Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
1893. márczius 26. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) 3 ós korpanemüek kivitelénél díjkedvezményben részesülnek, ami jogos ós méltányos. Adóztatás czimén — mint bármely nyilvános számadásra kötelezett vállalat — a tiszta jövödelem 10 százalókját fizetik; itt számítási alapul veszem a fő- és székváros 9 gőzmalmának 1891. évi nyereségszámláját, a szegedi és temesvári egyesitett malmokkal, melyek szintén a budapestiekhez tartoznak. E szerint mutatkozik 1.843,588 frt 7 kr. tiszta jövödelem s ennek 10 százalékos adója 184.358 frt 80 krt tenne ki; azt hiszem, inkább sokat mondok, mint keveset, ha az ország összes nagy malomiparának évi tiszta jövö- delmót 5 millió forintra teszem, mely után 500.000 frt jövedelmi adót fizetnek. A nagy malomipar vállalatokon kívül van az ország területén 20.000, kisebb-nagyobb számot tevő, vizerőre épített mű- ós sima őrlőmalom. Ezek nem saját kereskedési számlájukra dolgoznak, hanem két tizedrósze a nagy malomiparral versenyezni kénytelén s a vidéki lisztkereskedőknek őrlet nyolcztizedrésze pedig közvetlen a fogyasztó közönség lisztszüksóg- letót szolgáltatja. E malmok értéke minimális számítás szerint — átlag 3000 forintjával — 60,000.000 frt, őrletési képességük 60,000.000 mótermázsa egy évben. Állami adójuk 30 írtjával — 600,000 frt, családbeli létszámuk 100,000 főre tehető. És e tekintélyes számú honpolgárok érdekében ez ideig semminemű állami kedvezmény nem történt. Ezt a számottevő értóktőke-, évi produkció- képesség- ós adóalap-kimutatást azért ajánlom a miniszterelnök ur figyelmébe, hogy igazoljam a kis malomipar tekintetbe vételének jogosságát a nagy malomiparral szemben, melyet még áldozatok árán is fenn kíván tartani ós hogy föltehessem azt a kérdést, vájjon mi üdvösebb az államra, az-e, ha 50 nagy iparvállalat évi 500,000 frt adót fizet, vagy ha 20.000 mesterember 600,000 frtot. A romániai búza káros hatását a miniszter ur is beismeri, a mennyiben áldozatként juttatja vissza az őrlésre hozott búza után járó vámilletóket a nagy malomipar létérdekének támogatására. Ez a vám- kedvezmény a „Köztelek“ czimü szaklap szerint 1891. évben 592,000 mm.-ra, ezt 1 frt 50 krjával (aranyban) számítva, egy millió forintra rug. E számadatok szerint tehát az állam 1891. évben a nagy malomiparnak elengedett egy millió forintot, holott ugyanabban az évben az összes nagymalomipartól csak félmillió forint adót kapott, 1892. évben 1.1000.000 mótermázsa romániai búza volt a behozatal, mely után 1.870,000 frt vámillték engedtetett el kedvezményül a nagymalomiparnak, holott ebben az évben sem fizetett az összes nagymalomipar fél millió forintnál több adót az államnak. Ezekből világosan kitűnik, hogy a kivitelre dolgozó nagy malmok, csupa liberálitásból háromszor annyit kapnak a vámon, mint a mennyit fizetnek a réven. E nyilvánvaló kedvezmény jogosít fel arra a kérdésre, hogy mit szólna a miniszterelnök ur, ha 20.000 kismalomiparos, fenyegetett létérdekének szempontjából, háromszor annyit kérne vissza 100,000 tagból álló családja részére, mint a mennyi évi adót fizet! Ily ellentétes állapotot csak a magyarországi molnárok voltak képesek ez ideig hallgatagon tűrni, bár a vámkedvezmény kivételes behozatala óta, a pusztulás lejtőjén rohamos gyorsasággal közelednek a végképpen való tönkremenéshez. És ez természetes következménye a nagymalomipar által élvezett kedvezménynek, melylyel szemben hogyan is bírhatnák ki a versenyt. Hisz e vámkedvezmény folytán a nagymalomipar legalább 50 krral olcsóbb búzát őrlet, mint a kismalomipar. Erre példaképen kimutatom a mai buza-árfolyamot. 100 kiló tis>avidéki búza 8 frt, fejórmegyei 7 frt 70 kr., romániai 6 frt 20 kr., összesen 21 frt 90, kr., melyből levonva az 1 frt 70 krnyi vámkedvezményt, a 300 kiló búza ára 20 frt 20 kr., vagyis 100 kiló 6 frt 73s/io &*•» holott a közép minőségű bu/a ára is ma 7 frt 40 kr. Ily állapotot hallgatagon eltűrni, fölér az ön- gyilkossággal. Mert ezzel a kedvezmónynyel adatott meg a nagymalomiparnak, hogy a börze-biróság oltalma alatt, minden felelőség terhe nélkül, potom áron, az ország minden részében elárusítja silány romániai búzából kipréselt keserű minőségű kenyérlisztjeit a kis malomiparnak elnyomására, mert ez, a hazai jó minőségű búzánk drágább ára miatt, nem bírja a versenyt folytatni; pedig a kis műmalom-ipar 100 kiló búzát mindenkor képes oly olcsó rezsi mellett, esetleg még 10 krral is olcsóbban előállítani, mint a nagymalmok. Ezzel a saját tapasztalásomból merített meg- okolással elég világosan kimutatom, hogy a vám- kedvezmény még a nagy malomipar létérdekében sem tartható fenn a jelenlegi állapotban, mert annak erőszakos fentartása a kis műmalom-iparnak szándékos elnyomása, a mi ellen küzdeni minden molnárnak kötelessége. A magyar nagymalomipar fennállása eléggé biztosítva van azzal az óriási tőkével, melylyel rendelkezik, mert kellő óvatossággal még szűk termésű évben is kellő haszonra dolgozhatnának vámkedvezmény nélkül is. Az én egyszerű eszemmel bírálva helyzetüket, a létérdekük hangzatos czime alatt kicsikart vámkedvezmény valóságos kétélű kard az ő kezükben, melylyel nem oda vágnak, a hova néznek, mert a vámmentes romániai búza hozta őket összeköttetésbe az aldunai kereskedő világgal, hol szükségleteiket tetszés szerinti mennyiségben inkognitó bármikor fedezik. Ez tette őket elkapatott börze- játékosokká, hol a búzaárakat tetszésük szerint emelik vagy nyomják. A vámmentessógi kedvezményt a nagymalmok ama czim alatt eszközölték ki, hogy ők, világhírű fejlettségüknél fogva, képesek a külföldi búzát is itthon felőrletni s mint lisztárut külföldre exportálni. Ha csakugyan igy használnák fel a kedvezményt, senki sem szólna ellene; de nem igy tesznek, hanem a romániai búzát kétharmad rész magyar búzával összekeverve őrletik azért, hogy a hazai nyerster- mónyt a külföldi hozzákeverésével tetemesen olcsób- bithassák, s az ily számítás szerint olcsóbbitott nyersterményből őrletett fehér lisztet exportálhassák. Ha most számításba veszszük, hogy. a romániai búza silány minőségénél fogva nem tartalmaz 30 százalék fehér lisztnemet, mig ellenben a 78 kilós magyar búza legkevesebb 50 százalék fehér lisztet tartalmaz; ebből az arányból elég világosan kitűnik, hogy a nagymalmok romániai búza czimen magyar búzából őrlött lisztet exportálnak és az importált rolnániai búza sötét lisztnemeit a hazai termés rovására és a kismalomipar elnyomására, az ő igen szép hasznukkal itthon adják el. Ez pedig visszaélés és igazán nem méltó az állam támogatására s az a kismalomipar sem szolgált rá, hogy az állam szánt- szándékkal tönkretegye. A miniszterelnök ur figyelmét óhajtottam fölhívni az itt elmondottakra s ha jogos érdekeink védelmében tett jelen felszólalásom méltányos fogadásra talál, akkor elhiszem, hogy nem csupán üres frázis az a sokat hangoztatott liberálizmus. Pozsgay Miklós, molnár. ________VIDÉKRŐL. Tam ási. A tamásii casino vidám halvacsorával ülte meg márczius 15-ik napjának emlékét. Nők és férfiak vegyest, számra negyvennyolczan gyűltek egybe ós a legkedélyesebb hangulatban áldomásoztak reggelig Lató Jancsi zenéje mellett. Az első tósztot Dr. Frühvirth Jenő ügyvéd mondotta Kossuth Lajos nagy hazánkfiára és azokra az eszmékre, melyek közreműködése folytán 1848 évi márczius 15-én megvalósultak. Utána Németh Ferencz plébános, mint a casino elnöke köszöntötte fel a casino vendégeit ós Szakonyi Kristófot, ki egyúttal születés napját is ülte. Bobics Antal hgi. főügyész a casino elnökéért is Bajó Pál háznagyért ürített poharat, mint a kiknek legfőbb érdemük van azon békés, egymást becsülő egyetértés megteremtésében, mely ma a casino kebelében otthonos. Szólották még S z a k o n y i Kristóf, Dr. Darányi F erencz és Hirsch Ignácz. Az ünnepélyen jelen voltak: Asztaller Károly, Bajó Pál nejével, Bobics Antal nejével, Borsitzky Dezső nejével, Borsitzky Béla, Dr. Darányi Ferencz nejével, Dr. Frühvinh Jenő nejével, Gombos Hermin, Gruber Iván családjával s Kálmándy nővérekkel, Dr, Gaál Béla nejével, Dr. Gottlieb Salamon nejével, Gundy Sándor, Goldberger N. (Szegzárdról) Hessz Pál nejével, Pintér Nina ós Kupi Anna kisasszonyokkal, Hirch Ignácz, Horváth Aladár, Kulin Sándor, Késmárki József, Kindl Vilmos, Lexa Zenó nejével (Dombóvárról), Németh Ferencz, Nóveri Árpád, Sza- konyi Kristóf nejével, Szendrődy Dénes, Serer Gyula, Schmidt Károly, Schvarczer Károly, Spindlbauer Ernő, Dr. Vágó Lajos ós Zahler Dezső. N. p. Még a második négyesig sokszor találkozott a „kicsiké“-vei. Megforgatta egy pár tour tánczban s bókolt neki őrülten .... no ahogy már egy józan imádó bókolni tud. A buffetben összetalálkozott Gyurka Kóbay Laczival. — No pajtás! enyém a négyes! szólt büszkén. — A tied ? Szép tőle, hogy ennyire tartja meg a szavát. Különben én e miatt a hitvány franczia négyes miatt nem beszélek vele sohasem. Én nem hagyom magamat az orromnál fogva vezetni. Nem ettem spanyol viaszkot. Mit gondolsz ? — Hát igazad van pajtás! ón is csak úgy tennék a te helyedben. Különben igyunk rája. Pezsgőt rendelt s ittak egymás egészségére. Még tovább ittak volna, ha nem hangzanak fel a második négyes első akkordjai. Jolántay sietve rendbe hozta kissé összegyűrt frakkját, megigazította a nyakkendője csokrát, futó pillantást vetett czipőire, hogy nem porosak-e? azután ment be a bálterembe. Szemeit körüljártatta a teremben. Mosoly futott végig arczán, mikor fölfedezte Szánday Ilonát. A tiszthelyettessel sétált. Odament hozzájok. Bemutatta magát a tiszt- helyettesnek. — Jolántay vagyok. — Nevem Kraplkonicsek Wenczel, de Mährisch- Weiszkirchen. — Részemről a szerencse, s kezet fogtak. Nagysád, szabad kérnem a négyest, melyet előbb kegyes volt nekem Ígérni! — Sajnálom, Jolántay ur, — volt. Szánday Ilonka válasza — a négyest már a tiszthelyettes úrral fogom tánczolni.... De majd ha a harmadik quadrill francais-t akarja, azt szívesen önnek adom. Jolántay szemei szikrákat löveltek. Arcza tűzben égett s ő idegesen válaszolt: — Köszönöm. Nem kell nekem az ön négyese. Tudom már hányat ütött az . .. óra. Egy cseh kadétot többre becsül, mint engem .. . A kadét tiszthelyettes dühbe jött a becsmólő hangon, melylyel róla beszéltek. Ráugrott Jolántayra s fojtogatni kezdte. Jolántay kiszabadította magát a kadét kezei közül, többször, jobbról-balról pofon vágta a szemtelenkedő csehet. Szánday Ilus elájult. A czigányok abba hagyták a darabot. Az urak ott hagyták hölgyeiket s a dulakodók segítségére siettek. Sikerült nekik a két verekedőt eltávolítani egymástól. Jolántay schouffirozva hagyta el a termet. Még ott a helyszínén provokáltatta a tiszthelyettest. A párbaj megtörtént. A tiszthelyettesnek levágta az orra hegyét s súlyos sebet ejtett a mellén. Ő maga Jolántay sértetlen maradt. A párbajt követő napon csendesen szíttá ebéd utáni csibukját, az elmúlt napok gondolataiba merülve, midőn halk kopogást hall ajtaján: — Tessék, egész bátran! Sűrűn elfátyolozott hölgy lépett be szobájába: Szánday Hon. Egyenesen Jolántayhoz ment s nyakába borult: — Szeretlek .... szeretlek Gyurka. Jolántay flegmatikusán felelt. — Persze, a tiszthelyettest már elcsúfítottam, úgy néz ki, mint egy mopszli kutya .........az már cs únya.........most ón is jó vagyok szeretni. Sajnálo m asszonyom, kegyedet én nem ismerem többet. Kérem, hagyja el e helyet... — Gyurka!... sikoltott élesen Ilon... Gyurka hát nem szeretsz ... s térdre omlott Jolántay előtt. — Szeretlek! s felemelte a térdeplő könnyes szemű leányt. Szeretlek I s csókjaival borította el. ...........S haragnak már rég vége, s Kóbay La czi tétován forgat kezei között egy karton-papiros lapot, melyen ez áll: „ . ... Szánday Ilonka k. a. ós Jolántay György min. fogalmazó ur jegyesek ....“ — Jaj be szeretném magamat nyakon ütni kiálltott fel Kóbay s tüzbe vetette az eljegyzési kártyát, Jolántay okosabban csinálta a dolgát; nekem Jolántayval kellett volna megverekednem. így tán ma nem Jolántayné, hanem Kóbainó volna a nagysám 1
