Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-13 / 33. szám
1893. augusztus 13. 3 Pár szó a dunaföldvári társadalmi viszonyokról. Régóta figyelemmel kísérem Dunaföldvár társadalmi életét, iparkodtam abba behatolni, s megismerni azon tényezőket, melyek alkotják. Szomorú a tapasztalás! Időnkint, ha megnézem Dunaföldvári, nemcsak hogy mint kellene — haladást, fejlődést nem találhatok; de ami igen sajnos, csakis erős visszaesést. Még nem nagyon régen — mint a város idősebbjei mondják — keresni kellett vidéki várost, mely oly jól szervezett s egészséges társadalmi élettel rendelkezett volna, mint Dunaföldvár s most az ellenkezőt kell tapasztalnunk. Mintha valami féreg rágódnék ez egykor erős tőbe. Sajnálom, hogy szülővárosom társadalmi életét ily színekkel kell rajzolnom, de a szomorú való nem engedi, hogy azt más színekkel végezhessem. S vájjon mi az, mi e változásoknak oka? fogja valaki kérdezni. Megfogok felelni e kérdésre! Hiányzik az egyetértés! Erősen uralkodik az irigység. Utána jártam mindennek, figyeltem mindenre, kutattam, figyelemmel kisértem úgy az úri, mint az alsóbb körök társadalmát s arra a szomorú tapasztalásra kellett jutnom, hogy a hiba nagy, s hogy e hibákat éppen azok okozták, kiknek hivatásuk lenne nemcsak emberi voltuk, de állásuk miatt is, hogy a czivódást, békétlenséget megszüntessék, a társadalmi hibákat kiirtsák s megteremtsék a társadalmi jólétet s egyetértést. így kellene lenni! De sokan nem abban látják hivatásuk nemességét, hogy az erőtlent támogassák, a jót javítsák, a hibákat kiirtsák, hanem inkább azt tartják ólet- czéljuknak, hogy egyeseket megtámadjanak, lépteiket csúnya módon kémleljék, dolgaikba beavatkozzanak, életüket keserítsék. Pedig uraim! ennek nem igy kellene lenni! Tekintsenek- csak egy kicsit körül, fordítsanak csak egy kis időt a tanulmányozásra, s rögtön szemükbe fog ötleni, hogy hány, mily sok ügy fekszik elintézetlenül, mennyi szorul felsegélyezősre s menynyit kell még teremteni, alkotni. Nézzék meg csak uraim a sok tenni valót! Vagy nem szorul többek közt javításra elhanyagolt tanügyünk? Nem kell nagyobb gondot fordítanunk népnevelésünkre ? A város rendezésére, a közegészségügyre s tudj’ Isten hány elhanyagolt ügyre s a legfőre: népünk vallási s erkölcsi érzet- s életére ?! Felhoztam ezeket példáknak. Azonban mindaddig, mig e viszonyok tartanak, mindaddig, mig az általános béke helyre nem áll, mig a főbbek ki nem tudják vívni s meg nem érdemlik tekintélyüket, addig ezek az elintézetlen ügyek nyílt, fájó sebek lesznek társadalmunk testén, s hiába szólalnak fel az igaz ügytől indíttatva egyesek, mert hangjuk csak a pusztában elhangzó szó lesz, melyre viszhang nem felel. Fogadják meg tehát tanácsomat! Azt az erőt, azt a tehetséget, melyet eddig egymás ellen, csak személyes harczokra használtak, egyesítsék s ne azon iparkodjanak, hogy egymásnak keserűséget okozzanak, hanem, hogy „az erőtlent támogassák, a jót javítsák !“ Újólag hangoztatom, fogadják meg tanácsomat s iparkodjanak azon, hogy az ellenséges kezek baráti jobbokká váljanak! ügy legyen!! Excelsior. _______iÜf Kft ft_______ B o n y h á d. A „schwäbische Türkei“ fővárosára, Bonyhádra csak ellenségei foghatják rá, hogy nem emelkedik. Nem haladás-e az magyarosodásban, ha a kis németajkú nebulók, kik otthon a szülői háznál egy árva magyar szót sem hallanak, az iskolában magyar tanításban részesülnek ? Ha az ájtatos róm. kath. hívők, kik még nem ismerik a magyarok istenét, minden vasár- ős ünnepnapon magyar szent beszédet hallgatnak ős magyar énekeket énekelnek a templomban. Holott Z .... községnek nőmet ajkú lakósai, kik mind jól beszélik a magyar nyelvet, boldogult Kovács Zsigmond pécsi püspöktől német misét kértek. Nem haladás-e az, ha a helybeli gimnáziumban nagyszerű tornacsarnok épült, mely- I ben az elpuhulni indult ifjúság télen fütött teremben fejlesztheti testét atlétává, vagy Toldy ÓS Kinizsy méltó utódaivá. Tódul is a tanuló ifjúság a bonyhádi gimnáziumba, úgy, hogy aligha lesz képes a jövő 1893/94-ik tanévben a jelentkezőket mind felvenni, mert a magas közoktatásügyi kormány nem engédte meg, hogy a törvónyszabta számon fölül felvehessen, mint az a múlt tanévben történt. Nagyban emelkedett Bonyhád azzal is, hogy a régi gőzfürdőt átalakítva, oly szép uszodával lön kiegészítve, mely még a legfinnyásabb nagyvárósi közönség igényeit is, kielégíteni képes és ezért Brandeisz Ferencz ős Forberger László urakat illeti a dicséret. Haladás az is, hogy — bár muszájból — az utczák és terek táblákkal jelölvék és az egyes házszámokat jelző táblácskákon a számokon kívül — a főváros mintájára — az utcza neve is rá van nyomtatva, még pedig nem valami germán-nevek, hanem: Vörös- marty-tőr, Széchenyi-tőr, Petőfi-utcza, Budai-utcza, Gimnázium-utcza, Zárda-utcza stb. A csinos táblák nemcsak a készítő gyárnak, hanem a megrendelő T r a i b e r A. Y. czégnek is becsületére válik. Polgári kaszinónk és Polgári olvasóegyletünk helyiségei miatt sem kell szégyenkeznünk. Ha a nagyvárosi TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. sz,) szokások utánzása szintén haladásnak vehető, akkor Bonyhád szintén nem áll utolsó helyen, mert a szép nem ugyancsak nem marad vissza piperében a főváros dámáinak toilette-jótől, a férfiak egy része pedig szorgalmasan űzi a monaccoi szórakozást, másik része pedig a bicikli sportot. Mindezen emelkedések és haladások daczára van azonban még sok kívánni való is ős itt első helyen kell a korhadt és azért bedüléssel fenyegető községházát említenem, melyben nagyon sok bűzlik, mikről más alkalommal s^ólandok. Aki állításaim igazságában kételkednék, az szerencséltesse becses látogatásával Bonyhádot, hol három nagy szállodában olcsó pénzért szép lakást és ellátást nyerve, saját, tapasztalataival meggyőződhet állításaim valódiságáról. Igaz, hogy ezen tapasztalatai néhány koronájába kerülhet, de vigasztalódjék azzal, hogy ő is elősegítette Bonyhád emelkedését. Justus. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. A földmivelősügyi m. kir. miniszter, a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetőr- tőleg, Abbaffy József szegzárdi belv. róm. kath. tanítót a II. kerületbe méhészeti vándortanitónak nevezte ki. Abaffy József 29 évig működött fáradhatatlanul városunkban a tanítói rögös pályán. Különösen nagy érdemeket szerzett magának a szegzárdi hírneves dalárda körül, melynek évek hosszú során kiváló kószültségti karnagya volt s mint ilyen, három ízben is diadalra vezette az országos dalárversenyek alkalmával a szegzárdi dalárdát. A méhészet- terén Abaffy József valóságos szakfőrfi, s egyedül ennek is köszönheti, hogy a több pályázó közül őt érte a miniszteri kinevezés, melyhez mi is gratulálunk. — Áthelyezés. Zsigmond János kegyes- rendű főgimnáziumi tanár Selmeczbányáról, hol eddig működött, Lévára helyeztetett át az ottani főgimnáziumhoz. — Kitüntetés. A „Kisdednevelők Országos Egyesülete“ Bati János szegzárdi kiváló képzettségű kisdednevelőt sikeres működéséért azzal tüntette ki, hogy egyhangúlag választmányi tagjává választotta. Gratulálunk e kitüntetßshez, mely rendszerint az ország legjelesebb paedagogusait s kisdednevelőit érheti. — Hymen. Dr. KovácsGyula, a kereskedelmi muzeum igazgatója, s egyetemi magántanár oltárhoz vezette Wolczynsky Adriennét, Brassói Enyeter Ferencz, m. kir. csendőrszázados ős neje szül. lovag Wolczinsky Emilia nevelt leányát. — Igazságügyi kinevezés. Ő felsége a király R e m s e y Lajos dr. székesfehérvári gyakorló ügyvédet a sárbogárdi járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Eljegyzés. Vaszary Mihály, a herczeg- primás unokaöcscse, eljegyezte Szabó Kálmán kaposvári ügyvéd leányát, Margit kisasszonyt. Ezzel kopasz homlokára húzta csukláját s vontatott léptekkel lassan eltávozott. — Jó — mondá Rubens és tanítványaihoz fordult. — Tudom, mit csinálok. — Mester, — szólt azok egyike, ki a lefolyt párbeszéd alatt figyelmesen vizsgálta majd a festményt, majd a priort — nem találod, hogy az ősz páter feltűnően hasonlít a haldokló szerzeteshez? — Tudja Isten! Kétségkívül! — mondták a többiek össze-vissza. — A ránczokat ős a szakállt leszámítva, bizonyos, hogy, mint] a mester mondja, e haldokló ifjú valamelyik élő páter hasonmása, még pedig, ha minden nem csal, senki másé, mint az öreg prioré — mondá élénken az ifjú. Hosszan pihent a nagy művész tekintete a festményen, majd a távozó után nézett, ki lehajtott fővel s mellén összekulcsolt kezekkel eltűnt az oszlop- csarnok homályában. — Igen, ő az — szólt, majd meghatottan hozzá tette: Ne zavarjuk őt nehezen kiküzdött nyugalmában. Igaza van, az ő dicsősége nagyobb az enyémnél. Még egy pillantást vetett a remekműre, mely őt annyira megragadta, azután elhagyta a templomot s a királyi palotába sietett, hol a fölségek már várták. Néhány nap múlva egyedül tért vissza Rubens a kis kolostortemplomba, hogy a csodálatos arczké- pet lássa s annak vélt eredetijével még egyszer beszéljen. A fülke üres volt, a kép hiányzott. Hogy okát megtudja, a templomocska főhajójába ment. Itt gyászőnek hangja üté meg füleit. A ravatalt körülözönlő ájtatoskodókhoz csatlakozott s az istentisztelet végével a nyitott koporsóhoz lépett. Alig vetett abba egy pillantást, meglepetve kiáltott fel. Ott feküdt, a kit keresett, a kép eredetije s festője. — Valóban nagy művész volt — mondá gondolataiba mólyedve. — A hasonlatosság a halálban tökéletes. Fordította: * Fürdői levél. Csörgetég (u. p. Szegzárd) 1893. aug. 9. Kedves bátyám! Folyó évi julius 14 ős 28-ikáról datálva hozzám küldött két becses levelére — nagy elfoglal- tatásom miatt — egy summában válaszolok. íme, a dátum helyéről láthatja kedves bátyám, hogy jelenleg már nem Fazekas-Bárdon, hanem Szegzárdon existálok. A dolog sora ugyanis úgy történt, hogy kedves bátyám kétrendbeli levelében annyira eldi- csőrte a dunaföldvári Csörgetőget, hogy ennek nyomán nekem meg kedvem szottyant üdülés végett ellátogatni a szegzárdi dunafürdőbe. Gondoltam, hogy Anna-bál után, vagyis a második szezonban sokkal olcsóbb lévén eme világfürdőn is az úri existentia, de meg jó reménységgel lévén a felől is, hogy olyan gavallér bátya, mint kegyelmed, a ki nem fogad el még 1000 pengőt se az összetört (pedig már előzőleg lyukas volt, spanyol-viasszal be- pöcsételt!... No-no, ezt ón tudom, mert magam mi- veltem, mikor puczováltam, mind a két dolgot!.. . tajtókpipájáórt: egy szép szómra hajlandó lesz nekem, kedves öcscsének, némi fizetési pótlékot, házbór- emelósi járandóságot, drágasági pótlékot, ideiglenes fürdőzési segélyt — stb. stb. — szóval gavallóros pénzbeli szállítmányt küldeni, hogy, mint ifjabb Darázs, rangunkhoz illően élhessek én is s ne kelljen pirulnia valaha kedves bátyámnak forrón szeretett Miska öcscse miatt!.,. Eme rendkívüli fürdői segélyt csakugyan mohó vágygyal kérem, gyorsan várom ős szörnyen igénylem!-------Miért ? Megtudja kedves bátyám a továbbiakból. „De mi az istennyila vitt téged is fürdőre, mikor én téged éppen házőrzőül hagytalak otthon?!“ — mondja magában elfojthatatlan dühvei kedves bátyám. Dühe látszólag igazságos, de mindjárt csillapul, ha pár titkot őszintén feltárok. 1-ör is a kedves bátyám leveleit véletlenül a frakkom hátulsó zsebébe tettem s ott volt a zsebkendő is; rögtön rá nagy mosás következvén, a Máli néni minden kabátzsebet kiforgatott a fogason, hogy ha valahol valami szennyes zsebkendőt találhatna, nehogy valami mosatlan maradjon, így aztán kifordultak a frakkom zsebéből a fürdői levelek is, melyek elsejében a többi között irja kedves bátyám, hogy: „az első dolgom volt magam kipihenni a Máli nénitől huszonöt kilométernyi távolságban!“ Én nem láttam az arczát e sorok olvasásakor, de azt mondják — a
