Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-12-16 / 51. szám
Szegzárd, 1894. deczember 16. XXII. évfolyam. szám. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ' ______________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre .......................6 frt— Fé révre . . . ... . . . 3 „ A_ Negyed évre . ' . ..... I „ 50 Egves szám a kiadóhivatalban 12 kr. kr 11 11 Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde^ tések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1895. évi XXIII. évfolyamára. Egész érre 6 frt == 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Jubileumi utóhangok. Az ünnepségek, melyeket Tolnavármegye közönsége és Szegzárd Széchenyi Sándor gróf főíspánságának tizedik évfordulója alkalmából rendeztek s melyeknek részleteit alább találják olvasóink, egészen a megállapított sorrend keretében, a legösszevágóbban folyjak le, A végrehajtó-bizottság, élén Simöntsits Béla alispánnal a legkisebb részletekig kiterjedő gondossággal állapított meg mindent s hajtott végre, úgy hogy. mindenki, lett légyen ,az a vármegyéből váló, vagy idegen, teljesen jól érezve magát, kényelemben élvezhette végig egy nem viharos jelenetekben gazdag, hanem szelíd és-meleg részletekben bővelkedő' ünneplés részleteit. Az eseményekben gazdag két napnak e helyen általános vonásokban való ismertetése lévén feladatunk, mindenek előtt három kiváló jelenségre irányítjuk a közfigyelmet. Az első az. volt, hogy daczára a történt megállapodásoknak, az ünnepségen részt vett a római katholikus papság két kimagasló tagja, nevezetesen: Péchy József tolnai prépost és Wosinszky Mór szegzárdi belvárosi esperes-plébános; s azon tüntetésszerü szeretet nyilvánulások, melyekkel minden alkalommal találkoztak, bizonyítékai voltak annak, hogy a katholikus klérus osztály és valláskülönbség nélkül mindenki tiszteletét bírja, midőn a liarcz mellőzésével, a béke, a szeretet és türelem olajágával jelenik meg s készséget mutat aziránt, hogy megpróbáltatásai közepette sem feledkezik meg a közös édesanya: a haza iránti kötelességekről. A másik kiemelendő jelenség, hogy a szomszéd négy törvényhatóság a legelőkelőbb tagokkal volt képviselve. Baranyavármegyéből megjelent: Kardos Kálmán főispán; So- mogyvármegyéből: Tállián Gyula főispán, Maar Gryiíla álí'spää, "(3lierne 1 Gyula fttg- getlenségi párti képviselő; Yeszprémvármé- >gyéből: Yéghelyi Dezső alispán és Fenyves s y Ferencz országgyűlési képviselő: Fe- hervármegyéből pedig: Huszár Ágoston alispán, Hardi Antal, Heinrich Lajos, Huszár Dezső szolgabiró és Dr. F i á t h György árv. jegyző. A harmadik figyelemre méltó jelenség pedig az, hogy a vármegyei ellenzék is majdnem téljes számban megjelent, hogy az ün- j népségén részt vegyen 1 hogy kimutassa, miszerint a nemes ellenfél, a szeretetreméltó férfiú teljes tiszteletét bírja. Ott voltak: Ujfa- lusy Imre, Dömők Péter, Bor zsák Endre, dr. Swetz Antal, Frühwirth. Jenő és mások, az egy Rátkay László kivételével, kit betegsége akadályozott a megjelenésben | ki emelkedett hangú levélben mentette ki magát. Mindezért jelenségek kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy Tolnavármegye jelenlegi főispánja habár pártállásából kifolyólag a kormány bizalmi férfia, a kezében nyugvó nagy hatalommal élt ugyan, de vissza nem élt s így szerencsésen megoldotta ama nehéz problémát, miként lehet valaki pártember annélkül, hogy a másként gondolkozók felháborodását provokálná. A tiz év, melyet Tolnavármegye főispáni székén eltöltött, szakadatlan lánczolata volt a türelmes jószívűségnek s a kis növény, melyet mindj.árt működése kezdetén elültetett s később is gondosan ápolt, igy nőhetett terebélyes fává: §F köztisztelet impozáns megnyilvánulásivá. Mennyivel kecsegtetőbb volna annak az országnak jövője, ha a hatalom kezelői mindenütt hasonló, elvek által vezéreltetnék magukat s ha a közélet minden tényezője szenvedély helyett a türelem jelszavával indulna az elvek harczába. Hát mi nem változtathatunk a világ folyásán, de azt megtehetjük, hogy örömünknek adhatunk kifejezést, miszerint nálunk a mostanihoz hasonló állapotok uralkodnak. TARCZA. Mikő György életrajza. (Vége.) •. Szegzárd-belvárosban csak rövid ideig káplán- kodott. 1870-ben már az uj-városban találjuk, mint lokális káplánt. Javadalmazása alig haladta felül az ezer forintot s lakása. az udvari kis épület volt, melyet az agárdiak nem egyszer néztek szárazmalomnak. A mostani csinos lakás 1886-ban épült. Hogy állásához mérten élhessen, diákok tanításával foglalkozott s miután a polgári iskolánál a latin tanszék felállittatott, 1877:—81-ig tanította ott a latin nyelvet. Növendékei alapos és világos magyarázatáért, jó szivéért nagyon szerették. Plébánossá 1883. január havában lett. Szegzárdi működéséről szólva, mellőzöm a kronologikus sorrendet, e helyett mint papot, tanférfit és emberbarátot igyekszem őt röviden bemutatni. Papi kötelmeit mindenkor hiven teljesité. 'Ha megszólalhatna a néma kő, bizonyítaná ezt úgy az újvárosi templom, melyet fényében fentartani, sót azt növelni szent kötelességének tarrá, mint a remete kápolna, melynek negyed évszázadon át volt fárad- hatlan papja. Bár gyenge hangja nagyobb szónoki hatások előidézésére alkalmatlan volt, a jelesebb egyházi szónokok közé tartozott. Beszédei rendesen nem képeztek szerves egészet,-inkább mozaikszerüen ösz- szerakoftak voltak. Szólt legyen akármikor, néha készületlenül is, f a .rögtönzéseiből is- előcsillámló szellem, az előadásán elömlő kedvesség feledtették a hiányokat I biztositották a hallgatók figyelmét. És Miké nemcsak szóval prédikált, hanem I— a mi fő — prédikált tettel, életével. Mert ő ilyen pap volt, azért szerette az iskolát, szerette a gyermekeket és azokat, kik a gyermekeket tanítják. A tanítókat nem úgy tekintette, mint alantasokat, hanem, mint munkatársakat. Jeles tanférfi volt. A pedagógiát nem könyvből tanulta, hanem hosszú tapasztalatból. Pedagógiájának legfőbb, vezérlő elve a szeretet volt. Hogy e mondás nem frázis, azt a tanítók tudják legjobban. Ő azt tartotta, hogy a templom és iskola szorosan összefüggnek, összetar- tozók úgy, hogy az elválasztást mirdegyik megsinyli. Belvárosi káplánsága idejében történt, hogy az a beteges láz, mely 1868 után néhány év alatt egész Magyarországot bejárta s nem egy helyen annyi galibát okozott, hogy orvoslásához a lefolyt negyed évszázad sem volt elégséges, Szegzárdon is kitört — . értem az iskolák elközösitését. Bocsor plébános éppen fürdőben volt, mikor az iskola jellegé fölött határozó gyűlés a városháza nagytermében megtartatott. Miké is megjelent azon, bár nem hívták meg, s daczára az ellenkező, sőt ellenséges hangulatnak, nyugodtan, de bátran felszólalt annak katholikus jellege mellett. Felszólalására I válasz a papok szidalmazása volt. Erre elhagyta a gyűlést. Az elközösitést kimondották. De a tapasztalás, az idő Mikónak adott igazat, mert rövid idő múlva kitűnt, hogy a mit csodaszülöttként ujjongva .üdvözöltek, szörnyszülött volt s nem bánták, hogy pár hónapi vergődés után kimúlt. Mikó pedagógiai képzettségét ismerve s annak kifejtésére nagyobb hatáskört adni óhajtva, az egyházmegyei hatóság 1877. évi 2504. sz. leiratával a szegzárdi iskolák igazgatójává nevezte ki. Az iskolaszék örömmel vette ezt tudomásul. 1 valóban ama 8 év, mely alatt ő a szegzárdi iskolák élén állott, azokra nézve a haladás örvendetes ideje volt. Még azon évben két osztály épült az újvárosban, 1884-ben pedig elválasztották a 3. és 4. fiúosztályt. Ugyancsak ezen évben Bocsor helyébe, ki aggkora miatt az iskolaszéki elnökségről lemondot, a püspök bizalma Mikét helyezte. E tisztsége Hanny Gábornak szegzárd-belvárosi plébánossá történt kine- veztetésével megszűnt ugyan, de ő azért nem szűnt meg az iskolaszékben az iskola és a tanítók ügyének buzgó előbarczosa lenni. 1886 óta az iparos-inasiskola bizottságának is elnöke volt: lelkiismeretes elnöké, ki az iskola ügyét mindig szivén viselte. A szegzárd-vidéki rk. tanitó-egylet köreben és érdekében kellene most szólanom. De ha ezt elmondani akarom, úgy annak egész történetét kell elmondanom. Azok egyike volt, kik ott álltak az egyesület bölcsőjénél s azt nemcsak szellemi erejökkel, hanem anyagi segitségökkel is támogatták. Eleitől kezdve hivatalt viselt. 1883-ban könyvtárossá választották. Erről ugyan a következő évben leköszönt, de a nagygyűlés nem fogadta el lemondását. 1886-ban választatott meg egyhangúlag elnöknek. Ha egykor valaki az egyesület történetét megírja s — miként ez historikusoknál szokásos — . Miké elnökségének
