Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-21 / 21. szám
1893. május 21. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.) Én P- G. urat magyarosítani, Isten óvjon! nem akartam, nem akarom; akartam ós akarom, hogy segédkezzék a magyarosítás nemes czéljának társadalmi utón leendő elérésében; hanem hát t. emánczipált magyar uram a „Glatter Michellel“ — melyeket a németajkú polgárok házaihoz hordozgat és lelke egész hevével előfizetésre ajánlgat — szépen magyarosit, mondhatom. Hogy ilyesmik által mint adta életét zálogául a magyarosításnak — annak megítélését másokra bízom; c) P. G. ur, úgy látszik, azon téves hiedelemben leledzik, hogy magyarositó szándéka kinyilvánítása következtében választatott meg jelenlegi állására. Dehogy is. Protekczió uram, protekczió ós harmadszor is protekczió által, mely oly sok érdem elől zárja el a sorompót. Térjünk át már most legutóbbi replikájára. A rossz nyelvek azt állítják, hogy P. G. ur irta azt 1 e, de más szerzőt illetve szerzőket nevez az szülőjének. Nem, ón ezt nem hihetem, mert ha igen, akkor feltételeznem kell, miként utóbbi dolgozatának készítésénél ritka madár tollára szorult ós annyi önérzetet fel kell, hogy tételezzek P. G. úrról, — mint nem zsidó okleveles férfiúról — hogy kicsinyes elmélkedéseinél — tekintettel azon nimbusra, mely környiti—mások tollával nem éktelenkedik. Hírlapírói szempontból pedig rövid pár hónap alatt különösen a difteria gyógykezelésenek legújabban fölfedezett módjának, közzététele és az „Aranybánya“ ismertetése által oly tiszteletet ^gerjesztő névre tett szert megyeszerte,, miként jóakarói tömegesen keresték föl üdvözletükkel, sőt -Jómagam is csatlakozom vala a hódolókhoz^ hahogy a „direktor ur in spe“ föltalált labdacsaié tönkre fiem silányitottak volna. Kik P. Gu urnák ápril 6-iki közleményét olvasták és kik legközelebbi, bár rémteljes, de legalább a logikai egymásutánt betartó válaszát figyelemre méltattákji azt állítják, hogy dominus P. G. habet daemonium, azaz ördöge, van, mert rövid pár nap alatt ídstilistikában óriási haladást tauusitott._Csak azutásl a rideg való ki ne ábrándítsa őket. Velem mmm el nem hitetik, hogy legutóbbi replikáját más valaki (vagy valakik ?) sugaita volná® innen örömmel constatálom tehetségének ily fényes metamorfózisát. Remélem, miként nem veendi zokon, ha csekélységem daczára replikája végén előforduló azon kijelentésének, mely szerint ezentúl a polemizálást tárgytalannak és befejezettnek tekinti, részéről tett helytelen reflexiókra némelyeket megjegyezni bátor vagyok. így mindenek előtt azon passust kívánom helyesbíteni, melyben szives volt (vagy talán voltak) Hunnia leányait ős Hebron finomabb rózsáit említeni, mint akik és melyek kifejezéseim miatt elpirulnának, illetve elfordulnának tőlük. Hát kedves uram, azok a kifejezések ugyan nem éppen szalonképesek, de nem is oly szégyenletesek és ami fő - általában nők előtt ismeretlenek — lévén azok idegen nyelvbeliek. Hunnia lányai és Hebron rózsái miatt nyugodt lehet. De engedje megkérdeznem, hogy mit szólnak a báttaszéki anyák ahoz a bizonyos „Ausg ...... . hez“, mely ékes német, tehát itt megérthető nyelven lett cor. publ. hangoztatva és amely kifejezést és annak epizódjait én, katholikus nem lóvén, tehát nem keresztény, hanem embersze- retetből hallgatok el. P. G. ur valószínűleg jártas a Szentirásban és ] igy megmondani tudni fogja, hogy miképen kerül j Saul a próféták közé? Meg talán azt is, hogy mi köze egyáltalán a zsidóknak a mi páros (egy három ‘ ellen) viaskodásunkhoz ? Mi veit férfiúhoz illő fegyverrel való küzdelem \j az, midőn utczai siheder módjára egyéb eszme hi- i Anyában, minden néven nevezendő ok nélkül, a zsidót szidja annak rendje ós módja szerint. Evvel úgy látszik, nemes szivének érzelmeit dokumentálta. Jel- j lemzi a népnevelőt! Hát biz’ ón zsidó vagyok, az is j inaradok, mihez P. G. urnák annyi köze van, mint " ;nekem az ő menybeli jussához. Talmudom, melynek /lánczait oly szerencsétlenül csörtetem, olyan tudo- j mány, melyhez mi ketten: én és Pápay ur, annyit í értünk, mint a hajdú a harangöntóshez. Nem tartom ftlérdemesnek, hogy zsidó vagyok, i’emőlem P. G. sem R'azt, hogy katholikus, mert hát valljuk meg őszintén H— ez nem a mi érdemünk. Avagy érdem az, ha va- I; laki szükebb hazánk Tolnavármegyót nevezheti szülőit földjének? Hódmezővásárhely van olyan magyar falu, mint Mözs Tolnamegyében, de csak nem kérkedünk ' vele. Mulatságos fogalmai vannak P. G. urnák a hírlapi rás feladatáról is. Ugyan mondja csak kérem: egy lap munkatársának, tudósítójának, levelezőjének, vagy nevezze, amint akarja, ha a római kath. templom építéséről írnia kell, katholikus embernek kell lennie ? Az az ügy már fél éve van mozgalomban és ennek daczára agyonhallgattatott katholikus. részi ől. Sohasem kérdi az Író, hogy tulajdonképen rászorul-e az illető a dicsórósre vagy sem, hanem ir saját felfogása szerint, mert: ott, hol közérdekről van szó, megszűnik minden személyes tekintet, sógorság, ko- maság, vallás; ott a puszta tények beszélnek. Hogy pedig az ón czikkeim hová valók, annak elbírálására, már engedje meg kedves Pápay ur, illetékesnek el nem ismerhetem. A pióczákat illetőleg nagyon helyesen cselekszik, de kérném még hozzá a lepkéket is gyűjteni ad maiorem Dei glóriám! . Dehogy kis kátéjának „legelejére 1S Rátérjek ós hogy nem P. G. urnák, hanem egy nyos úri embernek, ki az arany érdemkeresztet várja vala, bebizonyítsam, miként kétségbe vont azon állításomat, mely az öuk. tűzoltó egyletet illeti, jogosan föntarthatom, de meg hogy némely gyönge, mneme- technikával biró egyéneknek emlékezésüket fölfris- sitsem, álljon itt a „Tolnamegyei Közlöny“ 1882. év márczius 5-iki számában: „Néhány báttaszéki közügyről“ irt czimű közleményem: „ ...................Ha tekintetbe vesszük a nálunk el őforduló tüzeseteket; ha felszámítjuk az ily szerencsétlenség által felmerült károkat: az abból kijött számokat községünk veszteségének tekinthetjük és kö'Ségünkj'hol tűzoltó-egylet még nincs, önmagát vádolhatja az eddigi mulasztásokért a kimenthetlen hanyagság súlyos terhével. Mint régi, de mégis uj lakosa e községnek, nem számlálhatom elő azon számos család neveit, melyek tűzvész által csaknem koldusbotra jutottak, nem említhetem fel bár az ily eseteknél előforduló szivszaggató jeleneteket, az ember keblébe szúró tőrként ható jajveszékeléseit az anyáknak, kiknek kisdedeik a lángok martalékául estek, kiknek az elveszett csecsemők életörömeik voltak | nem a családapák szivreható fájdalmas gyöt- róseit, midőn látják, hogy a bekövetkezett tűzvész után úgy hőn szeretett családjuknak, mint önmaguknak nincs többé tűzhelyük, nincs fészkük, nincs búvlielyük, hová fejeiket lehajthassák; nem akarom elősorolni azon számos esetet, hogy házról-házra, helységről helységre hány tüzkárosult jár a könyör- filléreket összeszedni. Roppant a veszteség, mely tüzeset által községünkre háramlik, mert nemcsak a tűzvész miatt megsemmisült polgárokkal kevesbedik községünk ereje és a tűz által felemésztett vagyon vész el, de polgártársaink úgyszólván rajtunk ólős- ködni kénytelenek. Felemlítettem ezeket azon reményben, hogy talán valahára mégis lesznek községünkben egyesek, kik egy tűzoltó-egylet alakításán fáradozni készeknek fognak mutatkozni. A példabeszéd azt mondja: „Segíts 'magadon és megsegít az Isten!“ Báttaszék közönsége! okuljunk a közelmúltban történteken és léptessük életbe azon egyletet, melynek zászlóján e feliratot olvashassuk: „Bátta- gfó&i önk. tűzoltó-egylet!“ ..............“ — Ezeket irtain 1882. márczius 5-én. jjj felhívásom nem hang- zottela pusztában, mert Angyalffy Imre, Máyer István és Schuler József urak velem,^szövetkezve, erős mozgalmat indítottak és a következő év kora őszén megalakult a jelenleg oly szép Virágzásnak örvendő tűzoltó-egylet. Nevezett Urak azóta,ázivük egész melegével karolták föl az egyletet ék ezért előttük le a kalappal! Kis kátéját illetőleg rendben volnánk. Azt szívesen elhiszem, hogy Pápay ur nehezen tűri a zsidótanitó véleményét, különösen azért, mert nincs azon szerencsés helyzetben, hogy az Ön hitét vallja. Tudd meg tehát te zsidótanitó, hogy neked Írnod nem szabad, mert nem vagy katholikus; de magyar sem lehetsz, mert nem születtél Tolnamegyében, hanem csak Hódmezővásárhelyen, ahol tótok laknak és nem olyan hazafias magyarok, mint Mözsön. Nos én ezen ssózatot tudomásul veszem akként, hogy Pápay ur bűvös oktatását elfogadva, nagy dobbal házról-házra hordozgatjuk már most kettecskén „kutyakötelességképen“ a. „Glatter Michelt“ ós igy mi ketten fölöslegessé teszsztik a „Magyarositó kört“ Báttaszóken, mely körülmény hozzájáruland békés együttműködésünkhöz. Béke velünk! 48-as. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 1194 tk. 18937 Hirdetményi kivonat. A gyönki kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság ezennel közhírré teszi, hogy Bakonyi János p álfai lakos végrehajtatnak i Pál Mihály pálfai lakos elleni telekkönyvi végrehajtási ügyében a pálfai 90. sz. te- lekjegyzőkönyvben A) i 97. hrsz. á. felvett 68. népsz. ház, udvartér és kert, úgy a 2000. hrsz. szántóföldi legelőilletö- séggel együtt 585 írtban, mint ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte s hogy a fenntebb megjelölt ingatlan 1893. évi junius 15-ik napjának d. e. 10 órakor Pálfa községházánál megtartandó nyilvános árverésen pl fog adatni. Árverezni kívánók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át vagyis 58 frt 50 krt készpénzben, vagy az 1881. 60. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet 8. §-a szerint ovadékképesnek' jelzett értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. 60. t.-cz. 170. §-a érteimében a bánatpénznek a bíróságnál elöleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Gyönkön, a kir. járásbíróság mint tkvi hatóságnál 1893. márczius 22-én. Ernstj kir. aljbiró. HIRDETÉSEK. Cognac árjegyzék Salamon Testvérek fűszer-, csemege-, bor-, cognac-, rum-, tea- és ás- ványvizkereskedéséböl SZEGZÁRDON, Széchényi-utcza dr. Hangéi Ignácz-féle ház. Kiadótulajdonos e's felelős szerkesztő: BODA VILMOS. —Alapittatott: 1879. ~ Rouger, Guillet & Co. . . . • nagy üveg Salignac & Co. 3 csillagos . . • JJ JJ 5.50 o " JJ 5 W JJ 4.50 jj 1 jj • Jí JJ 3 50 Martíúcao „ . . • JJ JJ 5.50 f ricoché & Co. 3 • . • J) JJ 3.50 kisebb JJ 1.80 Société &T*fl£73 „ • nagy JJ 4.^mmn Legrand fréres 3 Ive» Q _ r JJ JJ A. Martell 3 § „ . v 1 nagy JJ 2.— Frangois 3 . . • Jí JJ l.fiO Gróf Geglevich Istv. 4 ^illagos • J) JJ 3.40 p ’ » » B -**-'■ » • JJ JJ 2.40 Mm JJ JJ JJ w-" JJ • JJ JJ L80 0 JJ JJ JJ ?3 . kisebb JJ 1.20 Világosi magyar franczia nagy JJ 1.80 „ „ „1 csillagos 1 JJ 2.20 0 magyar 3 „ JJ Jí 1.50 1 JJ JJ ° » kisebb JJ —.80 Fűszer, csemege és különlegességben dúsan felszerelt raktárunkról szóló árjegyzékkel kívánatra bérmentve szolgálunk. ÍJ 9488,/alisp. 893. % 0 0 Hirdetmény. A tamásii u. n. öreg-utezai és a dombóvári u. n. temető-utezai közút szakaszoknak az 1891—1892. évi közüli pénztármaradvány terhére 1600, illetőleg 13-40*72 f. m. hosszban leendő kiépítése vállalat utján lévén biztosítandó, a szóban forgó útépítési munkákra, 0 0 0 0 0 tp 0 miután az első Ízben kiirt pályázat elfogadható eredményre nem vezetett, újból ver- yj senytárgyalást hirdetek. versenytárgyalás f. évi május hó 23-án d. e. 10 órakor az alispáni hivatalos helyiségben fog megtartatni. Az előirányzati összeg a kisajátítási, felügyeleti és ellenőrzési költségek levonása után, a tamásii útnál 20600 frt 12 kr, a dombóvári útnál pedig 6859 frt 25 kr} jy összesen 27459 frt 37 krt tesz ki. jß A versenyezni óhajtók felhivalnak, hogy a fennli munkák végrehajtásának elvállalására vonatkozó s a fentebb kitett előirányzati összeg után számítandó 5%-nyi bánatpénzzel ellátott lepecsételt zárt ajánlataikat folyó évi május hó 23-án d. e. 10 óráig Tolnavármegye pénztári hivatalánál annyival is inkább igyekezzenek beadni, mivel a későbben érkezeitek figyelembe vétetni nem fognak. A szóban forgó munkákra vonatkozó műszaki műveletek és részletes feltételek ^ K; a tolnavármegyei m. kir. államépitészeti hivatalnál a hivatalos órák alatt naponkint ” K* megtekinthetők. Szegzárdon, 1893. évi május hó 8-án. Sl32ŰL03^LtSltS DBélsu, Uj (65 2—2) Tolnavármegye alispánja. 0 0 I Ki fii fii fii
