Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-09 / 6. szám
XVIII. évfolyam. 0_ szám. Szegzárd, 1890. február 9. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI +' Előfizetési ára: Egész évre..................6 frt — kr. Fél évre ..................3 „ — „ Negyedévre . . . ■.? 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. + ++ Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. HETILAP. +-------------------------------------;--------4 Me gjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. +-----------------s-------i--------------------4 SZ ERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A rabsegélyző egylet. Múlt számunk vezérczikkében az országos selyemlenyészlési felügyelőség jelenlését tárgyaltuk s igaz örömmel vellünk a jelentés tételeiről tudomást. Ma azon helyzetben vagyunk, hogy újra egy jelentéssel kell foglalkoznunk, mely fontosság dolgában semmivel sem áll hátrább, de a melynek tételei — sajnos — ma még' nem oly önérzetet és örömöt fakasztók, mint a mennyire szeretnők. De hogy azokká váljanak, czélja ép e soroknak. A »szegzárd-tolnavármegyei rabsegélyző egyletről« szólunk. Igazán alig képzelhető el nemesebb, humánusabb instituczió a rabsegélyző egylet intézményénél. Egyrészről a raboknak valláserkölcsi és a lét küzdelmeiben nagy haszonnal értékesithető gazdasági oktatása, másrészről a szabadultaknak munkaszerzése, munkaanyaggal és eszközzel való ellátása, tehát mintegy munkájukból való megélhetésüknek biztosítása képezi dióhéjban azon valóban ideális törekvést, mely ez egyesület számára eleve is biztosítja minden nemesen érző szív legmelegebb rokonszenvét. Az egyesületnek a szorosan vett rabsegélyezés mellett kétségkívül azon igyekezete a legeszményibb, a legmagasztosabb, mely a már lejtőre jutott, de azért még teljesen el nem züllött szegénynek megadja nyugalmát: leikébe önti a mpnkakedvet, a becsületességet; kezébe adja a tisztességes megélhetés eszközeit; visszahódítja számára elveszített becsületét; szóval visszaadja őt újra a társadalomnak. »Hiszen úgyis olyan kevesen vagyunk« — mondá nagy Széchenyink. Csodálatos, hogy daczára mindennek a I rabsegélyezés ügyében csak az utolsó években támadt intenzivebb mozgalom, de a melynek szintén nagyon sok helyütt azzal a fagyos közönynyel kell megküzdenie, mely átokként nehezedik közéletünkre, annak mindé n intézményére. Vagy nem fagyos közöny-e az, mikor a szegzárd-tolnavármegyei rabsegélyző egyesületnek csak 133 rendes tagja van? Még ha két ezer ember volna, azt sem lehetne so- kai ni tekintve azon emberbaráti czélt, mit ez egyesület megvalósítani igyekszik. Vannak szkeptikusok, kik a rabok segé- lyézesétől még a természetes jogosultságot is el akarják vitatni. Nohát ezeknek elég csattanósan adta meg a választ a kormány akkor, mikor megyénk rabsegélyző egyletét a lefolyt évben kétezer is részesité anyagi tá- mogatásban, elismerve ezzel az egylet létjogát és szükségességét. A szegzárd-tolnavármegyei rabsegélyző egylet a lefolyt évben harmincznál több rabot tanitlatott s ha hozzátesszük még azt, hogy ezenfelül még némi anyagi segélyezésben is részesité a kiszabadultakat, úgy — azt hisszük — a legalaposabban győződtettünk arról meg bárkit is, hogy ez egyesület nemcsak tudatában volt hivatása fenköltségének, hanem hogy annak a rendelkezésére álló sze- íény eszközökhöz képest nagyon is híven iparkodott eleget tenni Azért is nem mulaszthatjuk el, hogy a jelentés ama passusára ne hívjuk fel olvasóink figyelmét, melyben ez a nagyközönséghez, különösen pedig az iparosok- és földműves gazdákhoz fordul, mint kiknek »közreműködésével még biztosabban megközelithető a kitűzött czél s még üdvösebb tevékenység fejthető ki.« Vajha megmozdulnának a nemes szivek! Ld. Politika s társadalmi szakadás. Ha valaki azon tévedésben élne, hogy az a conservativ áramlat, melyről oly sokan regélni tndnak, a társadalom jelen közhangulatának valódi kifejezése, annak csak körül kell lekintenei, egy keveset néznie, micsoda változásokon megy keresztül életmódunk, szokásunk, gondolkozásunk egész szövevénye, hogy meggyőződjék, miszerint a mértéket tartó haladásban kell látnunk egyedül a társadalmat megmentő, veszélyes szakadásoktól megóvó hatalmat. Igazságos ítélet mellett be kell látnunk, hogy Magyarországon mai nap sokkal több ember dolgozik és vagyonosodik, mint régebben. Elszoktunk attól, hogy rózsás' színben lássunk mindent s mint valami eldorádóban, gondtalanul éljünk egy napról a másra. A gazdálkodási, tőkegyüjtési igyekezet és kereseti ágakért folytatott harcz szorosan össze vannak kötve. S nem tanácsos, hogy az anyagi haladás kérdéseibe ezektől idegen elemeket, régi babonát, vagy magasabb szellemi érdekeket is vegyítsünk, mert az csak ront és sohasem használ, ezek pedig elvesztik nym- busukat, mi nagyrészben megfosztja őket társadalom alakitó erejüktől. Az emberi munka minden körének megvannak bennrejlő törvényei; azok irányozzák T Á R C Z A. Kis lakomnak . . . Kis lakomnak ablakára Süt a halvány hold sugára ; Ébren, vagyok, a láz gyötör, Ennyi búnak, fájdalomnak Legjobb volna a sírgödör. S az üditő édes álom Nem jelen meg szempillámon, Mig nem hozza meg a hajnal, Melynek fénye igy szól: „Remélj, Nem fogsz élni örök bajjal!“ Oh jószivü áldott végzet, Hozz szivemnek üdvösséget! S ha vágyaim zsengéi Gyűrni lesöt nem is teremnek, Csak remélni hagyj, r e m é 1 n i! . . . Lévay Dezső. Szerelmi vágy. . . V ' . T Lélkerhbferi tél egy kedves drága eszme: Szerettetni s szeretni lángolón, De a törekvés — bármi szép is lenne — Csak megtörik a bús, rideg valón. Szeretni vágyom, ámde eszményképem, Megtestesülve még se láthatom: „Te vagy? Te vagy?“ — Sok arcztól némán kérdem; A kép siet, marad csak bánatom. És igy tűnik le éltem szép világa, Ifjúkorom borúban múlik el: Kies tavaszra, télnek jégvirága, Pedig szivem, neked szeretni kell. Az ifjúkor magas hevületével Legyen szerelmem tiszta és igaz, Ne rejtse keblem hajnalát bus éjjel, Hadd tudjam, hogy minő a szép tavasz? Hedvig Henrik. Szegszárd régi és mostani plébánia temploma. (Folytatás.) II. József az államkölcsön-pénztárba helyezte s az egyháznak 3^ ®/o kamatot adott.1) Továbbá fentartotta s gyarapitotta a Mérey ál- *) *) Hist. par. 8. 1. tál beszerzett egyházi ruhákat úgy, hogy az 1732-iki egyházlátogatás szerint1) egyéb ruhákon kívül megvoltak a következő apáti szerek: egy különféle drága kövekkel kirakott ezüst pásztorbot, püspöksüveg, fehér és vörös tunicella, keztyük, czipők, kettős baldachin. Az ő apátsága alatt állíttatott fel 1740-ben egy dühöngő dögvész emlékezetére a hívek fogadalmából és költségeiből a mostani Szentháromság.2) Ugyancsak az ő idejében épült a remetekápolna is. Traut sohn meghalt 1757- márczius 11-én Bécsben. Térjünk most tárgyunkhoz. A vélemény, mely Méreyt tartja a régi templom építőjének, Sluha bizonyságára támaszkodik. Ez a plébánia történetében®) a régi templomról ezeket mondja: A régi szegszárdi templom, mely a töröknek az országból való kiűzése után Mérey Mihály, az első J) B rüsztle 319. s) Fölállításának okát s történetét elmondja a rajla levő három Iíronosztikon: ADoretVr et LaVDetVr sanCta trlnltas szeXárDIenses In pestlfera LVe praeserVans Imá- dassélc és áldassék a szégszárdiakat a dögvészben megőrző Szentháromság 1740. SVb G Vbernlo ILLVstrlssIMl Iosephl De TraVtsohn abbatls ereCta VI VotI (Méltóságos Trautsohn József apát kormányzása alatt emeltetett fogadalomból. 1740.) I PerlLLVstrls DoMInl PinCzés proVIsoratV Vlgente faVste fl- I nlta fVIt (Tek. Pinczés ur gondnoksága idejében szerencsésen bevégeztetett 1740.) 3) Hist. par. 1. 10.
