Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-08 / 23. szám
hogy azt akarná mondani: „hej nincsen párja széles I világon a magyar csárdásnak“. A buzgó tűzoltók ez alkalommal is megmutatták, hogy nem csak hivatásuknak tudnak méltóan megfelelni, hanem a közönségnek elvezetet is tudnak nyújtani és ott ahol kell helyüket tűzzel meg is állni. Tisztelettel ____ H. B. me gyei irodalmunk CSARNOKA. Gondolatok. — Báró Eötvös Fanny urhölgynek ajánlva. _ Ha az ólet egy folyamhoz hasonlít, melynek kezdete a bölcsőnél, — vége a sírnál van: akkor a szív méltán hasonlítható egy oczeánhoz, melynek mélységét megmérni nem lehet. He Nem azon tudat, hogy szeretünk, hanem, hogy viszont is szerettetünk, boldogít. * Többet tett már boldoggá a szív, mint az ész; de viszont boldogtalanná is. * A csalódás olyan, mint az őszi szél, mely kíméletlenül tépi szót a szív legkedvesebb virágát: a reményt. sjc Kettős fájdalmat érez a szív, ha az felejt el minket, kit mi nem tudunk feledni. * Ha a szív gondolkodni tudna, és az ész érezni; akkor nem létezhetnék kétségbeesés és zsarnokság. * Mi az égen a csillag, az a női szivbon a szerelem. Mi volna az ég csillag nélkül ? Mi volna a nő szive szerelem nélkül ?.......... * Néha olyan a szerencse, mint a hivatlan vendég; ott kopogtat, hol legkevésbé sem várják. || Valamint a harmat, mely az ingó kelyheken csillog, szebbé, kedvesebbé teszi, a virágot : úgy a részvét könye is, mely ragyogva sugárzik felénk; szebbé, bájosabbá varázsolja a szemet. * Csak az a valódi szép, mi a szívnek tetszik. * Az is boldogtalan, kinek szive nagyon mélyen érez s az is, kinek szive teljesen érzéketlen: az előbbi, mert igen sok csalódás éri: az utóbbi pedig, mert nem ismeri a boldogságot. V ■ J*c A csalódott szerelem olyan, mint ama rózsatő, melyen a rózsák mind elhervadtak, s csak a tövisek maradtak meg. A jövőt senki sem tudja, azért reményiünk; de a múltat mindenki ismeri, azért csalódtunk. * Némely ember kétszer szeretné élni, de csak egyszer meghalni; más pedig inkább kétszer meghalna, mintsem hogy egyszer is éljen. * A boldog bírja a boldogságot, de nem tudja felhasználni, a boldogtalan pedig fel tuduá használni de nem bírja. Zengő. TANÜGY. Jelige: Miuden életpályához, hogy azon csak némileg is boldogulhassunk hivatás kell. Mi az oka tudományos pályára előkészítő iskoláink tultömöttségének ? Nem-e országos iskolarendszerünk ? Mit tehet a néptanító ennek meggátlására s arra, hogy növendékeivel a gyakorlati életpályákat meg- kedveltesse ?*) Nincs nehezebb s egyszersmind fontosabb dolog az ember életében, mint az életpálya választás, I mely ha nem sikerül az élet és a nagyvilág küszö- ' bőn álló fiatal embernek, veszve van örökre, elége- I detlen, boldogtalan még akkor is, ha esetleg oly ál- i lásba jut is, melyben mások megelégedettek leu- I nőnek. Mert hány ember találkozik a mai anyagias világban, aki tehetségén fölül oly pályára lép, mely' neki épen nem megfelelő, de a rang, a családi állás, büszkeség, avagy a társadalmi viszketegség csábitó hatalma magával ragadja! Az, hogy minő életpályát válasszon valaki magának. nem mindig önmagától függ; jogot formál annak választásánál a szülő, a szellemi és anyagi tehetség és legtöbbször az egyéni szerencse; és hogy mindennek daczára mégis oly sokan készülnek a mai korban a tudományos pályára, annak oka nem egyben keresendő. A fenti tétel, mely négy oly kérdést foglal magában, melynek helyes megfejtésére nem elég egy futó pillanat, rövid gondolkozás; ennek helyes meg- I oldására alapos megfigyelés, éles ítélő tehetség és szorgalmas kutatás szükséges. Eme kérdések helyes megfejtését nem lehet egyedül a tanítói osztálytól várni, mely kérdések igazi kutató tanfórfiura vallanak. Szerintem e kérdéseket helyesen megoldani egy különböző tanférfiakból álló közös értekezlet, ugyne- vezezt anquett-bizottság volna hivatva. Ha mégis vállalkozott csekélységem eme tóté- ! lekkeli foglalkozásra, csak azért tettem, hogy alkalmat nyújthassak tisztelt tagtársaimnak s általuk egy*) A szegzárd-központi-tanitó-egylet által 2 drb. lázsi- ással jutalmazott pályamű, mely az egyletnek folyó évi május hó 8-án Tolnán tartottt tavaszi rendes közgyűlésén lett felolvasva. Szerzője Kálmán Károly szegzárdi tanitó. létünknek — mely már több nevezetes paedagogiai s gyakorlati dolgot juttatott érvényességre — a fenti kérdések alapos megvitatására. Általános tapasztalat, s inkább elszomorító körülménynek, mintsem vigasztaló jelenségnek lehet nevezni azon észlelést, hogy a népiskolák fölötti intézeteknek, úgymint gymnasium és reáliskoláknak alsóbb osztályai nagyobbrészt tültömötteknek mondhatók, inig ugyanez intézeteknek felsőbb osztályai nem oly népesek, mint ezt az alsóbb osztályok tültömött- sógóből következtetni lehetne. • Ezen tényleges állapotok okai az ón csekélységem szerény véleménye szerint abban keresendők legfőkóp, hogy az elemi népiskolák osztályait nem járják végig a gyermekek, vagy nem járatják velők végig a szülők. Eme tagadhatatlan jeleuség legfőbb oka pedig az, hogy népiskoláink s a többi telsőbb tanintézeteink között nincs meg a kellő fokozatos össsze- köttetés. Mert mit tapasztalunk ? Azt tapasztaljuk ugyanis, miszerint daczára annak, hogy népoktatási törvényünk kötelezőleg írja elő az elemi hatosztályt minden egyes község, vagy felekezet részére, még a legki - | sebb községekben is,- mégis megengedi ugyanazon törvény, hogy a polgári, felsőbb népiskola, gymnasium és reáliskola első osztályába az elemi népiskola negyedik osztályából is felvehetők legyenek a növendékek. S ha ez igy van, akkor csakúgyhn a fennálló iskolarendszerünk az oka a tudományos pályára előkészítő alsóbb osztályok tultömöttségének. Ezen állapotokon tehát első sorbart a fennáló iskolai törvények szigorú betartása vagy azoknak olyatén módosítása segíthetne, ha a tudományos pályákra előkészítő intézetekbe való közvetlen fellépést kellőkép megszigorítanák, megnehezítenék. Ez által kettős czél éretnék el. Az egyik az, hogy a népiskolák fölött álló intézetek alsóbb osztályai nem lennének oly népesek, nem készülnének elő annnyian a tudományos pályái« a; a másik az, hogy csak igazi hivatottak mennének a felsőbb tanintézetekbe. Gondosan megfigyeltem az utóbbi tiz év alatt kiadott középiskolai értesítők nagy részét és alapos tanulmányozás után azon meggyőződésre jutottam, hogy a középiskolák alsó osztályai tultömöttségének egyóbb okai is vannak. Á többi között az nevezetesen, hogy az illető intézeti tanférfiak maguk is iparkodnak a hívatlanokat a térről leszorítani, különböző eljárásuk által az ilyenekkel szemben megnehezítik a tovább haladást ; egy kis szigor hozzájárulásával, de mégis igazságosan megbuktatják őket. És ez nagyon helyesen van igy. Mindamellett fenmarad az illetőknek a jelen téves iskolarendszerükből kifolyólag ama joguk, hogy az osztályokat ismételhetik, egyik másik javíthat s ideig-óráig még tovább élvezhetik az iskola levegőjét. Az ezen idő alatt érkező ujonczokkal azonban ismét nagyon felszaporodik a tanulók száma az alsó oszdésből következtetni lehet, a Nordkap meredek csúcsáról, napsugaras éjfélkor sok magyar ember ajkáról fog megcsendülni a dal, melyet itt még soha nem hallottak : Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar! A szellem gyöngyei. Houssayé Arséne után fraucziából: Hedvig Henrik. * Egy szellemes asszony mondá egyszer: „Van-e valódi hazugság ?“ Valóban. va nők apnyjra összebonyolitották a hazugságot a?., igazsággal, hogy , hazugságaikban — mindig ;.?an egy kis igazság és igazságaikban egy-kevés h&zugpág. ■j b-rAfrwji < ■ • *• i Há szerelmesdit játszunk egy nővel, jól el kell rejtenünk, kártyáinkat. .. ‘ A ledér nő által tanuljuk meg ismerni az etényes hölgyet, és az erényes hölgy által a ledér nőt. * Strabo mondá: a költőknek csak meséik vannak, az igazság a bölcseké. . Micsoda azonban a mese ? Nem-e az igazság, mely a költészet összes fa- gyogványaiba van öltöztetve? És a nő kevésbé nő-e, mert ruházatot visel ? ü A szerelem az élet szenderének gyönyörű álma. * A szerelem bor, melybe napról-na| ra több viz keveredik. Az isteni Homér a bort tisztán szerette. Most már nem tudunk inni, azért eszi meg a lombszárító a szöllőinket. Nesztor kelyhe ma közönséges korsó — és a korsó addig jár a kútra mig végre is — megtelik vízzel. Mindent annak köszönhetünk, kit szeretünk. * A színházi szerelemben annyi a való, mint a színi jelenésekben feltálalt papirétkekben. * Bármily dísz takarja is, a női szív mindig asz- szonysziv: a hét halálos tőr poklával, | paradicsom I hét szentségével. * Legjobb könyv a bölcsesség tanulmányozása egy J oly szív, mely szeretett. Volt egyszer egy jó öreg asszony, ki egy kezében egy vízzel telt korsót, a másikban pedig egy pa- razsas bögrét hordott. — Hova mégy jó öregem ? Megyek felgyújtani a paradicsomot és pokol- tüzét, hogy istent csak önmagáért szerethettem. Nem ismertem oly nőt, ki képes lett volna kezében egy vizes korsóval a szerelem poklát eloltani vagy annak paradicsomát lángoló szövétnekkel felgyújtani. Nem az ember, hanem a szerelem az, mely önmagáért szerettetik. * A régiek Vénust egész meztelenül szokták ábrázolni ; nemcsak azért mert igy volt szép, hanem mert a szerelemnek nincs mit titkolnia a szerelem előtt. * Voltaire mondá a szerelemről: „Ez a természet szövete, melyet a képzelet hímezett ki. * A szerelem varázserejü műépítész, mely minden romon palotát épít: De kell-e ueki palota, vagy otthon. Hemling föltalálta egy kórházban is.
