Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-11 / 11. szám
f XL évfolyam. 11. szám. Szegzárd, 1883. márczius 11. Megjeleli: betenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szécbenyi-ntcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanító-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre . :... 6 írt — kr. Félévre ...... 3 . | — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttór: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak Néhány szó a tervezett „irói-kör“ tárgyában. Jól esik látnom, hogy megyénk érdemes közönsége érdekében mily üdvös, mily nemes eszmék foglalkoztatják egy idő óta a közügy munkásait. Úgy látszik az ijesztő közöny, mely közéletünk minden terén oly megdöbbentő alak ban mutatta be magát, immár kissé szünőben van. Higgadt, mélyebben gondolkozó fők mind jobban tapasztalják megyénk tulszárnyaltatását más megyék által s belátva ez állapot tarthatat lanságát: a cselekvés terére kezdenek lépni, hogy a közöny dermesztő jegét végképen meg törjék. I)e ideje is már, hogy megyénk közön sége régebbi nevéhez méltóan, helyét elfoglalva, szerepét újólag hű sáfárilag betöltse az emberi ség által mai nap folytatott általános küzdelem közepett a küzdtéren. Megyénk lakossága érzé ketlenséggel éppen nem vádolható, fogékony az minden arra érdemes dolog iránt, mit nem egy példával begyőzhetni, csak legyenek rátermett vezérei, kik a munkairányt kijelölve terveik mel lett helyes tapintattal képesek agitálni. „A szegzárd-vidéki irói-kör“ esz méje méltán megérdemelte a közfigyelmet, mely ben minden oldalról részesült. A megye most már jó részben bírja ama kellékeket, melyek annak lakossága részére a vagyonosodást, anyagi jólétet és felvirágoztatást egyfelől biztosítják; vannak ugyanis jókarban tartott örszágutjai, van vasútja, mely úgyszólván minden irányban a könnyű és olcsó közlekedést biztosítja. A közvagyonosodás és anyagi jólétet elősegítő eszközökben e szerint nem volna hiány. További feladatunk teljesítése a föntebbiek- kel szemben, szerény nézetem szerint is, most már a társas és szellemi élet teljes felvi rágoztatásában kell, hogy összpontosuljon. E tekintetben magának a székváros-, mint megyei központnak kell a kezdeményezés szere pében fellépve a kínálkozó alkalmat magához ragadnia. A székvárosi értelmiségnek határozott elő nye van a vidékiek fölött, a vidék úgyszólván minden ily fontos esetben a központra támasz kodik, pnnét várja a jeladást csatlakozásra. Készemről azért a legjobb reményt táplá lom a központban lakó vezérférfiakról és hiszem, hogy a mulasztás vádját elkerülendő, előnyös helyzetükből kifolyólag teljes jóakarattal érvé- nyesitendik a „szegzárd-vidéki irói-kör“ mielőbbi megalakulására összes tehetségüket. A vidék felvilágosult értelmisége követni, támo gatni fogja ezen szép tervük kivitelében; erre számot tarthatnak. Megyénk valódi értékét, nem városaink nagysága, nem a diszes épületek, hanem az egészséges közszellem adja meg, emel kedése és nagygyá létele jó részben ettől függ, erre és ennek megálapitására kell főképen tö rekedni. Még a „szegzárd-vidéki irói-kör“ leendő szervezkedését illetőleg, leszek bátor va lamire nézve az érdekeltek becses figyelmét fel hívni. Miután általánosságban hangsúlyoztatok,, hogy a megye különböző pontjain lakó iroda lombarátok egyesitendők: remélhetőleg nekünk nőknek is lesz tér és alkalom adva irodalmi működésre. A társaséletnek mi is tényezői lé vén, joggal tarthatunk igényt nyilvános közre működésre. A női tagoknak felvétele indokolt azon szempontból is, hogy hazai szépirodalmi intézeteink közül tudva levőleg a Kisfaludy- és Petőfi-társaságnak vannak nő-tagjai. Mi nem kí vánunk semmi különös kedvezményben része sülni, csupán azt óhajtjuk, hogy az alakítandó irói körnek tagjaiul nők is beválaszthatok legyé nek a férfi tagokra kiszabott feltételek mellett. Es most rajta! buzogjunk, munkálkodjunk tőlünk telhető módon a „szegzárd-vidéki irói-kör“ megalakításán. Emília. Á szegzárdi kisdedóvó-intézet. Háry Ede és Bati János gyüjtőivén a követ kező jegyzések történtek. Rendes tagok: Bati Já- nosné nrnő. Bezerédj Pál, dr. Braun Bernát, Krámmer János, Szandtner Antal urak. — Pártoló tagok: Háry Edéné, Etl Jánosné, Pápay Gyuláné, Krammer Jánosné, Stetka Károlyné, Bien Árminná, Tóth Evilla, Kőrösy Fereneznó, Győrffy Jánosné, Vargha-Hajósy Ir ma, Neumann Adolfné, özr. Kálmán Jánosné, Buday Józsefné, ifj. Rill Józsefné, özr. Halász Józsefné, Czaun Pálné, Geiger Gyuláné úrnők ; továbbá : Háry Ede, Bati János, Koharitsch Lajos, Réber József, Salamon Sándor, . Gáli András, Sebőn József, Stann István, Wagner Fe- renez, Wéber György, Debulay Antal, Mehrwerth La jos, Groszbauer Ferencz, Imberl Ferencz, Steinsdörfer József, Fertig Sándor, Spitzer Vilmos, Nyitray Lajos, Salamon Ármin, Tóth Pál és Klein Miksa urak. Közlőttek kapcsán közöljük egyúttal az egyesület alapitó tagjainak névsorát is. Alapitó tagok: Br. Augusz Antalné, Ágoston Károlyné, Brassay Regina, Dőry Matild, Eötvös Károlyné, özv. Ketzer -Péchy Sa rolta, Knór Nándorné, Mártin Ferenczné úrnők. Br. Augusz Antal, br. Augusz Imre, Dömötör János, Dőry Dénes, Domsits Lajos, Eötvös K. Lajos, IQ. Eötvös Ká roly, Ellmann Miklós, Gőzsy Ferencz, Georgevich Pál, Goldberger Mór, Hayt Gábor, Jalits I. budapesti n. bor kereskedő, Kiss Gyula, Leopold Károly, Módly László, Mikó György, Mihek János, Papé Gyula, Pap Lajos, dr. Sass István, Szépauer János, Szluha Bene dek, Szilvek Ferencz, Totth István és Totth Ödön urak. — Továbbá: Szegzárd-tolnamegyei nőegyesület, Szegzárdi takaréktár, Szegzárdi népbankl. csoportja, mint testületek. — E nagymérvű áldozatkészség igazolja leginkább közönségünk előszeretetét kisded- nevelő-intézete iránt, melyet már 47 éven át tart fenn saját erejéből, nem feledkezve meg róla a legmostohább évek alatt sem. Kérdjük: nem e a legszebb példája ez egy város egyetértő, minden szép és jóban össze tartó lakosságának? Tudjuk, a múlt évek nagy csa pásai mily erős próbára tették mindenre szivesen adakozó székvárosi lakosságunkat, daczára ennek, hogy most kisdednevelő-intézetünk anyagi segélyezésé- f ról volt újra szó, kiki tehetsége szerint, ismét készsé gesen meghozta filléreit. De hisz szentebb czélra alig is áldozhatnék, mint épen óvodájára, mely fényes múlt jánál fogva Szegzárd jé hírnevét csak fokozni, csak emelni lesz hivatva az ország színe előtt. Három év után büszke önérzettel gyűlhet egybe annak helyisé gébe, hogy 50 évi fennállásának jubileumát meg ülje és 50 éven át gyakorolt nemes jótékonyságának megérdemelt örömét valahára élvezhesse is. Most pedig mondjunk hálás köszönetét az intézet érdemes tiszti karának, mely a gyűjtéssel fáradozott és a nagy ér demű közönségnek, mely ez évben igazán meg lepő jóakarattal viseltetett óvodája iránt. Szegzárdon, 1883. márczius hó 8-án. ______________________________________ B. Vid éki levelek. Vidéki nyilatkozat a „szegzárd-vidéki irói-kör“ érdekében. Tamási, 1883. február 17. Tisztelt szerkesztő ur! Közlönyünkbe felvett azon hazafias és minden te kintetben megyénk szellemi és anyagi jólétét előmoz dító indítvány, hogy megyénkben létező irodalmi mun kások egyletté alakulva törekedjenek megyénk szellemi és anyagi előrehaladásán, igazán pártolandó s a köz óhajnak megfelelő intézmény lenne. Ezen egyesület, mely „szegzárd-vidéki irói-kör“ neve alatt létesülne, szerény véleményem szerint a me gyei társasélet egyik fö lüktető erejét képezné, mely a központból kiindulva (értem alatta megyei szék helyünket) megyénk minden irányában, még á legtávo labb helyeire is jótékonyan és áldásthozólag hatna. Az eszme már magában véve is oly nemes, oly magasztos, hogy az ember ha nem tudná azt, hogy már némely hazai megyében létezik ily általános társulati szellem, azt a mai korban és körülmények közt kivihe tetlen valaminek tartaná. Pedig az ige testté válására nem szükséges egyébb, mint hazaszeretettől áthatott azon elhatározás, hogy az alakulandó irói-kör útjába levő, vagy készakarva elébe gördített akadályokat tőle kitelhető módon eltávo lítja, vagy kisebbíteni és a körülményekhez képest szel lemileg, anyagilag támogatni fogja. Ezen eszme magasztos létjogát kell, hogy minden józanul gondolkodó ember elismerje. Ha azonban van nak is oly egyének, kik tán vonakodnának ezen köz ponti irói-kör létjogát elismerni, azok vagy csupa sze- mélyieskedésből származott ellenmondási viszketekség- ből tagadják annak létjogát, vagy a sötétség birodalmá ban való mély kéjteli álmadozásaikból nem akaiják ma gukat felzavartatni. Szerintem csakis ily egyének mond hatnak ellen az irói-kör megalakulásának és legfeljebb még olyanok, kik ugyan a kellő műveltség színvonalán állanak, de nézetük szerint a paraszt maradjon csak paraszt, azaz sinlődjenek a tudatlanság sötét országában. De az ilyenek száma csak törpe minoritást fog képezni és így azon akadályok, melyeket a központi irói-körnek útjába gördítene, egyesült erővel a legna gyobb könnyedséggel le lehetne győzni. Az akadályok és a nehézségek legyőzése ntán ha létesülni fog az irói-kör, szerény véleményem szerint az előrehaladás és a jólétért való küzdés legyen a kitű zött czélja. Iparkodjék megyénk köznépével a kezei közt leendő eszközökkel megismertetni mindazt, ami szép és nemes. Vezesse a népet lépésről-lépésre mindazon is meretekre, melyet minden műveltnek lenni akaró nép nek tudnia kell. Terjessze köztük azon közhasznú isme reteket, melyek segélyével okszerűen tudjon gazdálkodni. Ismertesse meg velük azon eszközöket, melyeket az ipar- és fóldmivelés körül nagy haszonnal alkalmaz hat. Világosítsa fel azon egyes természettani tünemé nyek felől, melyeknek téves ismerete könnyen babonára vezet. Terjessze a más nyelven beszélők közt a magyar ságot. Kedreltesse meg velők az olvasást, úgy, hogy a nép önön magát tovább is képezhesse. És végül ha le- TÁRCZA. Némely állatok kevesbitése és ki irtása. i. Mióta földünk legremekebb műve az ember — mint az egyetemes szellemi élet egyedüli birtokosa — a teremtmények urává lón, szüntelen viharos tusában van az őt környező léterőkkel. Ennek következménye, hogy a föld különböző tájékán való fellépte a természeti vi szonyok külalakzatának elváltoztatásával szoros kapcso latban van. De ezt legkevésbbé sem csodálhatjuk, mert ha a legvadabb néptörzsek, — kiknek lakó- és mene dékhelyül az őserdők rengetegei szolgálnak — képesek némi tájékozást szerezni a helyi viszonyokról, annál in kább megkívánhatjuk ezt a polgárosult népcsaládok ha- sonczélu törekvéseiktől. A föld felszínének közvetlen átalakításával inkább csak a dúló elemek küzdenek, mert azon csekély kü lönbség, melyet bizonyos földterület vagy kőzettömeg fel- és kiásásával a föld külrétegén emberi erő okoz, alig feltűnő, ellenben az eredeti állat- és növényvilág ban mutatkozó változás nagyobb részt már az emberi kéz alkotó'művének eredménye. Az emberi nem első korszakában, midőn élelmé ért örökös barangolásban tölté életét, kétségkívül min den állat és növény a maga származási helyén hábor gatás nélkül folytathatta életét, mivel egymásra való kölcsönös hatásuk egyensúlyát mi sem változtatta meg. De a kényelmesebb társadalmi együttlét eszméinek ki fejlődésével s ez által az embereknek mindinkább nö vekvő csoportosulási törekvésével az állat- és növényvi- ág mennyiségi aránya lényeges különbséget szenvedett és szükségkép kellett is hogy szenvedjen, ba csak az em ber családi viszonyainak fentartási törekvéséről lemondani, önmagát hozzátartozóival együtt áldozatul kitenni nem akarta. Mert pl. egy ragadozó állatoktól hemzsegő vidé ken való megtelepülés alkalmával mindenkinek kétség kívül legelső gondja volt e veszedelmes benszülötteket lehető gyorsan kiirtani s a talán még érkezőket kellő távolban maradásra kényszeriteni, nem különben egy mocsároB tájék büzhödt vizének lecsapolásával a körlé get az egészségtelen gerjektől kitisztítani s megmene- kedni azon sok kellemetlen vendégtől, melyek annyi kü lönféle rovar, hüllő alakjában, hol a mocsári növénye ken, hol pedig a süppedékekben találják fel tanyájukat. Önkénytelenül felmerül azonban azon kérdés, hogy a földi teremtmények egyes fajainak némely vidéken való kiirtásával nem zavartatik-e meg azon természeti nagy összbangzat, melynek törvényénél fogva az élet képes lények csak kölcsönös összefüggéssel és együttha tóig működnek birodalmunk környezetében? Én részemről az ember rendeltetésének egy mel- lékczélját némely állat és növényfajok lassanként való kevesbbitése vagy esetleges kiirtásában is hiszem felta lálhatni. Az ősvilág többrendü flóra és faunája a hajdani roppant nagy természeti forradalmak és ebből szárma zott talaj és légköri viszonyok megváltoztatása követ keztében enyészett el, melynek bámulatos példányait a kövületekben oly tisztán fellelhetni. Azonban a későbbi nemzedék már az emberi üldözésnek lett áldozata. Hová lett pld. az egykor Európában oly otthonos bölény vagy kasztor, hogy ma már alig lehet egy-egy minta példányt találni, — talán más vidékre költöztek át? Nem, — itt fogyott, itt veszett el azok legnagyobb, része s bár számuk tizszerezve lett volna is, a termé szet kimondta reájuk a végenyészet Ítéletét. Hasonló I sors vár lasaankint toboztermő növényeinkre, melyek- i nek száma a vízözön előtti rokonfajok sokaságához mér ten már is nagyon leapadt, nemkülönben a róka és far kasra, mert ez utóbbiaknak kezdetben oly állatok szol gáltak eledelül, melyek az emberekre károsak voltak, de miután az üldözések következtében ezek is elfogytak, ma már az ember által megszelídített emlősök és szár nyasokra kényszerülnek rontani s ez által fenállhatásu- kat biztosítani. Rendeltetésök annak idején tehát eléggé megfelelt, de létezhetési joguk a polgárosult világ ha tárain belül lejárt. Azonban be kell vallani, hogy az ember az irtás romboló dühében gyakran tulment a szükség határain. Érvül csak Ázsiának azon kopárrá vált végtelen terü leteire utalok, honnan az emberi faj úgyszólván magát kiélte. Hová lett az egykori költőktől annyira dicsőített Róma környékbeli villák dús növényzete — hová a spa nyol cordillerak lombozott komái ? Eltűntek ezek s most csak a harmat könnyezik az egykor buján tenyésző he lyek felett. Alkalmazzuk tehát ba szükséges a kevesbbitést, vagy éppen a kiirtást ott, a hol a legkitártóbb küzde lem által nyert vívmányainkat látjuk veszélyeztetve. A mi pedig az irtás vagy keve$bbités lehetőségének kérdését illeti, erre Albion elég dőntőleg felel, midőn lakói a kártékony farkast ma már csak névről ismerik, a többi ragadozók közül, pedig a merész Kiűztél a falánk med véig még egy sem élte ottan át a jelen század haj nalát, • *- Jelen közleményemben a kártékony állatoknak fel sorolása mellett, csak azon kevesbitési és irtási módo kat szándékom felemlíteni, melyek gyakorlatilag már részben érvényesíttetnek vagy pedig elmétileg leghatá lyosabbaknak bizonyulnak, hogy igy — elég hiányosan bár —■ áttekintést adjak a további eljárásra nézve. A kézszárnyuak rendje hazánkban a denevérek ál tal van képviselve. Ezen ártatlan, az ősvilág Pterodacty- lusira emlékeztető kis röpkedőket nem is kellene itt felemlítenem, mert babár kamráinkban az élelmi sze rekre néha reá törnek is, rendes zsákmányuk leginkább ártalmas rovarokból áll, miáltal az embernek sokkal több hasznot, mint kart okoznak. Felhozom azonban azért, mivel a népnél a denevérek vére és vizeletére reá fo gott mérges tulajdonság csaknem általános hiedelemre talált; pedig a denevéreknek hasonló vére lévén más emlősökéhez, még annyi csipősséggel sem bír, hogy a nyilt sebben gyuladást okozna. Hagyjuk tehát őket rep kedni az éj homályában. Ha azonban valahol szerfelett elszaporodnának és a pinezék vagy kamrákban csak ugyan nagyobb károkat okoznának, el lehet azokat be lisztezett bojtorjánnal fogdosni, melyek az élelmi sze rek közé akasztandók. Ezeket a denevér lepkéknek nézi neki rohan és a bojt szigonyaiba fenakad. A zoologok a rovarevők közül a vakand féléket, tekintettel a rovarok és férgek közt tett pusztításaikért kíméletre ajánlják. Ezen jó tulajdonaik mellett is ha a területi viszonyokhoz mérten túlságosan elszaporodná nak, azon számos irtószerek közül, melyek használat ban vannak, leghatásosabbnak bizonyult a levegőn szét- omlott oltatlan mészpor. E lisztből tavasszal, midőn már minden vakand túrás elszélyeztetett az uj tarás üregébe egy kanálnyit kell hinteni és a lyukat jól eltaposni. Mi helyt a vakand újra feltör, a mészpor orrába vagy tor kába bat s ennek következtében elvész. Angolországban egész határokból pusztították ily módon az elszaporo dott vakandokat. A nyúlánk testű ragadozók családjából a menyét nemet kell különösen védelemre kiemelni, mivel általá ban miudegyik faja kártékonynak tartatik, pedig a hús evők rendjéből egyik sem tesz az embernek ennél na gyobb- szolgálatot. Tudni kell azt, hogy a hazánkban ta lálható fajok u. m. a nyest, a görény, a hölgy- és kö zönséges menyét az elanyira kártékony egerek puszti-
