Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-14 / 50. szám

bád és Majos községekben elszórtan; — a kanyaró enyhe lefolyással Pakson, Zárodon; — heveny toroklob Hőgyész és Diós-Berényen; — a diphteritis Ko- csolyán járványszerüen, majd Duna-Földvár, Zomba, Puszta-Patlanon egyes csoportok alakjában figyeltetett meg — mindannyi a gyermekóletet fókópen pusztító betegségek!

Hashagymáz a központi járásban helyenként, Pakson néhány esetben jött elő enyhe lefolyással.

Az iskolák megyeszerte trachoma mentesek.

Állítólagos veszett eb marások miatt Báttaszék és Paksról két egyén Pasteur-fóle intézetbe szállíttatott ; nem különben Balázs Ignácz szakcsi lakos mint védő ojtásban részesült, időleges orvosi megfigyelés alatt áll..

Orvosrendőri s törvényszéki bonczolatok 1 erőszakos ős 2 véletlen halálesetben teljesittettek.

A közkórházban 170 ápolt közül gyógyult 47, javult 3, meghalt 6, ápolás alatt maradt 119.

Pakson Zavaros Gyula orvostudor letelepedett.

Kit. államőpitészeti hivatal jelentése.

November hóban az utszeraélyzet, úgy az állami mint a megyei műutakon leginkább az utfentartási anyag beágyazásával foglalkozott. A kavics, — mint az már a múlt években is czélszerünek bizonyult, — csak a kerékvágások és kátyúk betöltésére használtatott, — mig általános beágyazás csupáP oly helyeseken alkalmaztatott, hol az ut mélyedései azt elkerülhetetlenül szükségessé tették. — A kavics beágyazását mindeuütt a sár, por és szemét eltisztitása előzte meg.

Az ez évre tervezett és foganatba vett útépítkezések közül, jelenleg már csak a hátai ut elkészítése van hátra; melynek földmunkáit Báta község lakosai vállalván magukra, ezt csak 500 f. méter hosszban teljesítették, a 300 f. méter szakasz hiányzó földmunkán pedig most dolgoznak. Nincs tehát kilátás arra, hogy Báta községet az allamuttal ösz- szekötő útnak ezen 800 f. méter hosszú szakasza még ez évben kiépíttessék; azonban ennek 500 f. m. hosszú része makadam rendszer szerint már kiköveztetek, és hónapok óta járható állapotban van.

(Vége következik.)

Az országos phylioxera-bizottság ülése.

Azt hiszem, nem lesz felesleges Szegzárd, úgy Tolna vármegye bortermelő közönségével általános, rövid keretben megismertetni azon határozatokat, melyek folyó hó 3-án, a Budapesten tartott országos phylioxera-bizottság ülésén hozattak. A népes ülésen maga a földmivelősi miniszter, gróf Bethlen András elnökölt. A napirend tárgyainak megvitatása iránt élőnk volt az érdeklődés. Örvendetes jelenség, hogy az elnöklő miniszter beszédében hangsúlyozta, miszerint a phylloxera-védekezés terén országszerte a termelő közönség is a legmelegebben kezd érdeklődni, sőt a törvényhozás is élénken foglalkozik szőlőtermelésünk eme égető kérdésével. Ő maga is tudatában van a kérdés fontosságának ős elhatározott szándéka

numerice és geometrice együtt maradhassanak, szükséges, hogy mindig ugyanazon elemekkel vegyülhessenek, melyek a számarányt meg nem bontják, vagyis oly rokonelemmel jöjjenek érintkezésbe, melyek által békében hagyatnak.

Vannak azonban, mint a küllevegőben, a köny- nyü levegőben, a vizben, a táplálékban, a ruházatban, sőt gyakran az ember lelkében oly factorok, tényezők, melyek ezen egyensúlyt megzavarják. És mi történik ilyenkor? Bátorkodom önöket mlékeztetni a fennt mondottakra, «Ha két különféle test egymással érintkezésbe jő, illetőleg egymással vegyül, egy harmadik test jő létre, mely sem az egyikhez sem a másikhoz nem hasonlít. Engedelmökkel példával illusztráljam.

Kezdem pedig nem concret, hanem abstracttal a képzelet. Támadjon az autochthon, magától, vagy külső behatás által. Ledér olvasmányok leginkább fiatal fogékony egyéneknél, vagy szomorú események, vagy bármilyen behatás által ; az idegsejtekben oly változást fog elő idézni, illetőleg azok parány csopor- tulásában, hogy ez által, mely eleinte, csak az agy működését alterálja, később a vérkeringésben és végtére az egész test sejtjeiben oly változást idéz elő, hogy eleinte betegség de később halál is beállhat. Mit tehet a ruházat. Bűn bocsánatot kérek előre is, mert sem a tunikát, sem a fodrot, s£ az uszályt nem akarom bántani, ments meg Isten, hogy én a nő divat reorganisatiójába az újam hegyével is belenyúljak. Azokra bizom azt, a kik ezt a mesterséget jobban tanulták, mint én, az én mesterségemet.

(Vége következik.)'

a vezetése alatt álló minisztérium által fokozott és lehetőleg nagy kiterjedésű akczióba lépni. Az országos phylioxera-bizottság egyébként kitűnő szakképzettséggel oldotta meg a miniszter által az ülés elé terjesztett kérdéseket. A black-rot néven ismeretes szőlőbetegségnek Francziaországban észlelt föllépése és kétségbe nem vonható terjedése s a jelzett betegség elleni védekezés terén Francziaországban szerzett tapasztalatok mellett, megengedhetőnek véli-e a bizottság, hogy tekintettel a phylloxerának elientálló amerikai szőlővesszők iránt mutatkozó keresletre, az igények kielégítése végett Francziaországból ez évben is megfelelő mennyiségű szőlővessző hozassék be, vagy pedig kívánatosnak tartja-e a bizottság, hogy az újabb szőlőbetegség behurczolása veszélyének kikerülése czéljából szőlővessző behozatala egyelőre mellőztessék? Ezen kérdés tárgyában határoztatott: hogy a franczia- országi vessző behozatala egyelőre egy év folyamára betiltatik és hogy a miniszter gondoskodni fog, miszerint a „black“-rot nevű szőlőbetegség, a jövő nyár folyamán a Francziaors/.ágba kiküldött szakértők által, alapos tanulmány tárgyává tétessék.

Az elpusztult szőlőterületeknek újra leendő beültetése, uj szőlők létesítése s e téren való, működésre alkalmas értelmi ős gyakorlati munkaerő elégtelen lévén, elhatároztatott, hogy a fennálló vinczellér- iskolák, vagy azok nagyobb része csupán paraszt vine z-e llő veknek minél nagyobb számban s kiválóan gyakorlati kiképezősőre szolgáló egyéves tanfolyamokká alakíttassanak át s ily tanfolyamok az ország nevezetesebb borvidékein, oly helyeken is állíttassanak fel, a hol ma nincsenek vinczellór-iskolák. Itt meg kell említenem, hogy Nits István, a szegzárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam derék vezetője, e tárgyban már tett több Ízben a földmivelősi miniszternek vélemőnyes előterjesztést, melynek kifolyásaként utasittatott is felsőbb hatósága által, hogy jövő évi m ár ez i us 1-én a telepen kezdje meg gyakorlati utón a felnőttek oktatását; 20—30 felnőtt munkást fog szakadatlanul foglalkoztatni, kikkel különösen meg fogja ismertetni az amerikai szőlő-kulturát ős a szőnkőnegezést; a munkások azonkívül, hogy képes intetnek gyakorlati ismeretekre, még havonkint 15 fit fizetést is kapnak.

Ezen terv által a szőlőbirtokosok nem fogják többé nélkülözni az olyan munkásokat sem, a kik az amerikai szőlő-kulturában is jártasak.

.A vinczellór-iskolák újjászervezése, egy felsőbb intézet felállítása ős a homokos földterületeknek szőlővel leendő beültetése szintén igen fontos tárgyát képezte az ülésnek. H.

A VIDÉKRŐL. ____

Bátt

aszéken, 1890. deczember 8.

Tisztelt szerkesztő ur I

Dr. Boszkovitz Mór, községi orvos ur, ki községünk szellemi tespedésének nem egy alkalommal hő szivvel-lélekkel akart már véget vetni, újból megrakadta az alkalmat sivár szellemi életünkben egy kis oázis teremtésére, hogy az ezen fakadó forrásból, tudományának gazdag tárházából, egyrészben élvezetet, másrészben tanulságot nyújtson.

Folyó hó 6-án este a kereskedelmi casinoban nevezett dr. ur szép és nagyszámú közönségnek »Ragály és betegség« czimmel talpraesett fölolvasást tartott, mely köztetszésben részesülve többször megéljenezte- tett. Jól esett látnunk, hogy a 11. é. közönség hülgy- tagjai számosán voltak jelen, kiket, mint anyákat, a felolvasás tárgya közelről érdekelhetett. Felolvasót az egy óráig tartott felolvasás után a sikerhez számosán üdvözölték.

E becses lapok hasábjain mát többször említettem, hogy a népszerű, közhasznú felolvasásoknak mi sorsuk van nálunk — említést tettem arról is, hogy az ezek iránti közönyösség nem országos, nem megyei, hanem báttaszéki.

Tudom, hogy sokaknál nem jó fát rakók a tűzre, ha azt mondom, miszerint szellemi lethárgiában szenvedünk,

Meg vagyok győződve, hogy soraimnak nem lesz meg a kívánt sikere, mivel az eszme: '»a felolvasások megtartásának behozatala« nem azon illetékes helyről származik, nem ama bizonyos körnek szülöttje, mely kör itt helytt sorsunkat intézni szereti. Mindezzel nem törődöm, mert nem szokásom törődni az emberek apróbb gyarlóságaival és kisszerű önzéseivel. Elvem lepI lezetlenül kimondani az igazat; kimondani a nyilvánosság előtt, mert közérdekű tárgyhoz mindenkinek I van joga hozzászólni.

Azon véleményben vagyok, hogy mi szellemi lethárgiában tespedünk. Ez nem akar sem sértés sem szemrehányás lenni.

Ha a múltba tekintünk — azon bizony nem épülhetünk.

Ha látjuk a jelent, csüggedés fogja el lelkünket.

Pillantsunk a jövőbe, amennyire gyarló emberi szemünk abba pillantani képes — s bizony nem valami vérmes reményekkel táplálkozhatunk.

Éltünknek anyagi oldalát megérzi a másik oldal a szellemi is.

Hogy is ne, mikor mindakettő egymással oly szoros viszonyban van. Ámde azon kell lennünk, hogy lelkűnkön, szellemünkön az anyag erőt ne vegyen. Keressünk a szellemi élvezetekben kárpótlást mindazon szenvedésért, melyet az anyag ránk mér.

És a kiben van némi fogékonyság a jó, szép és nemes iránt, akiből az anyagiasság még nem száműzött minden nemesebb érzést: arról bízvást hiszem, hogy a szellemi élvezetekben vigasztalást, enyhülést és serkentést fog lelni.

Engel Mór.

MEGYEI IRODALMUNK CSARNOKA.

Egy örökké új történet.

— Humoreszk. —

(Vége.)

Midőn a megnyílandó paradicsom felvillanó örömeinek első lázas tünetei elmúltak a józan meggondolás vett erőt rajta, csak ekkor látta mily kényes helyzetbe került.

Hisz ő még ezen a téren teljesen ujoncz volt: helytelenséget, hány baklövést fog még azon este elkövetni. De most már mindegy: Aki „á“-t mondott, mondjon „b“-t is. Csak előre! Történjék, a minek történnie kell.

És valóban, a Szilveszter este csakugyan elkövetkezett. Az előtte való napokat valóságos lázas állapotban töltötte* minden éjjel „róla“ álmodott! ős mily -szörnyű dolgokat:. az estély, már elmúlt- és- ügyetlen viselete által örökre nevetségessé tette magát Irmája előtt. Minden reggel hálaimát rebeget« az Urnák, hogy mindez csak álom volt.

Tehát deczember 31-ike volt. Zsiga már 6 órakor toilettejéhez fogott, daczára, hogy az estély kezdete 8 órára volt kitűzve. Megelégedetten tekintett a tükörbe, midőn elkészült, mert semmi kifogásolni valót nem talált öltözőkén.

Türelmetlenül várta az idő múlását; fólkilencz előtt nem sikkes megjelenni s minthogy addig nem tudott mit csinálni, tehát — unatkozott. Ma nem szabad vacsoráim ős igy bár üres gyomorral, de könnyen mint egy csinos pillangó röppent a következő események színterére.

Belépett. Hál’ Istennek már elegen voltak s igy nem lett akaratlanul is a bámészkodók fürkésző tekintetének egyedüli tárgya. Tekintete egy pillanat alatt megjárta a nagy terem minden zegőt-zugát, de hiába, „0“ még nem volt ott. Meghúzódott egy sarokban s bár igyekezett túláradó érzelmei szülte felindulásától szabadulni, mégis, midőn különösen az ajtó nyílott s ő imádottját vélte belépni, mindig visszaesett lámpalázába. Végre megérkezett, midőn megpillantá a vér fejébe tódult, a terem elsötétült előtte s csak mintegy álomszerüleg látta a bájos Irmát — egy rendező karján «— egy királynő nyugodtságával a termen végig lebegni s helyére leülni.

Az előadások megkezdőitek, sőt el is végződtek. Zsiga keveset törődött az egészen, mit bánta ő, hogy mit énekelnek, — (hisz úgy sem értette meg), e helyett szemei folyton a bájos alakon nyugodtak mintegy kérdőleg, hogy az ő jelenlétéről egyáltalán nem akar tudomást szerezni. Egyszerre csak megvillan a szempár s tekinteteik találkoztak. Csakhogy e szempárral szembenézni nem volt bátorsága, s rögtön másfelé irányzá tekintetét.

Frenetikus taps vihar üdvözölte a hangverseny utolsó számának befejezését és a közönség a valóban ízléssel díszített tánezterembe özönlött, hogy a táncz élveibe merüljön.

A mi fiatalunknak nem egyhamar sikerült ideáljához közeledni; de végre még is annyira hozzájuthatott, hogy bemutatván magát, egy tour kerin- gőt kérhetett első kegy gyanánt — mivel valóban épen keringőt húztak. De hát „alig virrad, már is alkonyul“! Lehet, hogy felindulásában, lehet hogy