Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-14 / 50. szám
SO_ szám. XVIII. évfolyam Szegzard, 1890. .deczember 14. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. H~ it V- *. ■ -—y Előfizetési ára: Egész évre .................... . 6 frt — kr. Félévre .................... 1 1 - „ Negyedévre . . . . 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. ----—----i I, ----------—± Megj elen: Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna- hetenkint egyszer, vasárnap, megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a Nyíl ttér 3; hasábos petitsor 15 kr. tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. j_ Hirdetések jutányosán számíttatnak. + + SZERKESZTŐSÉG Bezerédj István-ulcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények inlézendök. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A rendezett tanács. II Igaz, hogy lapunk czirne: »Tolnamegyei Közlöny«, — és igy mivel Szegzárd épp úgy a megyében fekszik, mint Dunaföld- vár —: a megye területén fölmerült bármely eszme hírlapi megbeszélésére egyaránt jogosult minden tagja a vármegyének, — kivált, ismétlem, egy oly lapban, mely megyei közlöny nevet visel homlokiralul. Hanem azért én is »köztudomású tényt konstatálok« (Lévay Dezső ur ve- zér-czikkének kezdő szavai) ha kimondom, hogy Szegzárd intelligens köreiben csudái kozó megütközést szültek L. D. ur ama szavai, mikben (lásd múlt számunk vezér-czikkét!) jóakaró augurként tanácsolja nekünk, szegzár- diaknak, hogy csak várjunk még azzal a rendezett tanácscsal, mert az jelenleg — a körülmények kedvezőtlen volta miatt — nem alkalomszerű, nem czélravezető — stb. Mi / : ■ ’ • • • y . ■ ■■ ' ■_ 7térmészetésebb, minthogy Szegzárdnak ‘ rendezett tanácsú várossá átalakulásának, vagy át nem alakulásának nagy fontosságú kérdése kizárólag a mi helyi kérdésünk, melyhez hozzászólni egy rajtunk kívül állónak joga ugyan van, de oka vajmi kevés. -Ezért szült csudálkozó megütközést Lévay Dezső ur múltkori czikke. És bár ő alapítja felszólalási jogát egy 1888-ban megjelent hason-irányu czik- kére, — mi — részünkről — síelünk megjegyezni az intelligenczia közvéleményével egyetértőleg, hogy e jog-alap nagyon ingatag s csak olyanforma, mintha a bűnös ember, mondjuk: a tolvaj, azért véli magát jogosultnak újra lopni, mert első esetben nem csípték rajtá^j. D. ur czikkének sem 1888-ban sem most| nincsen jogosultsága. Ő — mint kívül álló — csak arra lelt volna jogosult, hogy a már bevégzett ténynyel szemben, vagy méltó örömének adjon kifejezést, a rendezett tanács létesülésekor,— vagy pedig fájdalmának adjon hangot annak nem sikerülése miatt; de saját kizárólagos belső ügyünkbe irányt jelölni, akarva beavatkozni, s pláne a nagymérvű lelkesedéssel, felbuzdulással szemben, lehűtő szavakban beszélni hozzánk s bölcs tanácsokat osztogatni nekünk: csakugyan nem állt sem érdekében, sem jogában. Sőt nem volt ez tőle tapintatos dolog sem. Rontotta vele L. D. ur régi jó renoméját, megszokván közönségünk az I tollát folyvást a haladást jelző szabad eszmék lehető valósítása szent érdekében perczegnyi, melynek azonban most — tudja isten miért? — épp ellenkezőjét perczegtette az- a hivíYrott toll * -- -•>----* No d e foglalkozzunk azért egy kissé L. D. ur nem kért tanácsadó, augur-czikkével. Azt mondja czikkiró, hogy »az eszmék, legyenek azok bármi üdvösek, nemcsak bizonyos időt kívánnak, hogy megérjenek, hanem bizonyos előkészítő körülményeket is, hogy megvalósulhassanak.« És aztán azt állítja, hogy Szegzárdon a rendezett tanács eszméje megérettségének ideje ugyan már eljött, de a körülmények nem kedvezők. Ez ellenmondás saját magának. Hiszen éppen azok az előkészítő körülmények szülték meg az idő teljességét, az eszme érettségi idejét! Ha az idő már elérkezett — mint állítja — minek az előkészítő körülmény? . . . Éretlenül leszakítani a gyümölcsöt: meggondolatlan hébe- hurgyaság, — ez igaz; — de az érettet fáján hagyni rothadni: oktalan balgaság! —Ez is igaz! — És mikor az idő eljött — mint Ön állítja — nem kell már tovább várni az előkészítő körülményeket, hanem a gyümölcsöt minden körülmények közt le kell szedni, még rossz időben is, nehogy mind oda vesszen. Ezt a szegzárdi szőlős gazdák tudják legjobban sok sajnos tapasztalásból. Esy példát! A jobbágyság teljes felszabadítására sem volt mindenben alkalmatos az 184-8-diki körülmény, Kossuth apá *k mégis megcsinálta. Miért? — Mert az időt arra eljöttnek látta. Valljuk meg, hogy közgépünk nagy rétege még most sem egészen éiy<t a teljes polgári \fzabciűsá g - fot$bs~ i erre vár: Mi lesz belőlünk? Talán ma is nyögünk a jobbágy-iga alatt. Az iskolás gyermek sem mind első kitűnő vizsgakor, a bölcs tanító mégis tovább ereszti a selejtest is. Özeg- zárdon is van oly körülmény (s ilyen mindig lesz! . . .) mely némi gátul szolgál a nemes eszme-gyümölcs leszüretelésének épp jelenleg; de az idő teljessége eljött, ezer más körülmény meg sürgetőleg követeli, hogy az érett fürtök ne koczkáztassanak ama pár éretlen szőlőfürt miatt, mely a falusi bíróság és tanácsosság vágyának arányában kellő éredésre T Á R 0 Z A. Ragály és betegség. Népies felolvasás. Tartotta Dr. Boszkovitz Mór községi orvos, a báttaszéki keresk. casinóban 1890. decz. 6-án. Igen tisztelt közönség! A tárgy, melyről szerencsém lesz önöknek egy kis felolvasást tartani, hetek óta nemcsak a hírlapokat olvasó közönséget, de még a nem is olvasó közönséget annyira ébren tartja, hogy nem emlékszem volt e hamarjában valami napi renden, akár politikai, akár nemzetgazdászati esemény, mely oly annyira és osztatlanul a közönség figyelmét magára vonta volna. A bakteriológiai tudomány mai nap már oly széles alapra van lefektetve, hogy annak általános magyarázatához nem egy rövid felolvasás, hanem hónapok, de évek szükségeltetnek. Én csak önökkel annak dióhéjba burkolt tartalmát akarom megértetni, a betegség eredetét; illetőleg milyen szolgálatot tett ezen tudomány felismerése, azaz, hogy még érthetőbben fejezzem ki magam, a bakteriológia világitó fáklyaként szolgál sok betegség koroktan felismerésére. Felolvasásom tárgya tehát, mint tudni méltóztatik »ragály és betegség.« Ez oly régi, a minő a világ fönnállása; illetőleg lények létezése. Numerice ezt meghatározni nem lehet, ha csak ismeretlen számokkal nem dolgoznánk. Ez pedig oly véghetetlen hosszú lenne, hogy össze sillabizálni a lehetetlenségek közé tartoznék. Ragály és betegség külön fogalom, de az egyik I a másika nélkül alig létezhetnék. Ámbár a ragálytan I még nincs lezárva, és ép ennek következtében ma még azt mondjuk, hogy sok betegség ragály ózó anyag nélkül támad, bízva azonban a tudomány határt nem ismerő kutatási ambitiójában, még igen sok betegség ragályozási faktorát fel fogják lelni. A ragály miért idéz elő betegséget, de gyakran miért nem bántja a szervezetet, arról később bátorkodom az igen tisztelt közönségnek némi felvilágosítást adni; mielőtt azonban ezt tenném, engedjék meg, hogy egy igen rövid történelmi visszapillantással szolgálhassak. A régi népek culturhistóriáját lapozgatva, ott a betegségek clas- sivicatiojáról vajmi keveset találunk. Ennek egyik oka vagy abban rejlik, hogy áltáljában kevesebb volt a betegség, a mi a legvalószínűbb; mert tudva levő dolog, hogy a betegség a népek ci- vilisátiójával lépést tart, és a nemzetközi érintkezéssel emelkedik. Aki pedig restel történelmet lapozgatni jöjjön velem ami modern nomádjainkhoz, értve sátoros czigányainkat, kik ugyan folyton ki vannak téve az idő viszontagságainak és daczára annak legkevésbé betegszenek meg. Ámbár ezek sem térhetnek ki a civilisatió mindent felölelő polyp csápjainak, és a modern cultura azokat is már megnyalogatja; daczára annak hiába keresnénk nála migraint, vagy más ideges bajokat, de még a gyomrukat sem rontják, ha az étel egy két héttel öregebb vagy zsírosabb. Tehát mint mondám vagy kevesebb volt a betegség, vagy ha nem is volt oly arányban kevesebb, nem tudták úgy osztályozni ; a mennyiben a régiek ugyanazon látszólagos kórjelekkel fellépő betegséget egy kalap alá dugtak, amint ezt maiglan a népnél, de legkivált a magyar népnél tapasztaljuk. A magyarnál csak kétféle belbaj uralkodik »súly és rontás.« A súlyt leginkább vérsenyves bajnak tekintik, ilyen a görvély mindennemű lázzal járó és küteges bőrbajok. Rontásnak pedig oly betegséget tekintenek, mely vagy saját hanyagsága által idézetetett elő, vagy mert népünk még mindig véghetetlen fatalismus rabszolgája, azt hiszi, hogy az illető meg lett babonázva, meg lett rontva, vagy boszorkányok által, vagy irigykedő szomszédok és riválisok által. Ebből magyarázható, hogy a magyar nép, daczára hogy józan gon- dolkozásu, sok tekintetben az orvosban és tudomá- nyában igen keveset bízik. O az orvosi tudományt mesterségnek tartja és pedig nagyon könnyű mesterségnek, ezt már abból is magyarázhatom, mert épen velem történt, hogy egy hátai ember kérdezte tőlem, hány hét alatt tanultam meg az orvosi mesterséget. Ragályos betegséget amint ezt a régi zsidóknál és egyptomiaknál olvashatjuk, csak egy némely bőrbajt ismertek. A betegség ragály képessége vagy pedig megfordítva, az alsónépnél maiglan és alig talál hitelre. Képtelen magának megmagyarázni, mert mindjárt azzal áll elő: ha ragad a betegség, akkor miért nem támad sorra. Ne csodálkozzunk hogy ezen ragálytan a népnél zárt kapukra talál. Még nincs oly nagy ideje, hogy a műveltebb közönségnél ezen tan nem tudott
