Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-07 / 2. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.) 1894 január 7. ralis missziót teljesítenek, mikor a nemzeti eszme és hazafias öntudat őreivé szegődtek. A vidéki zsurnalisztika nem palotáért dolgozik, hanem megelégszik egy vagy két kis szó* bával is, de abban azután önzetlen lelkesedés s tiszta idealizmus honol. S ha a fővárosi sajtó annyira bőkezű az öndicséretben önmagával szemben, ne tagadjon meg egy kis elismerést a vidéki sajtótól sem — mert bizony azt megérdemli. Garay János szobra. A Garay-szobor ügy fejlődése gyors léptekkel halad előre. A kaszinó a végrehajtó-bizottság elnöke a bizottsághoz az alább egész terjedelmében közölt javaslatot intézte. Tisztelt végrehajtó-bizottság! A Garay-szobor ügyét intéző szegzárdi kaszinó folyó évi deczembér 16-án tartott rendkívüli közgyűlésén a szobor felállításának idejéül a milleniu- mot, vagyis 1896. évet jelelte meg, egyúttal a végrehajtó-bizottságot utasította, miszerint az 1894. év első napjaiban tartandó rendes közgyűlés elé tegyen | javaslatokat a kivitelre nézve. A szobor helyéül a kaszinó közgyűlése által a Garay-tér lévén kijelelve, első kérdés, amelyre nézve a t. végrehajtó-bizottság javaslata kéretik az; 1. Vájjon nyílt vagy zárt pályázat esetleg megbízás utján történjék a szobrász megválasztása? Erre vonatkozólag van szerencsém a következőket előterjeszteni: Győr város közönsége által Kisfaludy Károlynak emelt emlék-szobor elkészítésével, úgy Pécs város által br. Szepesynek emelt szobor megalkotásával i direkt megbízás utján Mátrai Lajos budapesti szobrász-tanár, illetve Kiss György pécsi ifj. szobrász bízattak meg. Mindkét emlékmű, úgy a meghívott szakértők teljes dicséretét kinyerve, mint a nagyközönség osztatlan tetszésébe részesülve, a példa követésére serkent, — kilátást nyújtva, hogy a pályázat költségei | megtakarítása mellett megfelelő emlék-műhöz jutunk. Erre nézve ajánlat is van már birtokunkban Mátrai Lajos ur hozzánk intézett levelében ajánlkozik 1/6 nagyságú vázlat készítésére, annak elfogadása után a szobornak elkészítésére. Egy másik módja volna a kérdés megoldásának a Baja szab. kir. város közönsége által Tóth Kálmán szobra készítésénél követett eljárás. A szobor- bizottság ugyanis Donát Gyula, Bezeródj Gyula és Mayer Ede hírneves szobrászainkat zárt pályázatban vázlatok beküldésére hivta fel, a pálya-munkák honorálására 200—200 frtot állapítván meg. Mindhárom művész készségesen jelent meg a pályázaton, sőt negyedik is csatlakozót hozzájuk Költő Miklós Hagytuk a múltat, nem gondoltunk a jövőre; elhomályosult emlékezetünk, figyelmen kívül hagytuk az ó-esztendő emlékeit, nem néztünk az uj esztendő titokzatos móhébe sem, mely bizonyára sok meglepetést rejthet magában, hanem egyedül csak a jelent élveztük. A sok mosolygós üde arcz, villogó igézetü szem, mindent felejtetett velünk. Minden gondolatunkat, minden érzelmünket a való látása foglalta el. Tündéri szépségű hölgyeink csoportja, a tánczoló boldog párok tova rebbenése, a zene vidámitó meládiái foglalták el egész valónkat. Mint a tündérálom, úgy áll most előttünk annak a kellemes estnek emléke, melyben jókedvűnek láttunk mindenkit. Örömmel üdvözöltük Karnevál őfenségének bevonulását, mert erősen hisszük, hogy sok ifjú szív az ő uralkodása alatt Cupidó nyilaitól találva, meg fog telni édes szerelemmel, aranyos boldogsággal. Felemelő az a tudat, hogy az est fénye, sikere sok szegénynek fog adni kenyeret. Jótékonyságért ettünk, ittuuk és tánczoltunk. Az estély vacsorával kezdődött, melyen szebb- nél-szebb hölgyek szives, barátságos mosolylyal ki- nálgatták a jobbnál-jobb ételeket, italokat, teát, süteményt stb. Úgy éjfél felé kihordták a szolgák az asztalokat, s mig ez történt, azalatt a mellékhelyiségekbe vonult a közönség, hogy a füsttől terhes levegőt kieresztve, frisset bocsássanak be. Azután tánczra gyújtott Garay Ferkó zenekara, mely egy kis szünet genialis szobrász személyében. A szobor-bizottságnak igy 4 neves szobrász művei közül volt alkalma Be- zerédj művét kivitelre kiválasztani. Végre nyilt pályázat kiírására indít sok tekintet. Hazánk tehetséges szobrászoknak nagy számával dicsekedik, az általunk alkotandó emlék-szobor van oly munka, mely legjobb erőinket is versenyre hívja fel. Kitűnő hírnévnek örvendő művész-körökből jött hozzánk a hir, hogy nyilt pályázat esetén oly hírneves művészek: mint Stróbl, Róna stb. is fognak vállalkozni. Miért zárnánk el tehát a pályázattól esetleg épen azon művészt, kinek inspiratiója leghívebben valósítaná meg terveinket. Véleményem szerint, igen tisztelt bizottság leghelyesebben járunk el, ha nyilt pályázatot nyitunk hazai szobrászaink számára. Indítványozom, hogy a pályadijakat következőleg állapítsuk meg: 1-ső dij a kivitellel megbízás, Il-ik „ 600 korona, III- ik „ 400 IV- ik „ 200 „ 2-ik kérdés, amelyre nézve határozat hozandó, menynyibe kerülhet a szobor? Ismét hazánk többi vidéki városai által emelt emlék-művek lesznek irányadóul veendők. Kisfaludy •Károly szobra 15000 írtba, Tóth Kálmán szobra 12000 írtba, a pécsi Szepesy szobor 13000 forintba került. Minthogy Tóth Kálmán emlék-szobra 12000 forinttal állíttatván elő teljes megfelelő művet adott, véleményem szerint általunk is 12000 frt volna a szoborra megállapítandó, az alapozási munkálatok és a rácsozat nélkül. A szobor árának 12000 forintban való megállapítása mellett anyagi erőnk számba ve- vése is beszól. Folyó évi január 1-ón alaptőkénk 13120 frt 11 | kr., igy a szobor felállítása idejéül kijelelt 1896. évig a kamatokkal együtt körülbelül 15000 frt fog rendelkezésünkre állani. Ha a szoborra magára adunk . . 12000 frtot, pályadijakra ............................. 600 frtot, alapozás i munkálatok.................... 400 frt, cz irka 2000 írtunk marad meg, amely összegre te- I kintettel azon. körülményre, hogy a Garay-tér rendezése, a kút átalakítása is részben feladatunk körébe fog esni: szükségünk is lesz. Méltóztassék tehát elhatározni, hogy a szobor alak és talpazatra 12000 frtot tartunk kiadandónak. 3. A pályázat kiírásánál meghatározandónak tartom, tyogy minő alakban kívánja a bizottság Garay János emléke megörökítését. Nevezetesen álló avagy ülő alak, minő díszítményekkel. — Ha figye- gyelembe vesszük azt a szétágazó véleményt, ami a fővárosban épült ülő emlék szobrokra nézve támadt, azt az erős kritikát, melylyel a művész világ és a nagyközönség csak legutóbb is Arany János szobrát fogadta, — de meg ha tekintetbe vesszük, hogy ülő helyzetben levő szobroknál a mellék alakok alkalmazása architektúrái szempontból majdnem mellőzhet- len, — ami pedig nagyobb költségekkel járó műnél lehető csupán: oda kell nyilatkoznunk, hogy Garay Jánosnak álló szobrát kívánjuk. A szobor magassága talpazattal együtt 6 méterre tehető, mely magasság a teret környező házak magassága folytán is, — de meg hatás kelthetőse végett megkívánt. A szobor az u. n. ágyú érczből lesz öntendő, a talapzat pedig csiszott porfirból készítendő. 4. A pályázat amennyiben javaslatunk a kaszinó 1894. január 14-én tartandó közgyűlése által elfogadtatik, még azon közgyűlésből keltezve fog kiadatni, lejárati napját pedig 1894. október 1-ére indítványozom elhatározni. A pálya-művek hozzánk lesznek beküldendők, alkalmas helyen a nagyközönség által lehelő megtekintés és hozzászólás végett kiállítva. A pálya-művek bírálati véleményem szerint a t. végrehajtó-bizottság által kiküldendő 3 tag és 3 általunk felkérendő budapesti művész, avagy szakértő által lesz eldöntendő. A pályázatnak hírlapokban való közzététele az azzal járó tetemes kiadások miatt megtakarítható volna akként, hogy az alább szövegezett hirdetmény az összes magyar szobrászoknak megküldetnók, felhívás alakjában. 5. A művészek tájékozása véget végre feltétlenül szükséges, hogy a Garay-tér situátió térképe velük közöltessék. Minthogy pedig sem a községnél feltalálható térkép csekély méretei folytán a szögek nagysága az útvonalok elhajlása tekintetében pontos adatokat nem szolgáltat, sem az államópitószeti hivatal tulajdonát képező uthállózati térkép a Garay-tér rajzát nem adja: indítványozom, hogy a szobor alapterhóre a Garay-tér, mérnök által méressék fel, a sokszorozandó skiczcze csatoltassók a művészekhez intézendő felhíváshoz. 6. A felhívásnak szövegét következőkben javaslom megállapítani: Tisztelt Uram! A szegzárdi kaszinó 1894. évi január hó 6-án tartott közgyűlésen hozott határozat folytán, van szerencsénk t. czim tudomására hozni, hogy Tolnavármegye közönsége felejthetlen költője: Garay Jánosnak szobrot emel, a Szegzárd város központján levő Garay-téren, melynek vázrajzát azon megjegyzéssel van szerencsénk bemutatni, hogy a teret rendes magasságú egyemeletes házak környezik. A pályázat feltételei a következők: 1. A pályamunkák a szobor ügyet kezelő szegzárdi kaszinó czimére Szegzárdra 1894. évi október 1-ig beküldendők. 2. Kívántatik Garay János költőnk álló szobra a talpazat beleértve 6 méter magassággal. Maga a szobor-alak bronzból, a talpazat gránit avagy porfirból állítandó elő. után hajnalig tartott. A fiatalemberek kitettek magukért, csak az a kár, hogy oly kevesen voltak, s ezért hölgyeink méltán nehezteltetnek is az otthonmaradott tánczosokra. Az első négyest negyven pár tánczolta. Jelen volt leányok: Antal Ilona, Bilitz Mariska, Barbacsy Blanka, Boschán Janka, Dicenty P., Duzs Mariska, Fejős Emma, Fördős Emma, Herczegh Emilia, Koncsics Mariska,- Kurcz nővérek, Módly Ida, Módly Flóra, Mányoky Irén, Mártin Szidónia, Mártin Olga, Pirnitzer Ella, Répássy Sárika, Spányi Piroska, Simon Örzsike, Szigeth Alice, Szabó Vilma, Totth Ida, Triebler Ilma, Weininger Gizella. Asszonyok: Bodnár Istvánná, Boschán Vilmosné, Borsody Lajosné, özv. Tschupppik Arthurnó, özv. Duzs Sámuelnó, Fördős Vilmosné, Fördős Gózáné, Fejős Károlyné, Horváth Ignáczné, Jülek Gyuláné, Knór Nándorné, Kocsis Jánosné, id. Kramolin Emilné, ifj. Kramolin Emilné, Kurcz Istvánná, Leopold Kornélnó, özv. Laskó Gyuláné, Mártin Ferenczné, Nits Istvánná, Papp Józsefnő, Pirnitzer Autalné, Pirnitzer Manóné, Rassovszky Juliánná, Simontsits Bélánó, Simontsits Elemérné, dr. Steiner Lajosné, Simon Istvánná, Szigeth Gábornó, Szuszt Viktorné, Szüts Józsefné, özv. Totth Istvánná, özv. Traiber Józsefné, Weininger Sándorné. Amicus. eh oromok. — Karczolat. — Irta: Lívius. Nem vagyok sem anarchista, sem szoczialista, hanem jámbor és békés adófizető polgár, de azért az emberiséget mégis két részre látom osztva. Az egyik rész dolgozik, a másik pihen, az egyik szidja az életet, a másik meg örül annak, az egyik kenyérért küzd, a másik meg Veuve Cliquot-nál dőzsöl, az egyik térit, a másik pedig csak eszik. Én velem született pecheranél fogva természetesen az „egyik“ rovatba tartozom. Én dolgozom, küzdők, szitkozódom és terítek. A szomszédom, egy szeplős, vörös kereskedő pedig ennek az ellenkezőjét teszi: pihen, dőzsöl, eszik, szóval örül az életnek. 0 bemegy szellős irodájába s azt hallja műveletlen könyvelőjétől, hogy a búza tízzel megint emelkedett, a mi neki két ezer forint újabb nyereséget jelent. Én meg bemegyek a füstös redakczióba, a szerkesztő naponta megtagadja a részemről kért előleget, a mi reám nézve naponta ötven forint veszteség s ráadásul még el kell olvasnom egy csomó kéziratot, panaszt s levelet. Hogy Adolár szereti Kunigundát, de ez nem szereti Adolárt. Hogy a fészkes-katángi postán a vasárnapi lappéldány rendesen elvész. Hogy az ugorkafoltok kivevósére mit ajánlunk? Hogy Petőfi mikor született s nem volt-e rokonságban a hires Benedek pápával? Hogy Attila csakugyan orrvérzésben halt-e meg? Hogy a csutaki biró nagyon
