Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
XVIII. évfolyam ++ Előfizetési ára: Egész évre....................6 frt — kr. Fé lévre ■ • • ■ . 3 „ - „ Negyedévre . ! . . 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —----'--------------P Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. + Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilltér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán száraittatnak.- + SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A mostoha. A kinek a közegészségügy iránt érzéke van s figyelemmel kiséri a vidék közegészség- ügyi viszonyait, igazán az elkeseredés legmagasabb tenorján szólhat azon sok helyen mutatkozó mizériákról, melyek az egészségügyet a maga ázsiai meztelenségében mutatják be. Nem akarunk senkit sem vádolni, de hogy e botrányos nyomorúságért valaki mégis csak hibás, az oly bizonyos, mint az, hogy a felelősség első sorban is az alsóbb fokú hatóságok vállát nyomja. De úgy látszik, a hatóság urai nem igen érzik a felelősség nyomását, különben nem engednék meg, hogy egyes városok főutczáin — a mellékutczákról mélységesen hallgatunk — nagy pocsolyák, valóságos mocsarak fer- tőztessék meg a portól amúgy is már eléggé szaturált levegőt-; nem engednék meg, hogy — mint egyes helyeken megtörtént és megtörténik ma is — a mészáros urak romlott hússal ássák alá az amúgy is gyenge lábon álló egészségügyet. Törvény, rendelet, mely az egészségügy szabályozására volna hivatva, van quantum satis, csak az hiányzik, ki ezeket végrehajtaná, vagy végrehajtásukat ellenőrizné. Azt hisszük, nem alkalomszerütlen, ha a melegebb évszak beálltával figyelmeztetjük azokat, a kiket illet, az 1876. XIV. lörvény- czikkre, mely egész világosan meghagyja, hogy a gyárak tanintézetek, egyáltalában mindama helyek, hol több ember fordul meg, a leggondosabb vizsgálat tárgyát képezzék. Említett törvény kiváló súlyt óhajt fektelni az élelmi szerek és italok elenőrzésére s hamisítástól való megóvásukra. De már most kérdjük sine ira, vájjon melyik elöljáróságnak, vagy melyik községi orvosnak jutna eszébe, hogy például megvizsgálja a kereskedők által áruba bocsátott paprikát, vájjon az vörös kőpor-e vagy pedig tényleg, az egészségnek nem ártó fűszer? Kérdjük, hány községi orvosnak képezi gondját a mészárosok által kimért húst ellenőrizni? Magunk is tudunk példát, mikor pár év előtt Dunaföldvár nyílt piaczon lelketlen emberek romlott húst árultak s a hatóság némán nézte a vásárt, mig a községi orvos úri lakába zárkózva közönyös hidegséggel konstatálta, hogy a város szegényebb osztálya közt a dysenteria és bélhurut lépett föl. Ily viszonyok uralkodnak a vidéken. A hatóság sok helyen közönyös, meg azután itt-ott nem is érti a közegészségügy követelményeit, a községi orvosok gondját pedig csak az képezi — tisztelet a kivételeknek! — hogy meg legyen a tarokkparthie. így satnyul igy pusztul a nemzedék. Reméljük, hogy megyénk ügybuzgó és erélyes alispánja, a közegészségügy állapotának nagy horderejétől áthatva, szigorú utasítást fog adni úgy a hatóságnak, mint az egyes községi orvosoknak, hogy teljesítsék lelkiismeretesen kötelességüket ez irányban is, hogy végre valahára az a szegény közegészségügy szűnjék meg már mostoha lenni. Valóban, itt volna már az ideje! Ld. Bonyhád, 1890. ápr. 22. A közegészségnek előmozdítása — nemcsak a kormánynak, — az arra hivatott hatóságnak, hivatalos és nem hivatalos személyeknek feladata, hanem kötelessége mindenkinek még akkor is, ha az e körül fenlevő hiányok, egyesek mulasztásai, sőt közömbösségének felderítése folytán haragot, ebből kifolyólag társadalmi ellenszenvet és anyagi kárt vonna is maga után. Ha az egészségre való óvatosságnak valahol helye van, úgy gyermekeknél az kétszeressen szükséges. Sok szakértő tudósnak általános véleménye, hogy az ivó viz a leg-, nagyobb befolyással van az egészségre, szükséges tehát, hogy bármily áldozat árán is mindenkor jó, tiszta, egészséges vizet igyunk különösen, hogy serdülő és a fejlődés stádiumában levő iskolás gyermekeink ne kénysze- rilessenek — különösen a nyár folyama alatti hőségben egészségtelen rósz vizet inni. De mit tegyen a bonyhádi r. kath. iskolát látogató mintegy 300 tanuló nyáron, ha T A R C Z A. Temetőben. A temető ködös honába Vándorutam gyakran betér, Hallgatom a fejfák beszédét, Mindenik oly sokat beszél . . . Kik itt feküsznek lenn a földben, Ezek csupán a boldogok, A sors kemény szavára többé Szivük nem reszket, nem dobog. Megkérdek minden sírkeresztet, Mind szomorún gyászlón felel: Itt tört virágszál élte teljén, Ott bánattól fájós kebel, Itt tengerözön kín temetve, Átok, panasz, könyek amott . . . Lássátok a holtak honában Hány seb talált már balzsamot! A temető ködös honában Gyakran szoktam merengeni, A titkos lég itt tört sziveknek Sóhajával lészen teli; A fejfák némán integetnek, Rajtuk fel-fel zokog a szél, Mindenik egy-egy nagy, sötét vád, Mind-mind olyan sokat beszél . . . B . . . . . Jenő. Gyopár Imre. — Beszély — Hedvig. Henriktől. I. | Senkinek sem hagyott békét. Kiállhatatlanul udvarolt minden szép asszonynak, a lányok fejét pedig szépségi fokozatra tekintet nélkül bolondította. Egyre korhelykedett és játszott sportból, gyakorolta a sportot játékból, pertepajtás volt a czigányzenészekkel, törzsvendég volt minden mulatóhelyen ; ahol csak a rósz pénz megfordult, ott mindenütt tovább adták és igy történt, hogy Gyopár Imrén is beteljesült a közmondás : „rósz pénz nem vész el.“ Dehogy veszett sőt bátran mondhatjuk, hogy ahol mulatság volt készülőben, okvetlenül meghívták, mert a rendezéshez nagyon jól értett, s igy a társaságban nagyon is kelendő áruezikk volt. Jól lőtt, vívott jobb és balkézzel és ha épen arra került a dolog, ököllel, vagy nyelvvel. Káromkodásért egy huszár, izmaiért egy angol boxvitéz, fekete bajuszáért egy hajdú és hírnevéért egy amerikai yankee megirigyelte volna; szóval végzett svihák és a pokol tüzére teljesen megfelelő anyag volt. Megházasodott szokásból, beleszeretett a felesé- I gébé unalomból és végül megunta szórakozásból. Megkóstolta a bornak, sörnek és pálinkának minden nemét, elmámorosodott az italoktól és szerelemtől, legokosabb volt mámorában, de józanon nem vehette senki fia hasznát. Ilyenkor elhatározta magát, hogy valami okosat tesz, példának okáért hivatalt vállal. Megírta kérvényét a hivatalért. Megírta e vagy sem, ez tulajdonképen nyílt kérdés, mely még megoldásra vár. Szóval bárki irta is meg, az egyszer meg volt írva és Hosszuvári bácsinak, ki ama ritka szerencsében részesült, hogy Gyopár Imre nagybátyjának vallhatta magát, — volt a dolga a többit elvégezni. így jutott Imre egy irnoki álláshoz Dunaföldvárott. Minthogy azonban Imre a földrajzból anno ezer és egy néhány évv.el azután rósz osztályzatot kapott és ezen hézagot földrajzi ismerettel máskor sem pótolta ki, megtörtént az a talán nem gyakori, legalább hazánkban, különösen utóbbi időben ritka — eset, hogy egy hivatalnok nem találván rá Magyarország térképén Dunaföldvár fekvésére, itteni hivatalát el sem foglalhatta és jobb jövőig Kaposvárott élt, mint valóságos városi írnoka Dunaföldvár városának. Hogy a fizetését huzta-e, arról nem számolhatunk be, de ha valahol bemutatta magát jelesünk, ezen bemutatás rendesen igy hangzott: Gyopár Imre dunaföldvári írnok. E minőséget soká:g meg is tartotta, a nélkül, hogy Dunaföldvár tekintetes és körültekintő tanácsa I ezen pszeüdö — magatartásért Imrére neheztelt volna. I Imrének megvolt a kinevezési okmánya és hivatala, ezen czimen házasodott is és senki sem vette tőle rósz néven, hogy dunaföldvári írnok létére, Kaposvárott graszált, vagyis taposta a járdát. Elvégre is, kinek miköze volt ehhez ? Ki neheztelt volna érte. A legtöbb tanulmányt | a vendéglőkben és más kedélyes helyen szerezvén, I búvárkodásának senki sem volt ellenére és annál ke- j vésbé, mert kutatásai, miket zsebeiben szokot eszközölni, mindvégig, akarám mondani nősüléseiglen, ki- I elégítő eredményre vezettek.
