Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

nem jelez piros betűkkel, s melyet megülni, sem vallási, sem egyébb törvény nem rendel. Ez a két ünnep márczius tizenötödike és Kossuth Lajos nevenapja I Mind a két ünneP azon főidből csírázott, melyet a hazafiság táplál s mindkét ünnepet az a nap teszi j fényessé, mely ragyogó sugaraival a halhatatlanság I glóriáját fonja Kossuth apánk ősz feje körül. — Ezen I a két napon nem ünnepel a hivatalos Magyarország, hanem félve vonul félre, s tán rémülve látja, mint gyűl ki milliók szivében a hazafiság lángja, mely Kossuth dicsőségét hirdeti, mint csendül meg milliók ajakén az az ima, melynek az. a refranye.

Éljen Kossuth Lajos! Én ehhez az imához azt I fűzöm , hozzá, hogy a magyarok istene azon koron tül is éltesse Kossuth Lajost, mely korban majd a hivatalos Magyarország is ünnepelni fogja e napot, mely napon csak e két szó fog visszhangzani: Kárpátoktól Adriáig: Éljen Kossuth!“

E lelkes szavak egész „éljen“ vihart támasztottak, melynek elcsendesültével P u 1 a y István állt fel, hosz- szabb beszédben fejtegetve a 845 magyar turini útját. Beszélt még kívüle P e c z n i k József, ki Kossuth egészségére ürité poharát.

Az ünnepélyes hangulatot fokozta még, hogy a zenekar folyton hazafias dalokat játszott. Sűrűn lehetett hallani a: „Gyere haza Kossuth Lajos-t;“ a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos“ és a „Kossuth Lajos azt üzente“ nótáját. A vig lakoma vége felé Sebeczky András elnök indítványára a kör a következő üdvözlő sürgönyt küldötte a nagy hontalanhoz :

„Kossuth Lajosnak 22. Viádéi mille. Turin o. — Névnapja alkalmából melegen üd vözl i li azá n k büszkeségét és Duna- földvár város díszpolgárát — Aduna- földvári Egyenlőségi kör.“

A lakomát kedélyes tánczmulatság követte, mely- I nek a hajnali órák vetettek véget.

B

.......... Jenő.

TA

X ÜGY.________

A népiskolai szemléltető és foglalkoztató tanitásmód.

A szabadságharc/ alatt magyar vérre szomjas ellenségeitől gyűrűként körülvéve, a kis Háromszék lelkes lakossága győzedelmesen megvédte magát. Azóta kevés hijján fél század múlt el s.a kis Háromszéket épen úgy körülvéve tartják az oláhok, bakszászok stb. magyarfaló csoportjai, éppen úgy folyik a harcz mint akkor, csakhogy a háború fegyverei helyett a közmivelődés fegyvereivel.

Ha élne, Petőfi épen úgy elmondhatná most is:

Nem mondom én: előre székelyek!

Előre mentek úgy is, hős fiuk . . . ős:

Csak nem fajult el még a székely vér!

A kezeim közt levő adatok világos tanujelei annak, hogy a tanügy épen olyan magas fokot őrt

el náluk, mint vitézségük a veszély napjaiban. Érzik, 1 hogy a népnevelés elhanyagolása ugyan egy volna mindannak elvesztésével, a mikért egykor véres küzdelmeket folytattak.

Nagyon sokszor elmondták, hogylétünknek egyik fenttartó oszlopa a nép miveltsége, tehát azon legyünk, hogy ezt az oszlopot minél inkább gyarapit- suk. Hanem az oszlopoknak az az átkozott szokásuk van, hogy maguktól sehogysem gyarapodnak, nem erősödnek, már pedig erre nagyon kevés lett téve. Igaz a szülők kényszerítve vannak, hogy tanköteles gyermekeik pontosan iskolába járjanak s kapnak annyi könyvet, hogy sokat. És épen itt a hiba. Arról gondoskodva van, hogy a gyermekek minél többet tanuljanak, de arról nem, hogy a tanulás lehetőleg megkönnyítessék. A felsőbb tanintézeteknél is nélkülözhetetlenek a tanszerek, melyek a tantárgy ős illetve a leczke megértését eszközölvén, a tanulást lényegesen megkönnyítik; mennyivel inkább szükségesek ezek a népiskolai oktatásnál, hol a tanulók vagy legelőször vagy csak pár év óta járnak iskolába, tehát nincs meg a kellő felfogásuk, vagy mondjuk : nincsen — aránylag — annyi eszük a tanuláshoz! Ha valahol szükséges a szemléltető és foglalkoztató tanmódszer, a népiskolákban nélkülözhetetlen s tekintsük meg a legtöbb népiskola felszerelését és mindenki befogja látni, hogy az a sokat koptatott kifejezés: „ázsiai állapot“ e téren legjogosultabb.

Persze, minden iskolának felszerelése csak a legszükségesebb taneszközökkel, temérdek pénzbe kerülne s bajos is volna minden népiskolát múzeummal ellátni így van ez talán egész magyarországon, kivéve Háromszéket, ahol tudtak segíteni magukon. Hogyan ? Vármegyei tanszermúzeum és tanitó-testü- leti könyvtár szervezése által.

Ezen intézetek czélját legjobban feltünteti az Eötvös Károly Lajos ottani nagyérdemű kir. tanfel ügyelő ur által nekem szívesen megküldött alapszabályok következő kivonata:

1. §. A „Háromszék vármegyei Tauszermuzeum“ és „Tanitó-testületi Könyvtár“ egyesítetten rendez- tetik és kezeltetik, a vármegye ős tankerület székhelyén Sepsi-Szent-Györgyön.

2. §. A Háromszék vármegyei tanszermúzeum és tanitótestületi könyvtár czélja: a központban létesített tanszermúzeum rendezése, gyarapítása és kezelése mellett:

a) A nőpnevelős- és oktatásügy terén megjelent irodalmi művek és taneszközök beszerzése által az azokban foglalt eszmék, ismeretek és tanitásmód terjesztése;

b) alkalmat nyújt a vármegye területén működő tanítóknak, kik anyagi helyzetük miatt a szakmunkák nagyobb részét nem szerezhetik maguk meg, ezeket a központi gyűjteményből kivenniök, s ily utón a kiválóbb szakirodalmi művekkel és tanszerekkel megismerkedniök;

gyott lénynek. — Majd meglátja, ha visszajő milyen édes gyermek, tudom, hogy most is gyöngyvirágot keres, mert mindég mondom, hogy ez kedvencz virágom ; „az ön élete tavaszából“ Edith. — Ilonám is élete május havában van, Ő is most éli a virágzás korát, de már megfosztva a kertésztől, ki őt gondosan ápotná. Ha kérnem szabad Önt még valamire, úgy az volna, hogy az elhagyott gyermeket vegye magához ; mert jobban gyötör mint vakságom, hogy egy ártatlan bűnhődik az én bűnömért. Ismerem angyali jóságát, és tudom hogy megteszi, mert gyermekemnek sorsát nem fogja kegyetlenül az enyémhez kötni. Én pedig nyugodt leszek mert gyermekem anyja helyett anyját lel önben, ki őrködni fog fölötte, mint őrangyala. Ha ezt megteszi Edith úgy szívesen megyek egy kolostorba, hol éltem hátralevő napjait imádságban, böjtben töltve talán bűnbocsánattal végezhetem be!

— Nem, Emil! — szóltam szemeimet egyre dör- zsolgetve, mert azt hittem hogy ez csak álomkép. Nem, az nem lehet Önt már eléggé sújtotta a sors, s engem jelölt ki Önnek vezetésére. Kisérni akarom Önt amig csak élek, és boldogabb időt fogunk együtt tölteni, mint valaha töltöttünk volna, bocsánatom önnek nem szükséges, mert úgy szeretem Önt még most is ipint az első pillanatban, szivem egy perezre sem volt másé, mint az öné, s leányát ki ép itt jön tulajdonommá kívánom hogy nekem adja, mint visszakért májusi gyöngyvirágomat.

— A vak férfiú könnyezett ajkára vonta kezemet, százszor ismételve, hogy szeretlek, szeretlek, köszönöm, hogy megbocsájtottál nemes szív. Ilona is

ezalatt oda ért, és bámulva nézte e megható jelenetet, azután egyik kérdés a másikat követte. — Megmondtam neki, hogy már rég ismerjük egymást, csakhogy 1 osszu időre aztán igy kellett találkoznunk.

De atyja igy szólt:

— Tedd össze kezeidet jó gyermekem 1 és adj hálát az Istennek, hogy neked anyát, s ennek révén nekem hű és jó kísérőt küldött. Jöjj kedves gyermekem, karold át boldog atyádat ki most éli majd élte megelégedett napjait! A gyermek angyali lény erről Isten gondoskodik, s a te ártatlan lelkednek köszönhetem én is bűnöm megbocsájtását. - A május hónap ezentúl ünnep lesz nekünk és ha az élet május hava nem is ujul, megtalálja azt mindenki gyermekeiben; s igy nemzedékről nemzedékre szállva, a nagyapa unokájában látja élete tavaszát. — Bár ő nem láthatta unokáját, mert szegény arra nem is gondolt a boldog pillanatba, hogy világtalan.

— Egy ájtatos hála ima elmondása után, haza mentünk most már hárman, és én három hét múlva boldog neje lettem egy világtalannak, ki szemeivel bár sohse látta többé, de szivében annál inkább érzé a nap meleg sugarait.

„Minden év május elsején a temetőbe mentünk | egy sirhoz, melyre Ilonka nefelejts koszorút tett le, szalagján Írva volt: Anyjának Ilonka. En rózsa koszo- val ékesítettem a sirkövet, férjem pedig gyöngyvirágból vitt koszorút; azon fölirattal:

Az élők megbocsájtották, te is bocsájtsd meg j bűnömet I

Rokon Erzsi.

ej a közoktatási kormány által engedélyezett és ajánlott tankönyvek, tanszerek és taneszközökből lehetőleg teljes gyűjteményt rendez be, hogy azokat úgy a tanítók, mint az iskolafentartók megismerhessék ;

d) a központi bizottság kebelében, a tanítótestület minden járásköréből választott bírálók által a beszerzett szakmunkák, tanszerek és taneszközök felett véleményt mond, és azt részint a járásköri gyűléseken részint hírlapi utón a tagok tudomására hozza;

e) az intézet birtokában több példányban meglevő szakirodalmi műveket és tanszereket a járásköröknek hosz- szabb használat végett kiosztja;

f) a kiválóbb szakművek ismertetésére helyen- kint népszerű felolvasásokat rendez, és ez által, valamint a népkönyvtárak keretébe tartozó munkák egybeállítása által oda hat, hogy minél több községben iskolai- és népkönyvtár lótesitessék;

g) a jelesebb tanügyi lapokat és folyóiratokat, általán pedig a magyar irodalmat, anyagi viszonyaihoz mérten támogatja;

h) hasonló czőlu intézetekkel tanszermúzeumokkal, tanítói könyvtárakkal és iskolákkal csere viszonyba lép.

A jövedelmi forrásokról pedig a 8. §. nyújt felvilágosítást:

A Háromszék vármegyei tanszermúzeum és ta- nitótestűleti könyvtár jövedelmi forrásai A) kész- pénzbeli bevételek és B) természetben való adományok.

A) készpénzbeli bevételek:

a) a Háromszókmegyei tanítótestület tagjai által a járáskörök pénztárába befizetett tagsági dijakból a központi pénztárba szolgáltatandó 60% % része, mely összeg a tanszermúzeum és könyvtár központi bizottságának pőnztárnokához tétetik át;

b) a kültagok évi 1 fit tagsági dija, valamint az örökös tagok egyszersmindenkorra befizetett 10 forintja;

c) a tanitótestületi közgyűlések alkalmával ren- deztetni szokott estélyek tiszta jövedelmének a közgyűlés által esetról-esetre meghatározandó része;

d) az 5. §. b. pontja alatt megjelölt 5 kros kő sedelem dijak (melyek a megszabott időn túl visszatartott s a. könyvtárba be nem adott könyvekért fizetendők);

e) az 5. §. c) pontja alatt (elveszett vagy hasz nálhatlanná vált könyvekért) meghatározott megtérítési értékek;

f) segélyek és adományok.

B) Természetben való adományok:

a) a tanszerkiadók, gyárosok és kereskedők által megküldött tanszerek és taneszközök;

b) a könyvkiadók által megküldött szak- és tankönyvek, vagy egyébb irodalmi termékek;

c) a magas közoktatásügyi minisztérium tanszer- és tankönyv kiadványai s esetleg az orsz. tanszermúzeumból engedélyezett adományok;

d) a tagok és tanügybarátok könyv- és tanszer ajándékai;

c) iskolai értesítők, tanitótestületi évkönyvek és egyébb munkálatok.

Tolna megyében nincs ugyan tanitótestület, melynek pénztárából egy része a bevételeknek a tanszer múzeumokra fordittatnék, de bizonyára minden iskola fenttartó testület szívesen fizetne 1 irtot félévenként a taneszközök használatáért.

Az idézett §§-ok oly világosan és ékesen beszélnek, hogy minden magyarázat felesleges hozzájuk.

A tanszermúzeum alapját a Háromszék vármegyei tanszermúzeum egy Vántsa-féle „szemléltető“ szekrényének megszerzése által legczélszerübbeu lehet megvetni, melynek tüzetes leírását a következőkben adjuk:

„A népiskola induktiv „foglalkoztató tanitásmód- jának“ legalkalmasb eszközeit bizonyos rendszerbe foglaltan csoportosította és szemléltetésükre az egyetemes czélnak megfelelő szekrényt szerkesztett a Háromszék vármegyei Tanszermúzeum és Tanitótéstü- leti Könyvtár közp nti bizottsága. E „Szemléltető Szekrény“ úgy az osztatlan és több osztályú (falusi és városi) népiskolák, minta családi nevelésoktatás számára az érzékléssel és gyűjtéssel, alkotással és utánzással, folytonos szemléléssel és gyakorlással közölhető elemi ismeretek és tantárgyak legnagyobb részét teljes közvetlenséggel nyújtja. Annak megjegyzése mellett, hogy a szekrény és fölszerelésének csak terve, szerkesztési utasítása ős ismételt felülbírálásokkal végleges megállapítása foglalkoztatta a központi bizottságot, mig a kivitel és berendezés