Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
magának az, aki a magyar hazafiságot, a magyarnyelvet tehetségéhez képest támogatja s annak elterjesztését előbbre vinni igyekszik. A magyarosítás szent ügy, melyet felkarolni, segíteni kell, hogy ezeréves nemzeti ünnepünkön e szép haza legkisebb gagyogó gyermekétől kezdve mindenki a hazai nyelvet vegye ajkára, mikor h\lát fog mondani a magyarok Istenének, hogy a dicső ősök által vérrel szerzett hazát minden ellenséges agyarkodások és pusztítások daczára is épségben fentarthatta. Nemzetünknek mindig voltak ádáz ellenségei; hányszor törlek reánk a vad hordák, s hányszor akasztották meg elhaladásunkat, kulturális fejlődésünket, s volt idő, mikor már- már legdrágább kincsünktől, édes nyelvünktől akartak bennünket megfosztani; de — Istennek hála — a sors kiváló kegyelme az ő hű fiai által mindig megmentette ezektől nemzetünket. Csak bontogassák ki megyénk németajkú községeiben a báttaszé- kiek módjára a magyarosító körök zászlaját; álljon a szent ügy élére a község lelkésze, tanítój a és jegyzője. E háromság egyesüljön a haza s nyelvünk érdekében; tegyenek meg mindent a község vezetői polgártársaik javára s fáradozásuknak legszebb jutalma lesz ama boldogító tudat, hogy olyan hazafias kötelességet teljesítettek, melyért az utókor áldani fogja emléküket. Előre! Amicus. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó, 23-án gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését. A bizottsági tagok a megye minden részéből rendkívüli nagy számmal jöttek be, s e különös érdeklődés annak tulajdonítható, hogy e közgyűlésben került tárgyalás alá a kormány egyházpolitikája, mely jelenleg a legnagyobb izgatottságban tartja az ország lakosait. A vármegyei székház tágas gyüléstermét már a megnyitás előtt zsúfolásig megtöltötték a bizottsági tagok, s a karzat is megtelt érdeklődőkkel, különösen szép számmal voltak képviselve előkelő hölgyeink. A gyülésteremben általános volt az izgatott hangulat, mely fokonkint annál inkább növekedett, mentül közelebb ért a közgyűlés legfontosabb tárgyához. _2_______________________ ______________ Ren dező társai örömrivalgással fogadták s ő alig győzte mindegyiknek megszorongatni a kezét. Egyikük mindjárt rendezői jelvényt tűzött fel a frakkjára. Nemsokára élénk diskurzusba bocsátkozott az izmos és elegáns athléta rendezőkkel: — Sokan vannak már itt? — Oh vannak elegen! feleltek rá többen. — Hát a „kicsiké“-m itt van-e? — Mi neked már kicsikéd is van? Hiszen te kezdesz már a korral haladni? gúnyolódott valamelyik. Zikker táncziskolai ösmerős. Mert Jolántay György földmivelésügyi miniszteri fogalmazónak lehetne-e más hölgy ismerőse, mint kis táncziskolai iskolás lány, a ki délelőtt megy a nagy „Musik“-os mappájával iskolába, aztán délután meg ir György urfihoz szerelmes verseket és György urfi neki. — Ugyán kérlek ne vicczelj — felelt idegesen Jolántay Gyurka — ha ösmernéd a „kicsiké“-!, hát bizonyára nem pökhendiskednél mostan. — Szabad hát a nevét tudnom ? kérdezte az előbbi hang. — Szánd ay Ilus. — Hip-hurrah! Deiszen akkor szimpatizálunk, egy az ideálunk. Szervusz barátom — s kezet szorított Jolántayval az az úri ember máskülönben Szent Jakaby Csiky Kobay Laczi, a ki előbb olyan malicziózusan viselkedett. — Hanem barátom — folytatta Kobay Laczi — most kettő a dudás a csárdában. Melyikünk kerül majd a pad alá? Az elnöklő főispán pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Megemlékezett a Tolnavármegye több községét sújtott árvízveszélyről, s a közgyűlés tudomására hozta, hogy az első segélyt (4000 frtot) a kormány nyújtotta, a „Jósziv“ egyesület 2000 frtot küldött, az alispán pedig tetemes összeget gyűjtött 'az árvízkárosultak részére. Majd a főispán egy gyűjtő ivet bocsátott ki a bizottsági tagok között — miután a megye nincs jelenleg olyan helyzetben, hogy a kárt szenvedetteken nagyobb összeggel segíthetne— melyen ő volt az első adakozó 100 írttal. A közigazgatási bizottságban megüresedett tagsági helyre Péchy József prépost választatott meg. A tárgysorozat 8-ik pontjánál br. Jeszenszky József szólalt fel, ellenezve a vármegyei pótadót. A közgyűlés csakhamar a tárgysorozat 24-ik pontjához jutott, mely Budapest fő- és székváros törvényhatóságának körlevelét foglalja magában, melylyel az országgyűlés kópviselőházához s a kormányhoz, a kormány egyházpolitikai programmjára vonatkozólag intézett feliratát támogatás végett a megyével közli. Ezen átirattal a közgyűlés főispáni indítványra együtt tárgyalta Zemplén megye hason- értelmü átiratát is.Madarász Elemér főjegyző felolvasta az átiratok kapcsán az állandó választmánynak e tárgyban hozott határozatát, melyben a kormány egyházpolitikáját pártolásra ajánlja. — Erre a legizgatottabb hangulatban megindult a vita. Az első szónok Bernrieder József volt, ki rövid beszédben pártolásra ajánlta az állandó választmány javaslatát. Bencze István, dunaföldvári apát-plébános, egy óráig tartó beszéddel ellenezte a választmány javaslatát, bővebben fejtegette a katholikus egyházálláspontját, s a kormány egyházpolitikai programm- ját olyannak tartja, melylyel maga a kormány sincs tisztában; hivatkozik 0 felségére a királyra, ki akként nyilatkozott, hogy látni akarja előbb a kormánynak e tárgybani törvényjavaslatát és a döotóst magának fentarja. Beszédje közben oly erős kifejezéseket is használt, melyekkel az ellenvéleményen levők részéről heves közbeszólásokat. és gyakori „ elállK-t provokált és végül indítványt terjesztett be, hogy a közgyűlés a szőnyegen levő átiratok felett egyszerű tudomásvótel után térjen napirendre. Br. Jeszenszky József rövid beszéddel pártolta Bencze indítványát. Schweiz Antal szépen és jól átgondolt beszédben a kormány egyházpolitikája mellett tört lándzsát. Bor zsák Endre, szegzárdi ref. lelkész rektifikálta Benczónek nehány állítását, s bővebben indokolta álláspontját ős helyeselte — ellenzéki létére is — a kormány egyházpolitikáját, miért is örömmel pártolta az állandó válaszmány javaslatát. Spiez János paksi apát-plébánus az ország békéje érdekében kéri az állandó választmány indítványának elejtését. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) — No én nem — mondta önérzetesen Jolántay — mert már a második négyest, a szerelmesek négyesét nekem Ígérte. Hát én már félig megnyertem a csatát. — Tévedsz kedves Gyurka barátom! szólt higgadtan Kobay Laczi, azt a négyest Ilus nagysám nekem Ígérte s nem neked. — Kikérem magamnak! Ha nem hiszesz a szavamnak, ám jó, kérdezzük meg őt. Gyere velem. Jolántay s Kobay együtt mentek a bálterembe. Vígan járta már a czigány-nóta, temérdek pár tánczolta a csárdást. A két négyesre kandidált athléta vizsla szemekkel nézett végig a termen. Végre Kobay észrevette őt a terem egyik sarkában, rögtön figyelmeztette Jolántayt: — Nézd Gyurka ott van a! ott a terem bal sarkában. Látod ? Valami uniformisossal táDezol! Még se látod? Nézd ott! s kezeivel oda mutatott, nézd hogyan forognak! — Ahá! látom már. Gyere menjünk oda! Keresztül (hatoltak a tánczolók tömkelegén s Szánday Ilus közelébe férkőztek, a ki épp egy tiszt- helyettes kadéttel járta a csárdást. Udvariasan köszönt neki a vetélytárs-athlőta. — Kezeit csókolom! Jó estét kívánunk. — Jó estét, felelt Szánday Ilus ő nagysága, megbiczczentve valamelyest a fejét. No hogy vannak ? Miért nem tánczolnak ? kérdezte folytatólag. Perezei Dezső hosszabb beszéddel világi- tóttá meg a kormánynak egyházpolitikai álláspontját s áttekintést nyújtott az európai államokban behozott polgári házassági viszonyokról; bővebben foglalkozott Bencze állításaival, melyeket megdönteni igyekezett. Hivatkozott Tolnavármegye hajdani nagy fórfiaira, kik mindig a liberális zászló alatt küzdöttek és végül az állandó választmány javaslatát elfogadásra ajánlotta. Pet rich Fer6n.cz hivatkozva Kossuth Lajos ős Deák Ferenczre, úgy Irányi Dánielre is, kik a szabad egyházpolitika szószólói voltak, bővebb indokolás u'án kifejti, hogy ellenzéki voltára is helyesli és elfogadja az állandó választmány propozi- tióját. Bencze István felszólalása után kőt részről is kérték a névszerinti szavazást. S igy a közgyűlés névszerinti szavazással döntött, még pedig 112 szóval 53 szavazat ellenében Bencze István indítványát elvetette és elfogadta az állandó választmány javaslatát. A szavazás eredményének kihirdetése után — az idő előrehaladottságára való tekintetből — a főispán a közgyűlést felfüggesztette, mely délután 4 órakor csekély számú tagok jelenlétében csakhamar letárgyalta a még hátralevő pontokat. Amicus. 1898. márczius 26. A malomipar. (Levél a szerkesztőhöz.) Veszprém, márczius 14. Hazai gő/. ma lomiparunk fennállhatásának ürügye alatt a kismalomipart tönkre tevő kedvezményeket vív ki magának. így aknázza ki a romániai búza őrlésre szóló vámmentességi kedvezményt is, melyet a malomipar érdekében Magyarország miniszterelnöke oly hathatósan védelmez, hogy azt még áldozatok árán is fentartani kívánja. Azt hiszem, a liberális miniszterelnök ur nem fog neheztelni, ha egyszerű falusi molnár létemre, saját statisztikai adataim szerint (mert a hivatalos adatok nem állanak rendelkezésemre) óhajtom meggyőzni, hogy az ő annyira pártf >golt nagymalomiparán kívül van az országban (legalább most még van!) kismalomipar is, mely épp oly számottevő tényező, mert vagyoni tőkéje, állami kötelezettsége, nemcsak hogy a jogos egyenlőséget megkívánja, hanem azonfelül létérdekében, a nagy malomiparral szemben kivételes kedvezményt joggal követelhet. Számításom szerint ötven olyan nagy malomiparvállalat van az országban, mely saját számlájára őrlet. Ebből tizenegy van Budapesten mintegy tizennégy millió forint tőkével s ezek átlagos számításai szerint hat—hét millió métermázsa búzát őrletnek óvenkint. A vidéki nagy ma’omiparvállalatok körülbelül ugyanannyi tőkebefektetéssel hasonló mennyiségű őrlést végeznek, tehát ez az ötven nagy malomiparvállalat képes Magyarország búzatermésének egyharmadát megőrletni. Ezek a 13 millió mm. lisztA tiszthelyettesnek megköszönte a csárdást és a két athléta karjába kapaszkodott. — ... Hogy miért nem tánczolunk ? azt kérdi nagysád? vette fel a szót Jolántay, addig nem tán- czolhatunk se én, se Kobay Laczi barátom, a meddig bizonyosat nem tudunk, hogy kié lesz a második négyes ? Szánday Ilus elvörösödött; minden csepp vér az arczába szállt, egy perezre czóltalanul nózőtt a tánezosok nagy tömegébe. Nem felelt. — ... Igen azt jöttünk kérdezni — vette fel az előbb elejtett beszéd fonalát Jolántay — ... azt jöttünk kérdezni, hogy kié lesz a második négyes? Az enyém-e, vagy Kobay Laczié? mert nagysám— úgy látszik — egyformán szeret bennünket, hogy egy és ugyanazon négyest kettőnknek ígér oda. Szánday Ilus roppant durczás arezot vágott. Kobay Laczi jobbnak látta ajánlani magát. Mikor Kobay elment, Szánday Ilon is megszólalt: — Magával tánczolom Gyurka a négyest. — Igen köszönöm nagysád e szívességét, re- begte hálásan Jolántáy s higyje el valóban nagyon megbántott engem akkor, mikor Kobay a tudomásomra hozta, hogy kegyed neki ígérte a négyest... Hanem ugy-e most már szent közöttünk a béke! — Oh szent! Örökre szent! felelt rá sietve. A czigányok mazurkát húztak, s a kis tiszt- helyettes Jolántay karjáról kérte fel egy tourra Ilust. Jolántay sajnálkozva nézett utánok s kárhoztatta magát, hogy nem ő kérte fel mindjárt. 1
