Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-23 / 17. szám
XXL évfolyam. 1/7- szám. Szegzárd, 1893. április 23. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre...............................6 frt — kr Fél évre ...................................3 __ Ne gyed évre................................I 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Irodalmi társulat megyénkben. Lapunk április 9. számában, midőn a vármegye figyelmét Jókai Mór közelgő jubileumára felhívtuk, per tangentem egy megyei irodalmi lársulat szervezését pendítettük meg, oly eszmét, mely — reméllük — megyeszerle visszhangot fog kelteni. Jól esik konstatálnunk, hogy reményünkben nem csalódtunk. Nem szólunk azokról a valóban lelkes levelekről, melyekkel bennünket a megye egyikmásik helyéről fölkerestek s melyekben örömmel üdvözlik az ál< álunk megpenditett eszmét, hanem utalunk egyenesen arra a közleményre, mely a »Tolnavármegye« múlt számának hasábjain első czikként megjeleni. T. lap'ársunk szintén helyesli az eszmét, csak azt a módosítást teszi hozzá, hogy inkább szeretne egy tolnavármegyei magyar közművelődési egyesületet, mint egy irodalmi társulatot. Az okok, melyeket a »Tol na vármegye« felsorol — s melyek legkardináli- sabbja az, hogy megyénk sok községében még idegen a haza nyelve — voltak a mi okaink is s az a czél, melyet laptársunk kifejt egy megyei közművelődési egyesület érdekében, volt a mi czélunk is, mikor a megyei irodalmi társulat eszméjét penditettük meg. Szóval utriusque partis konstatált tény, hogy — sajnos — megyénkben nem egy helyütt még gyengén állunk a magyar nyelv és magyar kultúra dolgában és ugyancsak utriusque partis őszinte óhaj, hogy ezen a bajon segitve legyen. Már most az a kérdés, hogyan? Kétségtelenül, csak társulás, egyesülés uiján. Ily bajon egyes ember nem segíthet, hanem csak azok társasága, sokasága. Már most e társulat élére állnak megyénk kiválóbbjai, kik méltán hivatvák arra, hogy egy vidék magyarságát fejlesszék és kultúráját magyaros irányban előbbre vigyék. Eddig egy véleményen van velünk t. laptársunk is. Szerinte is egyesülnünk, szervezkednünk kell, hogy a magyarság ügyét megyénk nem magyar ajkú vidékeire is bevigyük. Csak ott tér el látszólag tőlünk a »T o l- navármegye« mikor az általa iskontemplált egyesületnek más nevet ad, mint mi. Elvégre is tökéletesen egyre megy, akár »Garay-kör«, akár »Tolnamegyei Irodalmi Társulat« akár »Tolnamegyei Közművelődési Egyesület« leszen a megszületendő gyermek neve, a fő, hogy megszülessék és alkalmas legyen azon czél megvalósítására, melyet a magyarság minden barátja igaz, jóakarattal és lelkesedő szívvel iparkodik előmozdítani. Mi nem kardoskodunk az »Irodalmi Társulat« mellett, valamint — reméljük — hogy t. laptársunk sem foglal állást a kulturegyleti elnevezés mellett. Nemcsak azért, mert az elnevezés még korai, hanem főleg azért, mert a név, <mely alatt egyesülünk, az tökéletesen mellékes; a fő a czél- tudatos működés, a jóindulatú, buzgó tevékenység. Mi mellőzni akarjuk a kulturegyleti elnevezést már azért is, mert a kulturegyletek — s ez főkép a dunántúlira vonatkozik — alig tesznek egyebet, mint gyűjtik a pénzt és rokonszenvet. Az »Irodalmi Társulat«-ot sem úgy kontempláljuk, hogy az egy exclusiv irodalmi társaság volna, mint pl. a budapesti Kisfaludy- vagy Petőfi Társaság, hanem kontempláljuk úgy, hogy az irodalmi aktivitása mellett a kulturegyleteknek szánt feladattal is megbizassék. Kitűnik ez már múlt czikkünk idevágó ama passzusából, melyben megpendi- telt eszménket egy pangásnak indult vidék felvirágoztatásával hoztuk kapcsolatba. S hogy ez a látszólagos kettős feladat az alakítandó egyesület vagy társulat működésében nem okozna nehézséget, természetes, mert elvégre a tervbe vett irodalmi működés amúgy sem volna annyira intensiv, hogy az egyesületnek más irányban való tevékenységét gátolná. De másrészt meg működési körünk térbeli viszonyai annyira szükek, hogy erőnket nemcsak egy irányban, hanem az egymással czélszerűen kapcsolatba hozott feladatokkal szemben is a legnagyobb könnyűséggel érvényesíthetjük. Ez alkalommal nem óhajtunk a részletekre kiterjeszkedni, hanem csak álta'ánosságban konstatálni, hogy a mondottak szerint egy megyei irodalmi testület könnyen veheti fel programmjába a egylet lényegesebb teendőit | és vice JrSgpP Mindegyik jól elfér a másik Kérétéfien. Tehát múlt czikkünk s t. laptársunk felfogása közölt még a látszólagos vélemény- különbség is elesik. Nem is szabad, hogy legyen ily ügyben, mely nem a magunk ügye, hanem a magyarságé, a nemzeti eszméé. S ha esetleg a részletekben volna is köztünk némi nézeteltérés, úgy bizonyára elnyomná azt az a lelkesedés és szeretet, melyíyel a jó ügyet szolgáljuk. Ha valahol, úgy itt van szükség szoros együttérzésre és vállvetelt munkálkodásra. Ne hagyjuk az eszmét levenni a napirendről, mig effektuálva nem leszen. A TÁRCZA. Eljössz-e? Az alkony védő karjain Eljössz-e majd síromhoz ? Ha érted árva szellemem Még ottan is sóhaj toz. Hol büs dalokkal egy madár Elzengi majd siralmam’: Eljössz-e síromhoz, oda Meghozni vég-nyugalmam’ ? A bájos csillagok között Te voltál egy reményem. A mennyet szende arczodon Mily boldogan szemléltein! Amig szemed sugárain Ártatlan lelked égé: Szerelmem forró lánginak Nem volt határa, vége. De a virág, mely bájosan Ma harmat-árba’ fürdik, Holnap már fonnyadt ajkiról Susogja mély keservit. Az én rém nyvirágom is Kegyetlenül letörve; Akkor hullt porba, amidőn Fejednek szűzi éke. Azóta zugó szárnyakon Az óvek elrepültek; S fürtira közé a búnyomok Ezüstszinnel vegyültek. A bús idő közelebb re tér Meghozni gyász-halálom, De, mely éltemnek átka volt: ^Neved még ott is — áldom. Karaszy Mihály. s2ivről. Francziából: SZKICSÁK SÁNDOR. A tizenhetedik század egyik nevezetesebb fran- czia moralistájának, La Bruyérnek „Les caractéres ou les mocurs de ce siécle“ czimü munkájából fordítottam az alábbi gondolatokat. Szépség és mély igazság oly annyira egyesülve vannak e gondolatokban, a szív két legemberiebb nyilvánulási alakját oly lélektani világossággal tárják elénk e gondolatok, hogy midőn az iró gondolatainak ezen —- hogy úgy mondjam — gyöngyeit lefordítva tárczául nyújtom : azt hiszem, a kedves olvasónak örömet okozok. Mind az érzelem, mind az értelem megtalálja abban rokon anyagát. * Minden durvaságtól ment barátság fenállhat a különnemüek között is. Mindazonáltal egy nő a férfit mindenkor mint férfit s viszont egy férfi a nőt mindenkor mint nőt fogja tekinteni. Ezen kötelék épp úgy nem szenvedély, amint nem tiszta barátság; ez maga egy külön osztályt képez. A szerelem hirtelen, minden reflexió nélkül születik meg, vérmérséklet vagy gyengeségből: egy szép vonás leköt bennünket és elhatározó reánk nézve. A barátság ellenkezőleg, lassan-lassan alakul az idővel, gyakorlás és hosszas érintkezés után. Igen! szellem, szív, jóság, vonzalom, szolgálatok és szívességek a barátok között jóval kevesebbet eredményeznek éveken keresztül, mint a mennyit néha egy szép arcz vagy egy szép kéz egy pillanat alatt! Az idő a barátságot erősiti, a szerelmet gyengíti. Amig a szerelem tart, önmagából táplálkozik; sőt néha oly dolgokból, a melyek azt eloltani hivatvák, mint a szeszélyek, szigor, elidegenedés, féltékenység. A barátságnak ellenkezőleg segítségre van szüksége, az figyelem, bizalom és szívességek hiányában elenyészik. Gyakrabban találkozhatunk rendkívüli szerelem-r: mel, mint tökéletes barátsággal. A szerelem és barátság kizárják egymást. Az aki átélt egy nagy szerelmet, elhanyagolja a barátságot és az, aki elmerült a barátságba, nem tett még semmit a szerelemért.
