Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-25 / 26. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 26. sz.) 1893. junius 25. tömegesen jelentek meg a tárgyalásokra és megtették a javasolt adóemelés ellen indokolt kifogásaikat, melyeket a legtöbb esetben figyelemre is méltattak. — A felebbezések száma azért így is elég, de koránsem annyi, mint a mennyire számítani lehetett. De ha az eljáró bizottság teljesen méltányosan és igazságosan akar eljárni, akkor a tényleges viszonyoknak megfelelőleg nem elég, hogy az adókat nem emeli, de le kell azokat szállítani. Ezt kívánja a törvény, igazság és méltányosság ! Szabadjon végezetül remélnünk, hogy a szegzárdi adókivető bizottság példáját követve, a megye többi kerületeiben is hasonló lelki- ismeretes és részrehajlatlan elbánásban fogják a bizottságok az adófizető polgárok méltányos és jogos érdekeit részesíteni. Amicus. Az adókivetö bizottságok figyelmébe! A szegzárdi m. kir. adóhivatal kerületére az 1893/95. évekre alakult egyenes adókivető bizottság tárgyalásait a folyó hő 19-ik napján megkezdette s az eddig letárgyalt községekben megállapított III. oszt. kér. adót tekintve, tapasztalhatjuk, hogy az adókivető bizottság eljárása fontosságának teljes tudatában lényegesen segít az adózó polgárok vállaira emelt súlyos terheken. Az 1890. évben működött adókivető bizottságok — a kincstári képviselők által szerkesztett javaslatok s a kir. p. ü. igazgatóság kiküldöttjei állal egybegyűjtött adatok alapján — mely adatok az 1887/89. évi forgalmat tüntették fel — a Ill-ad osztályú kér. adót megye- szerte a maximális tételre felemelték, melyet kevés kivétellel a felszólamlási bizottság, utolsó fokban pedig a pénzügyi közigazgatási bíróság is helyben hagyott, igy tehát ez idő szerint adófelemelésről, habár jelenleg is állanak a kir. p. ü. igazgatóság rendelkezésére adatok, szó sem lehet. De egyáltalán nem tartható fenn a múlt három évi cyklusra megállapított adóalap sem, mert a lefolyt három év alatt az előző viszonyok nagyon, de nagyon megváltoztak s nincs egy csepp kilátás sem arra, hogy a közel jövőben némi javulás volna elérhető, mert hisz szőlőhegyeink, melyek egész vármegyében a kányfü, mert attól a taplótttztől menten lángot vet , az illatos, sarjuszóna ágyásu, könnyű, fakó szekér. Viszi Bekk sógor az ő Telemakját, Burkus Tihamér közigazgatási dijnokot, lánynózőbe megy Szeged városából Fugyi-Vásárhelyre. Mehetnének ugyan olcsóbban is, gyorsabban is vasúton, ámde akkor mi lesz az utazás költészetéből, kulacs nélkül, szeredástalan szegény állapottal. Meg az igazat megvallva, Bekk sógornak van egy alapos elvi kifogása a vasutazás ellen, mert nincs akkora szikrázó karbunkulus az áfrikai gyémántmezőkön, a mennyiért rámenne a gyevi vashidra. Ellenben micsoda fejedelmi sor az, mikor az ember ott és akkor tart állomást, a mikor épen ráérkezik a nyújtózkodó kedve, a kompon szép lassan átusztatják kocsistól a Tisza szőke sodrán, itt is, ott is betekint, csalogat, ha megfogja az utast valami parázsszemü, darázsdereku, formás, tagos menyecske tüzes kacsintása, csalafinta mosolygása, hát akkor bízvást elhetelhet, sohasem késik le a vonatról. A budai országút kutyafejü kövei szinte csikorgatták a fogaikat, mikor a felzabolt, apró, de győzős czoczók szapora koczogással nekiveselkedtek a világnak, mintha csak marasztalni akarták volna a bár kezdetleges, de annál czélarányosabb közlekedési eszközt egy kis tengelytörós árán. Már kidöczögtek a juhszólre, szőrű, akiok, fehór- zsalus tanyák elmaradozták a fiatal nyári hajnal hús szellőjében, majd hamar elnyeli az egész expedicziót •a végtelen fehérséggel ásító szikes puszta s mint egy legfőbb pénzforrást képezték, csaknem teljesen elpusztultak, s ha termelőnek nincs jövő del me, pénzforrása, akkor nincs üzlet, nincs kereskedelem s ez utóbbi pangásnak indulva, a csődök egymást érik. Miként az eddig lefolyt tárgyalásoknál tapasztaltuk, a kincstári képviselő, a p. ü. közegek által a helyszínén az érdekelt adózok közbejöttével felvett osztályozásra fekteti javaslatának helyességét, igen sok esetben pedig az 1875. évi XIX. t.-cz.-ben meghatározott minimális adó alapon óhajtja számításának helyes voltát beigazolni. A mi az osztályozást s a minimális adóalap alkalmazását illeti, oly tág mező, melynek alapján egyes adózók alig-alig, mig mások erejükön felül terhelhetők meg, mert az osztályozás, miként azt megfigyelni alkalmunk volt, nem akként eszközöltetett, hogy p. u. valamely községben vagy a legjobb, vagy a leggyengébb jövedelemmel biró üzlet egy meghatározott összeggel vétetett volna fel s a többi közbe eső üzletek is szintén meghatározott összeg után hozattak volna javaslatba, hanem egyszerűen az állapíttatott meg, hogy ki bir első üzlettel, s a többi az első üzlet arányában, hány %_kal gyengébb? igy tehát ha most már az első üzlet, a fizetett házbér- vagy háziosztály-adó alapján a minimális adótétel alkalmazása mellett p. u. 1000 frt után hozatik javaslatba, az esetben a többi üztettel biró adózók, kiknek üzlete esetleg 80%-kal gyengébb az elsőnél, ha eddig 5 forint adót fizetnek is, most fizetnek 20 frt adót. Tolnavármegye az adófizetés tekintetében az országban első helyen állott mindaddig, mig főjövedelmi forrása a szőlőhegyek a többféle elemi kár, majd a filloxera s a peronospora által el nem pusztittattak, s az egész megyében a jólét s a megelégedés volt tapasztalható. S hogy állunk most?! Szőleink elpusz- tulvák, az eddigi jólétet a nélkülözés váltotta fel s mig eddig mindenki igyekezett a vármegyében magának állandóságot szerezni, most százával vándorolnak ki részint Amerika, részint pedig Szlavóniába, s mi az oka ennek? hogy nem képesek többé sem birtokukból, sem pedig napszámukból kenyerüket megkeresni. elmosódó állam, tova rebbent bogárdöngős hallik ki néha egy-egy poroszlop sárgásszürke kárpitja mögül a kocsis lusta ostorpattintása, rekedt dörmögóse: — Gyi Bogár, gyi Fecske! Eczczaka sosem alszik a vén, rezes képű koplalás, Sátán Gergő. Még abból a régi jó időkből, a nagy viz előtt, mikor még a szegedi hires koplalósok eljárogattak hosszú fuvarba, le egész Brassóig, meg azon túl is Havasföldre, rászokott szúrós, apró, hörcsög szeme a szekéren alváshoz. Abban az időben (az öreg mindig elgondolkozik s nagyokat köp, mikor a múltra rávederit), hatalmas dolga volt a szekereseknek. A nagy cserepes kőház a Szent-György-utczán akkor rakódott össze kőről-kőre. Van abban pénze száz posztósnak, bor- kupecz lengyel zsidónak, búzát prédáló moldva bojároknak, megeshetik bizony vagy egy szegény legénynek is, a ki csikór „cserélt“ valahol a csongrádi vásáron. Néha, mikor a ló meghörkan, föl-fölocsudik ál- madozásából Gergő gazda s akkor oldalvást ül az első ülésen, hosszú, unalmas, vesződséges szertartással rágyújt s szóba áll az utasaival. Ha t. i. kedvére valók. Mert nem mindenik asszonyszülte részesülhet azon megkülönböztetett tisztességben, hogy az öreg szekeres gazda személyesen fuvarozza. Most is csak úgy jön, hogy barátságból szállítja a jó embereit s a hova azok igyekeznek, ott Gergő bá is szívesen látott vendég löszén. így áll a helyzet, jól tudja ezt mindenki s tudhatja az adókivető bizottságok minden egyes tagja is — nem véljük tehát feleslegesnek, ha a kivető bizottságok figyelmét vár- megyeszerte uralkodó általános kereskedelem- és üzletpangásra felhiva, arra kérjük őket, hogy számolva a jelenlegi helyzet nehézségeivel, legyenek figyelemmel az adózók érdekeire, melyeket nekik áll módjukban a kincstár érdekeivel megegyeztetni s ne rakjanak újabb s elviselhetlen magas terheket az adózók vállaira, mert hisz, ha a helyzet még soká igy tart, nem hogy az adót megfizetni lennének képesek üzletembereink, de kénytelenek lennének üzleteiket bezárni s jobb hazát keresendő, megyénkből kivándorolni! Igazságot és méltányosságot kérünk! Egy adófizető polgár. Női kézimunka-kiállítás. Hazánkban sokáig el volt hanyagolva a nőnevelés, s évek kellettek, mig a mai fejlett niveaura juthatott. Hazai nőnevelésünk különösen az alkotmányos aera óta tett nagy haladást, midőn a magasabb ki- képeztetés czéljából országszerte felállittattak a polgári és felső leányiskolák. Kezdetben, de még a közel múltban is sokféle vádat emeltek ezen iskolák ellen, hogy túllőnek a czélon, hogy merő nagyzásból felesleges dolgokat tanítanak. E vádak ma már teljesen indokolatlanok, elvesztették alapjokat; mert ezen iskolák szervezete, beosztása, tananyaga és a tanításban követett rendszer megfelel a magasabb nőnevelés czéljainak. A mi polgári leányiskoláinkról szólva, minden tartózkodás nélkül elmondhatjuk, hogy az valóságos áldás reánk, mivel leányainkat benne a női hivatásnak híven megfelelve, a legjobb irányban nevelve oktathatják az iskola szakképzett tanítónői. A megtartott vizsgák alkalmával örömmel győződtünk meg, hogy a leánykák meglepő haladást tettek azon tudományokban, melyek jövendő állásuk betöltésére képesekké teszik. A polg. leányiskolák egyik legfontosabb kötelező tantárgyát tudvalevőleg a női kézimunka képezi, melyden a szegzárdi polg. leányiskola növendékei kiváló szép eredményt értek el. A szép siker a mellett tanúskodik, hogy mind a kézimunka vezetője, Benes Bozséna tanítónő, mind pedig a növendékek megtették kötelességöket. Nagyon helyeseljük az ügybuzgó és szakképzett tanítónő eljárását, hogy a kézimunka tanításra nagy gondot fordított. Mi is e tárgyat tartjuk a leányiskolákra nézve a legszükségesebbnek, mert képesíti őket helyes oktatás mellett mindazon női kézimunkák elvégzésére, Beszéde lassú, egyhangú s csak ott válik színesebbé, a hol a régi kereset dicséretét zengi, szemben a mai nyomorúságos zónavilággal. Hej, mikor ő viz előtt egyszer nagy jókedvében összemórkőzött a felsővárosi nagy-gazdag disznóvágókkal, aztán egy ülő helyében, eldominózott ötezer pengő forintot. Ilyen virtusa manapság már csak a welsi her- czegnek ha van. Történik kegyeletes emlékezés a „nagy parasztról“, meg az ő czimboráiról, meg a néhai való szegedi vár sötét rejtelmeiről, a hol Ráday drusza volt az atyaisten, Lautsik Máté az első arkangyala. Addig-addig firtatják, hogy volt, mint volt, mig egyszer csak az öreg nyaka lecsuklik s a sárga gyeplőszárak ismét csak a lovacskák bölcsességére vannak bizva. Akkorra kikeczmeleg a szivárványszínű sálok, fahéjszin csurapé összebogozott ránczai közül a nap s az ut hőse, Burkus Tihamér. Zörgős csontu, nyurga fiatal ember a divatos im- passibilitónek oly tökéletes, megunt kifejezésével szőrös ábrázatán, savókék, pislogó szemeiben, hogy a ki látja ellenállhatatlan hajlandóságot érez az ásításra. Pedig ez a szürke felszín egyre forrongó, már nem egy kitörésben részes krátert akar. Tihamér, a hajdan erős Burkus-familia ifjabb ágának utolsó férfi sarjadóka. A nagytekintélyű nemzetség története mind a két végén a homályba vész.
