Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-18 / 20. szám
Előfizetési ára: Egész évre . . . . . 6 frt — kr. Félévre ... . . 3 „ — „ Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. *ml——. 4- ' 4-'-+ Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. +Megjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak.-+ SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. A szegzárd-baranyavári vasúti értekezlet. A szegzárd-baranyavári vasút létesítése czéljából Tolna és Baranya vármegyék, úgy Eszék szab. kir. város törvényhatóságai által megválasztott küldöttségek Széchenyi Sándor gróf megyénk főispánjának meghívása folytán 13-án Mohácson közös értekezletre gyűllek össze, melynek lefolyását a következőkben ismertetjük. Az értekezleten jelen voltak Tolna vármegye részéről: Széchenyi Sándor gróf főispán, Simontsits Béla alispán, Döry Dénes Bernrieder József, Sztankovánczky János nagy- birtokosok, Perczel Dezső, Boda Vilmos országgyűlési képviselők, dr. Szigelh Gábor bankigazgató, Péchy József prépost, Leopold Sándor bérlő és Nunkovits Ferencz megyei aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető. Baranya vármegye részéről: Kardos Kálmán főispán, Szily László alispán, . Sey Lajos főszolgabiró, Kissfaludy Pál megye bizottsági tag, Német Lipól ügyvéd, S'ajevits János mohácsi biró és Benyovszki Lajos megyei aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető. Eszék város törvényhatósága részéről: Faragó <*yula és Plavsics Athanasiev Miklós kamarai tagok. A. válalkozó pénzintézetek képviseletében Vesztei* Imre országgyűlési képviselő és Bakos Gábor birtokos. Széchenyi Sándor gróf főispánunk előadva az összejövetel czélját s hangsúlyozva az építendő vasút forgalmi politikai és nem- zet-gazdászati fontosságát, felhívta az értekezletet, hogy kebeléből a tanácskozás tartamára elnököt és jegyzőt válaszszon. Mire az értekezlet felkiáltással, egyhangúlag elnöknek: Széchenyi Sándor grófot; jegyzőnek pedig Nunkovits Ferenczet választotta meg. Elnök a bizalomért köszönetét nyilvánítván, elfoglalta az elnöki széket s felhívta Vesztei' Imre képviselőt, hogy a terv jelenlegi állásáról tájékoztassa az értekezletet. E felhívás folytán Veszter Imre előadta, hogy több pénzintézettel összszeköttetés- ben áll, kik a pénzügyi művelet elvállalására hajlandók. A tervezett vasút kiépítésére nézve maga Baross Gábor kereskedelmi minister adta meg az első lökést s azt rendkívül fontosnak jelezte. Minthogy Bajánál a dunai hid létesítése közel van valósításához, ez által a tervezett vasút csak nyer fontosságában. A tervek mikénti megszerzését fejtegetve jelzi, hogy a kereskedelmi minister Baranyavárt óhajtja végpontnak. Nézete szerint az értekezletnek az iránt kellene megállapodásra jutni: 1. hogy hol legyen a végpont: Mohácson-e, vagy Baranvaváron? 2. hogy a vonalirány milyen legyen: Szekcsőnek vitessék-e, hol területi nehézségek vannak, vagy Bozsoknak ? Végül biztosítja az értekezletet, hogy a törvényszerű hozzájárulás esetében a bankházak kötelezik magukat a finanszírozásra. Kardos Kálmán főispán jelezte nehéz helyzetét, melybe a vasúti terv felmerülése folytán jutott: két törvényhatóság élén áll, melyek közül az egyik óhajtja, a másik ellenzi a vasút létesítését. Nézete szerint legelső teendő a vonalirány megállapítása. Perezei Dezső képviselő: kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy első sorban az építésre vállalkozó pénzintézeteknek kellene kívánságaikkal előállni. A mi a vonal végpontjait illeti, az. nézete szerint nem lehet más, mint Szegzárd és Baranyavár, de mindenekelőtt kimondandónak véli, hogy a tervezett vasút kiépítését az értekezlet elvben elfogadja. Bakos Gábor előadta: hogy a vonal végpontjának meghatározása rendkívül fontos s mind az építő, mind a pénzügyi műveletre vállalkozó csoportra nézve sokkal előnyösebb, ha a vasút végpontja Baranyavár lesz, mert Mohácsig csak helyi érdekű vasút építhető, mig a Baranyavárig építendő vasút transforms jelleggel bírna. Németh Lipót: alapos megvitatásra és a hozzájárulás arányának kimutatására nézve sem Baranya vármegye, sem Mohács eddig elkészülve nincs. Nézete szerint, minthogy Mohácsnak olcsó vizi szállítása van, csak olcsó vasúti tariffák felelnének meg érTÁRCZA. Tűz után. Tetőtlen ház, égett fatörmelék, Kopasz kémény, ácsorgó csőcselék. Künn csüggedt arczu férfi van, kapar. Benn bús házinő valamit habar. Künn férfi-könytől pernye sistereg; Ételbe benn a női köny pereg. Ingujj, kötény takarja néha el. S az apróság csak folyton esdekel: „Ruhát, kényért? Fázunk és éhezünk!“ „Lesz, gyermekim, csak kérjük Istenünk.“ Menj dolgaidra bámész csőcselék! E nép elveszté édes mindenét, Ne töltsd hiába itt a szóp napot! Némán kért s hangos szánalmat kapott, Menj dolgaidra? Ki értük keres: Másnak, magának szent áldást szerez. Ki égy-két órát értük dolgozik: Tiz-husz órán át hőn imádkozik. Rád fér az áldás: érdemeld meg azt; Segítő lelked, hidd el, megnyugaszt, Tóth István. Hol van ő? — Monológ. Hol van most az, ki azelőtt napokig volt ná- ünk ? Hol van most, mikor már tudom, hogy szere- *etn? . . . Óh, be gyötör, be kínoz ez a kérdés. Hát mégis örökre eltávozott tőlem, a ki azt felelné rá, hogy: itt vagyok 1 Csak legalább ne torzítaná el az a rut halál azokat a szép vonásokat, melyeket a szerelem kitörülhetetlenül vésett szivembe . . . De, hátha csak tetszhalott ?. . . Nem ... A kedves ajak nem mozdul többé e kérdésre: szeretsz-e — csak szemrehányólag hallgatva nyugszik. Óh, mily hangosan üti meg füleimet most a különben csendes esti szellő, melynek minden suttogása azt súgja: tőle jövök, az ő küldötte vagyok, a ki még a hant alól is azt kérdezi: szeretsz-e? . . . Vájjon behatol-e a szellő a sir mélyébe, hogy megmondja neki mennyire szerettem ? . . . De az ilyen lelkek az égbe szállnak s ott díszítik az angyalok seregét ... Óh, hányszor kérem a csillagokat, hogy vigyék el üzenetem az égbfe, mondják meg neki, hogy szivem'minden dobbanása, agyam minden gondolata az övé volt s most is az. De értik-e a csillagok beszédemet ? Hisz oly hideg némasággal tekintenek rám, mintha azt mondanák : késő van már, te tetted ezt . . . És ez igaz . . . Jól emlékszem. A szalónban ültünk, .én a zongoránál s ő mellettem. Valami vallomásfélét tehetett, mert szörnyen elpirultam s zavaromban a cis helyett a gist ütém meg. Igen, azt mondta, hogy engem szeret, és én hidegen fordultam el tőle s affektált büszkeséggel azt feleltem, hogy kár engem szeretnie, én őt nem fogom szerelhetni soha, mert nekem nincs szivem . . . Ő szegény kérve kért, hogy ne irányozzam szive fölé a tört, melynek csak egy mozdulat kell még, hogy a szívbe fúródjék. Nem értettem meg. Azt hittem, hogy a férfisziv — legyen az még oly romlatlan is — nem képes igazán, önzetlenül szeretni . . . De a szive egy angyalé volt s most lelke ott sugárzik, hol a gyarló emberek nem értik félre, nem pro- fanizálják legszentebb érzelmeit .... Óh, Jenő, jöjj . . . jöjj karjaimba, hadd csókolom fel könyeidet, miket miattam öntöttél . . . vagy, ha te nem jöhetsz, küldj a^ialálangyallal legalább egy vigasztaló szót, mely behegesztené szivem sebét .... S te ezt megteszed, ugy-e, kedves Jenőm, hiszen olyan sokat szenvedek .... Tudom, érzem, hogy csak akkor leszek majd boldog, ha a halál egyesíteni fog veled, ha az a kis hely, mely a te sirod mellett fekszik, engem is befogad . . . Óh, mint foglak akkor ölelni, csókolni. . . S síromra bánatos, fekete rózsák szirmaikat hullatni .... Rokon Erzsi. A véletlen. — Karczolat. — Tegnap ebéd utáni szokásos sziesztámhoz készülődve, nagyapámtól jussolt tajtékpipám megtöltésén buzgólkodom, mikor Zsiga toppan a szobámba. — Van-e tárczathémád ? — szólal meg barátom minden bevezetés nélkül. — Nincs ... — mondám a keserű lemondás hangján. — Várj csak mindjárt lesz. Ismered-e e nevet: Jolán ? — Jolán! ? Ha nem csalódom, úgy ez volt neve a nyolczvanas évek elején imádott angyalodnak . . . — Helyes. Többet nem tudsz róla ? — Nem ennilékszem . . . ||B