Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-31 / 35. szám
Például: Szegzárdon senkinek sem esnék sérelmére, ha a zenére vonatkozó záróra éjfélutáni egy órára helyeztetnék át s az egyszersmind szálló minőséggel biró vendéglőkben a záróra éjfél után két órakor következnék be. Megszívlelendő indítvány! Elég volna téve azoknak, kik pihenni szeretnek, még azoknak is, kik pezsgő vérük lüktetését követve, néha nem akarnak — aludni! b. Önmüvelödési egylet. A „szegzárdi iparos ifjak önmüvelödési egylete“ múlt vasárnap tartotta alakuló közgyűlését, melynek lefolyása a következő volt:- A. fent érintett . napon délután ys5 órakor nyitotta meg Franek János ideiglenes elnök az ülést, üdvözölte'á szép számúik! megjelent iparos ifjúságot £igen~szép szavakban adva azon elvnek kifejezést, fnelyek őt, a mai alakuló közgyűlés tárgyát-képező egyletnek létrehozásában .vezérelték, nyilt és hatásos bespéjlé uj életet látszott -önteni az ifjúságba,, a megnyitó elnöki beszédet egy hatalmas éljen követte. Mielőtt tovább mennék, helyén valónak találom 'a Megnyitó elnöki beszédet egész terjedelmében közölni: „Örömmel üdvözlöm Önöket t. uraim, szép | számú megjelenésükért s jól esik tapasztalnom, hogy az iparos ifjúság felfogta törekvésem czélját igy törekszik azt elősegíteni; — a mai közgyűlés a „szegzárdi iparos ifjak önmüvelödési egylet“-ónek megalakítására van hivatva, — de mielőtt a szőnyegen levő tárgyhoz bővebben szólanák, kedves kötelességemnek vélek eleget tenni, ha az igen tisztelt közgyűlés előtt a megalakulandó egyletnek szép és nemes feladatára ne mutassak, az egylet létrejöttének fontossága és közhasznú czólja úgy a társadalom mint az ipar érdekében, hogy mennyire szükségessé vált, azt érezzük mindnyájan. Tekintsünk Szegzárd szomszéd városaira, mindenütt felfogjuk találni az iparos ifjúsági egyleteket s legyünk meggyőződve arról, hogy meg- a1akitairdű"egykr^ttV"rra^'44ai mindenkoron odafognak hatni, hogy egyletünk feladatának magaslatára emelkedjék s tapasztalni fogjuk, hogy mily kedvező eredményre vezet az iparos ifjúság művelődését illetőleg, vessünk egy pillantást szomszéd váró- í sainknak hason irányú egyleteire, mily szép eredmő- j nyékét tudnak felmutatni, hogy azon iparos ifjak, | kik csak egypár évig voltak szorgalmasan látogató ; tagjai, mennyire megkülönböztethető azon ifjú iparos | társától, ki üres idejét csupán korcsmázással tölti, j meg vagyok győződve városunkban lakó derék, szór- i galmas és nemesen gondolkozni tudó iparos ifjuságI ról, hogy nagyobb része óhajtja a „Szegzárdi iparos ifjak önmüvelödési egyletének megalakulását s belátják azt, hogy a korcsmák és más tivornyázó helyek, melyek eddigi szabadidejüket — egy nemesebb irányú egylet hiányában — megrabolta s vannak reá szomorú esetek, hogy lelkileg és testileg összetörve, I anyagilag tönkre téve, a becsületesség útjáról letérve, a társadalom kebeléből kitaszítva s igy közmegvetés tárgyává lesz, hogy a társadalmi élet e rákfenéi az egészséges testtől idejekorán eltávolitandó annál is inkább, nehogy a szorgalmas iparos ifjút, ki a jövőnek munkakedvvel és szép reményekkel néz eléje, a könnyelműség, hanyagság s az ezzel járó nemesebb érzés kioltására irányuló törekvéseiben megakadályoz tassék s hazánk számára mint becsületes és szorgalmas iparos megtartassák, erős hitem és meggyőződésem, hogy ezen ügy, a mely mellett az iparos ifjúság legnemesebb érzelmei és legjobb szándékai szállanak síkra, a nagyközönség részéröl is kellő anyagi és szellemi támogatásban fog részesülni, kérem tehát az iparos ifjúságot a testvéries összetartásra és a jó ügy iránti buzdításul szolgáljon azon eszme, hogy az épület csak akkor szilárd, ha kellő fuüöamentomra építtetik, végül kérjük az ég Urát, hogy adjon nekünk erőt és kitartást a kitűzött czél eléréséhez.“ :,'. A fentiek előre bocsátása után elnök áttér a tárgyra s első sorbau a nmélt. m. kir. Belügyminisztériumtól 52825/V. 10. szám alatt visszaérkezett s bemutatási záradékkal ellátott, tehát jóváhagyott alapszabályokat felolvasván, a közgyűlés által tudomásul vétetett, az egylet megalakulása az ideiglenes elnök által határozatilag kimondatott s igy az egylet működését azonnal megkezdette, a folyó óv május 16-án tartott közgyűlési jegyzőkönyv felolvastatván, hitelesíttetett. Franek János ideiglenes elnök felhívta a közgyűlést a tisztikar megválasztására, a közgyűlés által egy 4 tagú szavazó-bizottság küldetett ki, melynek tagjai Gacsályi József, Fehér József, Schram György és Virág Lajos voltak, az eredmény a következő volt, elnök: Franek János 42, alelnök: Fehér József 34, jegyző: Gacsályi József 23, másodjegyző: Vatzek László 19, pénztárnok: Ferencz Gyula 36, számvizsgálók : Debulai Imre 40 és Erdődy Károly 38, könyvtárnok ; Goldstein Lajos 39; választmányi tagokul; - Léhner József 40, I^avács.Andor 39, Vágner; Ferencz 28, Virág Lajos 37, Haudinger Gyula 36, Domonyai Gyula 32, Herman Lajos 32, Varga István 31, Sver- teczky János 31, Bucher János 21, Schmied Mihály 20, Bitz János 19, Groszman Adolf 19, Horváth József 19, Stift Ferencz 18, Szekeres János 17 szavazattal választattak meg titkos szavazás utján. Elnök a közgyűlés elé terjeszti, hogy az egylet helyiségéül Patak-utcza 623. szám alatt levő Máli Vilmos tulajdonát képező házában 2 szoba, konyha, kamara ős az egész udvar használatával együtt 1890. évi szeptember 29-től, 1891. évi ápril 24-ig terjedő időre 67 frtórt bérelte s a felmutatott nyugta szerint 5 frt foglalót adott. A közgyűlés által az elnöki jelentésben foglalt intézkedés elfogadtatott. Végül az elnök még azon indítványát terjeszti a közgyűlés elő, hogy nézete szerint a most megalakult egylet érdekében, a ki a kezdett nehézségeivel fog küzdeni, igen kívánatos lenne, ha védnököt választanánk s oda irányul véleménye, hogy nagyságos Simontsits Béla megyénk derék alispánját kérnék fel ebbeli tisztség elfogadására küldöttségileg. A közgyűlés által az elnök indítványa lelkesedéssel fogadtatott s a bizottság azonnal megválasztatott. Bizottsági elnökül: Franek János, tagokul; Fehér József, Gacsályi József, Vatzek László és Ferencz Gyula, kik hivatva vannak az iparos ifjúság óhajtását tolmácsolni; több tárgy nem lévén az ülés ya7 órakor bezáratott. Eddigelé a „Szegzárdi iparos ifjak önmüvelödési egyletének 36 tagja van. A fenti tényállás eléggé bizonyítja azt, hogy a „Szegzárdi iparos ifjak önmüvelödési egyletének létjoga van s hogy fennállása szilárd alapon nyughasson, a nagyérdemű ős iparosaink sorsát érdeklő közönségnek becses figyelmébe van szerencsém ajánlani, hogy a szép ős magasztos czélt,. melynek elérésére hivatva van, úgy szellemileg valamint anyagilag támogatná, hogy a szóban forgó egylet létesítése minő áldásos lesz majd az eredmény, annak körülírásához toliam sokkal gyengébb, mintsem azt me» vO is kísérelhetném. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy Franek János városunk derék iparosa méltán érdemli meg a dicséretet, mint ki az egylet létesítése körül -- tehát közügyek terén — oly érdemeket szerzett, melyre büszkék lehetünk. Tesszáry Lajos. A VIDÉKRŐL. A Kossuth-ünnep Dunaföldvárott. — Saját tudósítónktól. — A dunaföldvári Egyenlőségi Kör, mint az előző években, úgy az idén is fényesen ünnepelte meg Kossuth Lajos névnapját. A kör díszesen kivilágított udvarán 200 terítékű bankett volt, melyen városunk előkelő polgárai nagy számmal jelentek meg. A patkóalakulag elrendezett asztalsor összhajló végén egy emelvényen az ünnepelt nagy férfiú arcz- képe volt látható, zászlók, koszorúk és zöld gályáktól övezve. — A hivatalos tósztok sorát az első fogásnál Sebeczky András, a kör elnöke nyitotta meg; szép szavakkal emlékezett meg a mai ünnep jelentőségéről, Kossuth Lajos egyéniségéről és a honossági vitáról. A nagy lelkesedést keltő beszéd után Lévai Dezső — lapunk élénk tollú belmunkatársa — beszélt és körülbelül ezeket mondá: „Tisztelt uraim! A magyar népnek két ünnepe van, melyet a kalendárium vissza jön; felelék, szánva e férfiút ki élte legszebb korában unta magát a viruló természet közepette. — Az idegen világtalan mint megkövülve ült egy ideig, azután mintha hirtelen ájulásból térne magához, igy kiáltott fel: — Ki Ön asszonyom és mi joggal dúlja föl, már már szunyadni kezdett fájdalmamat ? Ez a hang az ő hangja, hisz nem lehet az más kinek olyan angyali szép csengésű hangja van. — Kérem üljön le, beszélje el hogy ki ön ? és hogy jön ide? Azt hiszem, hogy ez különös játéka a sorsnak, a mely már úgyis oly mostohán bánt velem, nem hihetetn hogy ez csak véletlen hanghasonlat. És ha ez úgy volna, akkor áldanám a sorsot, hogy látási érzékemet elrabolta, hogy a hallás annál inkább gyakorolhassa erejét; áldanám a pillanatot melyben vakká lettem, hogy mint ezt szánva, nem került ki, hanem közelembe jött. — Szavaiban oly melegség, olyan igaz őszinteség rejlett, hogy első perczben azt hittem valakivel összetéveszt, de mily különös véletlen, hogy az imént nevemet is emlegette. — Nem az vagyok kinek hisz uram, nekem nincsen senkim ki örülne velem, szülőim már tizen- nyolcz éve meghaltak, s mintegy intézet tanárnője működöm ez idő óta. — De mondja nevét, mondja el élettörténetét, ifjúságát, mondjon el mindent amire gyermekkorából emlékszik, beszélje el kik voltak ismerősei? Szándékozzék egy szegény nyomorékon, kinek most nagy vagyona mit sem ér 1 a- -i.- Az ilyen kívánság után azt hittem, hogy ezen ; szegény szánalomra méltó ember még azon felül, hogy vak, elméjétől is megfosztatott a kérlelhetlen sors által, de tudva azt, hogy elmezavartnak kívánságait teljesíteni kell, minden titkolódzás nélkül megmondtam; hogy Lantos Edithnek hinak, s hogy élettörténetemet elmondani nem nehéz, miután tizenhét éves koromban szülőim hirtelen meghaltak, rokonaim megfosztottak vagyonomtól, és hogy tanárnő lettem, és azóta az is vagyok. — Ez nem az egész, még kihagyott valamit, nem volt valaki akit szeretett, nem volt ön szerelmes Emilbe ? Hisz jól tudom, hogy imádta Emilt, aki Önt a midőn szegény lett cserben hagyta. Igen, ő volt az ki két szeme fényére esküdött, szülőinek halálos ágyánál, a midőn Ön azokat siratta Edith ; — esküdött ugy-e, hogy férje lesz s bologitani fogja. De ő volt az a könnyelmű, aki a midőn látta, hogy vagyonából kiteszik hűtlenül el elhagyta, nem hallgatta meg kéréseit, s leveleit fölbontatlan küldte vissza. Ugy-e bár úgy van, a figyelem és igaz szerelem jellemző apró ajándékokat Önnek visszaküldte, csak egyet tartott meg magának egy gyöngyvirágot melyet az első báli csokorból kitépve tárczájába tett, s melyet Ön ezen szavakkal adott át neki, hogy kitépem életemből e virágot, mely az első szerelem örök záloga, tartsa meg ezt emlékül, s legyen az örömben, boldogságban de az élet örvényes utain is hűségemre emlékeztető. — Hallgatva és remegve néztem a férfiút, ezen élő halottat, ki oly öszefüggően adta elő múltam történetét. — Most rajtam a sor, igy szóltam hozzá, kérdezni,- hogy Ön ki, és hogy miért meséli nekem egy idegen nő élettörténetét? En sohasem ismertem oly egyént kit Emilnek hittak, soha nem szerettem, és nem is csalódtam. — Ne mondja Edith szólt kérőleg, ne mondja, hogy nem ismerte, átkozza, szidja, de ne türülje ki egészen emlékezetéből. Bűnhődtem eleget, nőm kit nemesi nevéért és előkelő rokonai kedvéért vettem el, és ki vagyonom- ért jött hozzám, nem szeretett, és én sem szerettein őt. Az időt melyben vele együtt voltam folytonos viszálykodással töltöttük, kerültem az otthont és utai- mon minndég egy árnyék kisért, szülőinek szelleme Edith, mely szemrehányólag nézett reám. Azután egy leángyermeket ajándékozott a sors, s születésekor anyja meghalt. Neveltettem őt, én pedig saját mulatságaimra gondoltam. Egy vadászat alkalmával fegyverem töltésekor hirtelen lecsapott, s azonnal elvesztettem szemem világát. Az első szó, melyet szólni képes voltam az volt. Edith érted történt a sors büntető keze utolérte a hitszegőt. A többit el sem mondom, ítéljen el, csak azt ne mondja, hogy nem ismert soha. — Mélyen meghatott a szerencsétlen soha sem hittem, hogy viszontlátom őt, de ha valaha kívántam is neki valamit, úgy bizonyára nem volt még csak árnyalata sem a rosznak, még kevésbbé a legborzasztóbb amit csak képzelhettem; én boldognak hittem őt, és ezen hitben magam is az voltam mert még most is szerettem. Zavaromban nem tudtam mit szóljak, eszembe jutott Ilonka, és azt kérdeztem hol marad oly soká; és miért ment el egyedül I Én fáradt voltam igy szólott ; tehát egyedül i ment szegény,' ő kisér engem senkije nincs az elb*"
