Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-09 / 6. szám
A közönség síri csöndben hallgatta e szavakat s megrendülve oszlott szét. A siralomházban. A mint az elítélteket az ítélet kihirdetése után a siralomházba vezették, a mely czelra a fogház tanuló- és kórházi szobája szolgáltak, mind kettő át- kozódásba tört ki. Elkeseredésök főoka nem annyira saját elitéltetésök, mint az volt, hogy az egész szörnyű tett szerzője, ifj. Sebők kikerülte a halált. Molnár Mihály a vigasztalására siető Hanny apátot miudazáltal tisztelettel fogadta, inig Molnár János Fájtli káplánt heves szavakkal elutasította. Csakhamar azonban annyira lecsendesedett, hogy szavait meghallgatta. Egész délelőtt nyugtalanok voltak: al g ültek le, ismét felkeltek, sétáltak. Molnár Mihály folyton ártatlanságát emlegette s gyermekei után tudakozódott; tudósitották-e őket? eljönnek-e? Molnár János lelkét bűnének sülya nyomta s vallási kételyek marczangolták, a kétségbeesés környékezte. Az ebédből alig evet valamit. Az idősb Molnár jó izüen költötte el az ételeket. Ebéd után mindketten áhítattal készültek a szent-gyónáshoz s annak elvégzéséig az időt lelkiismeretűk vizsgálásá- val, imádsággal s jámbor elmélkedéssel töltötték. 4 óra tájban mindketten meggyóntak. Négy órakor jelenté a fogház derék felügyelője, hogy Molnár János felesége és sógora megérkeztek. Alacsony, meggyötört asszony lépett be az ajtón, reszkedve, ingadozó léptekkel. A mint belépett, tekintete szerencsétlen férjére tapadt s arról az egész szomorú találkozás alatt egy pillanatra sem vette le. Ha ezen viszontlátásra való gondolatnál még most is sajgó szivem vérébe márthatnám toliamat, csak úgy tudnám annak hű képét rajzolni. A nő nem sirt, csak összekulcsolt kezekkel mereven nézte urát, mintha alakját kitörül- hetetlenül akarná leikébe vésni. Remegett egész testében, szakgatott panaszhangok törtek elő kebléből. Maga volt a megtestesült fájdalom. A férfi az Isten akaratán megnyugvó, Istennel, emberrel kibékült szilárd lélek kópét nyújtotta. Egyszerű, de megragadó szavakban kért bocsánatot feleségétől s családjától a nyomorúságért, szégyenért, melyet rájolc hozott. A bonczolásnál kitűnt, hogy igen kis agyveleje volt s e szerint nagyon korlátolt észtehotségünek kejlefctT [volna lennie, pedig a mit^ekkiH- boizSít, az mindenkit bámulatbiLifoettrS könyekre fakasztott csekóly- I gégémtől kezdve a marczona fogházőrökig. Emlékezet után rövideu elmondom szavait, ha nem is szó- ról-szóra, de semmi esetre sem nagyítva. Istenben való bizalomra inté feleségét, mert Isten a benne bízókat el nem hagyja; ón — úgymondá — megfeledkeztem Istenről s ezért jutottam ide, de Isten irgalmas s hiszem, hogy megbocsát nagy bűnömért. Bízzál tehát benne. Ne feledkezzél meg rólam, imádkozzál értein. Ha Istenben bízol s dolgozol, a jó emberek segítségével majd csak megélsz valahogy. Az, aki bárányt teremtett, legelőt is rendel, melyen elől. Nyugodjál meg. L<jhet, hogy sokat fogsz szenvedni, de egykor az Ur megelégli azokat, s ha bókén viseled terhedet, viszontlátjuk egymást az égben, hová az ő végtelen irgalmából ón is eljutni remélek. S mikor az asz- szony az ítélet igazságtalanságáról panaszkodott, azt j mondá: ne zúgolódjál, az ember nem lát a szívbe, csak külső után itól. Ott fenn van az igaz biró, ki mindent tud, lát és hall, 'fi majd itél felettem és én kérem, hogy legyen irgalmas. Ezután nyugodtan rendelkezett minden földi dolgairól. Nyugodtan búcsúzott el nejétől, ki többször görcsösen karolta át s elhalmozta csókjaival. Csak akkor tört ki fuldokló zokogásba, mikor bezárult az ajtó az után, kit any-' anyira szeretett s kinek hogy sorsán könnyítsen, követte el részben a véres tettet. A földiekkel végezve, azután kizáráróan Istennel foglalkozott. Ájtatosan mondta lolkiatyja után az imádságokat. Még vacsora helyett is imádkozni akart I csak káplánja unszolására evett valamit. Utána ismét imádkozott y410-ig. Ekkor, hogy papját a virrasztástól kímélje, rövid szivarzás után lefeküdt s keveset alva, csendesen pihent másnap 5 óráig. A másik Molnár szintén imádkozva töltő az időt vacsoráig. Jó izüen evett, ivott s szivarozott, majd elvégezve lelkészével az esti ájtatosságot, szintén lefeküdt s csendesen maradt reggelig. A kivégzés napján kora reggel már a szerencsétleneknél volt a két pap. Előkészitettók őket a sz. áldozáshoz, a mi 0 óra után történt meg. Ettől kezdve a kivégzés perczóig buzgó imádság közben készültek a halálra. Molnár János az egész idő alatt folyton hideg verítéket izzadott. Mikor eljött a nehéz pillanat, nyugodtan mentek papjaikkal a bitó alá, | SzemÖket a keresztre függesztve § Annak irgalmáért esdve, ki sokkal nehezebb utat tett meg a Kálváriára. Mikor e sorokat megírom, nem az a czélom, hogy a közönség kíváncsiságát kielégítsem, festve, bár gyarlóan, két nyomorult utolsó perczeit, hanem, hogy rektifikáljam több lap alaposan (?) értesült levelezőjének bodor koholmányait. De meg más is. Minden ilyen justifikácziónak kőt czólja van: hogy a bűnös bűnhődjék s hogy ez másoknak példa, tanulság legyen. A tanulság, melyet ón ez esetből levontam, a következő : a halálitélet az igazságszolgáltatásnak elégtelen eszköze, mert hatása momentán s a megrögzött gonoszra alig van befolyása. A mi r nyomor lesz a földön, a melynek következtében a szegény szülő nem nevelheti gyermekét s ez mindenkinek csak lá- bakapczája egész életén át; inig a szegényt türelemre nem inti s a másvilág jutalmával nem vigasztalja a vallás; mig a gazdagnak is s átalán minden ember lelkét át nem hatja ugyancsak a vallás: addig j lesz rablás, lesz gyilkosság. Az akasztás. Már a korai hajnali órákban nagy nóptömeg csoportosult a megyeház körül. A Tolnáról kirendelt lovas katonaság a rendet fentartandó, elállta a megyeház tájékát s a befutó utczákat. A belépti jegyekkel bírók, mintegy hatvan-nyolczvan főre menő közönség, a megyeház kis kapuján nyert bebocsátást a nagy udvarba s a fegyház és kápolna mellett gyülekezett. Fél nyolcz órakor nyittatta ki Ágoston István kiküldött törvényszéki biró a kis udvarba nyíló kaput, hol már a katonaság félkörben kordont vont, a vesztőhelyre vezető utat pedig egymástól 2—2 lépésnyi távolságban felállított csendőrök szállták meg. A két bitófa, melyet embermagasságu deszkalal választott el egymástól, akis udvar nyugati részén volt felállítva; az udvar közepén pedig a birói asztal rajta a feszület, A kir. törvényszék részéről Ágoston István kir. törvényszéki biró, az ügyészség részéről Szerőnyi Kálmán kir. ügyész, mint kiküldött kir. törvényszéki orvosok pedig dr. Hangéi Ignácz ős dr. Lévay Ignácz itt foglaltak helyet, várva a kitűzött perczet. A ^ .> ___- Fontban 7 ős s/4 órakor vezettette elő Ágoston István biró a két elítéltet. Molnár Mihály Hanny Gábor apáttal, Molnár János pedig Fajth Lajos káplánnal jött le, mindegyikök karon kísérve lelki atyjától. A fiatalabb, Molnár Jánoson meglátszott a teljes bünbáuat, egészen megtörtén, támaszkodva papjára, ki folyton vigasztalta — s szemét le sem véve a feszületről állott ott, — mig az idősebb Molnár Mi- liályon meglátszott, hogy még most sem tudta felfogni sorsának borzasztó súlyát. Az elnöklő biró még egyszer felolvasta mindkettőjüknek a három bírósági ítéletet és az 0 Felségének legfelsőbb elhatározásáról szóló igazságügy- miniszteri záradékot, azután szavait ekkép végző: „most pedig átadom Önöket a tekintetes kir. ügyészségnek“ — mire a kir. ügyész nyomban kiadta a parancsot: „hóhér teljesítse kötelességét.“ — A bakó most Molnár Jánoshoz lépett, kinek papja oda- nyujtotta a fószületet s miután azt az elitéit megcsókolta, a hóhér pribékjei a bitófákoz vezették s megcsendült a lélekharang. Molnár Mihály ezalatt a bitó fa alatt térdepelve imádkozott s várta inig reá kerül a sor. A hóhér ekkor hozzálópett s a gonosztevőből kitörtek eme szavak: „Istenem, istenem, tehát még is csak felakasztanak.“ A hóhér gyorsan végezte a dolgát, a lélekharang folytonosan csengett, a dob megperdült s az őrség parancsnoka imához vezényelt. Hanny apát hangosan mondá elő az imát: Imádkozzunk a holtakért s mire a Miatyánk végső szavai elhangzottak, az. igazságszolgáltatás a két legiszonyúbb bűntettet megtorolta. A halál mindkét kivégzettnél 5 perez alatt következettbe. A kivégzetteket még azután fél óráig a bitófán hagyta a hóhér s midőn ennek leteltével onnan levette, még két ólán át hagyattak vesztőhelyükön. Már délfeló járt az idő, midőn a hu'lákat a városi közkórházba bonczolás végett átszállították. A tragédia délután lett befejezve: a két gonosztevő odatőrt az örökkévalóságba. MEGYEI IRODALMUNK ________CSARNOKA.________ Pa rasztbál Dunaföldvárott. — Karczolat — A születósemnél kell kezdenem. Tudom, öuök azt kérdik, mi köze a születésnek a parasztbálhoz? Pedig, lássák, az összefüggés igen I egyszerű. Nemcsak azért, mert demokratikusnak g„. nyolt, valójában pedig arisztokratikus hajlamú koru^ a születést a p a r a s z t-bállal nagyon is szoros kap. csolatban látja, hanem azért is, mert, hogy megért, sük a bétát — azt hiszem — az alfánál kell kéz. denünk. Tehát .... júniusban születtem. Ha az anya. könyvnek hinni lehet, hetedikén, pénteki napon. Szegény, édes anyám kétségbeesett. Az ő egyetlen fij és „gyómánt“-ja hetedikén születik s méghozzá pénteki napon. Mi lesz majd belőlem? . .". En megvigasztaltam anyámat, mert a százéves kalendáriumban úgy olvastam — már akkor is nagy irodalombarát lehettem — hogy akik júniusban pi(. lantják meg e bűnös földnek világát, egész életükön át szerencsések lesznek, főkép pedig boldogok a sze- relemben, bajuk legfölebb csak a táncz istennőjével Terpsychoré ő nagyságával, gyűlhetik meg. Édes anyám megnyugodott s örömrepesve szemlélte fejlődésemet. Magam is. Úgy találtam, hogy a százéves kalendárium igazat mondott, mert szerelmem csakugyan boldog volt — a mennyiben még nem voltam szerelmes — s a mi fő : tánczolni meg éppenséggel nem tudtam. Pedig három „tánezművósz“ (a legutolsó pláne még e mellett illemtanár és fényképész is volt) iparkodott belém verni a keringő titkát, de hát nem fogott rajtam. Csak úgy kerültem én továbbra is a tánezot, mint annak előtte. De most egy rövid idő óta mintha minden megfordult volna; még az idő is kivetkőzött télies zordonságából. A fagyos szél helyett langyos szellő s a mezítelen gályákon himbáló zúzmara helyett csilló harmat. . . szóval olyan idő jár (legalább nálunk Földvárott), mintha az ágak rügyeket fakasztanának már s a kis virágok is megnyitni készülnének himporos kelyhüket. De nemcsak az idő változott igy ineg: a szivem is. A tavasz ütötte fel benne sátorfáját .. . . .. Szerelmes lettem egy ibolyába. S azóta gyönyörrel nézem bájait, lélegzetet visszafojtva lesein, mint bontja szirmait, irigyk-e^V-a, napsugárra, a zephyrre, xueiy fejecskéjét körülcsókolja s féltem a profán kezektől, hogy letépik ... A mint belém ütött ez az isteni érzés, mely egy pillanatnyi nyugtot sem hágy, lábaimban titkos erő ébredt s én — tánezossá levék. (No, százéves kalendárium, ép az ellenkezőjét jósoltad.) Ma már olyan lejti könnyedséggel járom a sechsschrittet, hogy ámultában még a zene is elhallgat. Nem öndicséretből mondom ezt, mert az érdem e tekintetben — daczára, hogy az óu lábaimról van szó — — nem az enyim, hanem tisztán a Zsófikáé, ki ezt a tehetséget nálam Kolombusként felfedező. Köszönetéin érte. (Már közeledünk a parasztbálhoz 1) S most négy kézzel ragadom meg az alkalmat, hogy a táncz művészetének áldozzak. Akár a czipészsegédek egylete, akár az éjjeli őrök önképző köre, de még, hogyha a lámpagyujtogató szövetkezet refidez is tánczmulatságot, én ott vagyok s egy mazüfka (ez mindig a Szidikét illeti), két négyes és három csárdás erejéig kiveszem a magara részét. Miért ne mennék el tehát erre a bálra is ? (Végre ideértünk!) Árpádnak a barátságos cognac“-ja úgyis gyomorkatarchussal komplikált influenzát okoz — gondolám — hadd mulassunk legalább még egyszer a halálunk előtt. így kerültem azután- a Sándorral, a Lajossal, a Káróval meg a Miskával a parasztbálba. (Az Árpád nem jöhetett velünk, egész hajnalig kergette szegény szobájából az általunk csinált füstöt egy hatalmas légycsapóval. A mi út belépünk a bálterembe — öt krajezár volt az antró — szemeinket kellemes félhomály csapta meg. Arról a kedves mixtum composituinról — mit füst, gőz és por alkotott díszes harmóniában — nem szólok. Ide-oda tapogatva végre egy asztalhoz értünk, melyen az udvarias rendezőség, megengedte, hogy a Miska örökösen magával hordott éjjeli lámpáját meggyujthatjuk. Körültekintettünk. A kályha mögötti sarokban egy világos czirmos mellett egy sötét alak kínlódott. Azt mondták, hogy ez n banda. Csárdást húzott a szegény, de mikor mi beléptünk a Sándor nótájára („Fischerin, du kleine“ .••) fakadt. A jókedvű tánezosok ezt aligha vették észre, mert tovább is az/al a kitűnő buzgalommal járták n csárdást. Csak ugy csurgott róluk a veríték. A másik sarokban a ködös félhomályon keresztül egy díszbe öltözött tűzoltót véltünk látni. Oltani van itt — a mint mondá — ha egyik-másik leány tüzel fogna. A legények ugyanis mind szájukban égő szivarral tánczoltak, a veszély tehát folyton meg volt Különben mennyi erő- és egészségtől duzzadó,
