Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-07 / 49. szám
XVIII. évfolyam. ^L0- szám. Szeerzárd, 1890. deczember i. ö / _______ KÖ ZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. 4--- _ “-------El őfizetési ára: Egész évre..................6 frt — kr. Félé vre . . . . . 3 „ — | Negyedévre . . . . 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. _____ ■ 4------------------------:—..........- —‘“—‘■‘■h Me gjelen: Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna- hetenkint egyszer, vasárnap, megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. | Hirdetések jutányosán számíttatnak, j SZERKESZTŐSÉG | Trt adőttttt A.m a t ■ • Bezerédj István-ulcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. | Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A rendezett tanács.*) — Levél a szerkesztőhöz. — Köztudomású tényt konstatálok, mikor j azt mondom, hogy rendezett tanács kérdése | Szegzárdon nem uj kérdés. Nem szándékom I . e kérdés első felszínre jutását s annak részleteit vázolnom, még az sem, hogy elmondjam e hosszú időköz alatti történetét e mai napig, midőn újra az aktualitás mezében lép föl, csak az utolsó és egy mozzanatára kívánom b. figyelmét fölhívni. Lapunk 1888. évi egyik deczemberi számában »Pestmegyei« aláírással egy érdekes czikk látott napvilágot, melyben czikkiró azt a már akkor sem uj eszmét veté föl, hogy Szegzárd »fölismerve a kor intő jelét«, öltse fel a rendezett tanács »ragyogó hímzésű ruháját.« Erre sokan tapsoltak, sokan pedig csak tagadólag rázták üstökös fejüket. Nekem volt elég erkölcsi bátorságom ugyancsak e lapok hasábjain minden habozás nélkül kijeienieid, hogy maradjon csak Szegzárd a régi nagyközségi szervezet mellett. E kijelentésem nem holmi légből kapott, meggondolatlan megítélése volt a viszonyoknak, hanem éppen ellenkezőleg: . komoly megfontolás és gondos megfigyelés eredménye. Megczáfolhatatlan tényekkel bizonyítottam, hogy a rendezett tanácsúvá alaku*) A rendezett tanács kérdése oly fontos belügye Szeg- zárdnak, s annyira megfontolandó, hogy lapunkat erre vonatkozó hármily irányú s az ügyet megvilágító közlemény számára szívesen megnyitjuk. A szerk. lás némely községre minő káros hatással van, fölemlitém a financziális és politikai okokat, egyben rámutatva azon aggodalmakra, melyek I előttem fölmerültek, mikor megakartam barátkozni a rendezett tanácsúvá alakulás gondolatával. Sokan megszóltak, többen — nem tagadom —- elfogultsággal vádoltak, de legtöbben félreértettek. Azt hitték, amint talán ma is hiszik, hogy én csupa konzervatív maradiság- ból irtózom a reformtól, ragaszkodom a falusi bíróság tiszteletet parancsoló szimbólumához, az ezüstfejü nagy pálczához, hogy én talán iskolát, sosem végzett egyént egy köz- I ség ügyeinek vezetésére kvalifikáltabbnak ismertem el, mint a jogvégzett művelt intelli- gencziát. Nagyon csalódnak, kik nekem ily nézeteket imputálnak. Elvben hangsúlyozom: elvben sosem I voltam ellensége annak? hogy ; Szegzárd ren- I dezett tanácsúvá älakuijffofi^de "Bzamorva az adott viszonyokkal még korainak találtam az eszmét, nem mint éretlent a megvalósulásra, hanem mint olyat, melynek testté válásához Szegzárdon a körülmények még nem elég kedvezők. Az eszmék, legyenek azok bármi üdvösek, gyökerezzenek azok a népek szivének I legmélyén, nemcsak bizonyos időt kívánnak, hogy megérjenek, hanem bizonyos előkészítő körülményeket is hogy megvalósulhassanak. Nézetem szerint, hogy Szegzárd rendezett tanácsúvá legyen, az idő ugyan elérkezett, de a körülmények egyátalán nem kedvezők. Ha majd Szegzárd a létét fenyegető nagy veszélytől; a filloxerától megszabadul s ha kipusztult területei újra zöldelő s jövödel- rnező hegyoldalokká alakulnak át, akkor lesz itt az ideje, hogy még lakható községi épületét modern palotává alakítsa át. Az bizonyos, hogy ez az eszme okvetlenül testet fog ölteni, de csak akkor, ha majd idő és körülmények egyesülve működnek a czél eléréséhez közre. Az én nézetem szerint, ez most nincs jelen. Bár csak habozam kijelenteni, hogy csak örvendeni tudnék, ha nem igy volna. De, hogy bizonyítsam, mennyire nem voltam én ez eszmének soha ellenese, hivatkozom az alábbi sorokra, melyeket lapunk 1888. évi deczember 30. számában irt vezér- czikkemből idézek: »Elvién, daczárá' az elmondottaknak, én is a leghatározottabban pártolom ama mózgalmat, mely Szegzár- dot rendezett tanácsú várossá akarja emelni s azt hiszem, velem együtt érez mindenki, kinek megyéje tekintélye, reputácziója szivén fekszik. Sőt tovább megyek. Ha Szegzárdon, illetve megyénkben oly kivételes állapotok vannak, melyek fönnebb említet aggodalmamat úgy financziális, mint politikai tekintetben eloszT A R C Z A. A demokrata. Németből: Paskusz Ilonka. A Rousseau sziget jégpályáján hemzsegett az elegáns közönség. Berlin összes pergamentbeli és állampapiros Arisztokratiája képviselve volt. A tó partján katonazene játszotta a négyest és keringőt, anyák és nénikék sétáltak a ruhatár pavillonja előtt, és közbe-közbe hömpölygött némelykor egy piros képű felhevtilt bakfisocska, mint egy hatyu a szárazon. Néhány szó az anyához egy intés a szolgák egyikének, a szíj egy kissé tágabb- vagy szübebbre lesz csatolva és akkor újra ki a sima elemre ott a zene hangjainál magát édes álmokba ringatni. Az urak persze nem valának kisebb számmal; nagy szál gárda tisztek, huszártisztek zsinoros tarka egyenruhában és polgári öltözókü előkelőségek. Egy sarokban három ur állt, két tiszt és egy czivilista; röviden üdvözölték egymást, és a kis szünet kedvéért czigarettára gyújtottak gyorsan. „No, Knappstedt, hát ön hogyan jön voltaké- pen ide,“ kezdő az egyik tiszt a vértesek fehér kabátjában „hiszen ez nem tartozik az ön lényéhez.“ „Igen“ folytatá a másik a gúnyt „te Saul a próféták között! Mit keres a demokrata itt a magas arisztokraczia között?“ Knappstedt mintegy hízelegve érezve magát ős végig simitá hosszú szőke bajuszát, tetszelegve nézve fényes czipőit. Honny sóit, qui mai y peuse; csupán a felebaráti szeretet és unalom hoz ide, de nézd csak ott ott van az ón jó miss Grei-m; egy kissé courizál- nom kell; rettenetesen háladatos teremtés. Viszontlátásra uraim! Nyilvánvaló, hogy két társától akart megszabadulni. Már régen kerestek s/emei valakit a sziget tömegében, de úgy látszik nem találta azt még meg és most odafutott a kis angol hölgyhöz, hogy a pályát vele átfutva, mégegyszer megvizsgálhassa azt. Miközben kicsiny keskeny kalapját a piruló miss előtt levéve, utána néztek a tisztek. „Mégis átkozott humanis ember ez a „Knappstedt“, mondá egyik „ezzel a rut teremtéssel nem mennék végig az utczán még ha a saját feleségem volna sem!“ „Ah demokratikus spleen“, feleié a másik, fehér fogait mutatva. „Angol nevelőnő, nem is tudom kinél — érdekessé teszi magát — eredeti akar lenni.“ Ezalatt Knappstedt hölgyét a tömeg körül vezető, egy kissé túlzottnak tetsző udvariassággal. Hölgye bőbeszédűségét csak némelykor szakitá félbe egy-egy — Íf| shocking, — mondással. Angol tudománya gyenge lábon állott; a harmadik touránál — amint éppen egy nevető csoportot hagytak el — egyszerre egyik kezét kiszabaditá és úgy vezető a kis hölgyet, hogy most raőginkább úgy nézeti az ki, mint mikor egy felnőtt egy gyermeknek azt a szívességet megteszi, hogy vezeti. A kijárás közelébe érve, igen udv riasan ajánlá magát, de olyan rögtönözve ős szórakozottan, hogy Anglia lánya bámulva, és nem épen boldogan nézett utánna. Kerülő utakon azon csoporthoz futott a mely előtt, magaviseletét az előbb oly rögtönözve megváltoztatta. Egy, urak ős hölgyekből álló kör közepén állt ott egy karcsú szőke szépség epedő szemekkel. 0 észrevette az arra futó Knappstedt alakját és egy pillanatig utánna nézett félig csukott szempillákkal úgy mint azt rövidlátók szokták. Legközelebbi szomszédja, egy magasra nőtt férfi, követte pillantásának irányát. — „Oh a Knappstedt,“ mondá ez gúnyosan, „grófnő is ismeri őt?“ — „Csak futólagosán — egészen felületesen,“ feleié gyorsan a. grófnő. „De sok érdekeset hallottam felőle.“ — „Például? Ha szabad kérdezni.“ „Mint haliám, ő egy ember, akinek megvannak .a maga különös nézetei, sőt demokrata — nézze ott fut a rut kis miss Grey-vel — nem nemes ez? — „Lehetséges“, mosolygott újra a szomszéd, „de ép úgy lehet az gőg is. Ki nem protegeál szívesen ?“ — „Ah, ön egy csúnya skeptiküs; hát nem lehet az valódi gondolkozásmód ? Oh mi szegény nők, nekünk azon körben kell m radnunk, melyben születtünk ; egy férfi ott keresheti társaságát, hol néki tetszik — nem ól mindig ebben az unalmas egyformaságban. Mint hallom ő művészekkel és Írókkal közlekedik; nem csinos ez? — „De, belle contesse, önt úgy látszik ő igen érdekli. Ha ezt Knappstedt tudná!“
