Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-19 / 42. szám
netünknek helyet adni szíveskednék, megkülönbözte- I tett tisztelettel vagyunk alázatos szolgái: Klimes Antal, Fábián István, jegyző. _______ biró A Solti kiállításból. Egy olyan eseményt említek fel becses lapjában, i ami lehet mondani a mostani anyagias, haszon- hajhászó napjainkban valóságos csoda számban mehet. A Solt felsőjárási gazdakör állat, termény, házi- és kézműipar czikkek kiállítását rendezte Solton e hó 5. 6, 7-én, minta szüret és bor kóstolással — bor versennyel egybekötve. Kis városon, — falunak lehetne mondani, miután Solt Pestmegyének egy kis igénytelen körülbelül 5000 lelket számláló községe a duna túlsó szélén egy: fél órányira, — majdnem hihetetlen milyen érdeket birt kelteni a „gazda-kör“ által rendezett kiállítás a nagy-közönségben. Három napos ünnepet ült a kis község, s csekélységéhez képest oly élénkséget tanúsított a jó és szép ügy előmozdítására irányuló ézen esemény iránt, a mely élénk érdeklődés valóban alig! dicsérhető eléggé. Hogy a nagyobb szabású ily nemű kiállításhoz, á; Budapesti országos, Székesfehérvári és Pécsi kiállításhoz ! mért igényeknek nem felelt meg, az bizonyos ; dé azért ily kicsi helyen — a szó szoros értelmében ilyen szűk helyen, hogy ilyet létesíteni lehetett, csak á -legnagyobb ügybuzgalom és erős akaratra mutat a rendezőség részéről. Nagy kár volt ámbár azt a kis költséget sajnálni, amit egy ideiglenes deszka bódé építése által okozhatott volna, és a nyert helyiséget a többi osztály, czélszerübben felhasználhatta volna, igy a dolog még nagyobbszerü és sikerültebb lehetett volna. Mindamellet igy is jó volt. A városház téren, együtessen álló jó nagy épület, mely most a Solti kér.,fogyasztási szövetkezet tulajdona, — volt a kiálitás helye. Már kívülről nézve impozáns látványt nyújtott a díszesen fellobogozott nagy diadal ívvel ellátott épület, ugyszinte a piacz körüli épületeken számos nemzeti lobogó szemlélése és az udvarnak zöld gályákká! külön osztályokká alakítása a nagyobb tért foglaló tárgyak számára, mint pl. gazdasági gépek, méhészeti kiállítás elhelyezése, úgy szinte egy külön kis épületben a baromfi osztály — amely lehet mondani egyik legérdemesb és jelesebb részé volt az egész kiállításnak, — mind ezek oly kedvező benyomást idéztek elé a nagyszámú látogató közönségben, ami lehetővé tette, hogy három napon át mindig a legnagyobb érdekkel látogatták azt. Belül a négy tágas szobából álló épületben pedig igazán elég sok szép megbámulni való volt. A bemehet első termében a helybeli és vidék részéről kiállított iparczikkek voltak elég ügyessen elrendezve — kifogásolható csupán az lehet, hogy a czukrász és mézes kalácsos díszesen felszerelt asztala nem az élelmi szérek vagy legalább is a növény és virág osztályba helyeztetett el, hol illőbb helye lett volna, már csak a gyönyörű viasz dísztárgyak, művészi ízléssel készült szobraival és albumával. Az ily kényes delikát tárgynak nincs is helyén a szagos bőr és szappan áruk között. Ezt, és .ily néhány tapintatlanságból eredett hibát levonva, a kiállítás igen sikerült volt, és a közönség érdeklődését meg is érdemelte, úgy hogy szinte öröm volt nézni, amint a környék és helybeli földmi- ves nép, — aki pedig rendesen oly közömbösen szokta venni az ilyesmit . . . folytonosan hullámzott annak szemlélésén. Nagyszámú iparos és úri közönség látogatta a különféle kézmű és házi ipar czikkek- kel bővelkedő helyiséget helyből és vidékről is, úgy, hogy az első napon, vasárnap — tán három ezer bemeneti jegy árusittatott el. Másnap — hétfőn, a ló kiállítás tartatott szakértő bizottság által a piaczon, sok helybeli és környékbeli gazda részesült szép ösztöndíjban, jutalomban a kiállított szép ló- és csikaiért. Kár, hogy az ipar kiállításban is nem szakértők osztogatták a versenydijjakat és elismerési okmányt, . nem lett volna annyira lehangolva a fonákul alkalmazott kiosztás miatt az iparosság . . . De általában véve, köszönet illeti a kezdemé- . nyezőket és ügybuzgó rendezőséget már csak azért is hogy ilyen nagy érdeket bírtak kelteni a szokatlan s nem mindennapi dolog iránt. Adná az ég, hogy mi is Tolnamegyében ilyes- . mit képesek volnánk előállitni ... de hát mi Tolna- megyében vagyunk 1 . . . y .Dunaföldvár, 1890. október 15. TÖVISEK. Az én Terkáim. Azt tartja a magyar közmondás: „Minden napnak megvan a maga terhe!“ — ón meg azt mondom: minden hónapnak megvan a maga nevezetes névnapja. És e mellett vannak úgynevezett helyi névnapok, vannak országra-, sőt világra szólók, a milyen a név. Az András, József, János, István, György és Mihály, világszerint kapós, divatos nevek, hazánkban is nagyon sokan viselik. Szintúgy a nőnevek közül | az Erzsébet, Mária, Terézia, Anna, Juliánná, Éva stb. igen felkapottak; bár el kell ismernünk, hogy a mai reális irányú, önző czélu emberek mind jobban kezdik kiküszöbölni eme régi jó hangzású neveket, mik még a naptárt, az időt is dirigálják akárhányszor (mert p. 0. a magyar ember ritkán mondja, hogy ezt, vagy amazt a dolgot megteszem márczius 19-ón, április 24-én, szeptember 29-én stb., hanem igy szól: majd József napkor, Szent-György napján, Szent-Mihálykor stb.) s kezdenek a mai spekuláns, önző világfiak oly regényes hangzású, vagyis a nyakatekert szerelmes és annál kevésbé szellemes regényekből kikapott, ostobául czifra hangzású férfi- és nő-neveket adni az uj | ember-sarjadéknak, hogy szinte megáll az ember esze némelyik regényes név hallatára, nem tudván, hogy az illető ein bér t, avagy vadász kutyát emleget-e ? . .. Ezt sokan szépnek tartják, — én meg spekuláczióuak tartom s úgy ítélek, hogy azért teszik, miszerint ne kelljen névnapot tartani, mert az ily czifra nevek nem férnek a kalendáriumba! . . . ügy is van! . . . Már én — e tekintetben — nagyon konzervatív vagyok. Pártolom a régi jó magyar neveket, melyek legtöbbje „szén t“ jelzővel bif. íme ennek a folyvást gyönyörűen ragyogó, verőfényes október hónapnak is (melynek túlságos ragyogását már úgy meguntuk s mely miatt lelkünk borul el mindjobban, hogy már sohasem esik!___) megvan a maga névnapja: Terézia! Éppen a hónap közepére esik mindig (15), most meg pláne még a hót közepére is esett (szerda). Ez a jó régi nő-név sokaknak kedves a viselője miatt, a kiknek e szerint a héten volt módjuk a névnapi gratulácziókban. Mert elvégre is az mindegy, akárhogy hívjuk a Teréziánkat, csak október 15-re esik az ő nevenapja! Teréz, Terézke, Terus, Terka, Tefuska, Tercsi, Tercsiké, Trecza, Trézsi, Tériké — és a jó Isten tudja, hány variácziója a névnek — mind Szent Teréziát jelent. Nekem is van négy Terkám, kik közül a t. olvasó közönség nagy része csak egyet ismer, ezt is csak talán a boldogult tavalyi „Tolnamegyei Naptáriból, kit ott — mint „középsőt“ — hosszasan megóne- keltem. Ez az ón Tercsiké kis lányom, a még most is mindig csak középső — hála Istennek I — Hanem ezenkívül van még három Terkám. (Nem mondom: Terézia, mert a nő-nevek legtöbbjénél az a két végső betű: „i, a“, nagyon bántja a fülemet! (Egyik az én kedveSj jó, 80 éves öreg édes anyám, másik az én nagyon szeretett Terka nónóm, ki — mint 12-őnk között első szülött gyermek — ugyancsak kivette kompetencziáját a testiség alkotmányából épp úgy, mint a szellemi talentumokból, a női szép erényekből. Ha mellém áll, úgy nézünk ki együtt, mint az egyiptomi hót bő és hót szűk esztendő. 0 nyom vagy 170 kilót, — formája egy kövér „0“ betű, — ón pedig nyomok csak 70 kilót, formám egy sovány felkiáltó jel (!), avagy egy hektikus „i“ betű; de, mondom, e mellett igen szellemes, eleven észjárású, művelt nő, erényes hölgy, jó anya, hű feleség, takarékos, sőt fösvény háziasszony Monoron, Pestmegyében, h 01 a fekete sárga zászlót letépték. A harmadik Terkám, ennek kis leánya Tercsiké, voltaképp már ez is asszony, Budapesten lakik, igen kedves, szeretetre méltó fürge kis menyecske, a ki örökölte édesanyja minden bájait, de nem a h á j a i t, mert oly sovány, beteges szegény, hogy mellette ón is athleta számba megyek. Én ezt a négy Terkát gratuláltam meg a héten, igazán, szivem szerint, szóval és ajánlott levélben, kérvén az egek Urát, hogy ne sajnálja őket sokáig éltetni. És ez imaszerü jókívánságra valóban mind a négynek nagy szüksége van! Jó édes anyámnak a 80 éve miatt, lévén már nagyon öreg; kis lányomnak azért, mert még gyermek, ki van téve sok apró, de gyilkos nyavalyának; Terka nénémnek azért, mert nagyon egészséges, féltem a lapos gutától; Tercsiké húgomnak azért, mert rémitő görhes, féltem a hektikától. Hiszem is, hogy — tekintettel a felhozott körűt I ményekre, kívánságom ritka őszinteségére — meghallgatja kérésemet a magasságos egek hatalmas Ura. Ezt annyival inkább reményiem, mert jó magyar szokással nemcsak imámat bocsájtám értük az égre fel, hanem egy pár kvaterkát is bocsájtottam értük alá. Magyarul: négy Terka!... Latinul: Kvaterkal... A cselekmény ez alkalommal szépen összepasszol, tehát ennek üdvös eredménye kiinaradhatatlan. Azonban, nehogy önzőnek láttassam, a te Terkádért is szívesen iszom egy kvaterkát, kedves olvasóm! kívánván, hogy az legalább is annyi évet éljen, mint a hány sor ez a tövisem kéziratban. (Nagyon ritka betűkkel irok!) Nem tudom, hogy te majd a jövő hónap végén iszol-e értem s kivánsz-e őszintén nekem ennyi életévet ? 1... (Kéziratom 102 sor!) Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A dunántúli közmivelödési egyesület folyó évi november 20-án Budapesten megtartandó alakuló közgyűlésén Tolnamegye egy tekintélyes küldöttség által lesz képviselve, melyet maga Szécsenyi Sándor gróf főispán fog vezetni. A küldöttség a következő tagokból alakult meg: Döry Dénes, Simontsits Béla, Sztankovánszky János, Berurieder József, dr. Szigeth Gábor, Kramolin Emil, Hanny Gábor, Péchy József, Kovács Sebestyén Endre, Perczel József, gróf Apponyi Sándor, Totth Ödön, Bauer Adolf, Leopold Károly, Dömők Péter, Döry Andor, Wágner Samu. — Gyászmise. Október 6-án a szegzárdi rom. kath. templomban a tizenhárom Aradi vértanú lelki üdvéért gyászn»i«e tartatott, mely ünnepély a templomot egészen megtöltötte ájtatoskodókkal. — Kitüntetés. Fejős Imre a szegzárdi takarék- pénztár igazgatója kiállított boraiért a bécsi kiállításon éremmel lett kitüntvetve. — Kinevezés. A szegzárdi kir. pénzügyigazga- tóság Palásthy János állami végrehajtót a szegzárdi kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű VI. oszt adótiszttó nevezte ki. — Halálozások. Gőzsy Ferencz, az örökös vig kedélyéről ismert és általánosan kedvelt „Ferkó bácsi“ nincs többé. Áldozata lett a végzetes kocsi fel- dőlésnek, mely egyik kirándulása alkalmával következett be. Temetése impozáns nyilvánítása volt a közbecsülésnek, melyben egész életében részesült. Testületileg jelentek meg ott a 48-as honvédek, kik benne egykori főhadnagyukat siratják, a tűzoltó-egylet, melynek évekkel ezelőtt tevékeny elnöke volt. azonkívül ott volt Szegzárd színe java. A koszorúkat egy külön kocsi szállította a koporsó után. A haláleset alkalmából a mélyen sújtott család a következő gyászjelentést bocsájtotta közre: Alulírottak a legmélyebb fájdalommal jelentik Gőzsy Ferencz közös váltóügyvódnek, nyug. szekszárd-báttaszéki kerületi m. kir. közalapítványi ügyésznek, 1848/9-iki hon- vódfőhadnagynak 1890. évi október hó 11-én esti 8 órakor rövid súlyos betegség folytán, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 64-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 13-án délután fél 5 órakor fognak a felső sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő szentmise áldozat pedig folyó hó 14-én délelőtt 9 órakor fog a belvárosi rom. kath. templomban az egek Urának bemutattatni. Kelt Szegzárdon 1890. évi október hó 12-én. Áldás legyen porai felett! Gőzsy Gyula, Gőzsy Máté, Gőzsy Irén, Gőzsy Leontin, az elhunyt gyermekei. Özv. Szobo- vits Nándorné Gőzsy Mari,"Özv. Geisz Józsefné Gőzsy Ilona, Gőzsy Sándor, Brauner Lajosné Gőzsy Szilárda, az elhunyt testvérei. !— Dr. Dragics Imre szegzárdi közbecsülésnek örvendő gyakorló-orvost azon csapás érte, hogy édes anyja, kivel a legjobb egyetértésben közös háztartásban élt, leszámolt a földi élettel. Holtteste múlt pénteken délután beszenteltetvén, Gör- bőn a családi sírboltba szállíttatott A kiadott családi gyászjelentés a következő: Dr. Dragics Imre úgy maga, mint Barbacsy Pál és neje, úgy ezek gyermekei : Blanka, Pál, József és Imre, valamint az ösz- szes rokonság nevében íájdalomtelt szívvel jelenti fe- lejthetlen édes anyja, illetve nagynénjük Özv. Dragics Ferenczné született Barbacsy Máriának 1890. évi október hó 16-án reggeli 3 órakor rövid szenvedés folytán, életének 75-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei folyó hó 17-én délután 5 órakor Szegzárdon beszenteltetvén folyó hó 18-án délután 4 órakor fognak Görbőn a családi sírboltba eltemettetni. Az engesztelő szentmise-áldozat Szegzárdon a belvárosi rom. kath. templomban folyó hó 17-én reggeli 9 órakor, — Pinczehelyen pedig 20-án reggeli 8 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1890. október hó 16-án. Áldás és béke lengjen porai felett!
