Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-12 / 7. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7. sz.) 3 1893. február 12. remélhető bevétel Iá,973 frt 54 krban, a kiadás 13,254 frt 98 krban állapittatik meg. E/után elnök felhívja a hitközségi tagokat a költségelőirányzatra vonatkozó észrevételeik megtételére. Fejős Imre hitközségi tag kifogásolja a remete kápolna évi segélye czimén szereplő 90 frtot és a hitoktatók részére megállapított 100 frtos tételt. E'sőre nézve nem helyesli, hogy a hitk. pénztárból a kápolna segélyezésére évenként 90 frt folyósittas- sék akár van szüksége a kápolnának arra, akár nem és miután úgyis a hitközséget terheli a kápolna és mellékhelyiségének fentartása, indítványozza, hogy vettessék kié czimen óvenkint 90 frt; de csak szükség esetén kellő indokolás mellett utalványoztassék ki a kápolna javára annyi, a mennyi szükséges, a többi maradjon a hitk. pénztárában. Mikó György társelnök, mint a remete kápolna adminisztrátora, s ezután már, mint a kápolna vagyonának is kezelője, azon kijelentáse után, hogy a kápolna föntartását Fejős Imre ezen javaslatával leg- kevéshbé sem látja veszélyeztetve, a javaslat egyhangúlag elfogadtatott. A segédlelkészeknek hitoktatás czimén megállapított évi 100 frt honáráriumra vonatkozólag Fejős Imre ez összeget törlendőnek véleményezi, részint takarékossági szempontból, részint pedig mivel a püspöki kar által kiadott rend letek értelmében a hitoktatásról a plébános tartozik gondoskodni minden díjazás nélkül. Ezen indítványát továbbá azzal is indokolja, hogy sehol sincs a hitoktatás díjazva és hogy a hitközség az egyházmegyei hatóság jóváhagyása nélkül ily összeget meg nem szavazhatott volna. Fájth Lajos és Razgha Lajos s. lelkészek megjegyzik, hogy midőn a hitközségnek évek előtt hozott hatázozata, illetve felkérése folytán, hogy a szükségesnek véleményezett harmadik káplánállomás szervezé.ónek nagyobb költségei megkiméltessenek, a hitközség iránti tekintetből s nem is a csekély honoráriumért szívesen vállalkoztak az osztályok szaporodásával szaporodott hittanitási órák betöltésére. Fejős Imre azon indokolására, hogy sehol sem dijaztatnak a hitoktatók, hivatkoznak Mohácsra és Duuaföldvárra, hol nagyobb összeg fizettetik ki a községi pénztárból ’a hitoktatók részére; kérik azért a hitk. tanácstól méltányosság szempontjából a tétel meghagyását. Dr. Krámolin Emil és Őrffy Lajos azon tekintetből, hogy a 100 frt honorárium a 13,254 fit 98 kr. kiadás mellett elenyésző csekélység, de meg méltányosság szempontjából is a tételt meghagyandónak véleményezik. Mikó György egy. társelnök, úgy hiszi, hogy Fejős Imre indítványa azon módosítással, miszerint a 100 frt honorárium utólagos jóváhagyása az egyház- megyei hatóság részéről kikéressék, illetve ennek döntő határozatától tétessék függővé, kellő megoldást nyer; miért is indítványozza, hogy a hitoktatók részére a hitk. tanács által évek előtt megszavazott 100 fit honorárium jóváhagyása az egyházmegyei hatóság részéről utólag kérvényeztessék, mely indítvány a hitk. tanács által egyhangúlag elfogadtatott. Orffy Lajos a költségelőirányzatra vonatkozólag megjegyzi, hogy a 9823 frt hátralék sürgőssé teszi az erélyes végrehajtást, hogy e sajnálatos állapot mielőbb megszüntettessék, miért is határozatilag kimondatott, hogy a szolgabiróság által a községi hatóság sürgetőleg megkerestessék a végrehajtás foganatosítására. Olvastatott a hitközségi tanács megbízásából szerkesztett s a nmélts. vallás- és közoktatásügyi min szterhez, mint kegyurhoz föl terjesztendő kérvény, melyben a hitközség a visit a canonica alapján a kegyurat terhelő iskolai építkezések költségének megtérisését kérelmezi. A kérvény elfogadtatott. Fejős Imre azon észrevétele, hogy az iskola átalakítására vonatkozó, a kérvényben hivatolt hatósági sürgetést aligha lesz képes a hitközség igazolni, a jelenlevő községi elöljárók kijelentik, hogy az iskolában előfordult tüzeset alkalmával, valamint a községi orvosnak egészségi és életveszélyes szempontból ismételve tett jelentésére ők magok is sürgették az iskola körül szükségessé vált intézkedések megtételét. Több rendbeli kérvény terjesztetik be : Fránek János azon kérvényének, hogy iskolaadója az utólag módosított állami adója alapján vettessék ki, hely adatott. — Ágoston Ferencz Themer adó elengedés tárgyában beuyujtott kérvényé elutaztatott. — Samu Lajosné abbeli kérelmének, hogy mióta őt férje hűtlenül elhagyta csak félpárt fizessen, hely adatott. Hrádek Vilmosnak iskolás gyermekei után kivetett tandija elengedtetett — Bakán Andrásnak kérvénye, melyben a remete kápolna tulajdonát képező pinezé- nek hátralékos bérösszege elengedését kéri, annyiban adatik hely, hogy a hátralékos összegnek felét tartozik kérelmező megfizetni. ___________VIDÉKRŐL. Báttaszék. Ti sztelt szerkesztő ur 1 „Wo du singen hörst, dort lass Dich nieder; Denn böse Menschen haben keine Lieder“; ezt tartja egy német lantos és méltán! mert amig nyelvében él a nemzet, addig dalában érzi és dalával ad kifejezést jó és balsorsában nemzeti pro.'pe- rálását avagy hanyatlását illetőleg. Hogy a költő fenti szavai igaz vaiót fejeznek ki, megmutatta ezt a 1 báttaszéki múlt hó 28-án tartott dalárok balja, mely- ! ről tisztelt szerkesztő ur engedelmével szívesen nyuj- i tok egy kis képet. Nem túlzók semmit, ha constatálom, miként a báttaszéki dalárdának 17 éves fönállása óta egy min- , den tekintetben oly sikerült mulatsága lett volna, mint az e hó 28-iki. A „Polgári Casinó“ nagy terme I remekül díszítve fényárban úszott. A rendezők méhrajhoz hasonló zsongó sürgóse-forgása; Szániel János elnök körültekintő gondoskodása; a dalárok rendkívüli előkészítő tevékenysége mind megannyi tényezők a siker biztosítására. Pontbau 8 órakor az ősi nemzeti tánczczal, a „Csárdással“ kezdődött Terpsychorénak nyújtott áldozatok hosszú som, lejtvén azt a közel és távolból összesereglett díszes, válogatottnál válogatottabb párok; mindig szilajabbul- szilajabbul pengetvén Pepi a húrokat, hovatovább valóságos viharrá fejlődött a felkorbácsolt légáram. Közbe-közbe megcsendült egy-egy négyes szólam, hol andalítóan, hol harsányan jelezvén a kedély- hangulatot. így folyt ez táncz és ének között az éj, mígnem „Aurora“ a fáradtabbakat nyugalomra késztető. A harczedzettebbek egész reggeli 10 óráig mulatoztak tovább. Én pedig nem zárhatom e kis referádámat anélkül, hogy a szives vendégek közül a hamarosan följegyzetteket ide ne iktassam. Jelen voltak: Tóth Kálmán mérnök Budapestről, Kovács Ferencz és neje, Weisz Rezső és neje, Csaukó Antalné, Csankó Róza k. a., Csankó Károly Bátáról, Dús Dániel és neje, Liuka N., ifj. Baján Lajos Decsről, Kunst N., özv. Trászer Londi asszony, Traszer N. k. a. Bonyhádról, Herczog Lipót Budapestről. Helybeliek: Angyalffy Irnréné, Mayer Ala- josné, Beszedits Ödönné, Wallner Gyuláné, Schuler Józserfué, Gyomlay Kaimánne, Weidiuger Lipótné, Rozner Beláné, Spitzer Salamonná, Klementschitz Lajosné, Egle Károiyné, Csida Sándoruó, Mayer Ig- náczné, Maszler Ftrenczne, Thesz Józsefné, Rull Nandorné, Kunczer Ferenczné, Rovatsek Jánosnó, Mayer Nina k. a., Rull Flóra k. a„ Schuler Malvin k. a., Nyers Marcsa és Móni k. a., Spitzer Czéza' k. a., Reisz nőverek. Szániel Jáuosnét, kit mint eluöknőt legelői kellett volna említenem, de ismerve szereuységét, bírni hiszem bocsánatát. Battaszek, 1893. jauuer 31. T. szeikesztő ur hive: Gonosz. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. g-7- ~~T.V!-^~r.r-rjiU-L>- ~ ------fc'—. So rsom. — Irta: Veray Béla Pál. — Az agyamba tódul vérem És a szivem majd meg s/akad, Ilyen kínos szenvedésben Gyógyulást csak a halál ad. Holttal, — hogy ha nincs .negirva, Fájdalmit is eltemetik. S majd ki tudj*, hogy ha sírba, Reménytelen szerelem vitt. „No, még egyszer“ „Ibolya.“ Ez már fájt.... egy megsebzett szívvel tovább is játékot, csak játékot űzni ... kegyetlen dolognak tűnt fel előttem. Szivem hangosan dobogott, szerettem volna az ismeretlen előtt, kit képzeletem szépnek, angyalnak festett, leborulni s elmondani, hogy szeretem nagyon vég nélkül; de nem tehettem, hiszeu vak valék, nem tudtam meglátni a szép kezeket; melyek soraimat vették, s nekem Írtak .... nem láttam, mosolyog-e ajka, vagy sem; s ha egy mosolygóban őt véltem látni, — mosolygott vele több is... ki itt az igazi... nem, semmit sem tudok. írtam hát újra, kértem, adjon táncz közben egy titkos kézszoritást, melyről megtudjam a valót, megismerjem Ibolyát. Megkíséreltem, a mint látod, mindent. Levelem elment... s ón csupa szem valék . . . de hiába, minden hiába volt. Ő megkapta levelem, de válasz nem jött sem postán, sem a megismertető boldog kézszoritás alakjában. Igazán a dzsinek játéka volt.... s ón kérve kérem a Prófétát, távoztassa el tőlem e pajzán lényeket, melyek csak Ígérik a boldogságot s ha kinyújtom utánok kezem, tova rántják, hogy el ne érhessem, s még szemembe nevetnek. Ibolya is nevet, ón meg búsulok ; e kis lány jó kedvű játéka óta beteg vagyok, fáj a szivem, s folyton álmadozom a boldogságról. Igen a boldogságról, melyet én el nem érek sohal Most már nemde érted, hogyan fér össze a nagyszerűvel az én elégedetlenségem? Te érted, én Ibolyám, Isten veled 1 Ha messze vagy is, ne feledd el azt, ki mindig rád gondol. Jó barát, élj te is boldogul, s gondolj bús hívedre, ki most hamut hiút fejére azon tudatban, hogy minden múlandó, múlandó az öröm, a boldogság, sőt még a farsang is. Szegfű. Farsang'. Az ón kedves Dani bátyám, aki húsz éve fele- ségesedett meg, még pedig innen Dunaföldvárról és az általunk rendezett kisebb és nagyobb kaliberű mulatságokra híven ellátogat a felesége — uo meg a viruló eladó lánya révén — a szünóra alatt félre- huzódott az étterem egyik sarkába gondolkodni — recte kvaterkázni. Én, a ki szintén barátja vagyok az ily irányú gondolkodásnak mellé telepedtem és véleményt kértem tőle a bálunk sikerét illetőleg. — Bizony öcsém szép, nagyszerű, fényes, — hanem (— no reszkess bálbizottság — gondolám) nekem még se tetszik, fájdalmas emlékeket ébreszt bennem. Húsz éve volt utoljára itt Földváron ilyen fényes báli Haj! haj! annak a vége, következése volt az ón mártirságom kezdete . . . Tudod —«• akkor ismerkedtem meg a feleségemmel. Az öreg elfojtott, melodrámai hangon beszólt, mintha a házi keresztjét éreznó a háta megett és félne, hogy meghallja véletlenül .... Pedig bizony igaza volt az én kedves urambátyámnak! * Rég elmúlt idők fénye, hires jó kedélye ujult meg a dunaföldvári ifjúság e hó 4-én megtartott Casino bálján. Az egy hónapon át folytatott hatalmas reklám eredményét már előre hirdették a báli nap délutánján számos csilingelő szánnal érkező vidékiek. Kilencz órára már teljesen együtt volt a fényes báli közönség a casino nagy termében, melynek ízléses díszítése : hires teremrendező Borovitz Soma ügyességét dicsérte. Fél tízkor érkezett meg a bálanya Verb ói Szluha Istvánné úrnő, szeretett képviselőnk neje és a bizottság tagjaiból alakult harsányan éljenző sorfal között Rátkay László karján lépett a terembe. Remek készítésű uszályos rózsaszínű selyemöltöny simult a szép lady patronesse dólczeg termetéhez. A disz és a belépő a legizlósesebb mohazöld plüchéből készült, az aljat mesterien hímzett mezei virágok diszitók. A mig helyére ért a zenekar a Rákóczyt húzta, de csakhamar csárdásba csapott át a czigány, a mit a szép, bálanya — ez az igazán páratlan kedvessógtt magyar asszony — előbb Rátkay, majd a kedvelt társbálelnök R a d n i c h bácsi karján jókedvvel és kitartással járt végig. A jelenvolt hölgyek valamennyien kitünően mulattak és Márkus jó muzsikája mellett — már akár hiszik, akár nem — fáradhatlanul járták a tánezot reggeli fél 8 óráig. Az első négyest 65 pár tánczolta. A kedélyes mulatságon jelen voltak Szluha István és Ragályi Lajos dr. orsz. képviselők is.
