Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
XVIII. évfolyam. 52. szám. Szegzárd, 1890. deczember 28. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre . . Negyed évre . Egyes szám 6 3 a kiadóvatalban Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Hegjilen: frt — kr. Bezerédj István-utcza C. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. ” 50 ’ lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — bird#12 kr. tézendök. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felln.iT7“és j „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ 1891. évi XIX-ik évfolyamára. Előfizetési ár egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, egy hóra 50 kr; mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Minden előfizetőnek egy példány „Tolna vármegyei képes naptár“ azonnal díjmentesen megküldetik. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. l^ia,d-ó!h-I‘va,ta,l_ Szükséges a politikai lap vidéken? E kérdésre, melyet czikkünk felelt lát a szives olvasó, bizonyára mindenki, ki e tétellel kissé alaposabban foglalkozott, hamar elkészülne a felelettel. Azt. mondaná reá, hogy politikai vidéki lapnak, mely a politikát csináló gőczponttől távol esik s igy annak minduntalan változó esélyeiről azonnal nem értesülhet, annak közvetlen szemlélője nem lehet, érlelme, léljogosullsága egyálalán nincs; mert az talán még sem lehet feladata egy vidéki hírlapnak, hogy napok múlva foglalkozzék oly puhtiivai eseményekkel, melyet ‘szerencsésebb helyzetben levő fővárosi nagy kollégái már unos untig agyon csépeltek. Manapság már alig van társadalmi osztály, mely a politikával ne foglalkoznék s hogy ezt tehesse, fővárosi politikai lapot ne olvasna; s igy az sem igazolhatja léteiét, hogy habár elkésve is a társadalom azon osztályának tagjait ismertetheti meg a politikai helyzetével az országnak, mely ismereteit nem a fővárosi lapokból meríti. Miért van tehát mégis, hogy a dolgok ily állapota daczára egyre több vidéki lap keletkezik, mely a politikát sem zárja ki fejtegetései köréből. Ennek nézetünk szerint az az oka egyrészt, mert sokkal hála- datosabb dolog a nagy politika örökké érdekes esélyeit használni fel kifogyhatatlan anyagul, mintsem a csendes, munkásság azon nagyobb feláldozást igénylő, sokszor határtalan de áldásosabb nemével szerepelni a köztéren, mely éppen azért, mert a politika nem hat zavarólag reá, a nemzeti haladásnak, a közérdeknek hasonlíthatatlanul nagyobb szolgálatokat tehet. A másik ok abban keresendő, hogy a politikai páriáiét mindin- , kább nagyobb tért absorbeál magának s a küzdő pártok örömmel látják, ha sajtó orgánumok léteznek, melyek elveiket hirdetik s azoknak propagandát csinálni iparkodnak. Szóval az a békés munkát, ez az ádáz harczot jelenti. A »Tolnamegyei Közlöny« a következő évvel fentállásának tizen- kilenczedik évébe fog lépni s ezen aránylag hosszú időn át éppen ezen meggyőződéstől vezéreltetve, távol kívánta magától tartani a politikát, tudva azt,hogy a hol együttműködésre van szükség, onnét ki kell zárni a politikai súrlódásokat. S ennek az eljárásnak meg voltak a maga előnyös következményei. A politikai pártállás rendesen éles válasz-vonalakat teremt egyén és egyén között s annyira uralja a legtöbbet, hogy még személyes érintkezését, rokonszenvét is az szabályozza. Hát még a párt szenvedély, az már gyűlöli, megveti, üldözi, ki ( ,y,?le,, ellent ét nézpit^k^t táplál. ’-"Vv Mindezek az érzelmek pihentek, vagy legalább nem élesedtek ki megyénkben a lefolyt időszak alatt s igy a közérdek, mely valamennyiünk támogatására joggal számit,nem szenvedett. Jövőre természetesen ez másként fog lenni. A megyei politikai lap, mely az országos, nagy politikával sikerrel nem foglalkozhatik, a megyeire veti magát s természetszerű fejleményjeivel megbontja az összhangot, sőt magát a társadalmat is. Hát mi nem teremtettük ezt az állapotot,de nem térünk ki előle s jelezzük olvasóinknak, hogy a »Tolnamegyei KözlÖny«-t alkalom* adtán ellenzéki pártlappá alakítjuk át TÁRCZA. Tóni bácsi. • — Karczolat. — Szegény Tóni bácsi ... Még pár nap előtt sorra tréfált bennünket s ma már ott pihen a föld alatt. Szinte alig akarják elhinni. Mindig azt gondoltuk, hogy az ő aranyos, örökkévig kedélye még a halált is eltréfálja . . . Csalódtunk. Bizonyságul ott pihen a poros állványon az ezüstku- pakos tajtékpipa, melynek mig a jó Tóni bácsi élt, még éjjel sem volt nyugta; de meg azok a hatalmas sarkantyúk is csöndesen meghúzódva, gazdátlanul hevernek a sarokban, melyek valamikor a fél vármegyét remegtették meg haragos pöngésükkel . . . Kár érte, derék egy szolgabiró volt. Bizony derék. Nem is volt ám nagy Csutakon egy emberi lélek sem, ki az ellenkezőjét merte volna állítani a megboldogult Tóni bácsiról, ki még abban az időben uralkodott, melyre mi, méltatlan unokák, most csodás áhítattal tekintünk vissza. Hej, be ideális egy korszak volt is az. Nagy kár, hogy nem a középkorba esett. A szolgabiró kis király volt, a viczispán pedig még a leghatalmasabb császárnál is nagyobb ur. Ha a Mihály gazdának szép fiatal felesége volt s a szolgabiró urnák megfájdult a foga —, a Mihálynak robotba kellett mennie, hogy a szolgabiró ur — meggyógyulhasson.*) Daczára, hogy a mi Tóni bácsinknak is nem *} Tán kevés doktor volt az idötájt. Szedő. egyszer fájdult meg a foga (bezzeg jobban pöngött akkor még a sarkantyú), az egész helység szerette, böcsülte. Mert hiába, emberemlékezet óta nem volt Csutakon a közbiztonság szénája olyan rendben, mint a Tóni bácsi kis királysága alatt. Ahány fosztogató meg rabló Csutakon csak volt, az mind átrándult a szomszéd faluba, csakhogy a csutaki »törvény«-nyel ne jöjjön holmi ellenséges atyafiságba. Nem volt Csu- | takon még éjjeli lárma sem, mert ha teszem a Fábián Gyurka tisztán faji gyűlölettől vezettetve hébe-korba be is tört a Nyakigláb boltjába, volt annyi embersége no meg esze is, hogy azt a legnagyobb csöndben tegye, hogy azt a jó Csámpa Gábort (ez volt akkor- tájban a csutaki önkénytes baktergárda főparancsnoka), ki még a légynek sem vét, édes szundikálásából valahogy föl ne zavarja. Mert ha egyszer Csámpa Gábor fölébredt s dárdáját — melyről a jegyző ur a malom alatt azt állítja, hogy ezzel verte le a hires Cicerv a slamisi csatában a muszkát — valakinek a kabátjába találta akasztani, az alig menekült meg máskép, hacsak a dárdán nem hagyta felső gúnyáját. Szó, arfti szó: Csutakon nagy böcsülete volt a törvénynek, mig Tóni bácsi határozott a deres fölött. Szigorú biró volt, de azért jólelkü. Mikor a Czufek Marczi a Galambosék udvarából egy tyúkot lopot, már ezért is hat hónapra lön elitélve. De mikor azután alázatos könyörgésre vette a a dolgot, Tóni bácsi öt hónapot meg negyedfél hetet engedett el nagylelkűen a latornak. Azt a három napot is csak azért kapta, mert ha lopott, miért nem j lopott már legalább egy süldőt. De azért, mikor elbocsátotta, nem mulasztotta el, hogy a fülébe ne dörögje: — Kölyök, ha még egyszer elémbe kerülsz, fölakasztatlak .... Lett is Czufek Marcziból olyan jámbor ember, hogy a böcsületéből három bölcskeinek is kitellett volna. Hanem annál szigorúbban bánt el a kapatos emberekkel. Mesélik, hogy mikor Hidányi (azelőtt Goldfuchs) Izidor, a csutaki garasos intelligenczia egyik oszlopa, választás idején a keze közé került, no az ugyancsak megjárta. Négy hétre csukatta el Tóni bácsi egy csekélység miatt, azért t. i., mert az ellenpárt borát megkóstolta. Voltak, kik vallási viszonyaink rendezetlensége miatt haragudtak az »oszlop«-ra, ezek dicsérték Tónii bácsit és szidták Gidányit. »Úgy kell neki megérdemeltei« — mondák ezek. Voltak azután olyanok is, kik Gidányi Izidorban csak a hazafit látták, ezek meg dicsérték Gidányit és szidták Tóni bácsit. »Igazságt^-t lanság, égbekiáltó igazságtalansági« —kiabálták emezek. Szóval ez egyszer a helység véleménye alaposan megoszlott. De csak rövid időre. Mert nemsokára megint egyek lettek az ámulatban, mikor Gidányr Izidor a letelt négy heti rabság után a »Csutak Vidékéiben a legeiismerőbb jelzőkkel ékítette föl Tóni bácsit, kegyetlen biróját. Deréknek, jónak, kedvesnek, elnézőnek, a vidék áldásának, atyjának,, anyjának (no ez már kicsit sok!) nevezé el Tóni bácsit, kinek virágokat kellene hinteni a lábai elé.
