Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

tályobban. És ez mind a szülői gyengeségből, meg a gyakorlati életpályátóli irtőzattól származik. Máskép néznek ki azonban a felsőbb osztályok. Itt nem igen lehet tultömöttségről beszélni: jóllehet egyik-másik tanintézet felső osztályai szintén nem mondhatók népteleneknek. A tudományos pályára előkészítő iskoláink tul- tömöttségének meggátlására okvetlen, szükséges volna a polgári iskolák szaporítása. Tudvalevő dolog, hogy a népiskolai törvények határozottan előírják, miszerint miuden 5000 lelket meghaladó község tartozik polgári iskolát is fölállí­tani. Mégis azt tapasztaljuk, hogy aránylag nagyon kevés azon községek száma, melyek ezen intézkedésnek eleget tesznek. Mert ne menjünk tovább, itt van Tolna­megye, 6—7 oly nagy községe van, mely polgári iskola felállítására a törvény szerint kötelezve volna, mégis csak egyetlenegy helyen van az. — Mert a polgári iskola az, mely igazán előkészíti a gyakor­lati életpályára készülő tanulót s ha alkalom nyuj- tatnék a tanuló ifjúságnak az ily iskolába való járás annak több helyen való felállítása által, bizonyára megszűnnék a tudományos pályára előkészitő isko­láink tultömöttsége. A tudományos pályára előkészitő iskoláink tul- tömöttségének meggátlására a jelen téves iskolarend­szerünk megváltoztatásán kívül a néptanító is tehet valamit. Mielőtt azonban eme harmadik kérdés fejtege­tésébe bocsátkoznám, legyen szabad egy ezelőtt tiz évvel történt dolgot közbeszőnöm, mely szép világot vet a tanitó befolyására azon időszakban, midőn a tanuló az életpályaválasztás küszöbén áll.- Egy jómódú iparosnak nem épen közönséges tehetségű fia végezte nálam ezelőtt 12 évvel tizen­kettedik évében a negyedik osztályt meglehetős jó eredménynyel. Úgy a szünidő vége-feló, midőn a 1 szülők legnagyobb gondját az képezi, mit csináljon I a tanulni vágyó fiával, találkoztam az illető iparos­sal, s barátságos beszélgetés között azt kérdezte tő- j lem gondolkozni helyesen tudó fia előtt: mit tevő le- I gyen most, hova adja fiát az iskolába? Körülményes kikérdezésem után azt adta elő az apa, hogy fölvilágosult, képzett iparosnak szeretné látni majdan a fiát s e végből, mint szavaiból kivet­tem, azt szerette volna tőlem tanácsképen hallani, hogy járasson ki fiával a városban levő felső tanin- ! tézethen "még 3—4 osztályt. Én azonban azt taná­csoltam neki, hogy küldje fiát tovább is hozzám az 5. ős 6. osztályba; megmagyaráztam, felvilágositani iparkodtam az atyát a fiával együtt a felől, hogy a a középiskolában egészen más rendszer uralkodik, | mint a népiskolában, oda jobb — mondám — hacsak 1 a tudományos pályára készülő ifjak iratkoznak stb. Úgy cselekedett, mint tanácsoltam. S ime az illető fiatal ember ma városunkban j egyik legképzettebb és nagyon keresett önálló iparos. Mig egyik hasonkoru tanulótársa, kinek ugyanakkor derogált hozzám az 5-ik osztályba járnia, egy-két I gymnasiális osztályon keresztül gázolva, manapság egy sokak által nagy urnák képzelt „gyenge tensur“. íme egy eset a sok közül arra, hogy mit tehet a néptanító a tudományos pályára előkészitő iskolák tultömöttségének meggátlására. Iparkodjék a tanitó e czélból minél gyakrabban érintkezni a szülőkkel, hogy felvilágosíthassa őket arról, miszerint a népis­kola is nyújt elég készültséget ahhoz, hogy fiából értelmes iparos, gyakorlati ember váljék. Találjon utat-módot a tanitó arra, hogy megértesse azzal a gyermekkel a gyakorlati életpályán működők bol­dogulását ; tüntesse ki a különbséget egy szorgalmas iparos s egy a tudományos pályára készülő, de csak főlig-meddig kitanult, legfölebb csak irnokságig föl­vitt úri ember között. De mindez nem elég a tanitó részéről. Még egy igen szép tere van a tanítónak arra, hogy növendékeivel a gyakorlati életpályát raegked- veltesse. Ugyanis ismertesse meg velők a külömböző gyakorlati életpályákat; vezesse el őket egyes iparos műhelyekbe s ha van közelében — ipartelepekre, hol saját szemeikkel észlelhetik és tapasztalhatják a gya­korlati kézi ügyességen és szorgalmon alapuló mes­terség könnyű elsajátítását. Beszéljen gyakran na­gyobb növendékeinek a gyakorlati életpályáról, mondja el nekik, hogy ezek sok esetben jobban boldogítják az embert küzd elem teljes életükben, mint a tudományos pálya. Olvassa fel egyes, a gyakorlati életpályán mű­ködött avagy működő nevezetesebb férfiak életrajzát s amennyire eddig hazánkból kevés anyag mutatkoz­nék használjon fel e czélra a külföld jelesebb fór­fiaiból is. Iparkodjék — ismételten mondom — gyakrab­ban érintkezni azon gyermekek szülőivel, kiknél azt tapasztalja, hogy közép tehetségű vagy épen ke­vésbé tehetséges gyermeküket tudományos pályára szánják s ha lehet, beszélje le őket ezen téves útra vezető szándékukról. Ismertesse meg a szülőkkel a polg. iskola tulajdonkőpeni czélját s hasson oda, hogy a kik gyakorlati életpályát óhajtanak válasz­tani, ezen iskolában készüljenek arra elő. Ha mindezeket kellő tapintattal s igazi jóaka­rattal megteszi a tanitó, úgy a már fentebb említet­tem iskolarendszerünk helyes és czélravezető meg­változtatása, illetőleg annak szigorú keresztülvitele s több polgári iskola felállítása által érhetjük el részben azt, ami kérdéses tételünk czólja, hogy t. i. a tudományos életpályára csak az igazi tehetségek s az arra hivatottak juthassanak. A legfőbb ok azonban a társadalmi életünkben ke­resendő. Mert mig azt tapasztaljuk, hogy iparosaink nem részesülnek a tudományos pályán működők részé­ről a kellő s az őket megillető tiszteletben, nem eléggé méltányoljuk s jutalmazzuk az ő tehetségeiket s viszont, a még gyakorlati életpályán működők, főleg az ipa­rosok, nem részesülnek támogatásban az állam részé­ről, mig ez nem gondoskodik azoknak alapos kiké- peztetósóről, mig fennáll az a — mai nap még min­dig erős — válaszfal a gyakorlati életpályán és a tudományos pályán möködők közt a társadalmi élet­ben : addig kerülni, mondhatni irtózni fognak ifjaink a gyakorlati életpályától s mind többen és többen keresik fel a tudományos pályára előkészitő intéze­teket, noha sokan a maguk kárára, társadalmi éle­tünk nyűgére is. Hogy tehát a tanuló ifjainkkal a gyakorlati életpálya megkedveltessék, leghathatósabb intézkedést és legtöbbet tehet az állam, a törvényhozás és a társadalom. Ezekben voltam bátor csekély tehetségemhez mérten a feltett kérdésekre megfelelni. Érzem és jól tudom, hogy gyenge érveléseim nem kielégítők; de ha csak annyit érteni is el, hogy alapul szolgálhat igénytelen dolgozatom egy üdvös eszmecsere megin­dítására, már meg leszek elégedve. TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL. Hirdetmény. A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-cz. 92. § a értelmében felhivatnak mindazok, a kik Tolna vármegye törvényhatósága területén az idézett törvény életbe lépése előtt az annak 81. §-ban rész­letezett vámszedési jogok valamelyikét a kövezetvám kivételével tényleg gyakorolták, hogy vám jogaik iga­zolása iránti kérvényeiket, a mai naptól számított két esztendő alatt, a már idézett 92. §-ban megjelelt mó­don felszerelve alolirt alispánhoz a különbeni törvé­nyes következmények terhe alatt nyújtsák be. Kelt Szegzárdon, 1890. évi junius hó 4-én. Simontsits Béla Tolna vármegye alispánja. KÜLÖNFÉLÉK. — Vasúti menetrendünk. A vasúti hivatalos menetrendben rendelkezés van egy másik vonatról, mely Szegzárdról reggel 7 órakor indulna s kapcso­latban a Pécsről jövő gyorsvonattal délután 2 órakor érne Budapestre s viszont a délután 2 órakor Buda­pestről induló gyorsvonattal összeköttetésben délután 4 óra 20 perczkor indulna Sárbogárdiul s este 7 óra 50 perczkor érkeznék Szegzárdra. Ez a menetrend az itteni forgalmi érdekeket tökéletesen kielégítené, ha nem volna a hivatalos, nyomtatott menetrend vé gén e sokat mondó megjegyzés: „E vonatok egyelőre nem közlekednek.“ Mint értesülünk Simontsits Béla megyei alispánunk értesülve a dolgok állapotáról, a közigazgatási bizottság tegnap tartott ülésén indítványozta, hogy a bizottság Írjon fel a kereskedelmi minisztériumhoz s a közérdeknek megfelelően sürgesse a tervezett, de életbe nem lép­tetett intézkedés végrehajtását. A kereskedelmi mi­niszter, ki már annyi üdvös intézkedést léptetett a forgalom érdekében életbe, bizonnyára nem fog elzár­kózni Tolnamegye, illetve Szegzárd ezen jogos kíván­ságának teljesítése elől. — Adomány. Császár Mihály városi tanácsos ur a szegzárdi tűzoltóság számára 1 frt 40 kr. bír­ságpénzt küldött az egyleti parancsnokságnak. A parancsnokság köszönettel nyugtázza s lapunk utján kijelenti, hogy beszolgáltatta az egyleti pénztárba. — Plébános, mint tanitó. Molnár János ur, ki Kis-Székelyben plébános és egyszersmind iskolaszéki elnök is, a lefolyt iskolai tanévben és pedig egész éven át a tanítói tisztet is betöltötte. Ritka példája az ügyszeretetnek és áldozatkészségnek! — A szegzárdi polg. olvasókör néhány fiatal tagja e hó 15-ón, esetleg 22-én juniálist rendez a vámházi kis erdőben. A meghívó igy szól: A szeg­zárdi polgári olvasókör könyvtára javára Szegzárdon a vámház melletti erdőben 1890. évi junius hó 15-én, kellemetlen idő esetén junius 22-ón zártkörű ju­niálist rendez. Belópti-dij 50 kr. — indulás a körtől U/g órakor. Jegyek ezen meghívó előmutatása mellett helyszínén a pénztárnál válthatók. Ételek és italokról az olvasókör vendéglőse gondoskodik. A ko­csik az olvasókör helyiségétől oda és vissza félórán­ként közlekednek. Dij személyenként 10, este 15 kr. — A szegzárdi ipartestületnek folyó hó 2-áu tartott elöljárósági gyűlésén jegyző indítványára el­határoztatott, hogy a testület az Aradon tartandó országos ipartestületi gyűlésen magát képviselteti. — A belvárosi rom. kath. iskolák építését a hatóság május 31-én váratlanul beszüntette, állítólag azért, mert az építés nem volt nála bejelentve, mely mulasztás nem kis meglepetést okozott úgy a vállal­kozó építésznek, mint egyúttal nagy kellemetlenséget az egyik tanítónak, kinek lakását is már akkor meg­rongálták. — Kaszinó-estély. Május utolsó napján volt a szegzárdi kaszinónak ez idén első estélye, mely min­den tekintetben beillik elsőnek, mert igen jól si­került. — Szondy István helybeli gyógyszerészt az or­szágos gyógyszerész-egyesület május hó 17-ón tartott gyűlésen egyhangúlag a XX. kerület igazgatójává választotta és értesítette, hogy a kerület iratait, pe­csétjét a volt igazgató legközelebb kezeihez fogja szolgáltain. Üdvözöljük Szondy urat e kitüntetés al­kalmával. E választásból városunkra is előny háram­lik, amennyiben ezután Baranya- és Somogymegyék területén gyógyszerész-egyesületi ügyekben a központ nem Pécs, hanem S/egzárd leend. — A Segitség-Album iránt — mint értesülünk — megyeszerte nagy az érdeklődés. A kéziratok még egyre sűrűn érkeznek. Ezek közt van már B e k s i c s Gusztávnéó, Molnár Albertnóé, Szarvas Mariskáé, Széllé Honoráé, R á t k a y Lászlóé, S á n t h a Ká- rolyé, B u s b a c h Péteré, Tóth Istváné, D ő r y Dénesé, H i a d 0 r é (Jámbor Pál), Széllé Zsigmondé, báró Jeszenszky Lászlóé, Wosinszky Móré, H ő k e Lajosé, Csapó Vilmosé, V a r a s d y Lajosé stb. Csodálatos, hogy éppen Szegzárd, mint a megye székvárosa, tauusit legkevesebb érdeklődést oly ügy iránt, mely mig egyrészről egyik nyomorba jutott községünkön akar segíteni, addig másrészről hivatva volna vármegyénk magasfoku értelmiségét „szóban és írásban“ bemutatni. — Előadás. Harray Kálmán kokasdi esperes- plébános ur folyó hó 7-én délutáu 4 órakor a szeg­zárdi községháza nagytermében előadást tartott a szöllőművelóst fenyegető: peronospora vitico- Iáról, mely különösen a bonyhádi járási szőlőkben lépett fel fenyegető alakban. — Napfogyatkozás lesz e hó 17-én délelőtt 9 óra 32 perczkor és tart délután 12 óra és 29 V* perczig, mely nálunk is látható gyürüalaku napfogyat­kozás lesz. — Tolnán az önkéntes tűzoltó-egylet junius hó 8-án délelőtt nagygyakorlatot és délután az uradalmi szigeten juniálist rendez. — Eljegyzés. Leopold Sándor kedves leányát, Esztit, e hó elsején eljegyezte Lemberger Rezső ba­jai gabonakereskedő. A szegzárdi polg. olvasókör nyári helyisé­gében múlt csütörtökön, Űrnapján este ismét igen jól sikerült zeneestély volt, mely a lehető legvigab- ban tartott minden kellemetlen intermezzo nélkül egész éjfél utánig A szegzárdi rom* kath. esperesi kerület folyó hó 3-án tartotta Mözsön rendes tavffiföii gyűlését. A tanácskozás egyéb tárgyai közt szóba jött a kultusz minister febr. 26-iki ismeretes rendelete. E rendelet tudvalévőén kihágásnak minősiti s 5—10 írtig, is­métlés esetén 100 írtig terjedhető pénzbírsággal suj- tandónak mondja azt, ha valamely kér. l&Ikősz az 1868. 53. tvcz. 12. § -át, mely szerint a „vegyes há­zasságokból származó gyermekek közül — a fiák aty- joknak s a leányok anyjoknak vallását követik“, meg­szegi. A kihágásokban a közigazgatási hatóságok járnak el. A kerület sajnálattal vette tudomásui e 1 ende letet, mely a benne hánytorgatott béke és ál­dás helyett csak egyenetlenséget s a lelkészek zakla­tását fogja előidézni. Kimondta, hogy teljesen az egyes plébánosokra bízza, vájjon használják-e a püs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom