Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

XVIII- évfolyam. 23- szám. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI Előfizetési ára: Egész évre . . . . . 6 frt —- kr. Félévre ..................3 | — ,, I N egyedévre .... 1 „ 50 „ | .Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. | +”.-•• ■1 a m í - + Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna­megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. HETILAP. jj---------------+ Me gjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyiltlér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. | H— -............ - ----------------—;—h SZ ERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-tilcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. k: Széchényi utcza 173. sz. alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők.. A belvárosi rom. kath. iskolaépitési ügy. Miután minden körben általánosan a bel- | városi rom. kai h. iskolaépítés ügyével1 foglal­koznak, hírlapírói kötelességünknek tartjuk a dologhoz még egyszer hozzászólani. Mindenekelőtt tartozunk annak kijelenté­sével, hogy föltéllen hívei vagyunk mi is azon óhajtott eszmének, mely szerint a Béla-téren, Szegzárdnak egyik legszebb terén levő isko­laépület teljesen leromboltassék és a rom. kath. iskola egy más alkalmas helyen a mo­dern követelményeknek mindenben megfele­lőig épitessék fel. De mig mások legtöbbnyire ezt mint czélszerü eszmét csak hangoztatták, addig mi a dolog legfontosabb oldaláról, mely nélkül a terv teljesen kivihetetlen, a nagy költséget igénylő építkezéshez szükséges pénzösszeg mikénti előteremtéséről kívánunk szólani. Azonban mielőtt azt ténnők, vizsgáljuk meg: vájjon mit tett a rom. kath. hitközség rövid tizenöt év alatt saját iskolájának fej­lesztése érdekében? Ezelőtt tizenöt évvel nyolcz tanitó volt alkalmazásban, ma ellenben van tizenkét rendszeresített tanítója; továbbá ez idő alatt emelt két uj iskolaépületet 2 — 2 tanteremmel, egyet az újvárosban, s egyet az alsó városban. Mindezen szaporulat több mint tizenötezer forintba került a hitközségnek, bele nem értve a tanítók létszámának eme­lésével járó évi rendes kiadásokat Most ismét húszezer forint költséget igénylő iskola átalakításba bocsátkozott, mely összeget kölcsön uiján kénytelen beszerezni, mivel a hitközség nem rendelkezik semmiféle alappal, melyből a költségeket némileg is fe­dezhetné. Mindezeket tekintetbe véve, nem marad más hátra, mint a húszezer frtos köl­csönt adóemelés által vetni ki az adózó pol­gárokra, kik az ujabbi adókulcs szerint úgyis eléggé meg vannak terhelve iskolai adó czi- mén. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a kétes jövő, melynek eléje nézünk, nem valami fé­nyes kilátásokkal kecsegteti Szegzárd polgá­rait, kiknek nagyrészt egyedüli pénzforrásuk a bortermelés: nem-e tarthatunk attól, hogy a bortermelés csökkenése s a vész miatt meg­fogyatkozandó szőlőbirlokok értékVeszlesége állal az adóalap is kevesbedik s az adózók száma is csökkenni fog. ? Kivánhatjuk-e jó lélekkel, tekintetbe véve a fentieket, hogy a rom. kath. adózók tisztán szépészeti szempontból még nagyobb áldoza- j tokát hozzanak? Folyó hó 1-én tartott hitközségi tanács | értekezletén elhatároztatott, hogy a hitközség készséggel hajlandó a Béla-térrő) az iskola- épületet elhordalni, ha a politikai község avagy a megye karöltve az állammal hajlan­dók a hitközségnek alkalmas telket iskolaépí­tésre szerezni s az építendő iskola-épülethez a I már átalakításra megszavazott összegen fe­lüli költségekről gondoskodni s ily értelemben küldte ki Gerenday Lajos főszolgabíró által e I tárgyban folyó hó 7-én összehívóit értekez­letre megbízottait is. Tudvalevő dolog, hogy a hitközség már mintegy félév óta foglalkozott a belvárosi is­kolaépület átalakításával és erről úgy a poli­tikai község mint a megye tudomással bírtak, daczára ennek, mégis csak most, a 12-ik,órá­ban, midőn már rombolják az épületei, jutott eszükbe az érdekelteknek, hogy valamit kel­lene a dologban tenni s azon a czimen, hogy a hatóságnak nem volt az átalakítás kellő időben bejelentve, az építést hatóságilag be­szüntették ; pedig az iskolaépítés halasztást nem szenvedhet, meri ez a hitközségnek ká­rára lehetne, amennyiben az iskola kellő idő­ben el nem készülhetvén bérhelyiségekben lenne kénytelen a tantermeket elhelyezni. Nagyon kiváncsiak vagyunk az értekez­let eredményére és ha az nem az általáno­san óhajtott sikerrel végződnék, azt nem a hitközség szükkeblüségének lehetne lulajdo- nitft’nir'í^^’-' Hátra van még a kérdés legfontosabb ol­dala, a szükséges pénzösszeg előteremtése. Véleményünk szerint Szegzárd nagyközség, amely a phylloxera pusztítása által évtize­dekre lesz visszavetve s a mely utóbbi idő­ben úgyis nagy terhet vállalt magára, nem sok áldozatot hozhat, annyit legalább nem, mint amennyit emlegetnek, hogy tisztán a község szerezze meg a hitközségnek az isko­laépítéshez szükséges telket, hanem igenis T ARC ZA. Szőke Dunán, i. Szőke Dunán lebeg a kis sajka, Szép kedvesem'jár fel, alá rajta. Hadd mulasson: nem irigylem tőle; Ha kifárad, majd kifogy belőle. Ej I de mégis, hátha baja lenne: Ha a sajka a malomnak menne. Eszemadta szőke kis leánya ! Dehogy hagyom, jaj, dehogy, magába’. II. „Utolérlek: mi lesz a jutalma?“ „Jutalom kell: Édes apám malma!“ „Jutalom kell, nem a malma: lánya.“ „Fecskemadár: nem fogod el kánya.“ „Nem fogom el?! No megállj csak ! Meg vagy ! Ki mondhatja, hogy az enyém nem vagy ?“ „Megengedem, hogy tied a sajka. Meg a malom: de nem a lány rajta.“ „Nem a leány? Jer csak a malomba. Bízd magadat két erős karomra. Egy-két csókkal majd csak oda érünk. Azután még apádtól se félünk.“ III. „Édes apám!“ „Mi a bajod lányom?“ „Ez a Laczi . . „Hogy szeret, azt látom.“ „Úgy megölelt...“ „No hiszen ma kért meg. Ha szereted s hozzáadlak: értsd meg.“ „Édes apám?“ „No mit akarsz, halljuk.“ Adja mellém ezt az öreg malmot.“ „Adom, lányom s veszek hozzá házat: Csak köztetek egyetértést lássak.“ Tóth István. Egész az északi sarkig. Nemcsak a delejtűt, de az emberi szivet is vonz­zák a föld sarkai. Kimagyarázhatatlan érzés az, mely belopódzik szivünkbe és eltölti vágyakkal ama csodás vidékek iránt, hol soha nincs éjszaka és örök moso­lyával ragyóg a fényes napkirály. Képzeletünk előtt megtestesülnek a földrajzi fogalmak és egy kis illúzió­val a föld sarkán — ha oda eljuthatnánk — megálla­píthatnék azt a bizonyos tengelyt is, mely körül a geográfusok képzelete szerint a föld forog. E tekin­tetben egy cseppet sem maradunk tehát mögötte an­nak a mesebeli czigánynak, a ki leült a föld szélére és úgy lógatta lábát a nagy semmiségben. . Az emberek látköre oly szűkre van határolva, hogy nem csodálhatjuk, ha különös előszeretettel ke­resi fel a magaslatokat, honnan messze vidékeket ka­landozhat be tekintete és a felséges látvány hatása alatt leborulhat a teremtés nagysága előtt. Azért kocz- káztatják életüket a merész hajósok, hogy a felhők közül nyíló bámulatos látványtól ittasuljanak. Azért mászsza meg ezer és ezer ember az egyptomi pyra- misok nyaktörő csúcsait, égbenyu'ó hegyeknek zordon ormát, nagy városokat domináló tornyokat. Nem. saját töprengésének belátása hat nyomasz­tólag az emberi lélekre, ha széditő magasságból a nagy mindenségnek egy jelentékenyebb karéjával ismer­kedik meg, de sőt fölemeli őt a tudat, hogy ő is részese ennek a megmérhetetlen világegyetemnek. És épen ez a fölemelő, ez a boldogító érzés támaszt a legtöbb emberben vágyat világot látni. Ez a vágy, hogy a természetnek minél több alkotásával ismerkedjünk meg, nyomja kezünkbe a vándorbotot, vagyis — hogy modern kifejezéssel éljünk — váltatja meg velünk körutazási jegyünket a föld legszebb országaiba. A modern műveltségnek szinte elképzelhetlen feltétele az utazás, a világlátás. Más emberekkel, más szokásokkal megismerkedni. Mert a mindent nivelláló czivilizáczió meglehetősen letöriilgeti már az egyes nemzetek egyéni sajátságait; Nyűgöt szellője kényel­mesen el röpül hét immár az express-vonaton a Kelet távolabb eső vidékeire, a Sahara homoksivatagján egy magyar fotográfus működik állandóan, és nincs mesz- szire az idő, hogy vasút és telegraf is át fogja azt szelni. Mindinkább közeledünk ahhoz a korhoz, midőn megszűnnek a távolságok és ezekkel együtt a fajok és nemzetek közötti különbség. A szellem legszebb diadala lesz az, midőn az egész emberiség meg lógja érteni egymást, mert egy nyel­ven fognak beszélni; s mikor le fognak hullani a szűk korlátok országok és országok között, nem Úsznék vámso­rompók, mert az egész emberiség följut majd a czivilizá­czió magas hegycsúcsára s onnan kicsinyesnek,, lör- pének, nevetségesnek fogja találni azokat a hiú küz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom