Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

csak a népiskolák és az azokban odaadó buzgósággal i működő hazafias néptanítók által tehető nyelvben is, érzelemben is magyarrá. Hogy hazánk szive, Budapest fővárosa, — mely ezelőtt csak 20 évvel is még jobbára ! német város volt, — úgyszólván teljesen megmagya- rosodott, abban egyebek között nagy érdeme van a ! budapesti fővárosi iskoláknak. Elnök hiszi és reményű, sőt meggyőződésének j ad kifejezést, hogy minden tanitó e tekintetben is I hazafiúi kötelességének eleget tesz. Az elnöki megnyitó beszéd és a múlt köz- és választmányi gyűlések jegyzőkönyvei felolvasása és hitelesítése, valamint a pénz- és könyvtáros szokott jelentései után tárgyaltattak az egyesületi tanitó-gyülés végrehajtó-bizottsága központi választmányának a IV-ik. és ez évi augusztus hó 20—24-ik napjain tartandó egyetemes tanitó-gyülésre kitűzött tételek, melyekre következő határozati javaslatok hozattak: t. tétel: A magyar nyelv tanítása a magyar- és nem magyarajku iskolában, kiváló figyelemmel a nemzeti szellem ápolására. Határozati javaslat: A magyar tannyelvű isko­lákban nem annyira a grammatikalis nyelvoktatás, mint inkább a helyes nyelvérzék és zamatos magyar beszéd fejlesztése és a gyakorlatok helyes és biztos kifejezése legyen a főczél. A nem magyarajku isko­lákban a beszéd- és értelemgyakorlatok alapján vezes­sük a gyermeket a magyar beszéd helyes és szabatos elsajátitására és alkalmazására és képesítsük gondola­tait szavakba foglalva magyarul kifejezni. E végből a két felső osztályban a hittanon és a magyarok törté­nelmén kívül minden reáltárgyat, u. m. a számtant, földrajzot és természetrajzot tanítsuk magyar nyelven. A nemzeti szellem ápolására pedig szolgáljanak az olvasókönyvben foglalt hazafias mondák, történelmi episodák és hősies költemények beemlézése és ér­telmezése. 2. tétel: a tanítói állás biztosítása és a tanítók szolgálati viszonyainak szabályozása, különös tekin tettel a tanítói oklevél értékére. Hat. jav.: A tanítói állás biztosíttassák és a tanitó jogai és kötelességei az iskola és ennek ható­ságaival szemben törvényileg szabályoztassék. A tanítói oklevél pedig minősítse a tanítót a tanítóságon kívül mindazon alsóbb tisztségek viselésére, melyekhez az 1883. évi I. t. ez. szerint a polgári Iskola 6 osztálya I 'vagy''valamely kereskedelmi és gazdasági tanfolyam j elvégzése szükséges. Nem mintha a tanítók készülné- j nek pályájokat otthagyni, ha ezen megélhetésüket biztosítva látják, hanem, hogy kvalifikáczió tekintetében törvényileg egyenlővé tétessenek az említettekkel. 3. tétel : a A népiskolai tanterv módosítása, te­kintettel az osztott és osztatlan népiskolákra. Hat. jav. A tanterv akként módosíttassák, hogy tüzetesen meghatároztassék, mi és mennyi tanittassék egy és két tanítóval biró, 8 havi szorgalmi időre | kötelezett népiskolában és külön mennyi az osztott | 3, 4, 5 és 6 tanerővel biró és 10 havi szorgalmi idő­vel rendelkező népiskolákban. E kérdésban egyletünk különben elfoglalja azon álláspontot, melyet Schmidt | Boldizsár az ő erre vonatkozó müvében kijelölt és melyet ő, mint valószínű előadó a nagygyűlésen és mint országhirü szakember, majdan elfoglalni fog. 4. tétel : A népiskolai tankönyvek s ezek bírá­latának kérdése. Hat. jav. Népiskolai tankönyvek az erre hivatott szakemberek által írassanak és pedig az egy és két tanítóval biró iskolák részére a reáliák a csoportosítás elve szerint dolgoztassanak fel egy megfelelő olvasó­könyvben és csak az osztott népiskolákban használ­tassanak szakkönyvecskék. Ezen tankönyvek bírálására az országos közoktatásügyi tanácsban egy külön, kizá­rólag népiskolai tanítókból álló „népiskolai tanköny­vek biráló-birottsága“ szerveztessék. 5. tétel: A tanítói közszellem fejlesztése az álta­lános és kötelező megyei tanitó- testületek szervezése s az egyetemes tanitó-gyülések állandósítása által. Hat. jav.: Minden vármegyében szerveztessék egy vármegyei tanitó-testület, melynek minden a vár- megye területén működő népoktatási intézeti tanitó, vallási és nemzetiségi különbség nélkül kötelezett tagja. Ezen testületek elnökei képezzék a fentemlitett és az országos közoktatási tanács keretébe beillesz­tendő népiskolai tankönyvbiráló-bizottságot, ezek véle­ménye hallgattassák meg bármi néven nevezendő elemi tanügyi kérdésben, ezek lépjenek a mostani végrehajtó-bizottság helyébe és az időről-időre össze­hívandó egyetemes tanitó-gyülést ezek készítsék elő. . 6. tétel: Az állami szakszeri tanfelügyelet szer- - vezése, tekintettel a néptanítók előléptetésére. Hat. jav.'. Minden rendű és rangú népoktatási tanintézet helyeztessék állami főfelügyelet alá törvény­biztositotta rendelkezési joggal, tanfelügyelőnek csak I szakember alkalmaztassák és ezek nem ott, hol talál­tatnak, hanem csakis a jeles néptanítók sorából vétes­senek. A vármegyei kir. tanfelügyelőn kívül annyi I járási tanfelügyelője legyen a vármegyének, a hány I járása van. Ezen, a kitűnő néptanítókból vett járási tanfelügyelők a vármegyei főtanfelügyelőnek közegei, rendeléseiket tőle veszik és jelentéseiket oda elő­terjesztik. 7- tétel: A tanítók anyagi helyzete. Hat. jav.: A néptanítók nyomorult anyagi hely­zete haladéktalanul javittassék és fizetésök minimuma 6ŐO írtban állapíttassák meg. 8. tétel: Az „Eötvös-alap“ ügyének rendezése. | Hat. jav.: Az „Eötvös-alap“ a megszűnt képvi­seleti közgyűlés által választott kezelő- és osztóbizott­ságoktól átvétessék és kezelése az egyes, tanitó-gyülés I végrehajtó bizottságára bizassék. Ezen tételek letárgyalása után a tagdijhátraléko- j sokra nézve határozta!ott, mikép felfognak szólíttatni kötelezettségeik mielőbbi lerovására; azonban azon hátralékosok, kik az egyletnek már nem tagjai, záros határidő alatt felfognak hivatni a fizetésre és siker­telenség esetében ügyvédnek fognak átadatni. A könyvtáros utasittatott, hogy az egyleti könyv­tárban levő könyvek czimét sorrendben kinyomassa, mely czimsorozat minden egyleti tagnak használatra meg fog küldetni. Elnök felhívja a tagok figyelmét a »Néptanoda“ czimü szaklapra és annak pártolását, illetve megrendelését ajánlja. A „Magyarhoni tanítók országos Arvaháza“ alap­jának növelése czéljából egyletünk e nyár folyamán egy ünnepélyt fog rendezni Bonyhádon, melynek előkészítésére a bonyhádi kartársak, Seiler Gábor és Perler Mátyás urakból álló bizottság küldetett ki. A tárgysorozat ilyetén kimeritése után elnök megköszönve a benne helyezett bizalmat és köszöne­tét mondva azon támogatásért, melyben az egyleti tagok őt részesítették, — saját és tiszttársai nevében viselt tisztségéről lemondott, felhívja a jelenlevőket korelnök választására, kinek elnöklete alatt a tiszt­viselők választása alapszabályszerüleg megejtessék. A gyűlés azonban közfelkiáltással a volt tisztviselőket újra megválasztotta. Ezzel a gyűlés délután I órakor véget ért. B. P. Tamási, 1890. julius 3. Tisztelt szerkesztő ur! Szíveskedjék a legközelebb megjelenő lapjában az alábbi közleménynek egy kis tért engedni. A tamásii önk. tűzoltó egyesület tiszti kara által az egyleti pénztár javára lolyó évi junius hó 28-án rendezett erdei tánczvigalom alkalmából felülfizettek a következő urak: Szévald Mór 4 frt 50 kr., Strasser Vilmos 4 frt, Parragh Béla 3 frt, dr, Frühwirth Jenő 2 frt 50 kr., Löwensohn Gáspár 2 frt 50 kr,, Hessz Pál I frt, Blochinger Károly 50 krt, Kiss Adolf 1 frt 50 kr., Hirsch Ignácz 1 frt, Schustler Emil 1 frt, El- szaszer Gyula I frt, dr. Kiss Ernő 1 frt, Goldschmied Dénes 2 frt, Bencze Miklós 50 kr., Weisz Adolf 2 frt; jegyeiket pedig megváltották; Kovács Gyula kis- vejkei jegyző ur 1 frttal, úgy Bach Jenő felső-ireghi főparancsnok ur és Asztaller Károly urak 2—2 frttal, br. Rudnyánszky István és Abelesz Henrik urak 1—I frttal. Fogadják a jótékony intézmény fejlesztésére ho­zott ezen áldozatukért az egylet hálás köszönetét. Vidékről úgyszólván senki sem volt, mert a kik itt voltak : Günther Károlyné őnagysága kedves Vilma leányával, úgy Kerbolt István ur kedve kis felesége és sógornőjével, előbbiek Simontornyáról, utóbbiak Regölyből, —- minden mulatságainkra szerencséltetni szokván bennünket, annyira természetesnek találjuk megjelenésüket, s úgy összeszoktunk, hogy őket a vi­dékiek közé nem is számítjuk. Úgy hiszem, a vidéki közönséget a részvételtől leginkább az tartotta vissza, hogy a Tolnamegyei de­rék jegyző egylet ez évben erdei tánczvigalmát szin­tén a tamásii .niklósvári vadaskertben rendezendi, s úgy látszik ide tartogatja mindenki tánezra való ked­vét ; kár volt azonban ebből ami erdei vigalmunkra is valamelyest fel nem használni, mert — minden sze­rénytelenség nélkül elmondhatom - hogy oly ked­ves és kedélyes kis vigalom, mint minő a miénk volt, nem mindenkor kínálkozik, s igazán a rendezőség végtelenül örült annak, hogy mindenki oly jól érezte magát s hogy oly általános és derült jó kedv volt ki- világos-kiviradtig 1 Fiatalságunk is igen jól viselte magát, tánczolt fáradhat tanul, s úgy hiszem hölgyeink a legnagyobb 1 megelégedéssel távoztak körünkből, ha csak a miatt I nem lesz panaszuk, hogy nagyon ki lettek fárasztva ; a miatt azonban, azt hiszem nem fognak panaszkodni, hogy eleget nem tánczoltak volna. De egy dolgot nem hagyhatok figyelmen kívül s ez az: hogy a szomszédos községekben tűzoltó egy­letekből egyetlen egy szál legényt sem volt szeren­csénk láthatni, s az igen tisztelt parancsnok urak is távollétük által tündököltek. Pedig egyletünk, mely nem csak a járásban, de — a szegzárdit kivéve — az egész megyében leg­régebben szerveztetett s legidősb, megérdemlené, hogy a tisztelt szomszéd egyletek tiszti kara el-el látogatna hozzánk, s a bajtársi szeretetet ápolva az általunk képviselt nemes intézménynek is jó szolgálatot tenne ez által, mert a kölcsönös érintkezés és eszmecsere ügyünket mind előbbre vinné, melyre éppen nem al­kalmas az a közöny, melyet a szomszédos egyleteknél az egymással való nem törődés mindinkább megérlel. De azt hiszem jövőre ez nem igy lesz, s bajtár­saink nem fogják megtagadni tőlünk a testvéri jobbot, s higyjék meg, hogy mi mindig tárt karokkal fogjuk őket fogadni; — adja Isten, hogy jövőben ezen kö­zöny miatt ne legyen panaszra okunk ! Végül a tamásii intelligentiának, mely oly szép számban volt szives mulatságunkra megjelenni, az egy­let nevében a leghálásabb köszönetét nyilvánítom, egyszersmind a t. szerkesztő urat, hogy közlés után ezen levelemet a „Szekszárd Vidéke“ t. szerkesztőjé­hez átküldeni szíveskedjék, a kit is a közlésre ezúttal szintén felkérek. Tisztelettel : Parragh Béla, tűzoltó egyleti főparancsnok. KÜLÖNFÉLÉK. — Uj aljarasbiró. A szegzárdi járásbírósághoz albiróvá a király Dr. Mittermayer Frigyes soproni kir. törv. jegyzőt nevezte ki. — Halálozás. Antal Ferencz megyei árvaszéki pénztárost súlyos csapás érte, nejének hosszas szen­vedés után történt elhunytéval. A temetés múlt csü­törtökön nagyszámú résztvevő közönség jelenlétében ment végbe. A kiadott családi gyászjelentő a követ­kező: Antal Ferencz a saját valamint gyermekei Ilona, Auguszta, Mária, Ida és Sándor — úgy a rokonság nevében is mélyen szomorodott szívvel jelenti a fe­lejthetetlen jó nő, gondos szerető anya és jó rokon­nak Antal Ferenc zu é szül. Tamás Ottiliának folyó hó 2-án reggeli fél 9 órakor hónapokig tartó szenvedés után tüdővósz következtében, életének 34-ik, zavartalan boldog házasságának 16-ik évében beállt gyászos elhunytét. A drága halott földi marad­ványai folyó hó 3-án délután 5 órakor fognak az alsó- sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; — az en­gesztelő szentmise-áldozat pedig ugyan-e hó 4-én reggeli 8 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Szegzárd, 1890. julius hó 2-án. Béke lebegjen ál­dott hamvai felett! — A szarazdi régészeti kutatások színhelyét a napokban Kämmerer Ernő orsz. gyűlési képviselő ur Hampel múzeumi őr megbízásából megvizsgálta. A mint halljuk kijelentette, hogy a jövő hóban rend­szeres ásatások fognak eszközöltetni és pedig a re- gölyi sánczoknál Vosinszky apari plébános ur, Szá­razd alatt pedig az ő felügyelete alatt, sőt Pulszky Ferencz maga is lejön Hampel múzeumi őrrel együtt.- Aranymenyegző. Folyó hó 29-én tartotta Szekeres Ferencz, tolnai tisztes iparos aranymenyeg­zőjét Baranya-Kárászon, hol fiának Szekeres Ferencz kárászi plébános útnak kezéből vették a boldog szü­lők a félszázaddal előbb kötött frigyre az anyaszent- egyház áldását. Szekeres Ferencz plébános ur ez al­kalommal szüleihez, az arany menyegzős párhoz és többi híveihez alkalmi beszédet intézett, melyre a jelenlevők szemeiben a meghatottság kényei ragyog­tak. Az ünnepélyen az arany menyegzős párnak öt gyermeke s számos unokája vett részt. — Eljegyzés. Dr. Morvay István kiváló tehet­ségű ügyvédjelölt junius hó 26-án jegyezte el a sze­retetve méltó kedves Erdődy Sárika kisasszonyt. A csütörtöki nagy zápor két ártatlan áldo­zatot követelt magának. Ugyanis a nagy és hirtelen jött zápor nagyon megtöltötte a Sét-patakot, melyen Csötönyi Pál felső utczai polgárnak 7 éves leánykája átakarta vinni kis 4 éves unokatestvérét, de a meg­gondolatlan kis teremtést a zuhogó zápor lecsapta lábáról s vele együtt a kisebbet is elragadta az ár, kit minden fennakadás nélkül vitt egész a Kelemen- féle hídig, hol később a kis gyermeket holtan kifog­ták. A nagyobbiknak még volt annyi lélekjelenléte, hogy egy a Sét partján levő fa ágába kezeivel meg­kapaszkodhatott, de az eközben megerősödött zuhatag, mely egy gerendát zuhitott neki, elcsapta az ágtól

Next

/
Oldalképek
Tartalom