Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-25 / 26. szám
XXI. évfolyam. 2©. szám. Szegzárd, 1893. junius 25. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ____________________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre ....... 6 frt — kr. Fél évre ...............................3 _ Ne gyed évre...........................I 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények in- tézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittatnak. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1893. évi XXI. évfolyamának lll-ik negyedére. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Lapunk legalább féléves előfizetői Lévai Dezső munkatársunk „Otthon“ czimil könyvét, mely 16 válogatott bcszélyt tartalmaz, ingyen és bérmentve kapják. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Adóemelés. Lapunk nem lévén politikai lap, nem is szólhatunk a szorosan vett politikai kérdésekhez, de ezúttal megengedhetőnek tarljuk, hogy mi is lapunk élén foglalkozhassunk az adófizető polgárok legvitálisabb érdekeivel. Zúgolódik szerte e hazában, a hajdani tejjel, mézzel folyó Kánaánban a lakosság a nagymérvű megadóztatás ellen, mert néhány év alatt jövedelmi forrásai a mostoha körülmények, elemi csapások, virágzó szőlők ki- pusztitása által teljesen kiapadtak. Még azok is panaszkodnak ma, a kik eddig mindennemű megadóztatást, közterhek viselését szó nélkül tűrtek. Különösen a szegzárdi kerület bortermeléssel foglalkozó nagyobb helyei: Szegzárd és Báttaszék panaszkodhatnak tán legjogosabban, mivel a határaikban elterülő gyönyörű s évekkel előbb dúsan termő szőlőket a parányi féreg milliárdjai megsemmisitetlék, a hegyek ékességeit letarolva, kopárrá s kietlenné tették. De nemcsak Szegzárd és Báttaszék, hanem Tolnavármegye legnagyobb része a legszánalmasabb helyzetbe jutott, mit legsötétebben illusztrálnak a megyéből megindult kivándorlásokról az alispáni hivatalhoz beérkezett statisztikai kimutatások. Az elszegényedés szimtomái minden nép- Ocztály körében ijesztő mértékben észlelhetők: a földbirtokos, a földmivelő, a kereskedő, az iparos válságos helyzetbe jutottak. A földbirtok jelenleg az alacsony gabnaárak miatt még okszerű mivelés mellett is csak silányan hozza meg a befektetett tőke kamatait, a kereskedelem és ipar pedig pangásnak indult. Innen van, hogy kereskedőink egymásután csődbe jutnak, iparosaink pedig vasszorgalommal küzdenek a megélhetés nehézségeivel. Mindenki érzi és tudja, hogy az állam- háztartásra rengeteg összeg kell és hogy a millitárizmus kielégithetlen Molochja nyeli el azokat a milliókat, melyeket az adófizető polgárok izzadnak ki. A polgárok áldozatkészsége teljesen ki van merítve, oly annyira, hogy újabb és nehezebb terhek elviselésére már képtelen. Inkább leroskad, megsemmisül; de többet fizetni az állam kasszájába már nem bir. Ha az úgyis alig elviselhető adót még tovább is fokozzuk, úgy a tönk szélére kergetjük az iparost, a kereskedőt és a többi adózó polgártársainkat. A napilapok hasábszámra eleget írtak »adóprés« czimen az ország polgárainak elkeseredéséről, feljajdulásáról, hogy tavalyi adójukat 50, 100, sőt 200 perczenttel is emelni akarják. Megindult a jogtalan adóemelés ellen országszerte a mozgalom, tanácskoztak, bizottságokat alakítottak s igénybe veitek minden törvényes eszközt, hogy a fenyegető sérelemnek orvoslását kérjék, sürgessék, követeljék. Panaszukkal még a miniszterelnök ajtaján is kopogtattak, ki méltányos és igazságos elbánást ígért a nála járt deputácziónak. Szegzárdon is sorompóba állottak a kereskedők s a napokban igen népes gyűlést tartottak, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a szegzárdi pénzügyigazgatóhoz sérelmeik orvoslása végett. A küldöttséget Pirnitzer Antal vezette Rehák Ödön pénzügyigazgató elé, ki I a küldöttséget szívesen fogadta és megígérte, hogy kérelmök támogatására felhozott indokokat figyelembe fogja venni. Múlt héten városunkban is megkezdődött a III-ik osztályú kereseti adó kivetése és az eddig tapasztaltak után megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy csak ritka esetben emelték a múlt évi adót. Az adókivetési bizottság elnöke, Hanny Gábor apát-plebános a bizalmiférfiakkal egyetemben lehetőleg mérsékelték a javasolt tételeket és a kincstári képviselő, Wángler Mátyás is elég méltányosan járt el. Csak helyeselhetjük, hogy az érdekeltek TÁRCZA. Nyitva van a---Nyitva van a templomnak a két ajtaja, Imára hiv a kis harang csengő szava. Ne hívj kicsidv harang többé a templomba: Úgy sem tudnék imádkozni bánatomba’. Én nekem csak szomorúság ez az élet, A mióta kijátszottál csalfa lélek. Váltig biztat édes anyám: fejem’ rázom. Boldog leszek, de csak ott a másvilágon. Te légy nyitva temetőnek csendes ágya; Kis harangszó, te kísérj a másvilágra. Hátha mikor koporsómra földet hánynak, Akkor fogja szivét el a késő bánat. Tóth István. gr -ü- g" 37" "ü.Ha vájjon a tatár vagy ugor ojtás-e édes anyanyelvűnk lombos fáján ez az ünnepélyes csoszogásu szó: a fölött kapjanak hajba a nyelvbuvárok. Az az egy bizonyos, hogy a gügyü piros-pozsgás, eleven alkotó eleme a nagy magyar Alföld haladó, patriarchális romantikájának, egy személyben Trieoche és Cacolet s a mennyiben igaz, hogy a házasságok az égben köttetnek, hát nyilván nagy bra- tyizásban kell lennie a magasságbeliekkel. Ő az a jótevő házimanó, a ki egy titkon óhajtott, de váratlan pillanatban bekoezogtat Csányi ángyóékhoz s ott a nagy sziveslátás során csak úgy mellesleg szóba ejti: hogy az ám, az öreg Vetró nász megunta már a vesződséget a tömérdek jószág sokféle ügye-bajával, azon vaD, hogy a Pali gyerek izmos vállaira rakja át az élet igáját, csak az a bökkenő, hogy a férfiember akármilyen munkabíró nagy Mahomet is, egyébként a gazdaságban bizony csak fólember ő kelme. No lám, hát ekkora szép sudár hajadon lett már az Ágneskából, Csányi ángyó! Hja bizony, múlik az idő .... Ha azután a kegyes gondviselés úgy akarja, hogy zöld farsangon, vagy uj borra a Pali gyerek, meg az Ágnes leányzó csakugyan kikérik a kettőjükre esendő részt a pap áldásából: az nagy erkölcsi diadal a gügyünek, övé jutalmul a menyasszonytáncz, őt áldja vagy szidja idővel az összeboronált egypár cseléd, a tisztessége, becsülete pedig minden efféle népesedési statisztikai mozzanatnál szemlátomást nő, öregbedik. Egyéb díjra, fizetésre nem is ásitozik. Titkon talán valami alsóbb egyházi rendhez számítja személyét, minthogy házasságszerzósi szenvedélye egészen platonikus, lóvén a legtöbb igazándi gügyü konok agglegény. Itt van mindjárt Bekk sógor, a ki maga személyesen ugyan úri ember, de mint a nép barátja, szívesen vállal gügyüsóget valamely házassági plá- num megvalósítása körül, legszívesebben mégis akkor, ha egy-egy kisebb rangú hivatalnok embert, egyet a gyenge ténsurak osztályából kínálkozik alkalma beplántálni valamely jobbmódu gazda-fa- miliába. Most is ilyesmiben mesterkedik a töves, kurta, pókhasu ember, mert tekintélyt gerjesztő népies díszbe szorongatta vaskos termetét. Ezüstsarkantyns kordováncsizma nyeli el a feszülő molnárkék magyar nadrág szárait, a slingolt, bőszáju ümög fölött ékes kivarrásu lajbi hivalog a maga 33 ezüst pitykójével. (Mert a valódi magyar lajbi onnan ismerszik meg, hogy vagy 7, vagy 13, vagy 21, vagy 33 gomb vagyon rajta. Ez a négy kabalisztikus szám a hamisítatlan, remekelt magyar szabó megkülönböztető ismérve; szemben a szikkadt, fantaszta német kecskével). Aztán jön a verdiveres hajtókáju hupikék spenczer, módosán, gazdagon meghányva számtalan hegyes ezüst pity kével, a panyó- ' kára vetett kurta, fehér kanászszür, darutollas pörge kalap, rezes czifráju aczólfokos, tarka török selyemkendő az ellenzőben, üstök, szakáll fényes, rövid sör- tóre vágva, hogy olyan ritkásnak, szálasnak látszik, mintha fúróval ültették volna. A tömött, bokros bajusz vége pedig nagy és fáradalmas műgonddal ki- sodorintva, mint egy dugóhúzó. A nagyszabású utazó tajték-edény csúcsos ezüst kupakját leszorítja, hogy valamikóp ki ne pöndörödjön belőle a sisteregve dagadó jóféle csányi boszor-
