Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-22 / 17. szám
XXII. évfolyam. 17. szám. Szegzárd, 1894. április 22. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ___________________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesitője. El őfizetési ár: Egész évre .' . ... . . 6 frt — Fél évre ., .......................3 „ — Negyed évre...........................I „ 50 Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr 1} )} Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Vármegyénk középiskolája. A mily élénk és osztatlan volt az örömérzet, mindazon körökben, melyek Tolnavár- megye haladása iránti közös érdekükben egyesülni tudnak, midőn a közoktatási kormánynak a Szegzárdon felállítandó állami fő- gymnazium iránti elhatározása ismeretessé lett, épp oly egyhangú vélemény nyilvánult aziránt, hogy bármily súlyosak is a kikötött feltételek, azokat egytől-egyig ,a lehető legrövidebb idő alatt teljesíteni és ez által az időpontot, melyben középiskolánk áldásos működését megkezdheti, minél közelebb hozni el- ódázhatlan kötelességünk. E tekintetben szemünk előtt lebeghet Zalavármegye példája, hol szinte a létező polgári iskolának középiskolával való átalakítása volt a közóhaj s midőn a közoktatási minister ur a -felállítás iránti feltételeit akként for- mulázta, hogy adjon a székváros: Zalaegerszeg ingyen telket s az iskola épületének felemelésére -40000 frtot; ezenkívül az érdekeltség biztosítson 12000 frt évi hozzájárulást; mindezen kikötéseknek Zalaegerszeg és Zalavármegye rövid két hét el forgása alatt megfelelt oly módon, hogy a telek adását és a 40000 frt építési költséget, úgy a 12000 frt évi hozzájárulásból 4000 frtot elvállalt Zalaegerszeg; 8000 frt évi hozzájárulást pedig biztosított a vármegye s azt kivetett pótadó utján fedezte. A mi helyzetünk Zalavármegyénél még sokkal előnyösebb; mert eltekintve attól, hogy tőlünk évi hozzájárulás czirnén 2000 forinttal kevesebbet kér a közoktatási minister ur, meg az is előnyünkre szolgál, hogy a középiskola befogadására alkalmas épület készen áll, melyet a ministeri kiküldött is átalakításokkal e czélra alkalmasnak talált s a minister ur is ily értelemben határozott. Üssük tehát a vasat mig meleg s iparkodjunk minél előbb olyan helyzetet teremteni, mely a fontos érdekeknek hamaros kielégítését biztosítja. Szegzárd a kikötött feltételeknek oly | mérvbeni teljesítésére mint Zalaegerszeg tette, minden pillanatban készen áll, csak a vármegye is jusson minél előbb megállapodásra, mely hogy szinte rövid idő alatt bekövetkezik, arra biztosítók vármegyénk fő- és alispánjának személyisége, kik már eddig is a fő- gymnazium felállítása körül maguknak nagy érdemeket szereztek. Van még egy másik fontos körülmény is, melyet ideje korán szellőztetni feladatunknak tekintjük. S ez a ministeri leiratban jelzett fokozatos életbeléptetés. E tekintetben nekünk sajátságos helyzetünk van, mert tudvalevőleg boldogult Trefort Ágoston közoktatási minister, hogy a gymnazium felállítása iránti, minduntalan nyilvánuló óhajokat némi részben kielégítse s lehetővé tegye azon tanulóknak is, kik a tudományos pályára készülnek, a polgári iskola látogatását, nálunk egy latin tanszéket állított fel s a tanulók felvételi vizsga mellett a negyedik polgári iskola végzése után átmehettek a gymnazium ötödik osztályába; hogy tehát azok, kik jelenleg a negyedik polgári iskolai osztályt végzik és a latin nyelvet tanulják, vagyis azok, kik a tudományos pályára készülnek s ilyenek a polgári iskola növendékei közül túlnyomó számban vannak, helybőn folytathassák tanulmányjaikat, az ötödik gymnazium osztálynak megnyitása elengedhetetlen. Az érdekeltségnek tehát mindjárt elő kell állni azon kérelmével, hogy vagy nyittassék meg azonnal a felállítás évében az Öt alsó gymnazialis osztály, vagy legalább is az első és ötödik, hogy ily módón a kétségtelenül létező szükség kielégítést nyerjen. Az a „fokozatos életbeléptetés“ kifejezés nem hisszük, hogy azt jelentené, miszerint a körülmények Által követelt értelmezés teljesen kizáratnék általa. A közoktatási minister ur különben elmondotta a magáét, most már az anynyira óhajtott középiskolánk sorsa a mi kezünkbe jutott. Gyorsan tehát a cselekvéshez kell fognunk! b. TARCZA. Jön még tavasz. Jön még tavasz a rózsának Kinyílik a szép virága. Ha. meghalt is Kossuth Lajos, Lesz hazánknak szabadsága. Mi neki fájt s többé nem fáj, Az nekünk se fog fájni majd; Csak szelleme tartson össze Szív- s lélekben minden magyart! Tóth István. Bemutató dalestély. Az újonnan alakult szegzárdi dalárda a Kos- suth-gyász miatt husvét másnapjára hirdetett bemutató dalestélyét elhalasztva, folyó hó 14-én tartotta meg a „SzegzárdSzálló“ dísztermében. Nem bocsátkozunk akadémiai kritizálásba, hanem őszintén elmondjuk a legilletékesebb szakférfiak nyilatkozata alapján véleményünket, melyet ez első nyilvános fellépése után a dalárdáról mondhatunk. De mielőtt ezt tennők, ide iktatjuk a műsort, melyet az estélyen nélkülöznünk kellett, mivel a meghívót, mely a műsort is magában foglalta, nem hoztuk magunkkal, külön programúiról pedig nem gondoskodtak. Műsor: 1. „Dalünnepen“ . . Them Károlytól. 2. „Nemzeti zászló* . Huber Károlytól. 3. „Népdal egyveleg“ . Huber Károlytól. 4. „Éji dal“ .... Martner Hugótól. 5. „Csatadal“ . . . Huber Károlytól. Miután csak lassan gyűlt a közönség a terembe, azért az estély nem 8, hanem 9 órakor kezdődött. A lelkes közönség mindjárt a műsor első számát zajos elismeréssel fogadta, mit valóban meg is érdemeltek dalárdistáink, mert tisztán, preczizül énekeltek. A milyen jól ment az első darab, ép oly kifogástalan volt a többi is. A közönségnek azonban mégis legjobban tetszett Huber Károly „Nemzeti zászló“-ja és „Csata- dal“-a, s ezt a véleményét a megjelent Mars fiák is os/Aották, kik velünk együtt lelkesen tapsolva, a „Csatadal“ ismétlését kívánták, a mit a tapsviharral kitüntetett dalosaink készséggel meg is tettek. Általában elmondhatjuk, hogy a még fiatal, alig néhány hónapos dalárda, várakozáson felül nagyon szépen énekelt, s a lelkes kis közönség a nyújtott élvezetért a legzajosabb tetszéssel adózott is nekik. Feltétlen elismeréssel szólhatunk M o u d r 1 Hugó karnagy szakavatott, ügyes vezetéséről, ki megküzdve a kezdet nehézségeivel, bevezette a dalárda tagjait az óuklós nemes, de egyúttal nehéz művészetébe. A kivívott sikerben méltán osztozkodhatnak az egyes tagok is, kik nemes ámbiczióval kitartó szorgalommal tették lehetővé, hogy az első nyilvános szereplés után ma már a pesszimisták is kénytelenek elismerni, hogy az uj szegzárdi dalárdában van életrevalóság, tehetség és akarat, mely hova tovább a régi hírneves dalárda nyomaiba lépve, nemcsak megőrzi az általa szerzett babérokat, hanem még évek múlva, ha egyszer igazán megerősödött, újabbakkal is gazdagítani fogja. Mig e jóslatunk be fog következni, addig természetesen több akadálylyal meg kell dalárdistáink- nak küzdeniük, melyekhez újabb erőt, s lelkesedést merítsenek a rövid idő alatt kivívott sikerből. Ne csüggedjenek; mert a dal a kedély, a lélek csillogó napfénye, s a ki hivatással, ámbiczióval műveli a dalt, az uemes érzületéről, tisztult kedély- világáról tesz bizonyságot . Hogy ezúttal művelt közönségünk számottevő nagy része elmaradt a bemutató dalestélyről, s e miatt ez deficzittel végződött; az ne lankassza, ne kedvetlenitse el dalárdistáinkat. Mert ha látni fogja — a mint hogy most már láthatja is — hogy az uj dalárda méltó a pártolásra, méltó az elismerésre, úgy csakhamar nagyra fog nőni szemeiben ős nem fogja megvonni meleg érdeklődését, igaz rokonszenvét tőle éppen úgy, mint nem vonta meg a régi dalárdától sem. Hogy a mi közönségünket meghódítani nem könnyű dolog, de nem is lehetetlen, azt tapasztalásból tudjuk; tehát csak előre a megindult utón, s minden sikerülni fog. Midőn a szegzárdi dalárda elhatározta, hogy elmegy Adria gyöngyébe, Fiúméba az országos dalversenyre, bizonyára felismerte önmagában a képességet és az ügy iránti határtalan lelkesedést. A tapasztalat után, ha a fellángoló kitartás és szorgalom továbbra is uralja dalosainkat, úgy most már mi is erősen hisszük, hogy elismeréssel
