Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

részben a vármegye, amelynek szinte érdekében áll, hogy a megyeház előtti tér szabad legyen úgy az állam, valamint az egyes háztulajdonosok, akiknek házuk értékben emelkednék, vannak hivatva arra, hogy jó részben a szükséges költségeket előteremtsék.

A gordiusi csomó tehát csak akkor lesz megoldva, ha az érdekeltek részéről a kellő menynyiségü költség elő lesz teremtve.

De ehhez legalább 25—30 ezer frt szükséges.

_____A VIDÉKRŐL. '

Zárvizsgá

k és majális Szálkán.

A talajt, melybe a mag vettetni szokott, mint tudjuk, az állam adókivetés czéljából osztályozni szokta ; vannak fontoskodó szakértők, kik azt szinte meg is kóstolják, hogy igy a talaj minőségére következtetést

vonjanak....................én ugyan ehez keveset értek,

de azt igenis tudom, hogy e tejjel és mézzel folyó szép hazának, legnemesebb legértékesebb, tehát leg- | első osztályú talaja: a gyermeki szív és elme, melybe I az arra hivatott egyének a vallás, erkölcs s a tudományok magvait vetik be. S valamint a földművelő annak idejében telve kiváncsi érdeklődéssel megy ki megnézni, hogy mikép áll a vetés és gyönyörködik benne, ha szép zöld az; hasonló érdeklődés és gyö- nyörrel telik el minden gyermekbarát kebele, ki valamely sikeres és szép reményekkel kecsegtető záróvizsgán jelen lenni szerencsés lehet.

Ily sikeres szellemi vetést mutattak fel pünkösd hetében a szálkai záróvizsgák, melyek egyikét több rendbeli tanügy baráton kívül, Harray Kálmán egyházkerületi tanfelügyelő ur is becses jelenlétével megtisztelte a tanítás eredményét meglepően szépnek nyilvánította.

A szépsikerü záróvizsgák természetes folyamánya lön az elhatározás, hogy az iskolások számára jutalmul majális rendeztessék, mely május hó 29-én jó sikerrel valóban mégis tartatott.

Az ünnepély fényét emelte főleg a szép vendég- koszorú. Helybelieken kívül ott láttuk : dr. Haidekker Béla, Háry Ede, Szondi István és Boross Gyula urakat családjaikkal s többekket Szegzárdról; topábbá Deckó Mátyás grábóczi és Pártos Zsigmond várdombi plébános urakat; jelen voltak még Bonyhádról: dr. Moldoványi István ügyvéd, Kienle József és Herger József káplán urak, kik mind még délelőtt megjelentek, hogy annál tovább élvezhessék az üde májusi erdei levegőt.

A tulajdonképeni gyermekmajális délután két I órakor vette kezdetét, midőn ugyanis az iskolások lobogók elővitele és zeneszó mellett plébánosuk és tanítóik kíséretében kivonultak az urasági erdőbe, a majális színhelyére.

A majális tervszerűen is szép rendben folyt le. Zene, ének, táncz, társasjáték, versenyfutás, zsákban- futás, czéllövészet, távolság és magasba ugrás stb.

egymást váltották fel, pénzbeli és egyéb jütalomdija* kát t. vendégeink bőkezűen szolgáltatván.

Érdekes incidenst képezett az urak versenyfutása, mely mivel előre látható nem volt a programmba fel sem vétethetett. Mulatságos látványt nyújtott az erők egyensúlyának próbája kötélhúzás segélyével, melynél a legerősebb férfiak léptek ki versenyre a gyermekekkel — de az eredmény azon sokak által nem gyanított sőt, kétségbe vont mechanikai igazságot igazolta be, hogy négy (8 éves) gyermekkel a legerősebb felnőtt is alig, öttel pedig épenséggel sen- kisem állhatja ki a versenyt | Eszünkbe jutott a „Viribus unitis“ jelszó, és az isteni gondviselésnek azon bölcs intézkedése, hogy a fizikai erőket a szellemi erők hatalma alá helyezte. — Mig a felnőttek étkezéséről Boróss Gyuláné urhölgy gondoskodott: addig az áldott lelkű Perler Éva mözsi lakosnő a gyermeksereget látta el ozsonával, melyhez ráadásul még egy nagy doboz czukorkát is szórt szét a gyermekek közé a jelenvoltak nem kis szórakoztatására.

Ezt követte a vizsga ajándékok ünnepélyes kiosztása és az urak által eszközölt mulatságos pénzszo- rás a gyermekek közé.

Ily élvezetesen folyt le a felnőttek és gyermekek vegyes majálisa Szálkán. Mivel az ég derült volt, a programúiban esetleg kilátásba helyezett hideg zuhany a szabad természetben és az általános s rendet- 1 len versenyfutás a faluba ezúttal elmaradt.

Végül fogadják a rendéző tanító urak és mindazon tisztelt vendégeink kik a szálkai gyermekmajálist becses megjelenésükkel megtisztelték és emlékezetessé tették őszinte hálánkat.

Szálkai.

Tolna, 1890. junius hó.

Tisztelt Szerkesztő ur!

Még múlt hó 31-én rendezett a csolnakázó egylet I majálist, mely daczára a sok közben jött akadályoknak, szépen sikerült. Részt vett benne városunk intelli- gentiája és a környékről többen. De a majális nem birt ama nagy terjedelemmel, melylyel elődei dicsekedhettek.

Sokan hiányoztak, kik rendes alakjai a mulatságoknak. A beteges társadalmi állapot érezteti hatását. [ Félreértések, roszakarat, káröröm működött közre, hogy a mulatság sikere megbénittassék. Ez ugyan nem sikerült, daczára a tervszerűen végrehajtott ellenségeskedésnek.

A „Sz. V.“-ben „influenza“ aláírással jelenik meg időnkint a tolnai társadalmi életről egy-egy czikk, kissé humoros, nagyon bolondos és nehezen emészthető tartalommal, mely utóbbi tulajdonságáért egyeseknek rósz kedélyállapotot szerez, kik viszont másokon ... a társadalmi közéleten bosszulják meg magukat. Elolvasni lehet, mosolyogni felette is megjárja, hanem tovább foglalkozni ama semmitmondó czikkek- kel annyit tesz, mint uj táplálékot nyújtani a romboló tűznek. Annyira foglalkozni vele, mint a tolnai társaskör választmánya: nem czélszerü, mert megrontja a jó egyetértést, mely nélkül oly kis városban mint j Tolna, az élet: tespedés; különösen felesleges nyíl- |

delmeket, kaczagni való törekvéseket, irigy válaszfalakat, melyek embert embertől, nemzetet nemzettől elválasztanak ....

De ime, hova ragadott képzeletem már egyszerű tudatra is, hogy nagy utazás előtt állok. Az a gondolat, hogy távoli országokat, előttem ismeretlen nem- . zeteket, költők által elragadóan megénekelt vidékeket fogok' látni, nemcsak a térbeli, de az időbeli távolságokat is megszüntette képzeletem előtt és én nem- | csak ama csodaszép országokat látom lelkem előtt, de az emberiség jövőjét a bekövetkezendő századokban.

Az igaz, hogy nem mindennapi utazásról van szó. Oly országokat, oly vidékeket fogunk látni, hol fönragyog ugyan már magasan a czivilizáczió napja, de lépten-nyomon uj szokásokkal, eredeti intézményekkel, az embereknek a mienktől elütő typusával, bámulatos szép vidékekkel, a természetnek csodás alkotásaival fogunk megismerkedhetni.

Arról a sokat Ígérő kirándulásról van szó (ha ugyan kirándulásnak nevezhetünk egy 32 napra tervezett utazást), melyet a magy. kir. államvasutak városi menetjegy-irodája rendez folyó évi julius 3-án Németországon, Dánián, Svédországon és Norvégián keresztül egész a Nordcapig.

Ez a kitűnő hírnévnek örvendő utazási iroda, mely nagy magyar társaságokkal járta be a szent földet, Egyptomot. Görögországot, Törökországot, Olaszország klasszikus földjét, hazánk legregényesebb vidékeit, azuttal Észak-Európába a Skandináv félszigetre rendez kirándulást.

Szivünk lázasan dobog, ha azokra a népekre, nemzetekre, országokra, vidékekre gondolunk melyekkel ez alkalommal megismerkedni fogunk. Képzeletünk előtt megelevednek azok a regényes vidékek, melyeket észak költészete annyi bájjal tudott fölruházni. A csodaszép fjordok telve hangulattal. És látni véljük már lelki szemeink előtt a Fritjofí monda hőseit, Ibsen, Björnson, Lie alakjait, melyeket annyira ismerünk.

És az ábrándozás csolnakján himbálózva, már azt hiszszük, hogy a norvég szigetek között ringatják hajónkat az oczeán hullámai, melyek itt a partok közelében nem merészkednek oly vadul tombolni.

Krisztina, Drondtheim már a hátunk mögött van, Tromsöt is elhagytuk és hajónk Hammerfesthez tart, honnan néhány óra alatt elérjük a Nordkapot, az éjféli nap csodás birodalmát, Európának legészakibb csúcsát, mely meredeken emelkedik ki az északi tengerből.

Gyönyörittas kéj fogja el szivünket, midőn az éjféli nap csodás leírásait olvassuk és lelkesedve idézzük Tegnér gyönyörű versét:

Midnatt sobu pa bergen salt Blodröd till att skada;

Del var ej dag, der var ej natt Det vägde enullan bada.

I vános helyen ama megjegyzést koczkáztatni, hogy a I majálist az influenzá-had rendezi sarra I nem kell elmenni, ez határozottan káros.

Vállvetve javítsunk, együtt működjünk komolyan és férfiakhoz illően, mert egyenkint és több irányban fáradságunk kárba veszett, csak a viszályt szítjuk, mely társadalmi életünket alapjában rontja meg. — „Azok is ott vannak?! Akkor nem megyek!“ „Csak bukjanak meg influenzás majálisukkal!“ „Majd előbb megnézem, kik vannak?“ stb.

Hova jutunk ily gondolkozás mellett? Ha valakinek nincs kedve, ám maradjon el, de másokat visszatartani vagy megjegyzéssel nevetségessé tenni a mulatság czélját, irányát: gyengédtelenségre mutat.

S most nézzük röviden a majálist, melynek sikerére a rendezőség sem kiadást sem fáradságot nem sajnált. Az idő csak 5—6 óra tájban engedett fenyegető állásából s a akkor érkezett meg a vigtársaság (70—80 személy), mely a késő órákig jó kedvvel mulatott. Jó benyomást gyakorolt a zöldgalyakkal, lampionok- és zászlókkal díszített tánczhely. Az enyhe holdvilágos éjben kompon, zeneszóval jött haza a társág. A délutáni órákban csolnakáztak, tánczoltak; vacsorára paprikás hal lett tálalva; este pedig nagy tűzijátékot rendeztek a vizen.

Jelen voltak asszonyok: báró Eliatschek Edéné, Fischer Jánosné, Dobrovits Sándorné, Gebhardt Itn- rérié (Paks), Schelly Józsefné, Bock Albertné, Ikertics Lajosné, Taubner Adolfné, Havas Béláné (Baja), Fugerth Károlyné, Bacsó Jánosné (Bogyiszló), Fichtel Salamonná, Keserű Lajosné (Bogyiszló.)

Leányok: Rozmayer Paula, Havas Elvira (Baja), Stepnicka Mariska, Rózsa Matild (Baja), Gebhardt Mariska, Sabiny Elza (Pécs), Matejka nővérek, Fichtel Erzsi, Ueróczi Ninus stb.

Tojás.

Dombóvár, 1890. junius hó 6.

Tisztelt szerkesztő ur 1

Az itteni tűzoltó egylet e hó i-ére kitűzött ju- niálisat kedvezőtlen idő miatt csak tegnap tarthatta meg, mely minden tekintetben kitünően sikerült. Az Isten alighanem helyre akarta pótolni a tűzoltó egyletnek vasárnap okozott kárait, mert akkor a juniálist eső miatt nem tarthatták meg. Tegnap azonban oly szép idő virult a derék dombóvári tűzoltóságra, hogy szinte maguk sem bírtak ezen mosolygó és csalogató napban és azon gondolkodtak, hogy talán az Isten ma is csak játszani akar velük; de ezt azonban tegnap nem tette a sors keze, hogy cserbe hagyja ezen sohasem csüggedő derék tűzoltókat és a nap oly szépen mosolygott és nevetett, hogy elérzékenyülésre vagy könnyezésre nem jutott idő.

Képzelni lehet tehát, hogy ily szép idő mennyi népet képes a zöldbe csalni, hol a kellemes levegő és üde illatt méllett mily jól és mily tűzzel lehet a ropogós csárdásokat járni; melyben hiány ugyan nem is volt, mert a közönség valóban meg is mutatta, hogy magyar vér pezseg vérében és az órákig tartó csárdásokat oly kedves és oly valódi magyaros jóked v- vel járta, hogy mindenkinek arczárói azt olvastam,

(A hegyeken éjféli nap Ragyogott vérvörösen,

Sem éj nein volt, sem nagy nem volt Csak egy sajátságos szürkeség.)

Egy lesz majd bizonyára utazásunk fénypontja. A természet e ritka tüneményében fog lelkünk a gyö- györre ittasodni.

Azután visszatérünk és Svédország legszebb vidékeit, nagyobb városait érintve, a svéd Velenczébe, a Málartó pompás városába Stockholmba jutunk, melynek szépségét ki ne hallotta volna már dicsőíteni?

Majd a dán fővárost Kopenhágát látogatjuk meg, hol a természeti szépségek mellett Thorvaldsen hall a- tatlan alkotásait fogjuk csodálhatni.

Végül visszatértünk Berlinbe, a hatalmasan kifejlődött német fővárosba, honnan e nagy útra indultunk.

Remegő szívvel gondolunk e gyönyörű kirándulásra. Vajha Magyarországon minél többeknek állana módjukban részt vehetni ebben a csodaszép utazásban, melyet a magy. kir. államvasutak városi menetjegyirodája a tőle megszokott buzgósággal rendez, igen jutányosán. Egy egész életre szóló édes emlékeket hozunk majd onnan magunkkal, lelkünk megtelik majd gyönyörűséggel Isten szép alkotásainak láttára, és a mi hasznosat, jót fogunk tapasztalni, azt iparkodni fogunk itthon, édes hazánknak javára fordítani. Magyarország sok kiváló férfia vesz részt a menetjegy-iroda e kirándulásán és ha a rendkívüli érdeklő-