Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

letekké alakulást a tanoncziskolák felállítása jóval i megelőzte.

Az ipartörvénynek az alsófoku ipariskolák felál- i lítására vonatkozó része lelkiismeretesen, pontosan j lett végre hajtva. Az ország mindazon városaiban fel lettek állítva az alsófoku ipariskolák, a melyekben csak a törvény rendelkezése szerint a felállításhoz megkivántató feltételek megvoltak. Úgy, hogy az ezen iskolákra vonatkozó törvény sokkal pontosabban lett keresztül vive, mint a 68-ki népoktatási törvény. A népoktatási törvény 22 éve lépett életbe és még máig számos község nem felelt meg rendelkezéseinek ; az iparos oktatásról szóló törvény alig 7 éves és mindenhol keresztül lett hajtva.

Az alsófoku ipariskolákra vonatkozó törvények és rendeletek a dolog természeténél fogva nem terjeszkedtek ki az iskola felállítás, tanítás legapróbb részleteire. Az erre vonatkozó törvény általában na- gyón rövid, a rendeletek bővebbek. A rendeletek állapítják meg az iskolafelállítás, fentartás módját, részleteit; ezek Írják körül, hogy a tanárok és tanítók mit és mely időben tanítsanak az alsófoku ipariskolában.

A tanítás napjának a megállapítására vonatkozólag a rendeletek úgy intézkednek, hogy vasárnap i és 2 köznapon legyen tanítás. E két köznap sok helyen kedd és péntek, kedd és csütörtök, más helyeken szerda és péntek, sőt némely helyen szerda i és szombat, néhol meg kedd és szombat.

Ha 3 napon tanítanak az iparos tanoncziskolá- ban, akkor minden esetre úgy kell a köznapokat meg- i választani, hogy egymásután következő két napon ne | legyen tanítás.

A miniszteri rendeletek azt mondják: az elsőfokú iparhatóság állapítja meg, hogy az alsófoku ipariskolában a tanítás estelivagy nappali legyen.

Az iparhatóságok e jogukkal ritka esetben élnek, többnyire az ipariskola-bizottságra hagyják a tanítás idejének a megállapítását. E bizottság azután a legtöbb helyen úgy állapítja meg a tanítási időt, hogy az vasárnap délutánra és kőt köznap esti órájára esik. Vasárnap délutánra rendesen 3, a két köz- | nap esti óráira 4 órai tanítás jut.

Ha a 4 órai esti oktatást tekintjük, azt tapasz- j táljuk, hogy a tanítás eredménye a rá fordított fáradsággal, anyagi áldozatokkal nem áll arányban.

Nézzük sorrendben az esti oktatás hátrányait, r

A tanítás rendesen azon tantermekben történik, a melyekben már 2-től 4-ig vagy 5-ig folyt a tanítás. Az ipariskolai tanulók úgyszólván felváltják a tantermekben az elemi vagy polgári iskolába vagy gym- nasiumba járó tanulókat. Az intézeti szolgák meg- I gyújtják a teremben elhelyezett lámpákat és ezzel ! készen van a terem arra, hogy benne a tanítás 7-ig folytatva legyen. Szellőztetésről természetesen szó j sem lehet, mert a termek nagyon kihűlnének s a legtöbb helyen levő szénfötésre alkalmas kályhákkal á termeket nem lehetne a rendelkezésre álló rövid j idő alatt befűteni. így azután a 40—60 iparostanoncz

Nemsokára Cseresnyés, ki az ablaknál várja ellenfelét, megelégedett mozdulatot tesz. Az utcza végén meglátta Varga sógort unokaöcscsével. Kimegy j elébük a kapuba, ott fogadja őket.

Varga János teljes hasonmása neki. Alig lép be a szobába, hangosan kérdi:

—, Hol a sakk? hol a lány?

Cseresnyés ide-oda kapkod, nem tudja a sakkot I vegye-e elő előbb, vagy Ilonka után menjen.

—• Eredj a lány után, én majd felállítom a sakkot — mondja Varga és gyorsan kinyitja a sakktáblát.

Mikor Cseresnyés kilép, odafordul öcscséhez:

— Pista azt mondom, viseld magad Ilonkával szemben finoman, ha nem is volt kedved vele megismerkedni. Mulattasd és ne bámulj a mi játékunkba.

Alig végzi be szavait, Cseresnyés belép Ilonká- kal. A két fiatal hidegen köszönti egymást és általános dolgokról kezdenek beszélni.

Az öregek leülnek a sakkhoz és kezdik a játékot.

.- Y — Visszaadom a tegnapi vereséget — mondja ■Cseresnyés.

— Hiszi a manó! — válaszol Varga és megteszi az első lépést.

— Ezután bátran éghet a tető fejük felett.

Ilon az ablakhoz ül, szemben az ifjúval. Pista | -lassan mondja:

— Ne haragudjék rám, mert nem a magam 1 akaratából jöttem ide. Bátyám kényszerített.

Ilon az ablakon kiuézve felel:

— Elhiszem. Én is elakartam hazulról menni e látogatás elöl, de a nagyapa nem bocsátott.

a tanítóval együtt tossz levegőjű teremben kénytelen a tanítási időt tölteni. Hőt óra után az intézet szolgái már nem képesek a termeket kellően kitakarítani és épen ezért a mindennapi oktatásban részesülő tanuló sereg másnap piszkos, szemetes tanteremben kénytelen az oktatást hallgatni.

A rossz levegő és piszkos, szemetes tanterem mellett mindjárt a világítás ragadja meg figyelmünket.

A legtöbb vidéki város alsófoku ipariskolájában az esti oktatás petroleum lámpák világa mellett történik. A ki több ilyen iskolában is megfordult, hát tudja, hogy ott a világítás gyenge, szemrontó.

A lámpák, ha még annyit helyezzenek is el egy tanteremben, nem szolgáltatnak kellő világosságot. Egy iskolánál 30--40 lámpát kell a szolgáknak tisztán tartani éppen akkor, a mikor a fűtés is sok dolgot ad. Sokszor elő fordul az az eset, hogy a szolga- személyzet nem képes a munkát elvégezni s a lámpák világosság helyett erős petroleum szagot terjesztenek és a teremben levő rossz levegőt még roszabbá teszik. E szerint a világítás rossz s daczára annak, hogy évenkint 60—70 írtba kerül, hátrányát képezi az esti oktatásnak.

A rossz levegő és rossz világítás oka annak, hogy az esti oktatás alatt a növendékek nem figyelnek úgy, mint figyelniök kellene. Testileg ki vám nak fáradva, a mi nem is csuda, hiszen kora reggeltől 5 óráig folytonosan dolgoztak.

A tanítás megkezdése után 15—20 perez múlva a fáradt test magával ragadja a szellemet s ha még oly érdekessé akarja is tenni a tanító a tanítást, bágyadság, álmosság lepi meg a növendékeket. A sok kérdéstevés, az erősebb hangon való beszéd, a gyors tárgyváltoztatás sem élénkíti fel az osztályt; a mire egész természetesen az intés, dorgálás, büntetés következik még pedig minden eredmény nélkül. Amint a növendék szelleme elvesztette rugőkonyságát, hiába való a tanítónak minden igyekezete, hogy tárgya iránt érdeklődést keltsen. Ilyenkor csak a pihenés, az üde levegő és az intenzivebb világítás segítene a bajon, a melyek azonban akkor be nem következhetnek. A rajztanítást meg épen lehető legrosszabbnak kell mondani, a mennyiben az elősorolt hiányok mellett még a növendékek és tanárok egyaránt vetélkedve rontják szemeiket. Lámpa világítás ínelletir való rajzolás "alkalmával,' ha. kellő világításról gondoskodva nincs, hát tökéletesen megromlik a növendéknek a rajz iránt való érzéke. Csak el kell képzelni, hogy 60—70 növendék rajzol egy tanteremben, a mely világosságát 1—2, vagy 8—10 fényforrástól nyeri. A 70—100 gyertya-fény erejű lámpák még rosszabbak, mint a 8—10 hat-nyolez gyertya-fény erejű kisebb lámpák, mert ezeknél még sem képződik oly erős és sok árnyék, mint az előbbieknél. A hol a kényszerűség következtében este kell rajzolni, ott csak úgy képzelhető helyes rajzolás, ha minden két növendék rajzolásához egy fényforrás adja a világosságot. Ilyenkor a lámpa az egymással I

Rövid szünet után Pista töri meg a csendet.

— A kényszerűség elől nem térhetünk ki, azért legjobb lesz régi történetünket fel sem említeni.

— Ez lesz a legjobb.

— Az öregeknek pedig sejteni sem szabad, hogy mi egykor hűséget ígértünk egymásnak, de nem tartottuk meg.

— Mi is elfogjuk felejteni — mondja Ilus, de pirult arcza az ellenkezőt mutatja.

— Viszont arra sincs szükségünk, hogy a félreértéseket magyarázgassuk.

— Félreértés uram nem forgott fenn.

— Lehet. Óhajtja kegyed meghatározni azon tárgyakat, melyekről beszélhetünk.

I Szükségtelen, kivéve „azt“, mindenről cseveghetünk.

— Tyiihj 1 kutya teremtette, elnéztem a húzást 1 Nem a lóval akartam lépni, adja vissza — kiált Varga.

— Ami megtörtént, megtörtént. Aki hibázik, az bűnhődjék. Semmit sem adok vissza - felel hangosan Cseresnyés.

S amint olykor-olykor haragosan egymásra pislogva tovább játszanak, visszhangként hallatszik a suttogó megjegyzés Ilonka ajkáról, mely inkább magának j mint az urfinak szól.

— Ami megtörtént, az megtörtént.

—. És aki hibázik az bűnhődjék — mondja utána a fiú.

A lányka elméláz és gondolatai irányát önkénytelenül elárulja, mikor igy szól:

— Nem én vagyok a hibás.

összefordított 2 rajzasztal fölött van elhelyezve s feljebb tolható vagy lejebb húzható.

Midőn a csengetyüszó az óra végét jelzi, a növendékek szelleme egy kicsit megélénkül s az ut- czán való rakonczátlankodás utáni vágy kicsillan a gyermekek — egész joggal mondjuk suhanezok, kamaszok — szeméből. Meg kell figyelni a tanonezo- kat, a mint az utczára lépnek. Kivált téli időben az éj sötétje rakonczátlankodásaik alkalmas takarójául szolgál. Fütyülnek, kiabálnak, lármáznak, dulakodnak, verekesznek, sípolnak, összevisszafutkosnak, a kiállított néhány városi rendőrből gúnyt űznek. Nem egyszer megtörtént, hogy a kirakatok üvegtábláit betörték, a járó-kelőket bántalmazták, nőkkel szemben illetlenül viselkedtek.

íme az esti oktatás erkölcsi oldala.

Békés polgárok nem egyszer kértek bennünket arra, hogy télen 7 órakor az iskolából kirohanó ta- nonezok rendetlenségeit ne tűrjük. De biz nem használt a figyelmeztetés, dorgálás, büntetés és a kiállított 4 szuronyos rendőr semmit sem. Néha-néha mutatkozik egy kis javulás, de ép úgy visszaesés is.

Az iparostanonezok lelke, szelleme a legtöbb esetben csiszolatlan. Mert nézzük csak, kik azok, a kikből iparostanoncz lesz ? Leginkább szegény emberek azon gyermekei, a kiknek nem volt módjuk iskolába járni. A jobb családok, jobb módúak gyermekei csak akkor lesznek iparostanonezok, ha képtelenek a tanulásra, ha egy-két sőt néha 3 középiskolából is kizárattak. Végre árvák, elhagyatottak lépnek az iparos pályára, a kik majdnem kivétel nélkül megszokták a rossz bánásmódot, a kiknek lelke durva, csiszolatlan, a kik az emberek részéről mindig csak rosszat tapasztaltak, a kiknek a szivét a családi tűzhely szelíd melege, lelkét az iskola világossága soha körül nem vette. Az elősorolt iparostanonezok kivétel nélkül hajlandók a rossz elkövetésére és a köztük levő néhány jó lelkű gyermek, mert azért ilyen is találkozik, nem képes őket a helyes utón megtartani

E növendéksereget csak a kitartó szoktatás fogja jóvá tenni. Éppen ezért nem volna szabad nekik módot, alkalmat adni arra, hogy az éj sötétje alatt 150—160-an rakonczátlankodhassanak. A kamaszkorban levő gyermek mégha jó, szelíd nevelésben részesült is, hajlandó kihágásokra rendetlenkedésekre. Hátha még a jó, és szelíd nevelés, hiányzik, az alkalom a rendetlenkedésre pedig megadatik? Akkor meg épen természetesnek kell tartani rossz viselkedéseiket.

Az elősoroltakon feltüntettem az esti oktatás hátrányait, amelyek még egyszer összevonva a következők :

1. A fáradt növendóksereg szellemének és testének hátrányos a rossz levegőjű és rossz világos- ságu teremben az oktatás, a melynek az eredménye nem áll arányban a ráfordított idővel, anyagi és szellemi áldozattal.

2. Erkölcsi tekintetben nappalra kell tenni a

— Én ezt nem tudnám komolyan mondani kisasszony, ha önnek volnék.

— Hát mondja, nem maga került-e engem. Nem maga izente-e nekem Saroltával, hogy köztünk vége mindennek ? — kérdi Ilon és nedvesedni kezdő szemekkel néz a fiú nyílt, őszinte arczába.

— Én voltam, nem tagadom. De hát nem maga volt-e az, ki Saroltáék házibálján Ígérkezett velem a második négyesre és azt a négyest mással tánczolta ? S tnikor emiatt magyarázatot kértem, vállat vont és a szemem közé nevetett. Nos hát én vagyok-e a hibás?

— Igen te . . ., izé maga a hibás, mert nem kért, hanem követelt. És mert én á követelő hang miatt nem adtam felvilágosítást, rám se nézett többé és mikor elment azt izente — a mit izent. Hogy vége köztünk mindennek. Hát én vagyok-e hibás ? És — kérdi Pista, — ha akkor szépen megkérem, mit mondott volna?

— Sakk a királynak! Meglesz fogva. Ez aztán húzás volt. No Gabi, most kapaszkodjál. Tralala . . • tralala kiabált és dalolt Varga megzavarva a gyerekeket. Cseresnyés sógor érezve a veszedelem szagát, egészen bebújt a figurák közé és hallgatott mint a csuka.

A beálló csendet Ilonka a suttogó válaszra használja.

— Elmondtam volna mindent. Hogy Sarolta tanácsára próbára akartam tenni szerdaiét és hogy csak játék volt az egész; hallani akartam magát könyörögni. A maga izenetére aztán én is daczos lettem. Vártam, hogy maga kezdje a kibékülést.

— Igazán várt erre ?

— Sarolta megmondhatja, hogy sokat sírtam