Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
XXI. évfolyam. 13. szám. Szegzárd, 1893. márczius 26. II KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Égész évre _. .......................6 frt — Fé l évre ...........................3 „ Negyed évre ......................I „ 50 Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: M e g j elen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetézendök. küldendők. tések jutányosán számittatnak. Előfizetési felhívás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1893. évi XXI. évfolyamának ll-ik negyedére. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt ==- 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr — 3 korona, egy hóra 50 kr =^= 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Lapunk legalább féléves előfizetői Lévai Dezső munkatársunk „Otthon44 cziinü könyvét, mely 16 válogatott beszélyt tartalmaz, ingyen és bérmentve kapják. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkérétnek. A kiadóhivatal. Magyarosító kör. Hazafiul örömmel olvastam e becses lap 12. számában a »Szabadság ünneplése« czim alatt magyar szabadságunk ujjászületé- -SÄrmk évfordulója alkalmából tartott ünneplésekről szóló tudósításodat; ezek egyikében Engel Mór ur azon lelkes s életrevaló indítványa ragadta meg figyelmemet, melyei egy Bállaszéken létesítendő »Magyarositó kör« megalakítása érdekében tett. Minden hazafias törekvés feltétlenül elismerést érdemel, mely zeng- zetes nyelvünk terjesztésére, hazafias érzésélesztésére és a magyarság erősödésére irányul. Ily buzdításra és dicséretre méltó törekvést sfellángolást Iátokén Engel ur indítványában ; mert én is azt tartom, hogy Magyarország minden hű fiának szent kötelessége hazánk édes nyelvét megtanulni; mert csak igy érhetjük el, hogy. e nrndenben bőve’kedő haza összes lakosai érzelemben é> nyelvben egységes megtörhetetlen egészet képezzenek. Nemes példái mu'attak a lelkes báttaszé- kiek sok másoknak, midőn a magyarosítás érdekében tett nagy fontosságú indítványt elfogadva, elhatározlák, hogy megalakítják a »Magyar ősi tó kör«-l. Valljuk be őszin'én, hogy nemcsak Bát- taszéken, hanem Tolnavármegye még sok más nagyközségében is a lelkészek és tanítók minden ügybuzgőságuk mellett sem voltak képesek olyan eredményt elérni, mint a milyent óhajtoltak volna. S ennek okát abban kell keresnünk, hogy az idegenajku honfitestvéreink megmagyarositására nem voltak meg a kellő eszközök. Ily eszköznek kell tekintenünk a Bátlaszéken alakulandó »Magyar ősi tó kör«-t, mely ha egészséges alapra lesz fektetve. társadalmi úton áldásos- működést fejthet ki zengzetes nyelvünk terjesztésében. Nemzetünk nagyságának emelkedése, államunk erősödése csakis nyelvünknek édes testvéreink közt való megkedveltetésében és elterjesztésében nyilvánulhat a legfenségesebb módon. Semmi sem lehet megnyugtatóbb s biztatóbb nemzetünk jövőjére, mintha azt látjuk, hogy a magyar haza iránti tántoríthat lan hűséggel az édes magyar nyelv örvendetesen hódit az idegenajku honfitestvéreink között. Sok tenni való van e tekintetben Tolna- vármegyében, a mi szükebb hazánkban, a mennyiben területén nem csekély azon német községek száma, melyeknek szorgalmas lakósai bár jó hazafiak; de sem szóban, sem Írásban nem használják édes nyelvünket. Serény s kitartó munkát kell az óvodák és iskolák mellett kifejtenie a társadalomnak és a magyarositó kulluregyesületeknek, hogy megyénk minden hű fia édes nyelvünket vegye ajkára és vallja magáénak, hogy ne csak érzelemben, hanem nyelvben is igaz magyar legyen s hogy szeretett hazájának tekintse azt a földet, mely emlőjén táplálja. Azt minden leplezgetés nélkül be kell vallanunk, hogy vármegyénkben nem szólhatunk a magyarnyelv óhajtott általános diadaláról; mert akárhány községe van, hol csupán az iskolás gyermekek hallják a magyar szót, míg a felnőttek előtt úgyszólván ismeretlen az. Magyarország pedig csak úgy virulhat fel, csak akkor cmelkedhclik valódi nagyságra; ha polgárait egy nyelv, egy érzelem fűzi össze. Gondolják csak meg azok, kik idegenkednek a magyarnyelv megtanulásától: vájjon nem szégyen-e az, ha valaki magyar alattvalónak és jó hazafinak vallja magát s idegen nemzet nyelvét hangoztatja? Tekintve azt, hogy megyénk egyes községében a magyarosítás csak lassan halad előre, kell, hogy arra késztesse a vezető igaz hazafiakat, hogy a báttaszékiek példáját követve, magyarositó köröket alkossanak. Kétségtelen, hogy nagy szolgálatot tesz a hazának és elévülhetetlen érdemeket szerez TÁRCZA. Mariska születésnapjára. Rég letettem már a lantot, Ma fölveszem újra! Elég soká pihent némán, Csendüljön a húrja. Zengjen ismét fönnen a dal, Hisz nagy ünnep van ma: Kökónyszemü szőke kis lány Születése napja. Mégse bántom. Hadd nyugodjon! Hej, mert mind mit őr ez? Úgysem tudja eldalolni, A szivem mit érez. Zengjen a dal ibolyáról, Napsugárról, fényről. Madárdalról, szerelemről, Öröm, mámor s kéjről. Zengjen a dal . . . Mégse bántom. Hej! mert mind mit ér ez ? Úgysem tudja elmondani: . . . . A szivem mit érez. A harag. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Irta : Sebők (Schwartz) Jenő. Jolántay Gyurka gálába csapta magát. Felvette a legszebb báli ingét. Kétségtelen tisztaságú gallérja köré elegáns fehér nyakkendőt csatolt, piczi kis, ka- czér rubintos tűvel. Belebujt utolsó divatu, angol mintájú frakkjába, felhúzta fényes lakkczipőit. Mikor az öltözködéssel készen volt, a haját hozta rendbe, gondosan kipomádőzva, s nagy műgonddal lesimitva, középen szépen ketté választva. A tükör elé állott s szépen kipödrötte a bajuszát s meg-megsimogatta á la XVI. Louis szak állát. Hosszasan bámulta magát a tükörben. Végig jártatta a szemeit maga-magán, kezdve a feje búbján, le a lakk-főlezipőinek a sarkáig. Megelégedett mosoly futott végig arczán, mikor a toilettjét — hosszas vizsgálódás után — rendben találta. A szekrény fiából elővette a monokliját, s szemeibe illesztette több sikertelen kísérlet után. Azután gondolataiba merült. Elgondolkozott sok mindenféléről, a mi majd ma este az athleták bálján meg fog vele történni, s a mit ő meg fog tenni.. Agyában már egy egész dikcziót gondolt ki, melylyel a „kicsikő“-t, a kis Szánday Ilust fogja üdvözölni. Gondolatai azután a kis Szánday Ilus körül csoportosultak. Maga elő képzelte egészen a kis Ilus alakját: kis. dundi fruska, szeme közé lógó fekete haját, fitos orr, piczi száj, orr és fülek. Omló puha karok .. . pihegő keblek . . . Mennél többet gondolt a „kicsikó“-re, annál inkább hevült érette. Végül hangosan felkiáltott: — Jaj Ilus nagysám! ón szeretem magát. Künn már besötótedett. A gargon szoba nagy fali órája tompán verte el a kilenczet. Jolántay összerezzent. Már kilencz óra ? Kapkodva gyufát szedett elő valahonnan s sietve gyújtotta meg a lámpát. Kinyitotta a szekrényt. Kivette a nagy men- csikoffját, felvette a sárczipőit, nagyot dobbantva, hogy a legotrombább ruházati czikk, a galosni, jól álljon meg a lábán. A szekrény raélyjéből valahogyan előkotorászta a klakk-skátulyát. Kivette a klakkját, kiugrasztotta, s föltette a fejére. Lecsavarta a lámpát ős búcsút vett a kapufélfától. Lement a lépcsőházon. Kiérve az utczára, a kapu előtt bérkocsit intett magához, beleült kényelmesen elhelyezkedve benne. Csakhamar ott volt az athlóták palotája előtt. Kifizette a bérkocsit s fölment a fényesen megvilágított feljáraton *a rendezősógi irodába.
