Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-26 / 9. szám
XXL évfolyam. Szegzárd, 1893. február 26. 0- szám. TOLÍAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...........................6 frt — kr Fé l évre ..................3 „ — „ Ne gyed évre ....... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények in- tézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittatnak. Nagy nyomorúság. Ha egy messzeföldi müveit idegen jönne hozzánk a nyugati kultur-államok valamelyikéből s tudakozódnék különféle állapotaink felől: egy nagy kérdőjelt, egy szemtágitó óriási csudálkozást vennénk észre arczán, mikor azt mondanék neki: „fürdőnk nincs!“ Vagy nem hinné szavainkat ős haragra lobbanna, hogy őket ne tegyük bolonddá; vagy pedig egetverő kaczagás közt jegyezné turista naplójába — általunk történt egyebekről való értesülése után — e következőket: „Szegzárd hires régi város, — I-ső Béla király hajdani lakhelye, — kitűnő vörös bort termő hegy- lánczolattal. Megyei székhely, több száz főre menő intelligencziával. Van mindenféle hivatala, még országos selyemgyára is, — van polgári 6. oszt. iskolája, felső leánytanodája, — legközelebb lesz főgym- náziuma is, e mellett több virágzó óvodája, egykor hires dalárdája, tekintélyes számú tűzoltósága, nőegylete, sziupártoló, rab- és betegsególyző egylete, kórháza, kaszinója, kereskedelmi és tisztviselői egylete, polg. olvasó-köre, iparegylete, helyben lakó orsz. képviselője, tanfelügyelője, tűzoltói zenekara, világ- szerint hires czigánybandája, sétatere, vasútja, 2 gyógyszertára, három helybeli hirlapja, 300 zongorája, ugyanennyi forma magán úri fogata, 100 ezer forintos városi szállója, 15 ezer lakosa, stb. stb. — — — de fürdője nincs! . . .“ Mert, hogy a messze fekvő Csörgetég kicsiny tócsáját ilyenül tekinteni, csakis merész fantáziával lehet, mutatja az ővről-ővre való pangás, a látogatás hiánya s az ott mindjobban lábrakapó lóusztatás szokása. Ha a hir valósul, ezt is okkupálja — hála istennek! — Bezerédj Pál ur a felállítandó selyemfonoda részére. Hogy a Schubert-fóle kis kalitka, vagyis inkább ama két lépésnyi szűk börtönhöz hasonló ódon lyuk — most gőz hiányával, majd sűrű füstjével, sokszor a lehűtésre nem elég vizével, egy parányi piszkos öltöző szobácskájának primitiv kényelmetlenségével — szintén felcsavart fantáziára szorul, hogy fürdő számba vétessék: mindenki elismeri. De csak még legalább ezeket is használhatnánk nagy szorultságunkban, végső szükségünkben! . . . De nyáron a Csörgetég messze van, az odavezető ut mindig rossz, a kocsiközlekedés nyomorúságos. Télen pedig a Schubert-fóle gőzfürdő hozzáférhetetlen, mert azt mondják a tulajdonosok — jogosan! — hogy azért az egy-kót fürdő vendégért nem fizeti ki magát eltüzelni fél öl drága fát, tartani szolgasze- mólyzetet. Nekik is igazuk van, de igaza van a nagy közönségnek is, melyből egyik igy szól: Nem érdemes elmenni, mindig magam vagyok, agyon unom magamat az egyedüliségben!“ — A másik igy beszól : „Nem megyek oda, mert kicsiny a helyiség, ha egypáran összejövünk, már zsúfolva vagyunk, — no meg az az öltözde olyan kényelmetlen, az a közösség [olyan zsenánt dolog!“ A harmadik a magas árakat sokalja, a negyedik a gőzt és vizet kevesli, az ötödik a rossz csapokra haragszik. Szóval a kifogás minden részről sok, s valljuk be: alapos! így aztán kapta magát^Nyitray kománk, az idén már alig-alig fűtette el a rozzant vén kazánt, nehogy az — mint éhes Moloch — még az ő festőmüvószi tiszteletdijait is fölemészsze fában. Jövőre meg már talán szét is szedeti az egész fürdői alkotmányt. Jól teszi. Minek etetne meddő tehenet!? . . . Hát biz ez uraim! nyomorúságos állapot. Nagy nyárban csak elmegy, a kinek módjában áll, meg ideje van rá, ki erre, ki amarra s fürdési vágyát egy évre ugy-ahogy kielégíti, de hogy egy hosszú télen át az idő zordonsága által helyhez kötve, még a köztisztaság és közegészség legszerényebb igényeit se tudjuk itthon kielógitem: igazán nevetséges volna, ha szomorú Dem volna! Pedig móltóztassanak elhinni, h'ogy a „prima persona sum ego“ elvénél fogva, ennek magasabb értelmezése mellett, egy kényelmes, korszerű, kellőleg berendezett fürdőre, különösen gőzfürdőre, sokkal égetőbb szükségünk volna nekünk, mint akár a szinpártoló, akár a rabsególyző egyletre, akár a 4 társadalmi körre, (lásd lapunk múlt számát) akár a 3 helybeli hírlapra és sok inás egyóbbre! (Ezek is jók, szükségesek, de egy jó gőzfürdő mindennél, még a rebesgetett villam-világitásnál is szükségesebb!) Nem akarok most hosszasan késni e tárgynál, csak egyszerűen rákivántam erre mutatni, ha valahogy figyelmet kelthetnék s annak a közel jövőben némi eredménye lenne! Talán, ha nincsenek erre egyes pénzes válall- kozók (holott ez, szerintem, busásan kifizetné magát) lehetséges volna valami rószvőnytársaság-fólót össze- toborzani? . . . Gondolkozzunk rajta t. uraim! s tegyünk valamit. Vergődjünk ki e nagy nyomorúságból, mire eljön a millenium országos ünnepe. A közegészség és köztisztaság nevében kiáltok a fin de siócle gőzzel és villanynyal haladó gyermekeihez: teremtsünk egy jó gőzfürdőt! ______ B. E. Az újonnan átdolgozott mezőgazdasági törvény. Az országos mezőgazdasági tanács f. hó 16-áu tárgyalta a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről átdolgozott törvényjavaslatot, a mely beosztására nézve a régitől nem tér el, állván szintén csak tizenhárom fejezetből. Tartalma megváltozott. Nagy változáson különösen a VIII. fejezet ment át. A IX. fejezetből megtudjuk, hogy ezentúl nem mező-rendőrökkel, hanem mező-őrökkel lesz dolgunk. Főbb vonásokban a következő változtatások . történtek: Az első fejezet, mely a mezei földbirtok használhatóságával foglalkozik két uj szakaszszal, nevezetesen a 9. és 10-kel lett változásnak alávetve, melyből a 9. szerint a birtokrészeknek újból való tagosítását kívánhatják a birtokosok; a 10. szakasz szól a közös legelőről, ennek felosztásáról. TÁRCZA. Erzsikéhez. Hó és jég közt ifjú szívvel Álmodtam én is a tavaszt, Mely egy szerény ibolyácskát Énnekem is majd csak fakaszt. A gondok közt, miknek a sors Bék óival megkötözött Álmodtam, hogy fenn repülök Én is majd a felhők között. Álmodtam én is és álmom Oly szép volt, de rövidke és A mily szép volt álmom olyan Szomorú a felébredés. Másnak erdőszámra virít Tövis nélkül a sok rózsa, Hej de nekem nem e virág: Csupán tövis jut csak róla. Sok idegen szárnyon repül Túl. magasan a felhőkön, Én. meg mint a szárnyon lőtt sas A ronda por közt vergődöm. Eddig ott fenn a magasban Köszöntém a kelő napot, Most ha feljön, szégyenkezve, Setét helyen buikálgatok. Csillagtalan setét éjjel A nappalom immár nékem, És e komor sötét égen Egy szép csillag most megjelen. Miért jöttél szép csillag most, Mikor szárnyim erőtlenek, Most a mikor én te hozzád Fel többé nem repülhetek?! Vagy tán azért jövél hozzám Ily szomorú, setét éjen, Hogy egy boldog szép hazába Légy nekem a vezér-fényem? Széki Ákos. A babos-telegdi intelligens ifjúság. — Elbeszéli egy családapa. — Irta: LÉVAI DEZSŐ. Kezdek büszke lenni, hogy babos-telegdi polgár vagyok. Mert naponta jobban bizonyosodom meg felőle, hogy mindannyian becsületes és okos emberek vagyunk. Az az egypár, ki közülünk évente tömlöczbe kerül vagy irni-olvasni nem tud, az csak úgy vetődött ide, az nem törzslakó, az nem igazi babos- telegdi. Magas színvonalunkat az mutatja legjobban, hogy annyiféle egyletünk és bizottságunk van, mint a megyében sehol. Van kaszinónk, ahol kártyáznak; olvasókörünk, hol a kormányt szidják, népiskolánk, hol a polgári házasság ellen gyűjtenek aláírásokat; garasegyletünk és egyéb'pénzintézetünk Amerika benépesítésére ; katholikus legényegyletünk, mely jóra- való iparosokból élhetetlen színészeket nevel; csol- nakázó egyletünk, mely pompásan kuglizik; kuglizó társaságunk, mely elég jól énekel; dalos körünk, mely kifogástalanul iszik; tarokk-klubunk, hol remekül ferbliznek stb. Ezenkívül még egy csomó bizottságunk működik önzetlen hazafisággal s buzgó kitartással. így a világítási bizottság, mely négy utczai lámpásunkról gondoskodik; az ökör-bizottság, mely az ökrökkel beszél ünnepélyes alkalmakból való meg- süttetósük végett; becsület-bizottság, mely a vasárnapi verekedéseket s az urnapi körmeneteket rendezi; hölgybizottság, mely a házasságokat közvetíti s az istvánnapi urlovasokat fenyőgalyakkal díszíti föl stb. Szóval az egyleti és bizottsági élet nálunk igen erősen van kifejlődve. Mindennek tekintetbevételével jogosult volt nekem, Ginner Flóriánnak, ki hót leánynak vagyok nem irigylendő apja, elgondolnom, hogy miért ne lenne egy, például ababos-telegdi intelligens ifjúság néven szereplő vigalmi bizottságunk is, mely egyebet se tenne, mint bálokat rendezne. Ezek nélkül bizony bajos túladni hét leányon, mikor az embernek egyebe sincs, mint hogy azt mondhatja magáról: babos-telegdi családapa vagyok. Milyen szépen liangzanók az: „A babos-telegdi intelligens ifjúság e hó 25-ón a „Sárga czinege“ dísztermében tombolával egybekötött tánczestólyt rendez,
