Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-21 / 21. szám
6 1893. május 21. gyermekek, mindegyik tanító keze alá két, vagy legfeljebb három osztály jutna ós igy mindenesetre nagyobb eredményt mutathatnának fel. Meggyőződésünk, hogy a 6—10, vagy 12 éves népiskolai tanulóknak nemük szerinti elkülönítése még némi tekintetben is többet árt, mint használ; ezért ajánljuk az intézők szives figyelmébe. Paks 1893. május 10. N. N. — Hírek. A „Gyakorló Orvos“, e derék orvosi szakközlöny, mely a legutóbbi idő óta Magyaroszág Összes orvosainak tulajdonát képezi, a közegészségügyet, illetőleg hézagot pótló orgánum. Tekintettel azon missióra, melyet hivatva van betölteni, nemcsak a szakférfiak támogatását, hanem a nagyközönség figyelmét is megérdemli. Ez évi 10. száma fekszik előttünk; melynek átolvasása után örömmel consta- táljuk, miként hazánk elhanyagolt közegészségügye e lap révén egy szebb jövőnek néz elébe. És csakugyan itt az idő; 12-őt ütött már a közegészségügy órája. Ideje már valahárára, hogy az orvosi kar tömörüljön úgy saját jól felfogott érdekében, mint a haza érdekében. Mint értesültünk, hazánk orvosai a néptanítók módjára országos igazgatótanácsot állítottak, szerkesztő bizottságot neveztek ki a „Gyakorló Orvos“ részére. Felelős szerkesztővé dr. Róth Adolfot egyhangúlag megválasztották. Az igazgatóságba megyénkből dr. Boszkovitz Mór báttaszéki községi orvos választatott. Gratulálunk a szép bizalomhoz, mely megyénk egyik tehetséges orvosát érte. Lelkiismeretesen ajánlhatjuk a „Gyakorló Orvost“, mely kőthetenkint jelenik meg Budapesten Városliget, Stefánia-ut 55. sz. a. Ára 2 frt, 4 korona évenkint. — Unicum permetező. A számtalan meddő kísérletek után végre oly hazai gyártmányú peronospora- permetezőt állítottak elő, mely egyrészt kiküszöböli a meglevő rendszerüeknek összes hibáit, másrészt munkaképesség, minőség és tartósságra nézve a legelső külföldi gyártmányokkal fényesen kiállta a versenyt. A komplikált lógüst, mely csütörtököt mond, ha a tartány behorpad, az Unicumnál teljesen hiányzik. A légüstös szisztémájú permetezők, hogy be ne horpadjanak, túlságos erős vastartánynyal bírnak ós igy már üresen is nagyon nehezek, a legkisebb súlyúk 7 ős fél kiló, holott az „Unicum“ permetezőnek erős ós tartós, de renkivül egyszerű szerkezete ós könnyű vörösréz tartánya lóvén, tökéletesen felszerelve is bámulatos könnyű, csak 3 ós félkiló súlyú! E kézzel fogható nagy előnyök révén az „Unicum“ szőlő-permetező felülmúlja az összes eddig létező hazai ós külföldi gyármányokat ós méltán tüntette- tett ki a? első díjjal arany éremmel az orsz. magyar kert. egyesület ezidei tavaszi kiállításán valamennyi belföldi ós idegen versenyző permetezők közt. Az Unicum permetező kitűnőségét különben ama körülmény is bizonyítja, hogy Mauthner Ödön ismert magkereskedőnk, ki a jelesebb vívmányokat főleg hogy ha hazaiak, nagyon felkarolja, ezen szőlőpermetezőnek elárusító jogát egész Európára kiterjedőleg megszerezte. — Az italmérésnek vásárok alkalmával való gyakorlása tárgyában a pénzügyminisztérium 1892. évi február 26-án 88,756/892. szám alatt következő rendeletet adta ki: Az állami italmórési jövedékről szóló 1888. XXXV. t. ez. 9. §-a értelmében az ital- mérési engedélyben megjelölt helyiségen kívül a kimérés vásárok alkalmával is gyakorolható. A törvénynek eme intézkedéséből kifolyólag egyes pónz- ügyigazgatóságok a kimérésnek az engedélyben megjelölt helyiségen kívül való gyakorlását heti vásárok alkalmával is akadálytalanul engedélyezték. Tekintve azonban, hogy a kimérésnek a most mondott módon való gyakorlása a közérdek által egyáltalán nem igónyeltetik, másrészről pedig rendőri és közegészségügyi tekintetekből sem kívánatos az ily kimérés, utasíttatnak az igazgatóságok, hogy a kimérésnek heti vásárok alkalmával az állandó kimórósi helyiségeken kívül való gyakorolbatása iránti kérelmeket rendszerint utasítsák el és csakis kivételesen, abban az esetben engedélyezzék az ily kimérést, ha a heti vásárnak nagy terjedelme vagy az állandó kimórósi helyiségeknek a vásártérről való távol fekvése, esetleg más fontos esetről-esetre külön megbírálandó körülmény a kimérésnek magán a vásáron való gyakorolhatását indokolttá teszi. — Gyümölcsök befőzését, főzelékek, lekvárok, szörpök, sajtok, eczetek stb. czélszerü elkészítésével egyedül a kedvelttó vált s most második bővített kiadásban megjelent „Erzsi néni Hogy’ kell befőzni?“ czimü munkája ismerteti meg a magyar hölgyközön- sóget. E mű első kiadása, mely több ezer példányban nyomatott, rövid három hót lefolyása alatt teljesen •elfogyott, mi által szükségessé vált egy második kiadás sajtó alá rendezése, melyet a jeles szerző több ízletes befőtt faj leírásával bővített meg. Ára a csinosan bekötött, csaknem 300 reczipót magában foglaló kötetnek 80 kr. Kapható egyedül a „Magyar háziasszonyok könyvtára“ kiadóhivatalában Nyíregyházán.- Az agárdi búcsú. Múlt kedden tartották meg Agárdon a búcsút, mely alkalommal a nagymisót B a- k o d v Károly kis-vejkei plébános mondotta, az egyházi szónoklatot pedig Moluár nagy-mányoki káplán tartotta. Ez alkalommal Sághy Pál, a község köztiszteletben álló plébánosa, fényes ebédet adott, melyen Póchy József tolnai prépost a vendégszerető házigazdát éltette, a szívélyes házigazda meg a vendégekre mondott sikerült tósztot. — Hieronymi m. kir. belügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki valamennyi törvényhatósághoz: „A közigazgatás egyik fontos ága, a köz- egészségügy kezelésnek nagy hátrányát abban látom, hogy a reá vonatkozó intézkedések végrehajtására hivatott hatósági ós községi közegek, valamint a magánorvosok és gyógyszerészek nehezen jutnak az e tárgyban kiadott rendeletek ismeretéhez s az érvényben levők nincsenek kellőleg összegyűjtve. Ezen hiányon akként vélek segíthetni, hogy mig egyrészt legközelebb ki fogom adni a közegészségügyi törvények és érvényben levő rendeletek teljes gyűjteményét, másrészt ennek folytatásaként és ugyanazon alakban a vezetésem alatti minisztérium közegészségügyi osztálya folyó évi junius 1-től kezdve „Egészségügyi Értesítő“ czim alatt hivatalos lapot fog kiadni, mely közölni fogja: 1. Az egészségügyre és a közegészségügyi szolgálatra vonatkozólag kiadandó összes rendeleteket, döntvényeket ós elvi jelentőségű határozatokat. 2. Gyógyfürdők nyithatására, ásványvizek forgalomba hozatalára, kórházak, gyógyintézetek, himlőnvirk-termelő intézetek stb. felállítására adott engedélyeket. 3. A hazában uralkodó járványok statisztikáját. 4. Az állami tébolydák betegforgalmát. 5 A gyógyszertárak felállítására, adományozására s átruházására vonatkozó határozatokat. 6. Összetett gyógyszerek árulásának engedélyezésére s titkos szerek eltiltására vonatkozó rendeleteket. 7. Az országos egészségügyi és igazságügyi orvosi tanácsnak elvi jelentőségű véleményeit. 8. Az állam egészségügyi intézeteinek állásaira, valamint a törvényhatóságok és községek által beküldendő orvosi állásokra és gyógyszertárakra vonatkozó pályázati hirdetéseket. 9. Egészségügyi kinevezéseket, fegyelmi büntetéseket azok indokolásával és egyéb hivatalos egészségügyi személyi híreket. 10. Végre mindazt, a minek közzététele a közegészségügy érdekében kívánatosnak látszik. Az „Egészségügyi Értesítő“ havonta kétszer és pedig minden hó 1-ón és 15-ón fog megjelenni s csak előfizetés utján lesz kapható. Ára évenkint 2 frt. Az előfizetési pénzek a hatóságoktól, községektől ós ezek hivatalos közegeitől az alispani vagy polgármesteri hivatalok által lesznek beszedendők és évente kétszer közvetlenül a belügyminisztériumnak hivatalból beküldendők. Magán megrendelők az előfizetési pénzeket az illető alispáni vagy polgármestéri hivatalhoz, esetleg a belügyminisztérium segédhivatalának főigazgatójához küldjék be. Az „Egészségügyi Értesítő“ kiadása által elérhető lesz, hogy egyrészt a hivatalos egészségügyi személyzet közvetlenül fog értesülhetni a szolgálatára vonatkozó minden intézkedésről, a minek ismeretére a személyzet nagy részének annál inkább lesz szüksége, minthogy az 1883.1. t.-cz.-ben előirt s még a folyó évben életbe léptetendő orvosi tiszti vizsgának az egyik vizsgálati tárgyát fogja képezni, másrészt a törvényhatóság terhes munkától fog általa szabadulhatni, amennyiben ha minden alantas hivatala e lapot járatni fogja, közegészségügyi rendeletek nagy részét nem fog kelleni egész terjedelmükben sokszorosítani. Felhívom ennélfogva a törvény- hatóságot, hogy a kiadandó hivata’os lapnak pontosságát saját hatáskörében kellően ismertetve s jelen körrendel etemet a törvényhatóság hivatalos lapjában egész terjedelmében közölve, hasson oda, hogy úgy a hivatalos orvosok ós a gyógyszerészek, mint maga a törvényhatóság s a szolgabirói hivatalok s amennyiben szükségét látná a községi ós körjegyzők, nemkülönben a községek a lapot megrendeljék s egyúttal alkalmas módon tegye közhírré, hogy a lapnak elterjedése a magánosok körében is a kitűzött fontos czél tekintetében felette kívánatos. Miután az „Egészségügyi Értesítő“ csak az előfizetők számának megfelelő mennyiségben fóg kinyomatni, felhívom a törvényhatóságot, hogy az előfizetésre jelentkezők névszerinti jegyzékét f. ó. május hó végéig ide terjeszsze fel. Budapesten, 1893. évi április hó 30-án. Hieronymi. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.) KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Szives tudomásul. Fölötte sajnálom, hogy e becses lapok t. olvasóinak becses türelmét kénytelen vagyok polemikus dolgokkal próbára tenni akkor, midőn fölösszámu teendők végzését kívánná a társadalom érdeke; fölötte sajnálom, hogy határozott akaratom ellenére mások kerge-betegségszülte elménczkedéseit figyelmen kívül hagyni — tekintettel az ügy eredetére — nem tudom; de sajnálkozásomnak kell leginkább kifejezést adnom azon szánalmas, minden józan logikát nélkülöző elmefuttatás fölött, melylyel szegény ártatlan fejemet Pápay Géza ur a „Közönség köréből“ czimű rovatában a „T. K.“-uek a múlt héten illetni kegyes volt. Mea culpa! mea maxima culpaI! Uram! bocsásd meg bűnömet, nagyot vétkeztem! Bűnt követtem el egyik jámbor hivataltársam ellen, mert kiakartam ábrándítani végtelen nagykó- püsködő mániájából; bűnt követtem el ellene, mert minősithetlen viselkedését egy 70 éves agg kartárssal szemben megróttam; bűnt követtem el a legnagyobb hazafi P. G. ur ellen az által, hogy egy „Magyarositó kör“ alakítását indítványoztam. Mert hát szerinte annak a zsidónak nem szabad indítványozni; hisz erre csak P. G. ur képes, s reá a Mindenható különös kegyéből kiváltságokkal rendelkezik. Éppen nem csodálkozom korlátolt szűk látóköre fölött, hisz a T. K. ez évi 17-ik számában megjelent „Kitünhe- tési viszketeg“ felira'u stilvirága elég alapos gyanút ébresztett bennem arra nézve, hogy P. G. ur lehet különben igen jámbor, istenfélő ember, de gondolkodása és ennek rendszeres mondatokba való öntése nála tisztán a betűknek egymás után való sorozta- tásából áll; keletkeznek innen persze a logika kér- lelhetlen követelményei szerint: a szellemi buk- fenczek. Engedje meg kedves P. G. ur, hogy, egy keveset kitérjek és ne csak ad hominem, hanem ad rém is szóljak. Midőh a „legnagyobb magyar“ — nem ön, kedves Pápay ur, hanem Széchenyi István — honfitársait arra buzdította, hogy alakítsanak társulatokat, tömörüljenek, mert a mit a magában véve gyenge és tehetetlen egyén nem végezhet ős ki nem vihet és ami néha lehetetlennek látszik, az kivihető az egyesült s ezen egyesülés által hatványozott erő által: oly czél lebegett a nagy férfiú lelki szeme előtt, mely czélt honfitársai bizonyára el is érik, ha azon szellemben egyesülnek, mint aminő szellemben azt Széchenyi gondolta és javasolta. És csakugyan tagadhatatlan, hogy az egyetértés ós egyesülés által létrejött erő oly hatalom, mely megküzdhet legyőzhetlennek látszó akadályokkal is; ámde ezen hatalom csak akkor születik meg, ha az együvé tartozók között nincsen pártosztály, nincsen szakadás, nem uralkodik közöttük káros visszavonás — szóval, ha egy czél felé, mint egy test ós lélek törekszenek. Azonban mit tapasztalunk? Azt tapasztaljuk kedves Pápay ur, hogy a fő- czélt sokszor mellékczélok kedvéért elvesztik szemük elől, hogy a közérdeket, a nagy egész érdekét feláldozzák kicsinyes szeszélyeknek, személyes hiúságnak, egyéni nagyravágyásnak ős tudja a jó Ég, hogy mi mindennek. Ilyen személyes hiúságot ős egyúttal kevés taktikára valló eljárást statuált P. G. ur a „Magyarosító kör“ első értekezletén, midőn „elsárgult leveleiből“, melyeket a mözsi jegyzői irodában fedezhetett föl, fagyasztó északi széli -1 eresztett meg oly dolgokat, melyeket a „Bich-huszárok“ gyászemlékü korszaka a látóhatárról eltüntetett; dolgokat, melyekkel valóságos merényletet követett el különben elég ismeretes türelmünkön. A többek között P. G. ur ápril 6-án igy ir: „Fölolvasott jegyzeteim által pedig magamat csak emánczipáltnak akartam kitüntetni a megkezdendett magyarosítás alól; mert eddigi tanítói működésem nagyobb részét e czélnak szentelém s jelenlegi állomásért benyújtott kérvényemben nyilván kifejeztem azon ígéretem, hogy e nembeli működésemet még hatványozottabb mértékben óhajtom majd teljesíteni.“ Eme sinai kinyilatkoztatását illetőleg három különhöző aggályom van, még pedig alapos: a) minden paedagogus előtt ismeretes igazság az, hogy a disciplinák elsajátításához bizonyos idő szükségeltetik; mennyivel inkább áll ez a magyarosításra nézve. Kedves P. ur nem magyarosíthatott Szárazpusztán, Szabaron stb., s tudja-e, hogy miért nem? Megmondonj. Azért nem, mert 9 évi tanítóskodása alatt 7 különböző községben működött, illetőleg ^a napcziklussal változtatta működésének színhelyét; már pedig mig P. ur egyik községben növendékeit megismerte ós mig megtudta azt, hogy milyen név tartozik melyik gyermekre, már tovább állott. Mondja kérem, reáhatása következtében 8 usque 9 hónap alatt azok a jó német nebulók megtanultak magyarul? Ilyesmit a gyakorlat emberével csak el nem hitet; b) „a magyarosítás alól kívánta magát emánczipáltnak kitüntetni.“ — Ezen állítása valóban megnevettet. Kérem szívesen becses komraentárát erre, mert ezt gyöngesógem felfogni, megérteni képtelen.
