Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-14 / 50. szám

jutni nem tudván, még októberben is elodázni akarná a szüret idejét s nem akar beledo­batni a rendezett-tanács minden elemet szé­pen összeforraló kádjába. Nagy baj a szőlős gazdának, ha szüret idején még sok ilyen ár­nyékon nőtt éretlen egyes találkozik szőlejé­ben, de azért már csak szüretel — az érett fürtök miatt! — s nem vár karácsonyig. Nagy baj tagadhatatlanul, hogy nagyközségünk pol­gárai között is vannak — fajó kimondani, hogy még az intelligencziában is vannak! — olyanok, kik L. D. úrral egyetértve, a körül­mények nem kedvező voltát emlege­tik I ellen agitácgiót fejtenek ki az üdvös mozgalommal szemben, mondván: nem kellő érett s puha még a gyümölcs! . . . Holott tudjuk, hogy ez affektált pessimizmus csak szűkkeblű önzések nagyon vékony takarója, mely alól — banaliter szólva — kilát­szik a lóláb. Ők azért nem akarják érett­nek jelezni az eszme gyümölcsét, mert tovább is csak maguk akarnak szüretelni, — szeretnek halászni a zavarosban, — a felséges nép javát emlegetik ön-javuk érdeké­ben, — íillérező önzés, vagy hivatali rang­kórság tetteik egyedüli, rosszul palástolt rugója. Szerintünk, kik nem Dunaföldvár madár távlatából nézzük a dolgot, hanem benne élünk a viszonyokban, nemcsak, hogy itt a kívánt idő és kedvező alkalom az érett eszme­gyümölcs leszüretelésére, a rendezeti lanács beállítására, de sőt koczkáztatni merjük azon véleményünk szabad kimondását, hogy már a törvényhozás is nem helyesen cselekedett, mi­kor ez ügyben fakultative járt el s ho­zott törvényt. Azt Vellelt volna kimondania, hogy minden község, mely egyszer­smind megyei székhely: köteles el­dobni a birói .n álczát és slatim fe 1­t. Nos, amit a bölcs törvényhozás túlságos szabad- elvüségből tenni elmulasztott: azt mi most érett észszel, kellő megfontolással Isten se­gedelmével, polgártársaink nemes lelkesüllsé- gével és Dunaföldvár kegyes engedel- mével (!) keresztül akarjuk vinni. És mi (mert sokan vagyunk ilyenek!) igen csodálkozunk Lévai Dezső ur ellen vé­leményén. — Nem mondjuk, hogy: mi köze hozzánk? bár mi Dunaföldvár benső ügyeibe nem avatkozunk; de kérdjük: mi ok vezet­hette tollát baljóslatú kijelentésekre? Avagy gyökeret verni, de még az orvosok előbbi generatiója semmi áron nem tudott megbarátkozni ezen eszmével, amint azt a kórismézésökből és a gyógykezelésökből láthatjuk, ezen fonák ellentállása a haladásnak még maiglan kiirthatlan gyökeret vert a nép hitében. Ők gyógyászok voltak, de nem orvosok, ők recipéztek és pedig rendesen pint számra, de nem kórismértek. Ezen könnyű oldalát az orvosi tudománynak átvette már unalomból, igen sok falusi tiszteletes is hű bele- balázs gyógyit. Most jövök én csak reá mért kérdezte tőlem a magyar ember, hány hét alatt tanultam meg az or­vosi mesterséget. És ha leszavaztatnók a népet, sok­kal több voksot kapna a javas és kuruzsló asszony, mint mindannyi egyetemi tanár az orvosok ezredével együtt. Ilyenek után ne csodálja senki, hogy a betegség gyógyítás, oly annyira össze-vissza van kuszáivá, hogy az orvosi és természettudomány mai állása még sok­kal gyengébb, sőt századok szükségeltetnek, hogy ezen magasztos tudomány, valódi becsértéke szerint a nép minden rétegeinél felkaroltassék. Századok szük­ségeltetnek, hogy az orvosi tudományt és annak kép­viselőit egy rósz élczczel, vagy egy semmit mondó ítélettel lehetetlenné akarják tenni. Ni, ni I hova is jutottam ? Nem ez volt az ere­deti czélom. Nemde meg fognak bocsájtani, ha az elébem tűzött útról letértem. Rögtön reájövök. Igen tisztelt közönség 1 Minden testnek vannak általános tulajdonai, azaz oly tulajdonságok, melyek nem olvasta-e legközelebb is az »Egyetér­tés« 333. számában (decz, 4.) azt a czikket, melynek czime »Fehér holló« 1 melyben lelkesülten van leírva Szentes városának azon közgyűlési egyhangú határozata, hogy önálló törvényhatósággá kíván alakulni? El van mondva e czikkben igen szépen és igen he­lyesen, hogy »a városok jelentőségé­nek csekélylése évszázadok óta volt politikánknak alaphibája!« — Majd tovább igy szól a czikk: »Az a fölfogás, mel-y megkönnyiti, vagy megengedi rendezett tanácsú városok vissza­fejlődését nagyközségekké, vulgó nagy falvakká (tehát Szegzárd is, Duna­földvár is jelenleg: nagy falu! — — Nem szégyen ez?) messze áll a városok nem­zetképző föladatának méltányold- sától! — — — S a nemzeti előreha­ladásának minden igaz barátja.szo­morúan látta végig menni ezen a visszafejlődési proczessuson az Al­földnek oly tekintélyes városait, a minő Csöng rád, Békés-Gyula, Do- rozs ma, Makó. — Ez valódi csapás — folytatja a czikk — a magyar társadalom jö­vőjére. A helyett, hogy igazi művelt városokká óhajtottak volna átalakulni mihamarább, siet­tek visszahanvatlani abba a nomád állapotba, melyből ki tudtak már bontakozni még Ro­mániának a nevezetteknél nem nagyobb vá­rosai is!« Nohát mi nem akarunk e visszahanyatlott városok nomád állapotában szégyenkedni to­vábbra is, — akarunk lenni — önérzetünk parancsolja! — legalább is olyan városi pol­gárok, mint a kicsiny Oláh-ország apró város­káinak lakosai! . . . Persze, elismerjük, ez nem egészen köny- nyü dolog, kivált hii óiysók külső 'és bélső ellenség akarja elkapni kezünkből a siker érett gyümölcsét s igyekszik gátat vetni szent törekvéseink útjára. (Nem értem ezek alatt L. D. urat! — —) Hogy czélunk el legyen érve, ehhez — mint a hivatolt czikk mondja — »a szabadságnak nagy szer etet e, az önrendelkezési joghoz való erős ragaszkodás, haladási ellenállha­tatlan ösztön, az erkölcsi és anyagi erőnek nem csekély mértékesvégül azaz elhatározás szükséges, mely a kitűzött czélokért áldozatok hoza­nélkül testet nem is képzelhetünk. Egyike az ily tu­lajdonságok közé tartozik az oszthatóság. Illetőleg min­den testrészekre osztható. Minden rész még kiseb részre, és a legkisebb rész a tömecs, molecule. Itt már megállunk és csak képzeletileg osztunk, de mindenesetre tovább osztunk, és amit most nye­rünk paránynak vagy atomnak nevezzük. Ezentúl már a képzelet sem tud menni. Tehát tömecsből lesz pa- rány, és a parányból viszont lesz a tömecs. Ezen leg­kisebb már csak képzelt részecskék, ezek alkotják az összteremtést. Ezekből lett a véghetetlen égboltozat, a megszámlálhatlan csillagaival, a föld a rajta levő mindenséggel. Szóval a parány az alfája a nagy és határnélküli universumnak. Ezektől a parányoktól azok mathematikai és geometriai elhelyezésétől függ, milyen alakot, milyen nagyságot, milyen súlyt, milyen fényt, milyen szint és milyen individuális tulajdonságot vesz fel egy test. Ezen parányok csoportosulása mathematikai számará­nya és mértani alakja nem állandó, folyton változik és ezen folytonos változás ismét az oka, hogy a ter­mészetben semmi sem állandó, ott nincs nyugalom, ott vagy fel, vagy le. A parányok alakban nem vál­toznak, mert a parány alaktalan, a változás csakis a csoportulásban történik. Engedjék, hogy csak egy pél­dát hozzak fel. Vegyünk két szint, egy világos és egy sötét szint, vegyítsük 1 Lesz belőle egy harmadik szín, mely sem az elsőhöz, sem a másodikhoz nem hason­lít. Mi történt itt ? Semmi egyéb, minthogy a pa­rányok máskép csoportosultak. Például, egyik vagy tálától — tudva, hogy azok jóra- való népnek milyen sokat érnek! — vissza nem riad.« így lesz-e nálunk, nem tudom, de erős a hitem, édes a reményem, hogy igen! Borzsák Endre. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által folyó évi deczenober hó 9-ón tartott ülésről adjuk a következő jelentőseket: Alispáni jelentés. Az előző hóról van szerencsém jelenteni, hogy a közigatás menete szabályos volt s annak tevékeny­ségét főkópen az e hóban már megkezdett községi képviselő testületek alakítása és az általános köz­ségi tisztujitások, valamint a jövő év első napján megindítandó népszámláláshoz szükséges előintézke- dések vették igénybe s hogy ezen körülmény, vala­mint az ügyforgalomnak folytonos ős nagymérvű szaporodása az ügyek intézésénél eddig elért gyor­saságnak bizonyos mértékű csökkenését vonta álta­lában maga után. A központ ügyforgalmába november hó folya­mán beérkezett 1760 drb, vagyis a múlt év novem­ber havában beérkezett számnál 436-tal több, hozzá­adva ehhez az október hóról hátralékban mai’adt 999 drbot, elintézésre várt összesen 2759 drb, tehát a múlt évinél több 1046 drbbal; ebből elintőztetett alispánilag 2139 és igy a közgyűlésre fenhagyatott 187 drbon felül elintézetlenül maradt 433 drb. A csendőrség kerületi parancsnokságának ese­mény-jelentési kivonata szerint az elmúlt hó folyama alatt feljelentetett 15 lopási, 2 lopás gyanúja, 8 sú­lyos testi sértés, 1 záróra áthágásának esete, letar­tóztatás pedig 3 gyilkosság, 4 súlyos testi sértés, 1 rablás, 2 betöréses lopás, 15 lopás és 1 orgazdaság esete alkalmából foganatosíttatott. Fegyelmi eljárás alá vármegyei és községi kö­zegek 7 esetben vonattak; rendbüntetós pedig vár­megyei közegekkel szemben 1, községiekkel szemben pedig 16 esetben rovatott ki. Ár vaszó ki elnök jelentése. A folyó óv november havában érkezett az ár- vaszókhez 2008 ügydarab, mely az október hó végén maradi 1892 drb hátralékkal összesítve 3900 drbot K tesz ki. Ebből feldolgoztatott 2714, elintézetlen ma- - radt 1186, tehát a hátralék 822 drbbal kevesebb lett. Az ügymenet rendes folyását zavaró vagy rend­kívüli intézkedést igénylő eset november hó folya­mán nem merült fel. Főorvos jelentőse. A lefolyt hóban a közegőszsógi állapot úgy a betegedések mint halálesetek számát illetőleg az előző havihoz képest rosszabbnak jelezhető. Befolytak erre nemcsak az aggkor s egyes idült, főkép lőgzőszervi betegségek, hanem még inkább a serdülő kort érintő ragályok és fertőzmónyek. így a vörheny Sár-Szt.-Lőrincz, Alsó-Nyék és Madocsán járványosán, mig Dunaföldvár, Paks, Bony­másik alapszínben volt egy tömecsben mondjuk ioooo atom, azáltal, hogy a másik tömecscsel érintkezésbe jött, az egyensúly megbomlott, és IOOOO helyett vál­tozott 5000, a másik tömecsben, a hol talán csak 500 parány volt vegyülés által 10000 rúgott, tehát, hogy a parányok számban változtak, jött létre a har­madik szin. De a mathematikai változás által geo­metriai változás is állott be. Azon tömecs, mely ve­gyülés előtt csillag alakú volt, vegyülés után gömb alakú lesz és megfordítva. Igen tisztelt közönség! Minden Organismus, le­gyen az állati, legyen az növényi, sejtekből áll. Ezen sejtek képviselik az általam előbb említett tömecse- ket, molekulákat. Ezen sejt a test legkisebb éltető erejét képviseli, ez oly picziny, hogy szabad szemmel alig vehető észre, és csak górcsővel bírjuk kellőkép felismerni. A sejtek különbözők, vannak vér, izom, ideg, csont és a többi sejtek. Ezen apró részecskéi a szervezetnek különféle alakúak és tartalmúak. Vannak gömb, tányér csillag, tojás és legkülönbfélé alakú sejtek. Ezen sejtek az élő organismusban jönnek, men­nek. Hogy milyen arányban jönnek, illetőleg szapo­rodnak, mennek, vagyis tönkre jutnak soktól függ. Függ az élelmezéstől és az élelmezés minőségétől. Függ a ruházattól, függ a küllevegőtől és ismét an­nak minőségétől, függ *a kedélyhangulattól, függ a mindennapi munkától és sok mindenfélétől. A sejt magában nem egyéb, mint egy tömecs, mely szám­talan parányokból áll. Már most, hogy ezen pará­nyok a rendes élettani működésüket folytassák, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom