Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-28 / 39. szám
ToO/lO És igy valószínű, hogy kedves állatja Az ittléteit tovább szintén nem állhatja S vele megy hűséggel minden filloxeránk —, (Akkor derülne ám boldog idő reánk 1 . . .) De ez nem bizonyos — sőt mert elmegy Roboz, Lehet, hogy e féreg még több bort elkoboz: Azért mivel a sor — bár rosszul — de igy áll, Édes jó magyarom te szaporán igyál, Ne hagyd, hogy borodat megigya a féreg, Téged meg e miatt megegyen a méreg I------Ig yál ön-magadért egészséggel sokszor, De egyet ne felejts kerüljön arra sor —3 Valahányszor viszed ajkidhoz a pohárt: Éltesd a nemzetet s a szép magyar hazát! * Különben ezúttal hozzád utolsó szóm : Igen bő szüretet kedves jó olvasóm 1 — — Én az Ur szöllejét művelem, de benne Nem mondhatnám, hogy sok filloxera lenne; I Akad az is, no de azért egyre terem I Sok édes szöllőszem, sok jámbor emberem, — I S nem esem kétségbe, hogy ama mennyei ! Nagy szüreten leszen kádam színig teli 1 Palást. És mi ezt a lehető legnyugodtabb lelkiismeret- I tel tesszük, mert ön szeretetünk női fogva mindig találunk elég szőp szavakat hibáink és gyengéink ta- kargatására ős szépítésére. Vagy nem-e barbárság az, ha egy lelketlen kapzsi uzsorás felhasználja szükségben szenvedő felebarátjának nyomasztó anyagi helyzetét és pénzt kölcsönöz neki, hogy hálói közé szőve, szegénynek véres verejtékkel szerzett pár forintnyi érő vagyonát magához ragadhassa ős ez által egy egész család, négy öt ártatlan embernek arczán halálát előidézve jövőjét elrontva, ős sokszor a kétségbeesés I örvényében hajtva, a gyilkot is kezébe nyomja. Nem-e barbarismus az, ha látva felebarátjának sok évi szorgalommal ős becsülettel kivívott tisztes nevét ős nagyreményű jövőjét, a sárga irigység által sugalmazta nyelvével bemocskolja, sárral dobálja azt, hogy csak meghurczolva tudja ős előléptetésének útját állva, az illetőt a‘búskomorság és életuntság felemésztő magányába kergesse. Talán más valami az, mint barbárság, ha valaki (egy megelégedett házaspár boldog életébe beléfura- kódva a féltékenység magvát vétó el, és talán a /hűtlenségbe hajtva egy egész családot, nemhogy I jcsak megelógedetlennő, boldogtalanná, hanem megbó- (lyegzetté is tesz örökre? Vagy nera-e barbárság az is, ha egy kaczér nő álnok játékot űz őszinte férfisziv- ős szerelemmel és tetszvágyának eleget téve, nevetve, hűtlenül elfordul hogy az tört szivével, csak a sötét sirhant alatt talál vigaszt, irt, menedékei? Nem-e barbárság, ha ....... . De nem .... elég ebből! Engedjék meg inkább kérem a mindennapi életből vett esettel illustrálnom a fenti czimet. Igen ügyes, de nagyon szolid ős jó fiú volt János fazekas legény. Hótről-hétre összekuporitott pár krajczárját felemésztő felesége, négy gyermeke és ............80 éves édes anyja. Szegényesen bár „kézből sz ájba“ — mint mondani szokták, — de boldogan megéltek. Gazdája, ki legényének ügyessége ős előnyös ujjitásai folytán kitűnő üzletet csinált, sőt abból nagyon, is meggazdagodott, arra törekedett, hogy munkását el ne veszítse. Bérét is felemelte valamivel, hogy csak más műhelyébe ne menjen, ne hogy veszélyes concurense támadjon. Tudta azt jól a gazdája». hogy -ha János elhagyja, őt, oda van az üzlete és kitűnő pénzforrása, mert egyhamar nem talált volna olyan ügyes, találékony és szorgalmas legényre, mint János Volt. Barátai azonban, kik ismerték János tehetségét, rábeszélték őt, hogy kezdjen a „saját szakállára“ üzletet. Sőt mikor ez panaszkodott, hogy nincsen elegendő pénze hozzá, előlegeztek neki Ős megígérték ünnepélyessel), hogy üzlete számára, a mennyire csak tőlük függ, propagandát csinálnak. A jó fiú ráhagyta magát beszólni, és felmondott gazdájának. Ez persze mindent ígér, hogy megtarthassa őt saját üzlete számára és törekedett őt tervéről lebeszélni. De nem használt semmi. Szegény János a lehető legszebb reményekkel hagyta ott gazdáját, s már azon tervezgetett, hogy milyen ujjitásokkal fog ő a közönség elé lépni, hogy azt a részére megnyerje. Alig azonban, hogy otthon volt, egy igazság őre által bekisórtetett a .... börtönbe, mert volt gazdája nagymérvű lopással vádolta őt. Hiába mondta, hogy ő ártatlan, volt gazdája pénzével és turpisságával rája tudta sütni, hogy ő volt a tolvaj. S mikor 3 óv múlva lerázta a börtönnek ártatlanul viselt lánczait, teste és lelke meg volt törve. Szegény agg édes anyja, tehetetlen önönmagát fen- tartani és látva a koldus szegénységet, és nyomort, mivel mennyje és unokáinak küzdenie kell, már az első félévben megmórgezte magát. Kőt gyermeke pedig a szokatlan nélkülözések és nyomornak áldozata lett. Neje és még élő két gyermeke pedig az irgalmasság kenyerét ette. És volt gazdája? Hízott és gazdagodott folyton. •Csak halála után jött ki viselkedése. íme a modern barbárság egy esete, mely a mindennapi életből van merítve. Kircz István. TÖVISEK. Szüretkor. (1890.) Régi szokása az a magyar gazdának, Hogy mikor vége van egy fontos munkának-S a munkás sereg hazatér estére lü munkájuknak vig áldomás a bére. zzasztó nap hevét ki emberül állta, lg szorgalmas vala, sohse maradt hátra: lizony megérdemli, hogy napalkonyat'cor Szegődött bér mellé áldomást is kapjon! . . . íajh 1 — mennyi manapság a sok ingyenélő, Ceresztbefont-karu, örökké henyélő, H úgy remeg, retteg a szives munkától — A mit a hivatal s kötelesség rátol —; Mégis, bár alig tett egy lépést: elfárad, - Stem is ostromolta s óhajtja a várat, Dologtalan testét nyugtatá árny, pázsit: I egy potya életéi t már nyugdíjra áhit 1 . . . Hjal manap ez divat, — amúgy könnyű szerrel, Dolog nélkül birni nagyon sok ezerrel, Szűró tövis nélkül tépni sok virágot, Könnyelműn, gond nélkül élni a világot, Huzni a penziót, mig más húz nagy igát, Kényszerülve tenni azt, a mi obiigát, Azontúl de semmit, ezt is immel-ámmal Mivel sem törődve, csak a nagy napszámmal I . . . Ilyen most a világ! — — s sokan lépre mennek, Nyugdijat adnak a heverő embernek, Dicsőítik azt, ki tenni csak úgy látszik, Mig sok munkással a sors zord kénye játszik 1 Nem igy a bölcs anya, az áldott természet! . . . O tőle elveszed igazságos részed, — Ha hü munkás valál, kezed ügyes, serény Munkádért cserébe gazdag áldást nyerél. Ellenkezőleg, ha rest szolga módjára, Jövőt nem tekintve, gondoltál csak mára : Üres lesz a csűröd, üres lesz a pinczéd, Kilátásod zordon — bármerre tekints szét! * Itt a szüret — — az ég kék szeme mosolyog A mint a munkás nép kifelé gomolyog, — Mintha vig beszédre nyílnék nyájas ajka: „No csak mulassatok, hű munkásim, rajta! Az egész esztendő sok fárradal máért Megéretta szöllő (volt ideje, ráért!...) Ezt adom most nektek gazdag áldomásul, Az aratás kincse mellé ráadásul! — — És a szöllőszemek szintén mosolyognak, — Pedig tudják, hogy most rögtön halni fognak — Durva zsákban, kemény lábak tiprásitól Édes levük, lelkűk egg perez alatt kifolyl . .. . „Se baj! — gondoljak ők — miként az igazság, — Bár ezer oldalról agyon nyomogassák, — Feltámad, győzni fog s diadalmat arat: Feltámadunk mi is rövid idő alatt! Most agyon tipornak, hordó-sirba tesznek, Node nemsokára ismét elővesznek, Névnap és disznótor, bankett s lakodalom Bizony nem esik meg csupa vizen s dalon, Mindezekhez bor kell a magyar embernek És mi feltámadunk! — No, mert csapravernek ! Mint dal, lelkesedés, szerelem és mámor Ezerféleképp él szőlő lelke : a bor! Hévit szent csatára, gyűlaszt szerelemre Rabja lesz vágyó szív s fellángoló elme!“ így beszélnek vígan a szép szöllőszemek Mig letipik őket: férfi, nő és gyerek, Kiknek ajkán szintén pajzán mosoly játszik, Hogy fáradna egy is bizony most nem látszik! Fenn a hegyek ormán, ,lenn a völgy ölében Megakad a szemed tarka-barka népen Kik hangya-boly gyanánt ellepik a tájat S fenékig tisztázzák a nagy húsos tálat. Zeng a dal is egyre, — járja a sok tréfa, — Sikolt a tehérnép, nem is igen néha, Mikor a puttonyos, vagy a selma pásztor, Durrantja puskáját hátuk mögött párszor. Nevet a gazda is, szedőivel egybe. Neki is megjön .nőst az aranyos kedve, Kivált ha nagy kádja fene gyorsan telik S gondolja : „Harminczért eladom literit * Minek énekeljem tovább a szüretet ?---------íg y megy ez mióta csak ember született 1 Meg van énekelve már sok-sok ezerszer, Hát erre az időt vesztegetni nem kell ! Nem is vesztegetem csak a vagyok mondó, Hogy ha megtellik az a száz akós hordó, Ne fösvénykedj vele édes magyar gazdám, Hanem egészséggel gyorsan elfogyaszd ám 1 Mostan igyál a mig vagyon benne módod, Mert a phylloxera becsukja a bótot S árpalére szorulsz pompás vörös helyett, Tehát addig mulass boron, a mig lehet 1-----Igaz, hogy Roboz ur — a mint a hír mondja — Elpárolog tőlünk a szomszéd Somogyba TÁNUGY. Ilanny Gábor apát-plébános elnöklete alatt fólió 21-én délután tartott a szegzárdi rom. kath. hit- hitköségi tanács és iskolaszék ülés. Az ülés megnyitása és a jegyzőkönyv hitesesitése után elnök bemutatta a belvárosi plébánia templomban szükségessé vált uj harangok beszerzése tárgyában négy harangöntőtől beérkőzett tervezetet. írásban ajánlatot tettek: Pozdech József utódai Budapestről, Novvtnyi Antal Temesvárról, Valser Fe- rencz Budapestről ős Rupprecht Testvérek Pécsről. A javaslatokat a hitközségi tanács felolvastatta és megvitatása után Rupprecht Testvéreket, kik legkedvezőbb feltételek mellett hajlandók a harangokat előállítani — bízta meg, hogy egy újabb tervezetet és költségvetést nyújtsanak be a tanács elé, melyben minden költség határozottan fixirozva legyen. Elnök által a tanács értesülvén arról, hogy a fentnovezett ezég egyik tagja városunkba időzik s igy őt a hitközség nyomban megbivatta,. a hol személyesen meg is jelent és azon kijelentést tette, hogy a harangokat 1 frt 40 krért számítva kilogrammját hajlandók megönteni és a régi harangok kilogrammját 1 írtért veszik be. A harangok d-durba lesznek összeállítva, s az uj harang körülbelül kétszer akkorára van tervezve, mint a mostani. Az elnök és építészeti mérnök felkérettek, hogy a tanítói lakásokba az érdekeltek óhajukhoz képest megfelelő kályhákról gondoskodjanak. A hitközségi tanács Hrádék Károly bádogosnak 201 frt 48 krrOl szóló számláját a hitközség pénztárából kiutalvá- .nyozta. Elhatároztatott, miszerint a nagy iskola-épület szabadon hagyott része is csatornával vétessék körül. A tanácshoz a renovált iskolában az uj ajtók és ablakok befestóse tárgyában Erb György asztalos és Friedmann Mór szobafestő és mázoló mesterek ítészéről ajánlat érkezett be; az előbbi 170 frt 40 krért az utóbbi pedig 113 frt 40 krért késznek nyilatkozott a testési munkát teljesíteni; e tárgyban a hitközség azt határozta, hogy tekintettel an a, miszerint az iskolában és a tanítói lakásokban az összes asztalos munkákat Erb György végezte; azért őt bízza meg a mázolással is, ha hajlandó azt Friedmann Mór által ajánlott összegért elvállani. A belvárosi iskolánál megüresedett szolgai állás elnyeréséért hároman folyamodtak: Kiss Béla, Sághy Mór és Vidats Antal. Elnök ajánlatára Yidats Antal lett egyhangúlag megválasztva. A hitközségi tanács Velősy József városi nyilvántartónak a rom. kath. adózók névjegyzékének kiírásáért 30 frtot szavazott meg. h. A gőzkazánfütők tanfolyama a budapesti állami középipariskolában (Budapest, VIII. kér. Nóp- szinház-uteza 8. sz.) október hó 1. napján nyílik meg, I november közepéig tart. Ezen a tanfolyamon a különféle szerkezetű locomobil és stabil gőzkazánok szerkezetét és kezelését tanítják. Tanulókul felvétetnek a 18 óletóvöket betöltött, olvasni tudó önálló lakatosok, kovácsok s ezek segédei, a fémek feldolgozásával foglalkozó gyárak munkásai, továbbá olyan napszámosok, akik már foglalkoztak a kazánok körüli teendőkkel. — A belli \
