Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

egyedül gazdasági fejlődésünk egyes mozzanatait.

Társadalmi elentétek mindig lesznek; azok között hányódva, a magas és alacsony, a távol és közel, az erő és gyöngeség, a viszály és béke végletei által vonzva, visszataszítva, válságok jelezte utón halad az emberiség előbbre. Általános igazság, melynek nyomait, mint a test legkisebb részében az erek szálait, fel lehet találni, a kis falutól a virágzó fővárosig minden emberi telepen.

S az nem baj, ha vannak válaszfalak a ki.-ebb társadalmi osztályok, csoportok között. A communismus mondják, nonsens. A földbirtoknak is meg van mesgyéje, sőt ezáltal lesz birtokká s e minemüségével függ össze termő erejének kihasználása s jelentősége az ember haladására nézve.

Társadalmi csoportokban is megkülönböztetett szellem kap lábra, a szokások és életmód bizonyos formái válnak uralkodókká, a nézetek meghatározott összege emelkedik vezéreszmék fokára. Eredeti fejlődésnek folyamata, szellemi értékkel felruházása annak, a mi az előtt csak nyers anyag volt, mint mikor egy idomlalan fahasábból ügyes szerszám készül.

De már azt nem nézhetjük közönyösen, hogy nagy társadalmi osztályok között a válaszfalak mint magasabbra emeltettek s emeltetnek, ha harczi riadóval a küzdelmet erőszakos háborúvá fajulni ösztönzik. Az egyensúlynak nem szabad megbillenje. Kis válságok fokozzák a szervezel ellenállási erejét, edzik azt, fokozzák az életerőt; de a nagyok sokkal többször rontanak, mintsem használnak, sokkal merészebb koczkázaltal járnak, beláthat- lan bonyodalmakat és veszélyeket rejtenek inéhükben, mint a hazárdjáték. Van ezekre szükség Magyarországban, mikor sok százados bajaiból felépülő félben van, mikor társadalma, gazdasága újjá" alakul ? A conservativ és radikális irány egyaránt merész játékot üz.

Látjuk választások alkalmával a társi dalom normális állapotját, aggodalommal emlékezünk vissza azokra a rombolásokra, melyeket ily alkalmakkor a pártszemponlok tul- tengése okozni szokott. A magánérinlkezésnek is, a mi ennek folyománya, a társas összejövetelnek, bárminemű is legyen, zsinórmértéke, utbvégre is csak egy lehet, hogy t. i. az ember, mint ember, tehát szellemi és egyébb tulajdonságainak összegében Ítéltessék meg, hogy vájjon társaságunknak megfelel-e? Az

igazság és az emberi boldogság durva megsértése, ha e szempont mellőztetik. Ez ép úgy ellenkezik a mai kor felszabadított gondolkodásával, mintha másban csak a foglalkozást, vagy csak a mulatság ellen vagy azon nemére való hajlandóságot tartván megbecsülésre méltónak, azt elég oknak találnók a vele való benső közlekedésre. Ez semmi sem volna más, mint a társadalmi gyümölcsöző visszonhatások lehetőségének is megsemmisítése, tévelygés, mely szerint a korcsmái asztaltársaság, a politikai vagy vallásfelekezeti conventiculum lenne a társas érintkezés ideálja. A nyilvánosságban van nevelő erő, de csak addig, a mig a magán életet is nem absorbeálja, mert ha igen, akkor bekövetkezik a különböző elemek közt a súrlódás, a magán szempontok uralma háttérbe szorítja a közérdeket és a harcz folyama egy áldatlan zűrzavar.

Gyurcsovec Gusztáv.

A VIDÉKRŐL.

Paks, 1890. február 5-én.

Tisztelt szerkesztő ur!

Tisztelettel kérem alábbi nyilvános nyugtámnak becses lapjában való szives közlését.

Alulirt az „Eötvös-alapK gyűjtő és kezelő országos bizottsága által felszőlittatva, helybeli kartársaimmal egyetértve megindítottam városunkban ezen áldásos alap javára a gyűjtést, még pedig tekintve a jelenlegi általános kedvezőtlen anyagi körülményeket oly szép sikerrel, hogy városunknak minden jó- és nemesért áldozatra kész lakosaitól máig 14 frt 63 kr. gyűlt be, melyből 13 frtot már beküldtem az intézet pénztárnokának. — Kötelességemnek ismerem az egyes adományokért itt a nyilvánosság előtt is köszönetét mondva, azokat nyugtatni.

Adakoztak a következők : Bergmann Emil 3 frt, N. N. 10 krt., Flórián János 50 krt., Popovics Gyula 50 krt., Mácsik Lajos 20 krt., Akkermann Péter 10 krt., Parragh Sándor 10 krt., Hermann Ignácz 20 krt., N. N. 20 krt., Frendtl Ferencz 20 krt., Gere János 40 krt., Schwarcz Nándor 20 krt., Malatinszky Sándor 50 krt , Schönveitz János 50 krt., Záborszky Gyula 50 krt., Eizer István 20 krt., Büttl Gusztáv 20 krt., Engel Ignácz 20 kft., Schwarcz János 20 krt., Büttl Vincze 40 krt., Goldstein Manó 50 krt., Horváth Sándor 50 krt., Hoffmann János 1 frt, Gyulai Ignácz 20 krt., Pápay Gyula 20 krt., Stern Benő 20 krt., Kiss Lajos 65 krt, FördÖs Géza 50 krt., Molnár Sándor 40 krt. és Rosenbaum Gyula 30 krt, továbbá az ev. ref. népiskola növendékei közül: Szabó István 10 krt., Szabó Sándor 10 krt., Macsik Lajos 20 krt., Somi Eszter 2 krt., Baksay György 3 krt., Kontra Etel 5 krt., Győry Anna 2 krt., Németh József I krt., Zádori Eszter 2 krt., Molnár Katicza I krt. és Halász Imre 2 krt.

A kegyes adományok gyűjtését ezután is folyszegszárdi apát által építtetett a régi templom romjai felett, eltekintve attól, hogy nedves, sötét és a hívek számához mérten nagyon szűk volt, megrokkant boltíveivel napróLnapra összedöléssel fenyegetett. Az 5-ik lapon pedig Mérey apátról emlékezve igy s~ól: a ki a régi, romban levő egyházat is újra épittette. Ehhez járul még az, a mit Fraknói már idézett müvében megemlít, hogy Gosztonyi a nagyszombati harmirczad főnöke a pozsonyi kamarának 1709. ápril 4-iki ülésén jelenté, hogy Méreynek az esztergon.i káptalannál 15000 írtja volt elhelyezve, »de, amint hallatszik, a szegszárdi templom építésére fordította1)« A Szepesi Ignácz báró, pécsi püspök által 1828. megtartott egyházlátogatási jegyzőkönyv szintén azt mondja, hogy a régi templomot romjaiból Mérey apát építette fel.2)

Ezen adatokkal szemben Brüsztle és Fuxhoffer Trautsohnnak tulajdonítják a templom építését. Brüsztle hivatkozik elóször is Berényi Zsigmond, mallii czim- zetes püspökre, ki az esztergomi érsek megbízásából 1732. a püspöki joghatóság alól kivett s az esztergomi érseknek alárendelt plébániákat megvizsgálta" s ki ily módon Szegszárdot is meglátogatta, mely hasonlókép kivett plébánia volt. Berényi Szegszárdról azt jegyezte fel, hogy az egyházat, mely a Megváltó tiszteletére

•) Fraknói 50. 1. 5. jegyzet.

*) Vis. Can. S. I. C. I.

van dedikálva, a jelenlegi apát építette fel 1726-ban teljesen újból a régi romok felett.1) Továbbá hivatkozik a pécsegyházmegyei első egyházlátogatásra, mely 1776-ban történt, s a mely szerint a szegszárdi csúcsíves stylü templomot Trautsohn apát emeltette.2) Fuxhoffer Danie'ik Emlékkönyvére hivatkozva mondja Trautsohnt a szegszárdi templom építőjének.3)

Fraknói nem méltatja figyelmére a templomépi- tésnek kérdését. Egyszerűen regisztrálja úgy Mérey életénél az 1709. adatot, mint Trausohnénál az 1776. egyházlátogatási jegyzőkönyv állítását.

A kérdés legegyszerűbb megoldása az lenne, ha azt mondanók, hogy Mérey épített egy templomot 1700 körül, ez azonban oly silány volt, hogy helyette Trautsohn 1726-ban már újat épített. Csakhogy ezen felfogást nem engedik meg a tanúbizonyságok, melyek Trautsohn mellett szólnak. Ezek nemcsak hogy hallgatnak egy régibb templomról, hanem egyenesen azt mondják, hogy Trautsohn templomát a régi apátsági templom romjai felett „super ruderibus antiquis eccle- siae abbatialis“ teljesen újból „ex toto“ épitteté és ezzel kizárják a Mérey-féle templomot. Ha a két templomépités nem elfogadható, akkor az én véleraél) Brüsztle 318. 1.

*) U. o. 320. 1.

I Fuxhoffer Monast. T. I. 212. I.

tatjuk a helybeli tanító urakkal és ha van nemesi czél, mely az áldozatkész emberbarátok pártfogására és kegyes adományaira méltó, úgy bizonyára az „Eöt- vös-alap“ az. ínséget, nyomort — sajnos -f- napjainkban mindenütt találunk, de hazánk néptanítói legnagyobb részének is osztályrésze az, 300 frt, vagy akár- hányszor ennél is kevesebb évi fizetése mellett, mely. bői annyi esik egy napra, vagy kevesebb, mint a mennyit egy, tán irni olvasni sem tudó közönséges napszámos kap, és ezen csekély fizetésből a tanítónak — ki csak több évi fáradság és küzdelemteljes tanulás után juthat állásba és a kire a nemzet nagyobb részének, nép gyermekei szellemi kiképeztetésének és nevelésének nagyfontosságu feladata van bízva — meg kell élnie családjával. Hogy az ily csekély fizetéssel ellátott néptanítók hajlékaiban az inség és nélkülözés mindennapi vendég, könnyen elgondolható; hogy gyermekeik nevelésére csak igen keveset, vagy épen sem* , mit sem áldozhatnak, az természetes. Ha pedig egy ily szegény sorsú tanitá-családot valamely szerencsét- j lenség ér, ha tán az élet súlya alatt leroskad épen j a kenyérkereső családapa, úgy hátrahagyott özvegye és árvái koldusbotra jutva, csak a nemesszivü ember-' ; barátok jóindulatára vannak utalva.

Az ily szegénysorsu szánandó hazai tanító-özvegyek és árvák szomorú sorsán törekszik enyhíteni az „Eötvös-alap.“ Kedvezőbb anyagi viszonyok közt élő tanítóktól és áldozatkész emberbarátoktól fillérenként összeszedett adományokból és ezeknek kamataiból az „Eötvös-alap“évenként 50—IOO frtnyi segély össze-.| geket oszt szegény tani. ók özvegyeinek és árváinak, és 50—100 —200 frtnyi ösztöndíjakat nyújt évenkint a begyült adományokhoz képest, felsőbb iskolába járó jelesen tanuló tanító gyermekeknek és pedig min- I den nemzeti, vagy felekezeti különbségre való tekintet nélkül. — Tizennégy évi működése alatt 152 róm. | kath., 74 ev. ref., 66 ág. ev., 6 gör. kath., 7 unit. és 49 izr. vállású szűkölködő tanítói család gondjait enyhítette ezen áldásos intézet, össztsen 25.400 frtot osztván ki közöttük. Ezenkívül tiz éven át 2520 frtnyi ösztöndíjakat juttatott felsőbb tanintézeteket látogató tanitó gyermekeknek, 1270 frtot nyújtott Összesen a „Tanítók orsz. Árvaházá“-nak s e mellett tekintélyes alaptőkét gyűjtött.

Ezen tények minden szónál ékesebben hirdetik 1 az „Eötvös-alap“ áldásos voltát; de hogy ezen jóté- kony intézmény a jövőben is megfelelhesen kitűzi zött nemes feladatának, szükséges egyrészről, hogy első sorban maguk a tanitók minél számosabban lép-; ^ jenek be tagjai sorába, befizetvén évenként az 1 frt tagsági dijat, mi segélyre igényt ad; másrészről pedig, hogy az áldozatkész emberbarátok ezután is támogassák filléreikkel a hazai tanítóság szegényeit istápoló ezen jótékony intézetet.

Jótékonyczélu adakozásra kész emberbarátok mindenkor még a legmostohább körülményei; között is találkoznak, ne mulasszuk tehát el mi tolnamegyei tanitók, azoknak becses figyelmét hazánk szegénysorsu tanítóira és az ezeket segélyző „Eötvös-alaprá“ irányozni. Ha pedig a jóakarat csak filléreket adhatna, is, ne feledjük, hogy fillérekből lesznek a forintok, meg pedig annál inkább és annál előbb, minél több oldalról folynak be.

nyem szerint a régi egyházat Mérey építetté, . Traut- sohn pedig 1726-ban legfölebb restaurált rajta valamit. Mérey a szegszárdi apátság s Szegszárd vijjá alkotója volt. Föntebb láttuk, mennyit tett. Elképzelhető-e, hogy az az ember, ki Szegszárdot annyira .rendbe hozta, hogy itt gymnasiumot is állított, a ki a grá- bóczi vadráczokról is gondoskodott, csak a szegszárdi I kathoükusok lelki üdvéről feledkezett volna meg, a kik j akkortájt 1000 körül voltak? Szegszárdot templom I nélkül hagyta volna? Az anyakönyvekből tudjuk, hogy ő itt mint plébános működött. Hol misézett, prédikált stb., ha templom nem volt? Az 1732-iki j egyházlátogási ruhákat jó részben ő szerezte be. Tem- j plom hiányában mire valók voltak? hol használták? [Teljes képtelenség, hogy Mérey 26 évi apátsága alatt Szegszárd templom nélkül lett volna.

Trautsohn mellett a kortárs ;.Berényi tanúskodik j s az 1776. pécsi egyh. látogatási jegyzőkönyv. Mérey I mellett a szintén kortárs Gosztortyi; az í 754-iki egy- I házlátogató, Eszterházy Károly gróf, ki Gsáky Miklós I esztergomi éisek megbízásából járt, a kire Slüha hivatkozik s a ki, Trautsohn kortársa lévén, a dolgok állapotát, ép oly jól ismerhette, mint Berényi. Sluha Mérey javára hivatkozik még az Eszterházy László gróf, pécsi püspök által megejtett 1783-iki egyházlátogatásra, az 1828-iki visitatio pedig a föntebbiekre-