Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-22 / 17. szám
XL évfolyam 17. szám Szegzárd, 1883. április 22 Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szóebenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyoa példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanúgji és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyósztési minísteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanító-egyletnek hivatalos értesítője, Előfizetési árak: EgészévTe...........6 firt — kr. Fé lévre .................3 | — „ Ne gyedévre .... I „ 50 , Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak De végső stádiumban még sem az a leg nagyobb baj, hogy a sérelmet szenvedett pol gárnak nincs eszköze és módja sérelmét orvo solhatni, hanem az, hogy a minden irányelv és szabály nélküli kivetés miatt a polgároknak sé relmet kell szenvedniük és türniök. Hogy a fogyasztási adó kivetése Szegzár don csakugyan minden irányelv és szabály nél kül történik, fényesen illustrálja azon tény, hogy olyan adózó polgár, a ki sem tárgyilag, sem személyileg borfogyasztási adófizetésre kötelezve nincs és igy borfogyasztási adóval nem is ter helhető, 4 frtnyi adóval rovatott meg, mig egy másik polgár, ki tárgyilag és személyileg ily adó fizetésére kötelezett, csupán 3 írttal ter heltetek. így esett meg az a jellemző eset is, hogy egyik borfogyasztási adó fizetésére tárgyilag is de különösen 8 holdnyi szőlleje után személyi leg kötelezett polgár maga megkeveselte a reá kivetett 10 irtot s önkényt 14 írtnak fizetését vállalta magára. Hogy ezen segíteni kell, az kérdés tárgyát sem képezheti. Hogyan ? Ezt a törvény mondja, mely előírja 1-ször azt, hogy ki köteles viselni a fogyasztási adót és 2-szor azt, hogy mily mértékben. Meglevén ekkép állapítva a fizetésre köte lezett személy és a fizetés aránya, egyszerű köz ségi szabályrendelettel állapítandó meg minden egyes fogyasztási adó fizetésére kötelezett sze mélyre az évenkint fizetendő adómennyiség az érintett arányban; a mennyiben a község azon jogával, hogy a törvény által megállapított ársza bályban kijelölt tételek szerint rójja ki az adót, élni nem akar. Nem szabad figyelmen kí vül hagyni azt sem, hogy a község maga az egyes adókötelezettekkel szabad egyezkedés ut ján is megállapíthatja a fizetendő adó meny- nyiséget. Ugyan ezen szabályrendelet megállapítja a fogyasztási adó felosztásával (kivetésével) meg bízandó hatóságot s a netáni sérelmes kivetés esetében, a mely azonban bizonynyal ritkábban fog előfordulni, azon hatóságot is, melynél ne táni jogos sérelmét minden polgár orvosolhatja. Hiszem, hogy a képviselőtestület maga is helátja a mostani állapot tarthatlanságát s ipar kodni fog ez égető bajon minél előbb segíteni irigy a község reputatiója, mint az egyes polgá rok érdekében. —r. Kérelem. Bukovinai székely testvéreinket igazi magyar ven dégszeretettel fogadták országszerte mindazon városok és községek lakói, melyeket hazautaztukban érintettek, •— de miután az országnak aránylag csak igen kevés városa és községe volt azon helyzetben, hogy elszakadt testvéreink hazajövetele felett érzett őrömének szives megvendégelés utján is kifejezést adhasson, pedig meg vagyok győződve, hogy ezt mindenki örömest tette volna: azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a bukovinai testvéreink által ntjokban nem érintett községek haza fias lelkes és áldozatkész hölgyeihez és polgáraihoz, szí veskedjenek ők is az ntba esett városok nemes példá ját követve, bukovinai véreinket némi segélyben része síteni, hogy munkájokkal szerzett ke resményüket ne legyenek kényte lenek élelmükre költeni, hanem ab- ból minél többet tehessenek félre házépítésre és gazdaságuk fölsze relésére. Liszt, szalonna és főzelékre volna legnagyobb szükség. Ezen élelmi szereknek minél sikeresebben leendő gyüjthetése czéljából bizottságok alakulhatnának, melyek a hazafias adományokat nyugta mellett átvennék, leltár szerint tárházolnák és azoknak Pancsovára szállításáról gondoskodnának. Megvagyok győződve, hogy úgy a vasutak mint a | hajózási vállalatok ily adományokat legmérsékeltebb árért fognak szállítani. A küldeményeket „Csángóknak Pancso vára“ kérném czimezni. Az ezen ezim alatt érkező adományok átvételére s kellő ellenőrzés mellett leendő igazságos kiosztására uj honfitársaink közöl bizottság alakni. Ezen bizottság fogja a hazafias adományokat nyugtázni és az azok minősége és mennyiségéről szóló elismervényeket a gyűjtő-bizottságok mindenikének meg küldeni. Nem ; tartom szükségesnek, hogy az adakozásra buzditólag hívjak fel bárkit is, mert tudom, hogy min denki önként, saját önszántából, szive legbensőbb, leg nemesebb sugallatát követve, biztatás nélkül adja azt, amit adhat. És hogy mennyire érdemesek uj honfitársaink tá mogatásunkra, bizonyítja azon kedv és lankadatlan ki tartás, melylyel ezen nehéz és előttük szokatlan föld munkát nemcsak a férfiak, hanem a család női tagjai, sőt még a gyermekek is végezik. Szinte megfoghatat lan, hogy ezen egyszerű emberek küldetésszerü hivatá suk nagy fontosságát mintegy ösztönszerüleg mennyire átérzik és mily rajongó szeretettel csüggnek a hazán! Eérem a vidéki lapok igen tisztelt szerkesztőit is: szíveskedjenek eme igénytelen sorokat lapjaikban közzé tenni. Mély tisztelettel maradtam Pancsován, 1883. ápril 10-én. Nagy György. Dombóvár, 1883. april 14. MuH év november hó 15-tól, vagyis a budapest- pécsi vasút megnyitása napjától, postai összeköttetésünk — járási székhelyünk Tamásival — akként módosítta tott, hogy az azelőtt fennálló s igen czélszerü Dorabo- vár-Tamási kocsipostajárat be lett szüntetve s levelezé seink, küldeményeink vasúton mennek Szakályig, onnan kocsin Tamásiba. Hogy a postaigazgatás mit takarít meg ez uj ösz- szeköttetés által, azt nem tudjuk, de hogy mi dombó váriak roppant kárt szenvedünk a fennt említett Dom- bovár-Tamási kocsipostajárat megszüntetése miatt az — tény. Az előtt még a boldogító budapest-pécsi vasait meg nem nyílt, a délután 2—3 órakor postára adott le veleink az nap este Tamásiba jutottak. Most pedig har mad, sőt negyednapra kézbesittetnek küldeményeink Ta másiban. Tekintve most már azt, hogy Dombóvár a járás nak legnagyobb forgalmú helye, nagyon könnyen ért hető, hogy ennek a járás székhelyével Tamásival, ahol a szolgabiróság, járásbíróság, telekkönyv stb. van, mily roppant levelezése és élénk kereskedelmi összeköttetése van s hogy mily temérdek kárt és botrányt idéznek elő a késedelmek, azt a mindennap előforduló példákkal illusztrálhatnánk.*) Mi dombóváriak még a múlt év utolján nyújtot tunk be egy kérvényt a postaigazgatósághoz, melyben kértük: hogy a Dombovár-Tamási pestaösszeköttetést — úgy mint azelőtt volt — léptessék életbe. Ezen kór- *) Megfoghatatlan előttünk a postaigazgatóság eljárása, mely a takarékosság elvét látszik ott is követni, hol a közérdek ezt egyátalján nem kívánja; miért is felhasználjuk az alkalmat, hogy egyet-mást becses figyelmébe ajánljunk. Általános a hit, hogy a postaigazgató ság nem helyez kellő súlyt a gyors összeköttetésre még akkor sem, ha ennek elérése csupán ügyes berendezéstől függ. Fogunk példá val is szolgálni: Baja és Kalocsa hozzánk 2 óra távolságra vannak; mindkettővel élénk kereskedést folytatunk s a levélszállitái három napot vesz igénybe, sőt a bajai küldemények előbb felutaznak Buda pestre s onnét 38 mértföldnyi utat téve érkeznek hozzánk. Tudónk tolnamegyei községet, hova lapnnk, mely szombaton adatik ki, négy nap múlva ér rendeltetése helyére, holott a távolság alig 3 mért- föld. Mindezt a nyomorúságot ellehetne hárítani legföilebb pár Bzáz forint kiadási többlettel s ezt is visszakapná bőven az állam azon szolgálatok folytán, melyekben ily intézkedéssel az ipart és kereskedelmet részesítené. A szerk. Szegzárd, 1883. april 19. Most folynak a direct-adó kivetési munkála tok csaknem az egész országban s mig egy ré szüket a községi közegek végezik el törvény adta joguknál fogva, addig a másik és minden esetre nehezebb részét az adókivetö bizottságok végezik. Nem szükség bizonyítani, hogy úgy a községi közegek, mint az adókivetö bizottságok eljárása és határozatai igen sokszor méltó fel háborodást szülnek a polgárok egyike vagy má sikánál, de legalább meg van adva a mód s az eszköz, a melylyel és a mely szerint úgy a köz ségi közegek mind a kivető bizottságok eljárása és határozata orvosolható. Sajnos, még ezzel sem vigasztalhatjuk ma gunkat a fogyasztási adó nemeknél. Nem akarok itt az összes fogyasztási adó nemek s különösen a ezukor-kávé adónál elő forduló törvényellenességekről szóllani, hanem csupán a bor és has fogyasztási adóról, a mint azt Szegzárd város, mint erkölcsi testü let, a pénzügyigazgatósággal törvény szerint létrejött egyességnél fogva maga kezeli. Kezeli pedig akképen, hogy az 1868. XYH. t. czikkben megállapított hasfogyasztási adóté teleket egy ellenőrző közeg felügyelete mellett szedeti, az államkincstárral létrejött egyesség szerint általa fizetendő összegnek a húsfogyasz tásból valószínűleg befolyandó összeg levonása ntán fentmaradó részét pedig egy bizottság ál tal az adót fizető polgárokra, minden sza bály nélkül tetszés szerint felosztja. Es e felosztással sérelmet szenvedett pol gárnak nincs eszköze és módja sem, melylyel és melyszerint sérelmét orvosolhatná. Igaz: a képviselő-testületnek jogában áll a kebeléből kiküldött bizottság eljárását jóváhagyni vagy határozatát megváltoztatni; de lehet-e az ügy igazságos és méltányos elbírálását kívánni és várni a képviselő-testülettől, mely eltekintve a felosztó bizottsági tagokat, legkisebb tájéko zottsággal sem bir az ügy állásáról? Bizonnyal nem. Es hát ha még ügye a képviselő-testület elé sem lesz vihető ? No mert megesett, hogy jogosult felszólamlások, vagy egyszerűen, rövid utón elintéztettek, vagy pedig ad aota tétettek s a folyamodó végrehajtás utján kényszerittetett a reá erőszakolt összeget megfizetni. TÁECZA. Ellentétek. (Nyári jelenet az orosz életből.) A falusilak küszöbe előtt, egyszerű fa pádon, öreges férfi ül a feleségével. Este van. Valahol a tá volban fftlemile csattog és egy kakúk hallatja szavát. A férfi, ezttstgombu botjára támaszkodva, előre hajolva ül, miközben halkan maga elé fiityörész. Az asszony, a poros ut irányában, a kéklö távolba néz és mélyen felsóhajt. Mindketten sokáig hallgatnak . . . — Az idő kiderült; a fűlemile is megszólalt és a kakuk kiabált kezdi elmélázva az asszony és sze meit lelkesülten emelte fel az esteli éghez. — A fűlemile? Na, ez már mégis jó! Ép’ most fütyül a mozdony az állomásnál! Hahaha! Rajong a természet után és a vasút fütyülését fűlemile csatto gásnak vészit — Most persze, a mozdony fütyül, de azelőtt a csalogány volt. Most — most ismét megszólalt. Tud a mozdony igy trillázni? Hisz ez világos zenei *Nem, természetesen a fűlemile csattog! — Na jól van, jól van! Hisz te mindent jobban tudsz! . . . Szünet ................ — Ah, egy madár sem tudja a fülemülén kivül a szerelem érzetét, a határtalan szerelmet és odaadást felébreszteni! kezdi az asszony. A fűlemile. — Az asszonynak fűlemile nélkül is határtalanja kell főijét szeretnie és irányában teljes odaadással vi seltetni! veti közbe leczkéztetö hangon átférj. — Ah, hisz én nem házastársakról beszélek! En az első szerelem idejét értem, midőn két ifjú kebel ben először lobban fel az a forró érzelem. Most min dennek, a mi fiatal, a mi virul, lehet — — Ej mit, az miattunk akár ne is létezzék! — Istenem, milyen önző vagy Szerge! Nézd csak, amott a szomszéd házból éppen most lépett ki a diák, ir valamit jegyzőkönyvébe. — Bizonyosan verset! — Honnan tudod azt, — talán fehérneműjét jegyzi fel, melyet a mosónőnek adott! — Oh nem! O olyan ember, kiben a lélek tüze még nem aludt ki. Még nem törpülbetett el! — Hogy lehet ott eltörpülésröl szó, hol az em ber sajátját őrzi! a fehérnemű drága tárgy és jegyzék nélkül nem szabad a mosásba adni. — No, köszönöm ... A fülemülék csattognak és ilyenkor szennyes ruhát jegyezzen valaki. Nem, az nem lehet, azt nem hihetem! Fiatalság mindig fiatal ság* marad. Nézd csak, mint hajtja vissza fejét, hogy az éneket hallhassa. — Nézetem szerint csak vissza akar emlékezni, hogy hány pár harisnyát adott át a mosónőnek. — Mily képtelenség! Jobb az emberekben a jót, mint a rosszat feltételezni. 0 olyan ember, kinek szive van; kifejlett, müveit ember, korának gyermeke. Be szélgettem vele és rögtön felismertem. — Szép gyermeke koránaki Igenis! Es még whistet sem tud játszani; csak preferánszot játsziki Vájjon ki játszik mai időben még preferánszot 1 Min denki whistet játszik. Igen, igen, öreg! én is mulattam vele . . . Frá zis gyártó, egyéb semmi. De a mi a whistet illeti, arról akadozva azt mondja, hogy még nem tanulta meg! Ez szerinted e kor gyermeke! Szép kor, mond hatom. — Hallod, most szólalt meg a kakuk! — - Egy, kettő, bárom négy, öt . . . olvassa a félj. — Aha, tehát a kakuk legalább mégis meglá gyította szivedet. Te is meg akarod kérdezni az orá kulumot. Számláljunk együtt, csakhogy most a magam részére teszem. Te később is megtudhatod sorsodat. Tizenkettő. 13, 14 ... A kakuk még most sem hall gatott el. — Tizonkilencz, 20, 21, számlált a férj, és egyet köpött . . . Piui! Atkozott madár! Elég! Nem kell több 1 Itt van — még most is 1 Ffui 1 — Szerge, Szerge! Mi bajod? Térj magadhoz! Hát csakugyan sajnálnád, ha oly sokáig élnék ? kiáltá az asszony elégedetlenül és sértve. Meg akartam tudni hány évem van még hátra és ö — ö még haragszik a nagy szám miatt! Nem szégyenled magad? Mivel érdemeltem én ezt? — Eszeden vagy? Mit bolondozol tulajdonképen, kérdezé a férj csodálkozva. Nem gondolok én az élet éveire. Élj, a meddig akarsz • . . Minél tovább, annál jobb. Azt kérdeztem az orákulumtól, hogy mennyit veszíthetek holnap a whisten, ha megint olyan hal latlan balvégzet üldözne. — Igen, de a kakuk talán nyereségedet és nem veszteségedet mondta meg? — Hogy lehetne az, a mikor én a veszteségre gondoltam, midőn elkezdett? — No jő, ez hát a te számitolásod volt ! Elisme red? kérdé az asszony. — Persze. Hisz én kérdeztem a szerencsétlen Imadarat, nem te . . . Most rajtad a sor. — Igen, de már most elfáradt a kakuk. Hogy tudna most már nekem sokat jövendölni, gondolj in kább te most, hogy mennyit nyerhetsz? — Ez igazán jól Mi előnyöm van belőle, ha most számolok, midőn már elfáradt, mint te mondád. Nem, ezt már csak köszönöm j — Szép, akkor én próbálok szerencsét. En nem félek. Mi hasznom is volt az élethöl? hisz én nem is élek, csak tengődöm. Az asszony szemei könybo lábadtak .. . Sok ideig csendban voltak . . . Végre a kakuk újból megszólalt. — Egy, kettő, három . . . számolt férj és nő egyszerre. — Eérlek, ne számolj, ez most nekem szól, mondja az asszony. — Te magadnak, én meg magamnak, mindenki saját magának, felelt nyakasan e férfi. Öt, hat, hét... nos? mit? semmi többet? itt van ni, ezt előre tudtam. Hét rubel! . . . Száznegyvenegy rubelt vesztettem különböző alkalmakkor és hét rubel — az egész nye reség ? Hét rubel, ez gyalázat 1 Az asszony nem felelt, maga elé mosolygott. — Még csak hét évig! Elégedett vagyok, susogi halkan és mereven a földre szegezé tekintetét. — Igen, kedvesem, húz ez nekem szólt, nyere ségemet jelenti. — Te nyereségedre gondoltál, én halálomra, tudod-e Petrovics Szergiusz, mire kérlek: ha meghal tam, tétess siromra egy gránit urnát és ültess mellé két szomorú fűzfát. Megígéred nekem ezt? — Jól van, jól van. — Meg kell rá esküdnöd, sürgető az asszony; a fűlemile és a kakuk lesznek tanaink. Megesküszöl? nyugodtan hallhatok meg?
