Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-25 / 21. szám

a lelkesedés prometheuszi lángját, mely uj életre költé rövid 50 nap alatt a Krisztus ellenségei által már teljesen megöltnek vélt s örökre ellemetettnek gondolt eszmét; a bibliai kicsiny mustármag kikelt a tél fagyából | tavaszi rügyezésnek indult, majd csakhamar sudárfa szökött a lelki nap melegétől, elannyira, hogy ma már lerebély ágai s dús lombozata alatt népek milliói pihennek, élvezve a krisztusi eszme fenséges diadalának magasztos áldásait a kér. egyház üdvözitő kebelén!

Ma is csak abból a remény-virágból érik meg a tettek gyümölcse, az a szent eszme válik boldogító valósággá, melyet az igaz és állandó lelkesedés napjának nyári melege érlel; ma is csak apostoli buzgósággal, törhetlen, semmi veszélytől vissza nem riadó kitartással és élfogyhatatlan lelkesedéssel alkothatunk vihetünk véghez pünkösdi csoda dolgokat! De ha szent eszméinket megfesziljük az önzés, a szükkeblüség Golgotháján, — ha lágy melegek, közömbösök, sőt nem ritkán hidegek vagyunk a valóban javunkat czélzó magasabb dolgok iránt, — s lelkesedésünk nem apostoli, lángunk nem égi, csak hitvány földi, szalmaláng: ne várjunk világot átalakító pünkösdi csodákat, — s ne sopánkodjunk gyáva és bűnös tétlenségben korunk romlottsága felett, I melyre talán mindegyikünk rá mondhatja a »mea culpá«-t!. . .

Egy kis égi tüzet, — egy kis apostoli I lelkesedést vegyünk t. olvasóira! s mindjárt meg lesz a pünkösdi csoda is igen sok téren! ....

Borzsák Endre.

Előfizetési felhívás.

A romboló tűzvész megint egy virágzó községet hamvasztott pl. Tolna . vármegye Némedi helysége most az áldozat; onnan hallatszik a nyomorral, ínséggel köpködők fohásza.

Mindenütt, hol a humanizmus még nem halt ki a szivekből, hatóság és társadalom kezet fog, hogy a szerencsétleneken segítsen. Mi sem maradhatunk tétlenek. A mi szivünkben is él a jótékonyság érzete.

Határozatba ment, hogy a szegény tüz- károsultak javára egy díszes »Segitség-Album« adassék ki, mely közleményeit kizárólag megyei kitűnőségektől hozza. Az »Album« nemcsak jelentékeny segélyt biztosítana az inségesekkészitéséről és egyéb igen érdekes dolgokról a — zöldben ...

Német szabó uram büszkén sétál feleségével és csemetéivel. De egyszerre ijedten kiált az asszony:

— Jesszus 1 hol van a Lajoska! Az ám 1 A kis nebuló bemászott egy kertbe, ott egy baraczkfára, a gazda megcsípte és kegyetlenül elfenekelte. Legalább ilyeh helyzetben találta szabó uram, mikcr ráakadt. Miután illően összeteremtették egymást, diadallal vitte a famíliához a bőgő örököst.

De míg ő odajárt, eltűnt a másik gyerek, az meg lement a folyóhoz békát fogni, ott összeveszett egy pajtásával, miért is összekarmolva és szörnyű rivással került a megrettent szabópár elé. Szabó uram dühbe jön, keres egy husángot és elveri mind a négyet — hogy teljes legyen a harmónia. Aztán a derék család a négysipű orgona hangjai mellett sétál szépen, tovább.

— Édes szép kegyed — sóhajt a borbély Na- nettehez — szereti-e nyomorultan mozgó hitvány világ zaját ?

— Gyűlölöm, mint Jágót gyűlölte Cordélia a „Kábáié und Lihében . . .“

— Oh, hát akkor lengjünk a szerelem szárnyain a természet „zöld hó keblére!“

— Hová édes Rómeám ?

— A Varjas erdőbe bájosan szép hölgy! ott angyalok fogadják a szerelmeseket és zengenek füleikbe isteni dalokat.

A Varjas erdőben nem fogadták ugyan angyanek, hanem egyúttal hű tükre lenne megyénk magasfoku intelligencziájának, fényes bizony- . sága megyei irodalmunk életrevalóságának.

Egész bizalommal kérjük tehát a nemes emberbarátokat, kik az irodalom iránt még tudnak érdeklődni, kiket a kicsorduló könyek nem hagynak érzéketlenül, támogassák ügyünket s fizessenek ez »Albumra« minél nagyobb számban elő. Százak imája fogja szivük nemességét áldani.

A díszes mű, melynek ára egy forint, folyó év junius havában fog megjelenni.

A befolyó adományok, illetve előfizetések ellenőrzését a következő bizottság végzi: Berger Sándor, báró Eötvös József, báró Fiáth Lajos, Kövesdy János, Niefergall Nándor, dr. Ragályi Lajos, Rátkay László, Rotter Lajos, dr. Scheffer Sándor és Szelte Zsigmond.

Az előfizetési ivek alululirott kiadóhivatalhoz legkésőbb junius 10—15. küldendők be, hogy a nyomtatandó példányok számát, illetőleg tájékozhassuk magunkat.

Dunaföldvárott, 1890. május 20.

Tisztelettel

a »Segitség-Album« a szerkesztőség nevében *

kiadóhivatala, Lévai Dezső,

Fő-utcza 555. sz. a »Segitség-Album szerkesztője.

Tolna vármegye központi választmányának Szegzárdon 1890. évi május hó 10-én tartott üléséből.

8/kp. vál. 1890. számú határozat szerint az országgyűlési képviselő választók ez évben is az egyes választó kerületekbe kiküldendő több bizottság által fog az e végre csoportokra beosztandó községekben összeiratni; mihez képest a összeiratásnak az alant megnevezett községekben történendő teljesítésére következendőkópen alakitattak meg a küldöttségek :

I. Szegzárdi választó kerületben.

1. Elnöke Totth Ödön. Rendes tagok; Mikó György és Goldberger Mór. Póttag: Hirling Ádám. Szegzárd.

2. Elnök: Dr. Szigeth Gábor. Rendes tagok: dr. Haidekker Béla és Gödé Károly. Póttag: ifj. Dúzs Dániel. Decs és Őcsény.

3. Elnök: Pécby József. Rendes tagok: Tencz- linger Lajos és Parti Antal. Póttag : ifj. Rozmayer Ferencz. Tolna, Simonmajor, Mözs és Agárd.

4. Elnök: Steinecker Ferencz. Rendes tagok: Pártos Zsigmond és László Lajos. Póttag: Szentesy József. Bilis, Alsó-Nyék és Várdomb.

5. Elnök: Őrífy Lajos. Rendes tagok: Mittvég Henrik és dr. Beöthy Károly. Póttagé Holndonner Ferencz. Báttaszék és Bátta.

lók őket, hanem szúnyogok, melyek Rómeó és Júlia arczát szörnyen össze-vissza tetovirozták. De azért, — mint Rómeó is mondd — égiesen mulattak.

— Kata lelkem, te gyöngyház, te aranycsillag!

— szól gyengéden a bakaführer — hány hét a világ?

— Öt forint papírban, húsz krajczár rézpénzben

— suttog Kata szerelmesen.

— Bökd ide lelkem, nálad még eltalál olvadni.

S ezzel mennek a tánczköröndbe s járják veszettül estig a szörnyű melegben.

Indul a kovács is komájával a csizmadiával a zöldbe. A második utczában egyszerre megállnak.

— Komám — szól a kovács — ime egy uj korcsma a mi tudtunk nélkül, mit szól ehhez koma?

A csizmadia egyet bök ujjával, mintha szólni akarna, de semmit sem szól, — komája szerint — azt js csak suttogva mondja.

— A mondó vagyok — veszi fel a szót a kovács, — hogy odaát jó bort mérnek, de itt is jó bort mérhetnek, bár én nem hiszem ... A mondó vagyok komám, hogy szeressük a hazát ... a magyar ipart, miként ez meg vagyon Írva, de azért nézzük meg, minémü légyen azon boritalnak az ő mivolta, a mit itt mérnek, mert ez is jó lehet. . . bár én nem hiszem. Aztán nyugodtan beülnek az uj kocsmába.

A tokás spieszbürger, a doktor és a város hátra- mozditója a szomszéd faluba mennek, hol a doktornak szölleje van. A vonattól még fél órát gyalogolnak a homokban, a szöllőben feltelepednek a présház tornáczára, elővesznek egy tuczat blattot, kinyitogatnak

II. Bonyhádi választó kerületben.

1. Elnök: Kramolin József. Rendes tagok: Vo. sinszky Mór, Marhauser Imre ésSághy János. Póttag: ifj. Kühnel Ferencz. Bonyhád, Börzsöny, Majos, Hant, Apor és Nagy-Vejke.

2. Elnök: Vidovszky László. Rendes tagok: Szerónyi Gyula és Rumfeld Imre. Póttag: Kovács Gyula. Izmény, Mutsfa, Kis-Vejke, Lengyel és Závod.

3. Elnök: Perczel József. Rendes tagok: Lo- vászy Gábor és Döry József. Póttag: Sebestyén Imre. Kis- és Nagy-Mányok, Váralja, Győré és Máza.

4. Elnök: Döry Andor. Rendes tagok: Harray Kálmán és Graf József. Póttag: Lunova János. Döri- Patlan, Zomba, Rakasd, Belacz és Ladomány.

5. Elnök: dr. Moldoványi István. Rendes tagok; Teppert József és Mayer Károly. Póttag: Bassola Árpád. Czikó, Mőcsény, Palatincza, Szálka és Grábócz.

6. Elnök: Döry Pál. Rendes tagok; Purt Adolf és Helfenbeih Dániel. Póttag: Schleining Lajos. Alsó- Nána. Apátbi és Mórágy.

7. Elnök: Ajakay Jenő. Rendes tagok; Németh Ferencz és Blesz József. Póttag: Kamenik Alajo«, Tevel, Kovácsi, Kis-Dorogh, Varsád ósTabód.

Hí. Paksi választó kerületben.

1. Elnök: Ujváry László. Rendes tagok: Reiter József és dr. Ragályi Lajos. Póttag: Kókay Pál és és Niefergall Nándor. Duna-Földvár.

2. Elnök: Szentiványi Miklós. Rendes tagok: Szakács József és Dömötör Lajos. Póttag: Kurcz Béla. Bölcske és Madocsa.

3. Elnök : Forster Ferencz. Rendes tagok: Ocs- kay Károly és S/abó Pál. Póttag: Lemle Béla. Né- met-Keér, Bikács, Györköny és Tápé.

4. Elnök: ifj. Eötvös Károly. Rendes tagok: Parragh Albert és Kátai Endre. Póttag: Varga Mihály. Duna-Szent-György ős Gerjen.

5. Elnök: ifj. Vigyázó Rudolf. Rendes tagok: Kurcz József és Fördős Géza. Póttag: Feil Ferencz. Paks és Kömlőd.

IV. K ö 1 e s d i választó kerületben.

1. Elnök: Fördős Dezső. Rendes tagok: Kálmán Dezső és Schnemann Lajos. Póttagok: Bokus József és Vitt Sándor. Kölesd, Kajdacs, Nagy-Dorogh, Kis- Kajdacs, Gindly-Család.

2. Elnök: Perccel Lajos. Rendes tagok: Vár- konyi Iván és Zányi György. Póttagok: Krisztinkovics János és Horváth György. Fadd, Szedres, Medina és Harcz.

3. Elnök: Pesthy Mór. Rendes tagok: Dobrov- szky Kálmán és Grünvald János. Póttagok: Linde Gyula ős Klein Endre. Varsád, Gyünk, Pálfa, Szt.- Lőrincz, Uzd-Borjád, Udvari, Szakadát és Kis-Tormás.

4. Elnök: Folyó László. Rendes tagok: Szeiff Lipót és Glökner Béla. Póttag: Nagy József. Kéty, Murga, Mucsi, Kalaznó, Diós-Berőny és Felső-Nána.

V. Pinczehelyi választó kerületben.

1. Elnök: Lipovniczky Gábor. Rendes tagok: dr. Kiss István és Bereczk István. Póttag: Ludvig József, Simontornya, Nagy- és Kis-Székely és Némedi.

számos üvegeket és nem mozdulnak onnan vonatfüttyentésig.

Hanem azért „zöldéinek“ fölségesen.

Feszítenek a fasorban a jogászok s pislantanak laposakat a kis Ikszilla és az aranyos Ipszilonella felé. Ez is jó mulatság a zöldben.

A kocsis és Terkája kibaktattak egy külső kocsmába, ott egy kicsit ittak, egy kicsit verekedtek — már t. i. a kocsis, — a kinek egy kicsit beverték a fejét, aztán bevitték őket a hűvösre, ott egy kicsit ültek, reggelre kiszabadultak — de azért igen jól mulattak.

Szállinkóznak haza a többi zöldelők is.

Mennek haza mind: a dijnok, a jogászok, a kisasszonyok, a mama, az emberséges szabómester négyes orgonájával és egyes feleségével, Rómeó és Julia; mind felségesen mulatott.

A kovács és a csizmadia ott virradtak meg az uj kocsmában s csak hajnaltájban jutott eszébe valami a kovácsnak:

Nini komám, hiszen mi a zöldbe akartunk mennii mert hogy ott jó bort mérnek ...

— De koma, én csak a mondó vagyok, hogy éljen a haza . . . meg az ipar . . ., de, hogy az ipar éljen . . ., kell, hogy éljen az igazság . . ., de, hogy az éljen . . . oda bor kell, mivel abban van az igazság • •. s mivel abban van . . . tehátlan koczintsunk komát»!

A falun zöldelők jártak legjobban, mivel az éjjeltI vonat éppen az orruk előtt robogott' el. Eleinte eUH pedtek ezen a förtelmes impertimentián, a mi csakl egy ánglius masinától telik ki a mai szelíd világban.!