Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
''A rendezett tanács. — Válasz Borzsák Endrének. — Lapunk múlt számában Borzsák Endre jeles tollából fönti czim alatt egy czikk jelent meg, melynek polemikus éle ellenem, illetve ugyané kérdésben írott múltkori czikkem ellen irányul. Köszönöm Borzsák urnák szives figyelmét, hogy czikkemet a vele való bővebb foglalkozásra méltatla; köszönöm és örvendek, hogy az én igénytelen soraim okot szolgáltattak arra, hogy a rendezett tanács eszméjének ilyen lelkes bajnoka fölvegye a tollat s a rendezett tanács érdekében olyan tartalmas czik- ket írjon, mélynek elolvasása engem is a leg- igazabban gyönyörködtetett. De különös köszönetéin Borzsák urnák azért, hogy felszólalásával nekem alkalmat adott újra és ismételten kifejthetni sokaktól félreértett vagy félremagyarázott álláspontomat. De mielőtt- ezt tenném, Borzák Endre urnák egy erős állítását kell megczáfolnom, azt ugyanis, mely szerint ő tagadja, hogy nekem mini dunafoldvárinak vagy ha úgy tetszik, í mint »kívül álló«-nak jogom volna Szegzárd- | nák é nagyfontosságu és »kizárólag helyi« (sic!) kérdéséhez hozzászólnom. Ma más áll elő ily különös állítással, egy- j szerűen napirendre térek fölötte, de Borzsák í Endre ur rokonszenves személyének és általán ismert jó nevének tartozom annyi tisztelettel és becsüléssel, hogy állítása, legyen az még oly különös is, komolyan reflektáljak. Hogy megyénk egyik nagyobb városa, pláne székhelye milyen szervezettel bírjon, az nem kizárólag helyi kérdés — és itt van | Borzsáli 'úr — szerintem — tévedésének egyik része 1— hanem legalább is megyei érdekű, melyhez hozzászólani, róla véleményt mondani I hemci'sak azoknak a privilégiuma, kik véletle- \ nü'/'Kzégzárdön" laknak, hanem azoknak is szabad, kik Tolnamegyét vallják szükebb ha- j zajuknak, de sőt még azoknak is, kik a tolna- I megyei viszonyokat meleg érdeklődéssel kisérik. j Midőn tehát Borzsák Endre ur az én felszó- j lalási jogomat kétségbe vonja nagyon téved. I Nekem a megyénket közelről érintő I kérdéshez nemcsak azért van jogom hozzá- I szólam, róla véleményt elmondani, mert a tol- j na megyei állapotokat a legfigyelmesebb ér- dejklődéssel kisérem, neincsak azért, mert maI gam is tolnavármegyei vagyok testestől lel- | késtől, hanem főkép azért, mert már nyolcz i éven át szolgálom azt a tolnamegyei sajtót, ! melynek Borzsák Endre is kiváló tehetségű I munkása. Nekem tehát volt jogom és van is megyénk egyik városának belszervezete átváltoztatásának kérdéséhez hozzászólanom, róla véleményemet elmondanom. S ha Borzsák Endre ur még ezek után is kétségbevonja azt, olvassa el újra czikkemet s látni fogja, hogy az levél alakjában van a szerkesztőhöz intézve. S ez nemcsak jogot adott a felszólaláshoz, hanem azt határozott kötelességemmé is tette. De exempla docent! Kinek jutna eszébe például az »Egyetértés« vezérczikkezőjét, ki véletlenül nyitramegyei, megszólni akkor, mikor az például a temesmegyei ügyeket kritizálja meg. Aki ezen fennakadna, bizony furcsa bizonyítványt állítana ki értelmiségéről, elárulná azt, hogy fogalma sincs a sajtó jogairól, hivatásáról. Sapienti sál! Van egy passus Borzsák ur czikkében, mely a következőket mondja: » . . . érett ésszel, kellő megfontolással, Isten segedelmével, polgártársaink nemes lelkesültségével és Duna- földvár kegyes enged elmével (!) keresztül akarjuk vinni.« Ezt a passust, engedje meg Borzsák Endre ur kereken viszszautasi- tom. Én nem Dunaföldvár nevében iriam czikkemet, épugy, mint nem Szegzárd nevében irta ő az övét. Ennyit bevezetésül. Most in médiás rés! Tökéletesen félreértenek azok, kik múltkori czikkem nyomán engem a rendezett tanács nyilt vagy titkos ellenségének tartanak. Én már évekkel ezelőtt helyeseltem az eszmét és helyeslem ma is; az igaz, hogy csak bizonyos feltétel mellett. De mi ez a feltétel ? Böviden fejezem ki magam: ha Szeg zárcP anyagi lag ál birja. Már most a fölött, hogy Szegzárdnak vannak-e ilyen »erős vállai« (e szavakat használtam 1888-ban) vagy nincsenek, lehet vitatkozni, de engem, ki évekkel ezelőtt már azt mondtam és mondom ma is, hogy a megye re- putácziója, tekintélye megkívánja, hogy Szegzárd rendezett tanácsúvá legyen, mondom, engem a haladást jelző eszmék meggállójaként maradásiggal vádolni tisztán — azért, mert a nagy lelkesedés közepette nem feledkeztem meg az adott körülményekkel is számot vetni — még sem méltányos dolog. De az sem méltányos dolog ám, czikkem- ből pár sort kirántva, azt mint egészet feltálalni. Czikkem végén gondolatmenetem kon- zekvencziájaként ott van ritkított betűkkel az a passus, tessék azt idézni: »Munkához tehát! Dolgozzunk hogy mihamarabb láthassuk pium desiderium-unkat megvalósulva!« S mi az a pium desiderium, ha nem a rendezett tanács. Főtisztelendő ur, nem igy Írnak a rendezett tanács ellenesei! Lévai Dezső. Z A VIDÉKBŐL. A községi választások. Megyénk legtöbb községeiben folyó év végén s jövő hó elején az elöljáróság 1886. XXII. t. ez. értelmében választás utján megujittatik. Előbb a képviselő testületi tagok azon része, mely a fentebbi törvény szerint kilép, uj tagok által pótoltatik és miután a főszolgabirák által a legtöbb adófizetők névjegyzéke már megállapittatott, az újbóli választások által pedig a képviselő-testület kiegészíttetett, következik a fontosabb rész, t. i. a községi elöljáróságnak három évre terjedő választása. Rövid idő választ el bennünket e fontos jogunk gyakorlásától és mégis, alig lehet ennek ily közeli létét észrevenni, csak alig alig beszélünk róla, tanácskozásokról, vagy nagyobb mozgalomról pedig szó sincs; midőn az országos képviselő választásához már oly kö/.el állunk, csak emlékezzünk reá! mi minden történik már ilyenkor? Pártgyülések, tanácskozások, értekezletek, korteskedés s kapaczitálások minden részről, — zászlók, zene, evés, ivás, dinom dánom mindenfelé, — s miért? mert egy tagot választunk az ország törvényhozó testületébe, — egy urat, — ki öt éven keresztül alig érintkezik velünk, ki megválasztása után tőlünk függetlenül néha részt vesz az ország törvényeinek gyártásában s ki már sokat vél tenni akkor, ha e törvények szükséges, üdvös s czélszerü voltát néha velünk jól — rosszul — megismertetni akarja, szóval, ki keveset, ritkán s reánk nem igen fontos ügyekben érintkezik velünk. Nézzük e szempontból a községi elöljáróságot; az köztünk él, minden legkisebb bajunkat ismeri, ahhoz saját érdekével kötve van, ismeri a község minden körülményeit, tudja hol fáj, hol és hogyan lehet üdvösön, czélszerüen s jutányosán segíteni, intézkedni; nem egy országnak, hanem csak saját fészkének jólétét tartja szem előtt. Korán sem akarom mondani, hogy az elöljáróság választását is oly visszaélések előzzék meg, mint v.. «iGsutak népe összenézett, de nem értette. Azt hívé, hogy a szegény Izidor a tébolydába készül . . . Pedig dehogy készült; igaza volt. Csak később sült ki a história. , íjihi ■ : Ili i Tóni bácsi, ki rendes szokása szerint már fél egykor a kaszinóban szürcsölte feketéjét, ki még rendesebb szokása szerint már egykor az összes létező és nem létező szenteket lehordta, ha nem úgy jött a blatt, amint ő akarta, egyszerre csak elmaradt a kaszinóból. Azt hitték, hogy beteg, mert máskép nem lehet, hogy ö, ki szenvedélyes tarllista, ki évek óta ugyanazon helyen játszik a penziónak generálissal, ne foglalja el ebéd után az ő rendes helyét ott a sarok- asztal végén. De biz Tóni bácsi mégnem volt beteg, de majd azzá lett . . . De azért mégsem ment föl a ^Kaszinóba, hol az a hunezut generális úgy csúffá tette. Négy kilenczest anzágolt mikor neki sechst van a ke- zebeÄ.!,!S e miatt elveszité a párthiet. Hallatlan csúfság'*. í'. De észrevette ő, hogy azóta mintha gúnyosan köszöntenék az emberek. Inkább éhen hal (már t. i. nein tartlizik), semhogy abba az átkozott kaszinóba menjen . . . Csak legalább olyan ember kerülne vjat kelté' közé, ki a tartlit érti, dejszen legalább négy lnéíig raboskodnék az . . . Nem volna számára e föl- ‘ ydön kegyelem ... így járt^ a Gidányi Izidor is. De , uem volt rósz dolga. A Tóni bácsi prés- :h á z á b a n ülte le a négy hetet. A jó somlaihoz na- -öonkint járt ki őzszelet, fáczánpecsenye, rétesek. A böjtnapokon még szarvaspástétom is. Volt is oka magasztalni a Tóni bácsit. Jónak, deréknek, áldásnak, apának meg anyának elnevezni . . . Ilyen kaliberű ember volt az én Tóni bácsim, kiért köny ül most pilláimra. De ne háborgassuk tovább . . . Aludjál jó öregem csendesen, hisz mindnyájan követni fogunk. Én — bene notandum — majd uj kártyát is viszek magammal. Addig pedig pihenj békében ! . . . Lévai Dezső. Szluha György Dömötör.*) Életrajz. Ez pedig nem történt meg mindjárt. A franczia háborúk, melyek azon időben egész Európát lángba borították, oly csekély pontra is kihatottak, mint Szegzárd, és éveken át késleltették az.uj templom építését, daczára Szluha sürgetéseinek" Annyit mégis elért, hogy a kir. közoktatásügyi tanács tervet készíttetett; ezt azonban a bécsi pénzügyi hivatal, melyhez megvizsgálás végett fölterjesztetett, visszavetette. Bécsben más tervet készítettek, mely egyáltalán nem felelt meg Szegzárd igényeinek. A mint Szluha erről értesült, Budára sietett, fölkereste az oktatásügyi tanács tagjait s kérte őket, hogy akadályozzák meg a bécsi terv kivitelét. Megkérte a pécsi püspöki hivatalt, felhívta Tolnavármegyét, hogy más, az igényeket kielégitő egyház építését kérelmez*) Irta s felolvasta Szegzárd község termében 1890. deczember lt-én, Szluha György volt szegzárdi apát arcz- képéuek leleplezési ünnepélyén Fájth Lajos szegzárdi s.-lelkész zék. A püspök s megye azt megtették és a közoktatásügyi tanács a nádor elnöklete alatt az első tervnél még szebb templom építését határozta el. A bécsi pénzügyi hivatal azonban e tervet is visszavetette s az ő. előbbi tervét azon határozott parancscsal küldötte a szegzárdi urodalmi hivatalhoz, hogy e szerint építtessék az uj templom. Szluha nem tudott belenyugodni, újból Budára ment s a közokt. tanácsnál kivitte, hogy a bécsi terv alkalmatlannak nyilváníttatott. A királyi kanczellária, hogy folytonos alkalmatlankodásaitól megszabaduljon, felhívta, hogy ő maga adja elő, milyen templom kell Szegzárdra. — A plébános erre hosszú, kimerítő írásbeli fölterjesztést készített, a melyben alaposan kimutatta a bécsi terv helytelenségét s hogy Szegzárdra oly templom kell, melybe legalább is 3000 ember beférjen. Ép ez időtájt Pálffy Károly gróf kanczellár Ba- laton-Füreden tartózkodott. Szluha fölkereste, hogy szándékának megnyerje. A kanczellár kegyesen fogadta, helyeselte fölterjesztését s biztosította, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy kívánsága teljesüljön. A bécsi kanczellária Pálffy közbenjárására csakugyan utasította a pénzügyi hivatalt, hogy Szluha föl- terjesztése értelmében uj tervet készíttessen. Sőt oly udvariasak lettek, hogy megkérdezték: tetszik-e a terv ? Végre ő felsége is aláírta. A tev megvolt, azonban kivitelét Bécsben halogatták. Erre Szluha, főleg mert az ideiglenes fa-templom egészen összekorhadt, személyesen fölment a királyhoz s tőle a templom építéséhez 25884 frtot nyert.
