Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-10 / 50. szám
50. szám. Szegzárd, 1893. deczember 10. XXL évfblyam. 1 TOLMMEGYEI KÖZLÖNY , ' : KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ' •• • • ’ egyletnek sa tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: . . 6 frt — kr. Fél évre ...... 3 _ Né jyf’éd''évre ... ' . ... I 50 Egy,e& szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tézendők. küldendők. tégek jutányosán számíttatnak. (Vasúti hálózatunk. f fi * t \''t í % ;. -Í 4 - ! ■ hKörülbelől huszonöt évvel ezelőtt Bar- l aíl-t G'yör gyi kora halálával vármegyénket mély.; gyászba borító, szeretetreméltóságtól áradozó ^e vezérférfia, egy. emlékezetes törvényhatósági bizottsági közgyűlésen vármegyei vasúti politikának végczélját, közhelyes- ,lé3; között, akként for.mulázta: hogy törekednünk ikell yasuti hálózatunk háromszög a lakú «»létesítésére olyképpen, hogy egy vonal »Vármegye , .délnyugati részét lefelé haladó irányban szelje, ,a második a Duna mentén haladva, a székhelyet érintse, a harmadik pedig a kettőt derékszögben érintse. ; tMindbárom vonal az elmúlt huszonöt év alatt, sok fáradtság, küzdelem s óriási áldozatok- árán, nagyjában létesült ugyan, de oly alakban, hogy kettő közülök: a dumamenti s a: duna-drávai befejezetlen maradt s az állam , és egyesek kimondhatatlan kárára, mai napig zsák-vas útként szerepel. ■ Ezen a forgalmat bénító s a kereskedelmi fejlődést akadályozó állapotokon segíteni vágyó minden törekvés a lefolyt hosszú idő alatt, részint a fő- és székváros féltékenykedése, mely forgalmát és fejlődését vélte fenyegetve, részint az ország zilált pénzügyi helyzete folytán, hiúnak bizonyult; mignem bekövetkezett az időpont, midőn Budapest . óriási fejlődése s a pénzügyek javulása a felmerült aggályokat eloszlatta s a napokban a leghivatotlabb tényező: Lukács Béla, kereskedelmi miniszter az ország színe előtt is- nSeiie be a Dunának Baja-Báttaszék hányjában való áthidalásának fontosságát, szükségét s Ígéretet tett, hogy (saját szavai) nem hosz- szu idő alatt a hidat létesíteni fogja. A zsák-vasutak megszüntetésének kérdése pedig köztudomás szerint, a Duna áthidalásától függ, mert egyrészt a sárbogárd- szegzárdi szárnyvasutnak Báttaszékig leendő meghoszszab.itása, másrészt a bajai vonalnak szinte Báttaszékkel történendő öszszeköttetése valószínűleg magán vállalkozás utján is létesíthető, de az óriási költséggel járó dunai áthidalás terhét csak az állam képes elviselni. Mindenkinek tehát, úgy a vármegyének, mint egyeseknek, kik a zsák-vasutak keletkezése folytán beállott türhetlen állapotokon segíteni óhajtanak, első és főlörekvésük legyen odahatni, hogy a hid létesítése iránti Ígéret minél előbb beváltassék ; ha ez megtörtént, az magával hozza összes vasúti bajaink megszüntetését. A múlt őszszel Báttaszéken ezen kérdésnek napirendre tűzése czéljából öszszehivott vasúti értekezlet az ügy ébren tartása érdekében megalakította a végrehajtó-bizottságot, mely Baja és Tolnavármegye befolyásos tényezőit öleli fel; ennek a bizottságnak feladata az, hogy a kérdés el ne aludjék. A jég meg van törve; az országgyűlésen elhangzott kormány-nyilatkozat a vasúti ösz- szeköttetés létesítését immár kétségtelenné teszi, de a »mikor« kérdése, az attól függ, hogy az alakított végrehajtó-bizottság minő tevékenységet fejt ki ? Ez a »mikor« lehet néhány év, lehet egy évtized. Hiszen ott van a világos példa: a duna- szabályozás ügye. A terv már régen készen volt, még is egy katasztrófának kellett bekövetkezni, hogy a létesítés stádiumába jusson. Az ország beruházásokra szánt pénzét, sok szükséglet veszi igénybe s a kormány aszerint osztja szét, a mint a szükséglet felmerül. Ha az alakított végrehajtó-bizottságnak sikerül a kormányt meggyőzni arról, hogy a Dunának Baja-Báttaszéknél történendő áthidalása oly égető szükség, melynek minden más napirendre tűzött ügyet meg kell előznier akkor az első vasúti vonat már néhány év múlva átroboghat a Dunán, ha pedig ez meg nem történik, akkor mások, kik tevékenyebbek és szivósabbak könnyen elhalászszák előlünk a hid építésére szükséges államsegélyt. Fel tehát a munkára! Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát! b. TARCZA. Nemzeti iskola. — Mutató Benedek Elek uj tanügyi lapjából. — Nemzeti iskola, I . Forrón üdvözöllek! Idegen divatnak Erejét óh törd meg! Szabadítsd meg házunk Idegen lim-lomtól, Szäb'aditsd ki lelkünk :■ vjv Idegen járomból 1 * a;, -.i •, ,, A roppant világon Elhagyatva állunk, , jÖrökö? ellenség , . .. , Dúlja a mi várunk, ... ■. . • Nemzeti iskola, Tartsd a tüzet ébren A magyar tanitó Csüggeteg szivében! Nem elég a külszín, Nem elég a látszat, Fényes palotasor, Tündöklő káprázat; — Hatalmassá, nagygyá Az teszi népünket, Ha lelkében igaz Önállóság lüktet. Önállóság szívben, Önállóság észben! «— Nemzeti öntudat Óv meg ezer vészben, Önmagunk támasza, Önmagunk bizalma, Ily önérzet lehet Egy nemzet hatalma Nemzéti iskola, Forrón üdvözöllek, Idegen divatnak Erejét óh törd meg! Nemzetünk szelleme Gyűljön ki merészen, Törjön ki, mi szunnyad Egy nemzet szivében! Palágyl Lajos. Csillaghullás. (Népszínmű 3 felvonásban, irta : R á t k a y László ; a dalokat szerzé: ifj. Bokor József; először adatott a budapesti népszínházban 1893. deczember 1-én.) A „Felhő Klári“, „Toborzás“, „Árvalányhaj“ neves szerzőjétől uj darabot adtak e héten a népszínházban; az újdonság népszínmű, vagy tán inkább parasztdráma, a czime „Csillaghullás“. Már a főpróba szokásos publikuma is tetszéssel fogadta az újdonságot és helylyel közzel tapsolt is neki. Mikor a sötét nézőtér egyik körszókében elhelyezkedtem, körültem elfojtott suttogást hallék, mely az erőteljesebb jelenéseknél érthetővé lesz; világosan hallom a Csatai Zsófi rekedtes, férfias hangját, a mikor elragadtatással súgja V i d o rnónak: — Jaj de drága ember ez a Rátkay! — Bizony szép! úgy- e szép — suttogja a bájos Kopácsi Juliska az egyik fiók Jarcey szomszédjának, mire az nem felel semmit, hanem egy rejtélyes fontoskodó mosolyt fojt serkedő bajuszába. Hát bizony szép is a Rátkay uj darabja, azé az iróé, a ki hallgatósága kedélyére mindig homeo- patice hat, nem a „Borsszem Jankó“ ismert népszínmű receptje szerint, hanem az igaz érzés és tiszta poezis ideális eszközeivel: szimpatikus régi, naiv termószetessógü uj alakokkal; majd erőteljes drámaisággal, majd pedig poetikus egyszerűséggel, bájosan megalkotott jelenetekkel, melyek közül nem egyben a szereplők úgy kerülnek össze a színpadon, olyan csoportokban állanak, — mint például a második felvonás lobogó és a harmadik felvonás hamvadó tűzhelyének számos helyzetei, — hogy szebben ecset sem tudná őket lefesteni. Ha hozzáteszem mindezekhez, hogy a színpadon a Rátkay nyelvén beszélnek, elmondottam darabja sikerének minden motívumát, a mely sikernek nagyságán a következő, újság és conceptió dolgábau szűkölködő mese sem volt képes semmit rontani. A Csipkónó gyámleánya, Mária varrásnál segített egyszer az özvegy Bükkinó házánál. A nagyasszony legény fia, a délczeg Imre mélyen beletalált nézni a Mária ójfekete szemébe; a leány nem idegenkedett tőle, megszerette, meghallgatta . .... elbukott .... Csillaghullás ..... Imrét katonának viszik, de anyja, ki időközben nagy vagyont örököl, kiváltja katonáóktól, hazahozza, hogy megházasitsa. A fiú csak Máriát ákarja és mikor az anya ellenkezik, bevallja viszonyukat.
