Mindezek után készséggel jelentjük ki, hogy a gazdasági kongresszusnak jelentős munkája van. Ha más nem, hát csak az, hogy a magyar állam fundamentumának, a földnek válságos kérdéseit fölvetette, érdeklődést támasztott és legalább pár tangentem az állami hatalmat is megmozgatta az iránt, hogy az állami föntartás költségeit a kenyérkereset más ágaira is fokozottabban vesse ki és ne egyedül a magyar földet terhelje azon nagy adótételekkel, melyek immár az európai gazdasági válság folytán elviselhetetlenek. Hogy a szakbeli és szintoly fontosságot igénylő gazdasági kérdések bővebb megvitatást és a sajtó közreműködésével bővebb körben és tüzetes foglalkozást nem vontak maguk után, ennek oka a kérdéseknek az a tömkelegé, melyben szinte nem is tudja az ember kiválasztani, a mi fontos és ami kevésbé fontos. A harmadik gazdakongresszus detail munkáinak becsét akkor fogjuk látni, ha majd a kongresszusi évkönyv megjelenik. Remélhetőleg azonban fognak a kongresszus tanulságain a rendezők okulni és sem májusban nem hívják egybe a gazdatársadalmat, sem a függő kérdések mindegyikével nem foglalkoztatják agyon. Végre is a gazdasági kérdések megoldásában kell meglenni a logikai lánczolatnak. 1895. május 26. — Ott ált a monostor a hol A megye háza most, Apáturául tiszteié A hűséges Vilmost *) S minthogy ez is, meg a hely is Neki kedves vala, Látogatóban a király Itt meg-meg fordula. — Történt azért — többek között — Hogy midőn az apát S vele a sok barát, A délebéd végefelé Bélára rá köszöntené Charitás poharát: Királya hegy vörös borát Egy csöppig kiívá, S nyomban reá Vilmos urat Élénken fölhivá: Nevezze meg, ha ösmeri, Azt az áldott helyet, Melynek szőlőbogyóiból E nedv kicsepegett. — Csak az ablakhoz vezeté Bélát Vilmos apát, Onnan mutatta a hegyet, Mely termette borát. Átellenest mered a hegy, A melyre mutatott S Bélára már alakja is Oly vonzólag hatott: Hogy rögtön elhatározd Elmenni föl oda, Hol Szegzárdnak termett az a Szellemkeltő bora. *) Hűsége történeti tény a Béla-hdz iránt.
