Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

nyitó beszéde kapcsán két dologról emlékszik meg. Az egyik az orsz. tanítói gyűlésen hozott Udvós határozatok örvendetes tudomásul vétele; a másik, nagyságos Varasdy Lajos Tolnamegye kir. tanfelügyelőjének a nyilvánosság terén való sértő és indokolatlan megtámadtatása K 1 é m e n t Ferencz segédtanfelügyelő által. Midőn e felett való mély megbotránkozásának a kör szűnni nem akaró helyeslése kíséretében kifejezést ad, indítványozza, hogy körünk a megsértett, érdemdús tanfelügyelőnek, a reá zúdított rágalmak ellenében bizalmát és elismerését nyilvánítsa.

A kör lelkesült éljenzéssel fogadja az indítványt s egyszersmind méltó felháborodásának ad kifejezést érdemekben gazdag, puritán becsületességü, körültekintő tapintatosságu és jóságu megyei tanfelügyelőjének ily hallatlan durva megsértése ellenében és elhatározza, hogy szeretve tisztelt tanfelügyelője érdekében állást foglal | mintegy elégtőtelkép neki jegyzőkönyvileg is bizalmat és elismerést szavaz, melyről a megtámadott jegyzőkönyvi kivonatban értesítendő, a bizalmi szavazat pedig a megyei székváros mindkét helyi lapjában nyilvánosságra hozandó.

Felhozatott azon nézet, hogy kellő pártolás hiányában sokszor a legszebb eszmék, a leggyakorlatibb értékű határozatok is dugába dőlnek, szükségesnek mutatkoznék, hogy az orsz. tanítói gyűlésen hozott életrevaló határozatoknak az országgyűlési képviselők között minél több pártfogók szereztetnének azon okból, ha az említett határozatok megbeszélése a képviselőház elé kerül, pártfogókban ne legyen hiány. Ennek folytán határozatba ment, hogy körünk terrénumát érintő, nevezetesen a kölesdi, pinczehelyi és duna-füldvári választó-kerületek képviselői, az orsz. tanítói gyűlésen hozott határozatoknak az országházban való pártolására, jegyzőkönyvi kivonat melléklésével, tisztelendő elnök ur utján kéressenek fel.

A múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása nyomán kimondatott, hogy miután a legújabb határozatok | értelmében csak azon tanítók, vagy tanitói körök vehetnek részt az „Eötvös-alap“ osztó-bizottságában, a kik oda 100 forinttal alapitó tagul lépnek be, vagy ennek évenkint 5%-os kamatját rendesen befizetik: körünk 100 forint tőkével az „Eötvös-alap“ alapitó tagjainak sorába lép s a szükséges tőke összehozása czéljából a tagok között gyűjtést rendez. Addig is azonban, inig a kívánt tőke összejön, a megfelelő 5°/0-os kamat körünk pénztárából fizetendő.

Felvettetett azon kérdés, vajon mi lehet az oka, hogy gyülekezeteinkben dalegyesületek nincsenek s a hol voltak is, szétoszlottak, pedig különösen német gyülekezetekben a dalegyesület hathatós eszköz volna a magyar dalok, általában a magyarosodás terjesztésére. Többek hozzászólása után kitűnt, hogy a gyülekezetekben meg volna ugyan az erre való hajlam, de mindenütt a pénz hiánya akadályozza ilyenek létesítését, miután alkalmas harmonium s a szükséges kották beszerzése, továbbá a helyiség évenkénti bérlete tetemes összegbe

közgyűlésekre megyen, addig a férj a nőiesség nem épen igaz szimbólumával, a főzökanállal; keverje a rántást.

Azon nő, ki nem képes igaz jogaival élni, abban a női erények a maguk igazvoltukban nem párosulnak, s az sohasem képes az igaz szerelem felgerjesztésére, csak azon hibák képesek erre, mik az erényeket követik, mint a fény az árnyat. —-------------A

nő csakis hatáskörében bájos, csakis házias erélyével képes hóditani; s jogai sem olyan korlátoltak mint azt sokan képzelik.

Megvan a nőnek joga már gyermekkorában. Milyen önérzetes a gyermekleány, midőn az iskolában tanára által azon hibákért, a melyekért a fiút szigorúan büntetik; neki szép szavakkal magyarázza, hogy ő leány, ki nem várhat szigorúbb büntetést intő szavaknál. Mily sok joga van a serdülő lánynak, midőn az ifjúval szemben megkívánja amannak tiszteletét; midőn jogosan követelőleg lép fel, hogy az övé az elsőbbség, a nőt illeti a gyengéd bánásmód. Mily szép a lány fejlődő kora, midőn az kora tavasz gyanánt köszönt be, ilyenkor olyan ő mint a fa fakadó szirma, mely ha hirtelen reá süt a nap elszárad, árnyékával nem védheti már a fáradt utast, nem örvendeztetheti, az újjá születő természetre váró szemet.

Ha a lányt tavaszában a női jogok igaz útjaival megismertetik, gyönyörrel telik iljusága, mindenki kedvenczévé teszi magát, nem szerénysége, hanem annak elismerése által a mi igaz és nem bitorolt jog. Az ily leány a jótékonyság, a vallás és szeretet eszményképe.

. | kerül, a mi szűk viszonyaink mellett össze nem hozható. Mindezek daczára kimondatik, hogy a hol a körülmények csak némileg is megengedik, körünk tagjai hassanak oda, hogy gyülekezeteikben dalegye- i sülét alakuljon.

Legyen szabad itt privátim megjegyeznem, hogy megyénk, melyben oly hálás a talaj a magyar nyelv terjesztésére, ennek érdekében úgy politikai, mint társadalmi utón vajmi édes keveset tesz. Már rég itt az ideje, hogy megyénkben egy magyar nyelvterjesztő egyesület alakul-] jón, mely tehetségéhez mérten hivatva lenne a magyarosodást akadályozó anyagi hiányokon segíteni. Ennek pénztára gyarapítására a megye, miut erkölcsi testület, évenkint szavazhatna meg bizonyos összeget s a tánczmulatságok tiszta jövedelmének bizonyos százaléka e czőlra szintén nem volna megvetendő jövedelem, adakozás utján pedig, úgy hiszem, impozáns tőke volna e czőlra összegyűjthető. — Ajánlom az intéző körök figyelmébe.

E kis kitérés után, melyért bocsánatot kérek, nem hagyhatom említés nélkül, hogy a gyűlés befejezése után P e t r i c h Ferencz országgyűlési képviselő ur, körünk világi elnöke volt szives saját találmányu méhészeti módszerét úgy elméletileg, mint gyakorlatilag ismertetni és megmutatni, miként lehet közönséges szalmakasokkal is kovés fáradtsággal okszerűen méhészkedői, a nélkül, hogy a méz elvétele alkalmával a mőheket barbármódra leölni kellene. E czélra egy gyönyörű lépes mézzel telt sznlmaköpüt is volt szives magával hozni, melyen érdekes produkcziókat szemléltetett s azt tartalmával együtt, az ismertetés végeztével körünk pénztára javára adományozta. A tagok nagy érdeklődéssel hallgatták és szemlélték az élénken tartott érdekes előadást, melyért, valamint a felajánlott kas mézért, melynek ára 5 frt 20 krral gyarapította pénztárunkat, köszönetüket perczekig tartó, harsány „ éljen “-ek által fejezték ki.

Az előadást közebéd követte, melyen a zamatos felköszöntőkben sem volt hiány. Ns. Sántha Károly a tanítóságot, Petrich Ferencz körünk egyházi elnökét, Polgár József körünk világi elnökét éltette, Haiszer Henrik a lelkészség egészségére, tisztelendő Lágler Sándor pedig a lelkészek és tanítók összmunkálkodá- sára és egyetértésére emelte poharát.

Végre vidám hangulatban s azon reményben oszlottunk szét, hogy legközelebbi gyűlésünk alkalmával egymást ismét friss, jó egészségben üdvözölhetjük. Polgár József,

főjegyző.

A VIDÉKRŐL.

Fadd, 1890. szeptember 26. Tisztelt szerkesztő ur I

Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy bátorkodom jelen soraimmal felkérni, miszerint kegyeskedjen becses lapjában ezen soraimnak helyet adni.

Egy tárgyat van szándékom ez által nyilvánosMilyen ellentét van azonban azon serdülő lány közt ki az ép oly anya nevelése által az emánczipá- czió ködös, büzhödt levegőjét szívja be. Mig az elsőbbnek arcza üde rózsáit a napfény éleszti: az utóbbi halvány szemei gondteljesek, mert nem azon nemes czél elébe néz, melyet szabott neki a végezés, hanem egy neki nehezebb göröngyös utat keresett fel, melynek végtelenségébe női szemek a legnagyobb erő megfeszítésével sem voltak képesek belátni.

A nő jogai, mint asszonyéi, nemcsak hogy szépek, de egyszersmind eléggé betölthetik valóját, — ha hivatásának, mint férjének neje, — gyermekeinek anyja, — házának fejedelem és hazájának alattvalója akar díszelegni. Az olyan nő, ki képes ép úgy szeretni férjét, mint szeretete által gyermekei igaz tiszteletét, és azoknak imádását kinyerni; az oly nő, ki házában elég ügyes kormányozni, aki ott ítélő és engesztelő bíró, pénz és belügyminiszter lehet, aki hazájának mint jó honfiak nevelőnője használhat, annak elég joga van mondani, hogy megfelel kötelességének és elég joga van kikaczagni a nemebeli emánczipált bábukat, kik mint a hatalmas sas szárnya alól kiáltozó ökörszem akarnak szerepelni a nyilvánosság terén.

Ne vetkőzzetek ki a nőiesség biborköpenyéből, ne kívánjatok több jogot, mint a mennyi jutott osz- tályrésztekül; de ne is engedjetek igaz jogaitok könyvéből egy betűt sem kitörülni az erős nem még erősebb akaratával.

Rokon Erzsi.

ságra hozni, mely hivatva van szélesebb körbe oda hatni, hogy erre hivatott személyiségek is, s különösen a tanügy iránt érdeklődők mérvadó körei tájékozást szerezzenek, hogy itten mily ázsiai állapotok léteznek a gyermekek taníttatása körül.

Nekem például van két gyermek tanitatni valóm, s szívesen küldeném akár a rom. kath. vagy pe. dig az ev. ref. iskolába, csak vennék fel őket.

De mindkét helyen az a kifogás, hogy saját felekezetű gyermekeik nagy száma, lehetetlené teszi I azt, hogy zsidó felekezetű gyermekeket is felvegyenek, hanem utasítanak, hogy küldjem őket a zsidó iskolába.

Hiszen ez nagyon érthető dolog volna, ha esetleg az itt fenálló „magán intézet“ nem tenne különbséget gazdag és szegény tanulók között, de igy mig az utóbbiaktól az intézet tulajdonos 10—10 frtot egy tanévre követel, a gazdagabbaktól 30—40 frtot kíván egy gyermek után.

Már mostan tehát nekem ezen tandíj túlságos magas lévén, mitevő legyek?

A múlt héten ismét hárman voltunk Szegzárdon a t. tanfelügyelő urnái, s elmondtuk a valódi tényállást, de csak a kiegyezést ajánlotta az itteni intézettulajdonossal.

Ez édes kevés remény’, s én már most ott vagyok, hogy vagy alá vetem magamat az intézet tulajdonos követelésének, vagy gyermekeim nem járhatnak iskolába.

E közérdekű felszólalásom közzétételéért, több szülő nevében is, kik szintén ezen ügyben szenvednek, fogadja t. szerkesztő ur, legmélyebb köszönetünk kifejezését, melyei maradtam

alázatos szolgája

Fischer Lipót.

MEGYEI IRODALMUNK CSARNOKA.

A modern barbárság áldozata.

Ha végig lapozzuk a világ- és önművelődés történet lapjait, főleg az ó- és középkorra vonatkozó részeit, borzong a hátunk a sok elkövetett barbaris- mustól és mi szánalommal telt undorral fordulunk el e korok durva szokásaitól és műveletlenségétől.

Vagy nem-e vérlázitó Nero és társainak az első keresztényeken elkövetett barbarismusa ? Kell-e .nagyobb barbár, mint a hires Pizarro és Cortez ? Volt-e egyébb az inquisitió, mint a barbarismus kifolyása? Vagy a középkor igazságszolgáltatásának nem-e a a barbarismus volt basissa? Sőt nem ritkán hallunk még a mai korban elő vadnépek által elkövetett bar- barismusról. És még is nemcsak az ó- és középkorban, nemcsak a vadnépeknél követtetik el barbarismus, hanem a felvilágosodott 19-ik század végén, a mai czivilizált társadalomban, a humanismus korszakában napirenden vannak azok.

Igen, mert a mai „létért való küzdelemében minden nagylelkű gondolkodás háttérbe szorul akkor, ha saját énünkről, létünk tentartásáról, kényelmeinkről, egyszóval érdekeinkről van szó. Azok száma, kik esetleg kivételek, oly csekély, hogy teljesen elenyésznek.

Hány ezer és ezer „fölösleges“ lesz a halál néma birodalmába különféle módon expediáivá, csak azért, hogy mi annál kényelmesebben élhessünk, vágyainkat kielégíthessük.

Hány ezer és ezer vérzik el a mai felvilágosodott humanistikus korszakban saját felebarátjának pénzszomja miatt annak véres tőre alatt; hány ezer ős ezer emberben él a keserű csalódás, mely testet ős lelket egyaránt megöl, csak azért, mert bizalom-, ősziutesség- és jóságért bizalmatlanság-, csalfaság- háladatlansággal, árulkodással ős megvetéssel fizettettek. Felebarátaik szeretőtökkel rut önzéssel visszaéltek és mikor már nem használhatták, eldobták mint a kifacsart czitromot.

Nézzünk csak körül, legyünk kissé szemesek, és lépten-nyomon találkozhatunk modern barbársággal.

Igaz, nem oly értelemben, mint minővel az ó- ős középkorban, esetleg a mai korban elő vadnópek- nől találkoznak, hanem annak százszorta rosszabb, finomabb, csiszoltabb, a mai czivilizátióhoz mért és megfelelő nemével, az u. n. modern barbarismussal. Igen, mi még sokkal kegyetlenebbek vagyunk, mint őseink, mert mig azok csák a testet kínozták, sanyargatták ős igy a halálba kergették, addig mi előbb felebarátunk lelki életét zavarjuk meg és bontjuk szét, hogy annál kínosabb Jegyen lelki halála és csat azután következzék a testi halál — ilyenkor legtöbbször megváltás alakjában a szenvedőre vonatkozólag-