Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-06 / 27. szám
ugyan anynyi idő alatt érheti el czélját hajón. Nem zúgolódtunk nyolcz éven keresztül. Tiirtük a kedvezőtlen helyzetet, mert uj vasútnál mindég vannak nehézségek, melyeket a közönség méltányolni köteles, de most már elérkezett az ideje, hogy a panaszoknak a nyilvánosság előtt kifejezést adjunk. Jóakaratu figyelmeztetésünk a magyar államvasutak igazgatóságnak szóll, mert a helyzet olyan, hogy ha az eddigi állapotok továbbra is fenntartatnak, a közönség bele- j unva a kényelmetlenségbe, örömmel ragad | meg minden alkalmat, hogy sorsán javítson. I Ez az alkalom pedig meg lesz neki adva az olcsó vizi közlekedési árszabással. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága helyesen mérlegelve a közönség érdekeit, Si- montsits Béla alispánunk indítványára már felirt a kereskedelmi ministerhez, hogy a tervbe vett másik vonatot léptesse életbe, | mely személyvonat jellegével bírva, a bajokon segítene; a kereskedelmi ministeren áll, hogy kívánja e a forgalmat a szárnyvasut részére megtartani, vagy pedig átengedi — a dunagőzhajózási társulatnak. b. A Dunántúli Közmüv. Egylet érdekében. A magyar társadalom országszerte megmozdult, hogy támogassa az államot nagy nemzeti feladatainak megoldásában. Erdély segélyért kiáltott, az ország társadalma nagylelkűen felelt vissza neki. Létrejött az erdély- I részi közművelődési egylet. A felvidék bajokkal küzd, s megalakult a felvidéki közművelődési egyesület. Nemzeti czélu egyletekkel van behálózva szinte az egész ország, ósza- I kon, délen, keleten és nyugaton. A magyar társadalom megemlékezett régi nagy szerepeire, melyre nem volt példa a történelemben. Megemlékezett arra, hogy valamikor pótolta az államot, s teljesítette ennek feladatait is. Hogy minden, ami ebben a hazában szép és virágzó, mind azt a társadalom hozta létre, magát a nemzeti és alkotmányos államot is. Széchenyitől, Deáktól Kossuthig minden nagy emberünk és minden nagy eszménk a társadalom erőire támaszkodott és jutott diadalra. A vezérszerep most a nemzeti és alkotmányos államé. De minden társadalom lemondhat öntevékeny- I írónak lenni ? Hja nem oly könnyű dolog ám az, mint a „kleiszter“-rel elbánni! De a mi legjobban meglepett, az a felírás, mely ekkép hangzik: „Legény-egyleti színmű.“ Hát azt hiszi tisztelt ur, hogy a legény-egyleti színműnek nem szabad jónak lenni, vagy tán azt, hogy a legény-egyletek nem adhatnak más színmüvet elő, mint éppen olyat, a milyent Ön akart írni ? Kissé több szerénységet kedves „világi elnök“ ur 1 Ha már olyan nagy hazafi — a mit mi készséggel elismerünk — vegye kezébe becsületes mesterségének szerszámait s biztosíthatjuk, több hasznosat fog ön a mostohául tekintett iparnak tenni, mint a mennyit az irodalomnak. Nem kontárok számára készitik Birminghamban a tollakat. De, hogy végezzünk önnel, eszébe juttatjuk azt az ismeretes latin mondást — a mit mint „nép- szinmü-iró“ bizonyára ön is tud — sutor ne ultra crepidam ! Most pedig Isten önnel I Jobb erkölcsöket! Legyen szabd most magára az előadásra áttérni. Örömmel jegyezzük föl, hogy az kifogástalan volt, rendezés ügyess a szereplők mindannyian szépen állták meg helyüket. Igazán nagyobb igényeket is kielégítő alakítást nyújtott Bejczy Imre, mint csapodár jogoncz, ki leendő felesége pénzével akarja adósságait kifizetni. Késmárky k. a. kedves Etel volt s játékán — bizonyos naiv félénkséget leszámítva — határozottan meleg érzés látszott. Heiser András eredeti Hunyadi Salamont mutatott be, ki 300 perczentre dolgozik s kinek Náczi fia „küz- és válthu ödvégy.“ Kár, hogy e szerepben sok volt a túlzás, elannyira, hogy az már a jó Ízlés rovására ment, a mi különben nem az alakitó, hanem a „szellemes“ szerző érdeme. Erélyes rendőrkapitány volt még Vavró József hatalmas sarkantyúival s még hatalmasabb bajuszával. K ó k a i, Czillahó, Schlag, Gyalus, Boglyas mindanyI ségéről 8 a nemzeti feladatok teljesítését rábízhatja az államra, csak a magyar társadalom nem! A magyar hazát csak az egységes nemzeti kul- túra teheti valóban egységessé, magyarrá, nemzetivé: I mert a kultúrában való szakadás a nemzeti és társa- I dalmi, sőt majdan az állami szőtszakadozottságot jelentené. A nemzeti kultúra gyors és hatályos terjesztésére pedig az állam erői csak akkor elégségesek, ha a társadalom erői egészítik ki azokat. Ezért örvendetes a magyar társadalom nemzeti czélu mozgalma. Ez a mozgalom azonban, mely a lelkesedés által vitetve, s a hazafiság őrtüzei által vezéreltetve szétáradt Pozsonytól Brassóig, a Vágtól az öltig, a leghatalmasabb magyar folyónál megállt. A Duna azon határvonalat jelenti, melyet a társadalom diadalmenete még nem lépett át. A Dunántúl társadalma nem mozdult meg, pedig megmozdult maga a nagy magyar Alföld is. Miért nem csatlakozott a Dunántúl társadalma az Erdély érdekében megindult hazafias mozgalomhoz ? Mert érezte, hogy neki saját feladata van, melyet saját erejéből kell megoldania. Saját feladata a nemzeti kultúra terjesztése a Dunántúl nem magyar ajkú polgárai közt. A Dunántúl nemzetiségek nincsenek, igy nincs nemzetiségi fóltékenykedés. A hazafiság nincs nyelvhez kötve az ország egyéb részeiben sem. A Dunántúl azonban a nemzeti kultúra teljes diadalának még grammatikai akadályai sincsenek. E szép országrész nem magyar ajkú polgárai szívesen csatlakoznak a magyar kultúrához, csak alkalom kell nekik. Szinte sürgetik, hogy az alkalmat megkapják! Íme, a dunántúli társadalom egyik feladata, mely az egységes nemzeti kultúrának megvalósitása az ország szinte legszebb, legnagyobb, legelőrehala- dottabb és politikailag, társadalmilag legfontosabb részében. Másik — az elsőnél szinte fontosabb — feladata a kivándorlás kérdésével áll kapcsolatban. A haza virágos és gyümölcsös kertjéből nagymérvű, a népesedés minden tanával daczoló kivándorlás van régóta folyamatban. Évenként ezer és ezerre megy azon dunántúliak száma, kik vándorbotot vesznek kezükbe. Csendes, zajtalan kivándorlás ez, de ép ?zértr bár .sokkal tömegei^bb, mint ,akár a felvidéki, akár az erdélyi, az ország keveset hallott róla. Az első alarmot a phylloxera pusztításai okozták. A közvélemény, a sajtó által felvilágosítva, most döbbent meg először a Dunántúl miatt, mely a nemzeti erő forrásai közt a legelsők közé tartozik. Mikép oldandó meg a kivándorlás kérdése, mi- kép vezetendő és irányítandó az, hogy a nemzeti érnyian hozzájárultak, hogy a szépszámú közönségnek kellemes estét nyújtsanak. Eleven fürgeségről s eredeti humorról adott bizonyságot Szabó István; Koch Kálmán, mint kádárlegény oly ügyesen verte a hordóra az abrincsot, mintha már félszázad óta kádá- roskodnék. Denique a szereplők meglehetnek elégedve, mert a közönség is meg volt velük elégedve. Mielőtt azonban referádánkat befejeznők, azzal a tanácscsal szolgálunk a rokonszenves legény-egyletnek, hogy darabjait jobban válogassa meg s ne üljön fel olyan kontároknak, mint azt ma tette. Ott vannak Szigligeti, Tóth, Csepreghy, Abonyi stb. színmüvei. Ha ellenvetésül azt hozzák fel, hogy ezeket tán az egyszerű iparos emberek nem értik meg, akkor ezt kereken visszautasítva a múltra hivatkozunk. Ha pedig azt hozzák fel érvül, hogy a legény-egyleteknek olyan színmű való, melyben a vallás, a hazaszeretet, a munka magasztaltatik, akkor azt kérdezzük, vájjon Csepreghy vagy Szigligeti színmüveiben talán a becstelenség, a honárulás, az istenkáromlás vagy munkakerülés üli diadalát | Szívleljék meg ez őszinte s min- denekfölött jóindulatú tanácsunkat. Végül még meg kell említenünk, hogy a szini- előadást szavalat előzte meg. B e n e d i k t i egy infá- mis rossz verset szavalt, meiynek az az előnye sem volt meg, hogy rövid volt. Benedikti is válogatósabb lehetett volna. Mindenesetre dicséretet érdemel szorgalma, melylyel azt a méter hosszúságú fűzfa-terméket betanulta. Kövics Gyula Petőfi „A hazáról« czimü költeményét szavalta volna el, ha vett volna magának annyi fáradságot, hogy ezt a gyönyörű költeményt betanulta volna. Az előadást vacsora s táncz követte. A legényegyleti derék fiatalságnak kedves emléke lesz azért e mai est . . . L — i D—Ő. I elekekre abból minél kevesebb kár, sőt esetleg haszon háromoljók? Ez a dunántúli társadalom legnagyobb problémája. A társadalomé első sóiban és nem az államé. A két nagy kérdés, illetőleg feladat megbeszélésére gyűltek össze a minap a Dunántúlnak alulírott országgyűlési képviselői. Összegyűltek, hogy tanácskozzanak, mikép volna megindítandó, az említett czélokkal kapcsolatban, a Dunántúl társadalmi actiója. És azon meggyőződésre jutottak, hogy úgy a meg- I indítás, mint a vezetés részleteit csakis a dunántúli társadalom kitűnőségeinek közreműködése mellett állapíthatja meg sikerre való kilátással. Ez az oka, hogy alólirott képviselők azon bi- zalomteljes kéréssel járulnak, méltóztassók e hazafias ügyet felkarolni, azt saját körében terjeszteni és népszerűsíteni. Szóval mindent megtenni, hogy az általános Dunántúli közművelődési egylet még az őszszel megalakulhasson, s a helyi — törvényhatósági és városi — egyletek szintén az alakulás küszöbére léphessenek. Az ősz kezdetén alulírott képviselők Budapesten nagy, alakuló gyűlést fognak összehívni, melyre annak idején külön meghívót fognak kibocsátani, de a melyen való személyes megjelenésre már eleve felkérik. De felkérik egyszersmind a Dunántúl összes társadalmát rang, osztály és felekezet különbség nélkül. És remélik, hogy e társadalom lelkesülten fogja nemcsak megérteni, hanem teljesíteni hivatását. A Dunántúl mindig legelső sorban állott, midőn a hazát kellett védeni. Most sem maradhat hátra, midőn a nemzeti eszme kultúrái diadalát kell ki- küzdeni. És nem fog hátramaradni! Budapesten, 1890. május hó 22-én. Hazafiui üdvözlettel Bezerédj Viktor, s. k., Beksics Gusztáv, s. k., elnök. előadó. Ányos Tivadar zirczi, Beöthy Ákos somlyő-vá- sárhelyi, Berger Ignácz baksai, Boda Vilmos szeg- zárdi, Bolgár Ferenc/, kis-martoni, Czierer Ákos sásdi Degen Gusztáv nagy-martoni, Eitner Sándor szent- gróti, Földváry Elemér győr-szigeti, Feszty Árpád tatai, Fenyvessy Ferencz ugodi, Fejér Miklós lete- nyei, Fackh Károly lendvai, Fornszek Sándor szigetvári, Göda Béla ; téthi, Hock János szili,' Hannibál József nagy-baromi Hertelendy Béla nagy-kanizsai Istóczy Győző rummi, Jeszenszky Ferencz szent-lő- rinczi, Jeszenszky László br. pinczehelyi, Károlyi Sándor gr. esteházai, Kämmerer Ernő szakcsi, Kegl György csákvári. Királyi Pál Csáktornyái, Kapocsfy Jenő kaposvári, Kopácsy Árpád nagy-vázsonyi, Kossá Dezső siklósi, Kun Miklós nagy-igmándi, Linder György mohácsi, Lits Gyula vaáli, Lukáts Gyula rácz-almási, Madarász József sárkereszturi, Madarász Jenő ócsai, Matkovits Tivadar enyéngi, Meszlényi Lajos bodajki, Nagy Ferencz szalánthai, Nagy István lövői, Ordódy Pál udvardi, Perczel Dezső bonyhádi, Petrich Ferencz kölesdi, Pulszky Károly tabi, Radocza János zalaegerszegi, Reviczky Károly doroghi, Schwarz Gyula zurányi, Simonfay János pécsváradi, Svastics Gyula marczali, Szalay Imre lengyeltóti, Szalay Károly csurgói, Szájbely Gyula felső-eőri, Szegedy Béla német- újvári, Szecsődy Kálmán körmendi, Szeniczey Ödön paksi, Szendrey Gerzson gárdái, Széchényi Aladár gr. nagy-atádi, Széchónnyi Tivadar gr. muraszombati, Széli Kálmán kőszegi, Tóth Antal csornai, Tulok Benő sárvári, Udvary Ferencz szent-gothárdi, Ugrón Ákos kis-czelli, Unger Lajos keszthelyi, Vadnay Andor tapolezai, Varasdy Károly szombathelyi, Vesztei’ Imre magyar-óvári, Zboray Béla köbölkuti, Ziskay Antal peéri kerület országgyűlési képviselője. Fabinyi Teophil sopron városi, Győry Elek ko- márom városi, Horánszky Nándor esztergom városi, Károlyi Gábor gr. székes-fehérvár városi, Perczel Miklós pécs városi kerület országgyűlési képviselője. A VIDÉKRŐL. ____ Ta nítói gyűlés. A „Bonyhád-vidéki tanitói-egylet“ folyó évijunius hó 18-án Bonyhádon tartá ez évi közgyűlését, melynek lefolyásáról a következőkben kívánom e lapok t. olvasóit értesíteni. Elnök Bitter Péter, üdvözölvén a szép számmal egybegyült egyleti tagokat, megnyitó beszédében különösen szivére köti az egylet területén működő tanítóknak,» miként a magyarnyelv, illetve beszéd tanítása, a magyar érzelem ébresztése és fejlesztése kiváló gondjokat képezze. Hazánk különféle nyelvű népe
