Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-11 / 11. szám
hete égés a népkönyvtárak felállításának ügyét is némi leg mozdítsa elő. Ha ezek lesznek az irói-körnek azon teendői, me lyek által a köznépnek jólétét előmozdítja, agy akkor feltétlenül kell mindannyiunknak sorakozni, hogy mielőbb megvalósuljon az eszme. Igen sorakoznunk kell, mert csak tekintsük a ná lunknál előre haladottabb külföldi népeket, kik minden eszközt felhasználnak arra, hogy minél előre haladot- tabbak legyenek és jgy ezáltal minél jobb létnek ör vendjenek. Buzduljunk mi is példájukon és kövessük őket ab ban, mi követésre méltó. Ragadjunk meg minden esz közt, (a központi irói-kör is egy ily eszköz) hogy ve lük együtt lépésről-lépésre haladhassunk. Hogy ne mond hassák rólunk azt, hogy mi még a sötétség birodalmában alusszuk a tudatlanok babonaság- és durvasággal teli homályosságba boruló mély álmát, ne állíthassák rólunk azt, hogy ők a felvilágosultság azon fokán, minőn mi most vagyunk, ők már 2—3 századdal előbb voltak. Ne tehessék fel rólunk azt, hogy ők, midőn a földtől kezdve egész az istenségig a természet minden törvényei ellen dsczólni mernek: akkor mi még csak a vak sötétség ben botorkálunk. Hanem mi mutassuk meg, hogy azon nemzet, me lyet másfél századon keresztül nyomott a tőrök rabiga - és. azon ország, mely századokon át volt a polgári há borúknak színhelye, képes velük lépést haladni a köz művelődés és a közgazdaság terén. Mutassuk meg élet revalóságunkat és czáfoljuk meg azon tévhitet, mintha nálunk a tudatlanság és barbárság netovábbja volna. Igaz ugyan, mi édes hazánk lakosainak igen kis : résgét' tesszük és ép ezért tán némelyek szerint hasz talan^ minden törekvésünk, mert úgy sem sokat hasz nálhatnánk vele hazánk, megyénk kérdéses jólétének ügyében, de az ilyen könnyelműen gondolkodók, komo lyan gondolják meg az egyszer, hogy minden hazafinak . erkölcsi kötelessége mindent elkövetni, hogy első ízben szülőföldje, tartózkodási helye, hazája mennél előreha ladottabb és műveltebb legyen, hogy ezeknél fogva el érje a jólét azon fokát, melyet a természettől megáldott haj-ánk magának megkíván. De elvégre is vigasztaljon bennünket azon öntudat, hogy mi megtettünk mindent, mit tennünk kellett, nemkülönben gondoljuk meg, hogy a példa vonz. Ha az irói-kör élére oly egyének lépnek, kikben elég szakavatottság és önzetlen ügybuzgóság van, akkor kétséget sem szenved, hogy folyvást szem előtt fog tartatni a nép felvilágosítása és oktatása, — minden mellék és népszerűséget hajhászó érdek nélkül. De szük séges is, hogy ez legyen az irói-kör szeme előtt, ha I czélt akar érni, mert a népoktatás teszi jövedelmezőbbé a munkát, az államot és ez terjeszti a magyarságot. A tudományt és művészetet ez szilárdítja meg Szabad legyen végül azon reményemnek kifejezést! adni, hogy azon tisztelt egyének, kik magukban elég erőt éreznek az irói-kör megalakításához, egyesült és összhangzatos működésükkel nem soká késnek, nehogy még igen-igen sok idő tűnjék el a múlandóság tenge rébe anélkül, hogy ezen magasztos eszme áldást hozó jótéteményeit megismerné. Őszintén kívánva az ige mielőbbi testté válását, maradok a t. szerkesztő urnák kész szolgája. Kindl Vilmos. mondható. A mi pedig magát az előadást 'illeti, arról szóljon más. De mégis legyen szabad mondanom annyit, hogy a szereplők közül kedves megjelenésükkel tűntek fel a közönség előtt: Farkas Vilma és Spindelbauer Erzsiké kisasszonyok. Szerepeiket igen jól adták; fűszerezvén még azt szép dalokkal, melyeket oly édesen, oly gyönyörűen da loltak mint solo, mint pedig duettben mind a ketten, hogy valóban a közönség Thalia eme kedves áldozói nak viszont csak elismeréssel áldozhat. No! de a közönség nem is maradt hátra, hangos ova- tiókban szűnni nem akaró tapsokkal adván teljes meg elégedettségének jelét, mig a sok újra! újra! hogy volt után el nem ismételték válogatott szép dalaikat. Az előadást szokott módon követő táncz kitartó jókedvvel éjfélutáni 3 óráig tartott. Hanem a mi oly sok tánczmulatságnak kínos betegsége, most az egy szer ide is bekopogtatni merészkedett untató arczával: a tánczosok hiánya! . . . No, de sebaj! Lesz még idő rá, hogy a csorbát kiélesithetjük. Az előadás összes bevétele 86 frt 10 kr. kiadás 46 frt 10 kr; igy tehát a tiszta jövedelem 40 frtot te- szen, mely összeg t. Hesz Pál egyleti pénztárnok ur által tek. Schmidt Józsefné úrnőnek, mint a létesítendő kisdedóvó alaptőkéje kezelője, úgy is mint a műkedvelő társulat szeretve tisztelt intendáns-nőjének, :—' meleg szavaktól kisérve — átadatott. Úgy hiszem, hogy Tamási közönsége és a mű kedvelő-társulat benső óhajával találkozom, — midőn Schmidt Józsefné asszony, mint minden szép és nemes cselekmény előharczosának — itt a nyilvánosság előtt is — köszönetét mondok. Néki! ki nem kímélve sem gondot, sem fáradozást magasan fenn lobogtatva a kegyelet zászlaját, nem szű nik meg harczolni egy szép eszméjért, melynek létesí tése — majdan oly sok örömkönyeket ragyogtat a szü lők boldogságtól fénylő szemeiben. Az előadás tiszta jövedelmének nagyobbitásához felülfizetéseikkel járultak: Szalay József 1 frt, Kunosi Ármin 20 kr, Bach Jenő 20 kr, Piszter Alajos 80 kr, Leimitzer Lajos 2 frt. Fekete József 50 kr. Jeges Gusz táv 50 kr, Takács N. 1 frt, Arany Péter 1 frt, Molnár Ferencz 20 kr, N. N. 20 kr. Bóbics Antal 60 kr, Schmidt Józsefné 20 kr, Puck Ignácz 1 frt, Dr. Löwy Mór 40 kr, Hets Károly 40 kr, Károlyi János 1 frt 20 kr, Osztrich Lajos 1 frt 10 kr, br. Jeszenszky Sándoff 10 írt. Fogadják ezen urak az egylet hálás köszönetét. Adja az ég, hogy az eddig gyűjtött fillérek rövid] idő alatt oly nagygyá szaporuljanak, hogy községünk-' nek egyik — csak szerényebb — házát is, ily ékes! táblával jelezhessük: „A tamásii kisdedovoda.“ ügy legyen!! Vagyok a t. szerkesztő urnák kész szolgája: . Németh Géza. - Tamási, 1883. márczius 5-én. Tisztelt szerkesztő ur! ígéretemet beváltandó, nem mulaszthatom el a fo lyó évi február hó 24-én a tamásii állandó műkedvelők által a helyben felállítani szándékolt kisdedóvó alaptő kéje gyarapítására tartott szinielőadás eredményéről ér tesíteni. Az előadás a megjelent nagyszámú közönséget s a pénzbevételt tekintve — várakozáson felül sikerültnek " TÖVISEK. Női ragályos betegség. A teremtő tán azért adta a nőt a világnak utol jára, hogy vele a teremtés nagy munkáját megkoronázza, vagy benne mesterművét állítsa elénk. És valóban a nő a teremtés mesterműve, koronája. Ami szép, nemes és magasztos, azt a nőben mind összpontosítva találjuk. Azonban minden fénynek megvan a maga árnya is — és ez a nőnél a gyenge akarat. Mi halandók gyengék vagyunk. De ne higyje senki, hogy minden küzdésnek hódolnunk kell. Akarat mellett parányi erő is csodálatra méltó tetteknek szerzője lesz. Istent hiába hívod segítségül ó ember, ő nem fog az erény után vezetni, valamint vétekre nem csábítani. így tására van utalva, a galamb- s majorsági ketreczekben elkövetett garázdálkodásaikat tehát más utón jóvá te szik, ezért csak is kevesbbitésüket javasolhatom. . A macska családot nálunk csak a vadmacska kép viseli, mivel a hiuz már elvétve található. A vadraacska eledele az erdők és mezők nemesebb szárnyasaiból áll, sőt | nyulak és őzgidák elfogásában gyakran a rókán is túltesz. Kártékonysága ez által eléggé meg lenne ál lapítva, de minthogy az egerek és patkányok öldöklé sében — ha nem is éhes — nagy gyönyörét leli, ez okból kegyelmezzünk meg neki s ne kívánjuk végkép kiirtani. A vadász annélkül is kevés fáradsággal kevesb- bitheti e fajt, mivel a kutyáktól üldöztetve a vadmacska rögtön a fára s ennek egy vizirányos ágára szokott me nekülni, honnan könnyen lelőhető. E ragadozó sarjadéka a házi macska, az egér irtásban legfáradhatatlanabb állataink egyike. A medvék családjából a nagyobb erdeinkben ott honos barnamedve, miután bőrével legkevésbbé sem fizeti meg az erdei nemes vadak és a bérezek kristály csermelyében tenyésző havasi pisztrángokban tett káro kat, kiirtása minden hátrányok nélkül kimondható. A medvéknek verem és árkokkal való fogása, valamint ló • fegyverekkel! pusztítása ismeretes, tekintve azonban, hogy a sportnak ezen neme kisebb nagyobb veszél lyel jár, — a mirennyel kevert méz alkalmazása biz tosabb. A ragadozó húsevők családjából a hazánkban oly annyira elterjedt két faj, a farkas és róka különösen megérdemlik az üldözést és kiirtást. Ki ne hallott volna a telhetetlen farkas kegyetlenségeiről és a ravasz róka merész rablásairól ? A farkas legkedvesebb eledele bárány, malacz és ludakból áll. Nem válogat azonban az emlősök és ké rődzők között sem s ha télnek idején az éhségtől ül döztetve akol vagy pajtába juthat, látogatását a gazda szomorodottan emlegeti. Bár iparkodtam utazásaim alkalmával — egyébb vizsgálataim .mellett — megfigyelés tárgyává tenni egyes állatoknak szokásait, de minthogy a farkas vigasztaló- dásunkra nem oly elterjedt, nem juthattam azon hely zetbe, hogy e „féregnek“ szokványait tanulmányozhat tam volna. Nem lesz azonban érdektelen egy illetékas egyéntől hallott eljárást elmondom. A farkas az esti órákban távoltartja magát a juh nyájaktól s mintha csak tudná, hogy a hajnal álom az alvókra a legédesebb, reá nézve pedig a legbiztosabb, ekkor megy ki a szemlére; s ha akadálytalanul a nyáj hoz eljutott, megragad a juhok közül egyet nyakánál, melléje simul, igy vezeti s a gyorsabb távozást úgy se- giti elő, hogy prédáját farkával veregeti. Különben vég szükségben az erősebb farkas a gyengébbet is megtá madja, különösen a beteget, vagy megsebzettet többi egészséges társai jóízűen fellakmározzák. Kiirtására legalkalmasabb eszköz az ellenök ren dezett hajtóvadászat. A róka többnyire az ember legkedveltebb vad és szelíd szárnyasaival él, azonkívül sok fiatal emlősnek is pusztító ellensége. A hol a rókák elszaporodnak ott a nyúlnak és fogolynak rövid idő alatt veszni kell. Az agarászat a maga nemében egyetlen biztos módja a róka kiirtásának; pusztítható még összetört és szárnyas állatok beleibe kevert keserű mondola által is mi a ró kának csalhatatlan mérge. Mielőtt a rágcsálók leírására áttérnék említést te szek a szándékosan kihagyott közönséges házi ebről, nem azért, hogy ez állatot kártékonynak mondjam s ta lán még irtást tanácsoljak ellene, sőt ellenkezőleg azért, hogy jeles tulajdonainak s hasznosságának minél élén- kebb színben való feltüntetése által a kíméletre a köz figyelmet felhívjam. I nem volna szabad akarat, nem erény. Genius mellettünk nem áll, hogy a körülmények szerint sególjen. Miben bizzunk tehát? — az akaratban. Ez legyen erős; — s ha ez az, úgy róla a rosznak minden jele lepattog.“ Igen, — gyenge akarattal vagyunk felruházva — ugyan nem mindnyájan — és e gyenge akarat követ keztében a kor félszeg divatjnival és csábjaival szemben nincs erőnk a józan megfontolás utján haladni. — Es mi ennek a következménye? Az, hogy meggondolatla nul oda vetjük magunkat a divat lábaihoz és ez által a legnagyobb divatragályoknak leszünk rabjai, ami az tán — habár lassan is — a pusztuláshoz vezet. Mindkét nem akarata gyenge; de a szép nem aka rata mégis csak gyengébb, mint a kevésbé szép nemé. Lehet azonban, hogy nekünk ez csak úgy tűnik fel, mivel a nőnek kevesebb a szabadsága, szükebb a kedvtelési köre, mint a férfié. S igy, ha a nő a férfi vala mely luxusában gyönyört talált és űzte, akkor mindjárt megrótták, hogy ez nem illik. Igen, nem illett, mert nem volt szokás; — a mi szokás, az illik, ha mindjárt egész maskurát csinál belőlünk. No debát, aki nem ka paszkodik a divat után, az hátra marad — és ez szégyen. Ilyen szégyennek vannak kitéve azon nők, kik ma gasztos hivatásukon alólinak találják azon divatkórt, mely szerint a nőnek illik czigarettázni. Sok mama nem tudja, hogy lánya a magános per- ezekben mily élvezettel ereszt egy p&r czigarettát — füst alakjában — levegőnek. Sok férfi nem tudja, hogy dohányának jó részét felesége czigarettázza el! A til tott gyümölcs jobb! És mindezt miért teszik? Azért, mért nagy urias — de elég bolondos; mert nemökön felül akarnak emelkedni — rák módjára!; — mert hiányzik nálok a józan megfontolás. Éretlen ítélet, a csáboknak ellent állni nem tudó gyenge akaraterő' és egy kis csintalanság magas. fokú. tetszvágygyal kispé- kelve: mindezek rugói az ilyen félszegségeknek. Szép is valaki tetszését megnyerni, de hogy egy nő czigarettázással kíván tetszésben részesülni, ahhoz sok kell; de nem kell ahhoz sok, — elég hozzá egy jóravaló képzelő tehetség is. Hogy is jutott volna Isten a- teremtéskor olyan j gondolatra, hogy szeretett Éva mamánknak czigarettát adjon, holott még Ádám apánknak sem adott; pedig ő anyja volt ám Évának! Férfi ha dohányzik, meg nem rójuk — ámbár nála is csak ferde szokás ez; — de ha nő dohányzik, azt nem tekinthetjük másnak, mint vad kinövésnek, mely nemes gyümölcsöt nem hoz. És milyen jól áll nekik a czigaretta! 1! — (Nem állhattam meg. hogy fel ne kiáltsak.) Kedves olvasóm, ha még nem láttál czigarettázó nőt, úgy képzelj magadnak egy három napos kölyök macskát, mely patkányt akar fogni, — vagy képzelj magadnak egy kukorékolni akaró' csibét és könnyen elképzelheted, mily nevetésre ingerlő alak egy czigaret tázó nő. A kis macskának is, meg a csibének is nevetünk, hogy még a szemeink is könyeznek, — ezek az öröm kényei, — ha nőt látunk, szintén nevethetünk, tán ké nyek is tolulnak szemünkbe; és ezek a bánat és sajná lat könyei. Vagy nézzünk egy a gyúródeszka vagy lábas mel lett — fözőkanállal kezében — álló nőt, ki czigarettáz, nem-e mókán elmondhatjuk a miatyánk hatodik és he tedik kérését: „Uram, ne vidd a kísérteibe, de szaba dítsd meg a gonosztól.“ ■ Mondják, ha egy juhnyájat egy keskeny ajtón ki hajtunk. az ajtó elé — olyan magasságban, hogy ugorni legyenek kénytelenek — egy pálezát tartva, az első juh ugorni fog, vegyük most el a pálezát, azt látjuk, hogy a második is — anélkül, hogy tudná miért — szintén fog ugorni. És ez igy megy tovább. A második csak azért ugrik, mivel az elsőt látta ugrani; a harmadik is A természetbúvárok véleménye szerint az eb mint eredeti állatfaj nem létezett, - hanem a farkas, sakál és rókának egymással való kereszteződése által származott. Ezen többszörös elegyülés az égalj és a tápszerek kü- lönféleségeiből lehet ki magyarázni a többféle alfajok előállását. Az eb a ragaszkodás és hűség bámulatos pél dánya, jeles tulajdonaiért, nagy hasznossága s rendkí vüli tanulékonyságáért a polgárosult világ háztartásában nagy szerepet játszik. A kutyában a szépség, erő és gyorsaság több más ritka sajátságok- és tehetségekkel párosultan összpon tosul, mely tulajdonokat más állatokban csak szétszór tan találhatjuk fel. Ugylátszik, mintha a gondviselés ezen állatoknak szerfelett való szaporasága által bennünket egy alkal- más és olcsó tápszerrel kínálna meg; s valójában esak is az európai előítélet vonul vissza az eb húsának hasz nálatától. Ki ne emlékeznék Hippokrates és Plinius ira taira, miként az egykori görögök és rómaiak a legré gibb idők óta éltek e hússal. Jelenleg Japán, China, Keletindia, Grönland és Guinea lakói egész ebnyájakat hizlalnak s használják táplálékul. A déli tenger társa dalmi szigetein különösen Otaheitiben az ebhus nem csak a benszülöttek kedvencz eledele, de a letelepedett európaiak által is jóízűen költetik el. A kutya minden más ártalmas ragadozók üldözé sére legalkalmasabban használható s egyszersmind a legártatlanabb állatok egyike lenne, ha az ebdüh, vagy veszettség meg nem lepné, mely betegség fájdalom az emberre is átmegy víziszony nevezet alatt. E betegség is azonban legtöbbször az emberi vigyázatlanság követ kezménye. (Folytatása következik.) csak azért ugrik, mivel az előtte való iß úgy tett; an»- • gyedik, ötödik, tizedik, századik, ezeredik js csak azért ugrik, mivel előtte még raindenik ugrott. Egy meg-.' kezdte, a többi anélkül, hogy tudná az okát, ész nélkül utána megy. Legkevésbé sincs szándékom a nőket-a juhval ösz- szehasonlitani, azért sietek kijelenteni, hogy a felhozott| juhnyájjal nem hasonlatot, hanem csak példát akarok felhozni. A példának mindegy, ha bárányról, vagy far kasról szól. Ma egy nagyúri hölgy csintalanságból rágyújt ezi- I garettára, holnap már az egész város hölgyei majmol-’, ják; pár nap múlva pedig már egy másik földrész dé zsahölgyei mind nyélbe sütik fejőket . . . Meggondo latlanul, anélkül, hogy tettüket az ész szava kisérné — nem hogy megelőzné — elragadtatják magukat a kor legbolondabb árnyai által.------------Ezért mondjuk ra-, gály osnak. Legközelebb interpellálni fogják a kormányt — és méltán — a miért e szép kedvtellésöket annyira sem méltatja, hogy megadóztatná; és hogy eddig is nem interpellálták a kormányt, — azt csak azon szeren; csének köszönheti, hogy hölgyeink kímélettel vannak, iránta, miután a kormányt interpellálni úgyis napiren den van. Jól is teszi a kormány, ha megadóztatja őket,-hisz i ezen adónem tetemes összeget jövedelmez a kincstárnak. De hová jutunk akkor, ha a dohányzó nők meg adóztatnak? Oda, hogy azon nők is, kik eddig e nyavalyától távol tartották magukat, megrohanják a trafikokat és fólfüstölik magukat — ráviszi őket a női büszkeség. .. -j Hisszük azonban, hogy a józan gondolkodásúak még akkor is hátat fordítanak e fess divatnak. Mennyi nő tönkre tenné magát ez általi És ezen veszteségünket mivel tudnék kárpótolni? — — Dárius kincse csekély volna ehhez. Mennyi jó háziasszony, mennyi szerető anya kelne ez által idő előtt tulvilági útjára? És mivel..pótolnék e veszteségünket? —. Kaljfor- j nia aranybányái, Afrika gyémánt mezei mind parányiak a mi veszteségünket csak csekély részben- is pótolni. Micsoda kincs az, mely egy szerető anya helyét betol? tené? Ilyen nincs! Azért interpelláljuk mi a kormányt, hogy ne adóz tassa meg a dohányzó nőket, — hisz elég adót fizet a társadalom — a dohányzó nőkben! Ma-holnap oda jutunk, hogy a civilizációt többé nem a szappannal mérik, hanem azzal, hogy mennyi dohányt fogyasztanak a nők Ó6 mennyi szeszes italt. a férfiak. És óh akkor féltünk téged hazánk, mert te lészsz - a legcivilizáltabb! Jahn János. Különfélék. — A rétszilas-szegzárdi szárnyvonal kiépítése tár-' gyában tartott végrehajtó-bizottsági ülésről szóló s la punk utolsó előtti számában megjelent közleményünket kibővitjük annak felemlitésével, hogy nemcsak gróf Szé chenyi Sándor urnák volt kifogása Herz építészeti . fő-1 igazgató ur által bemutatott variansa ellen, hanem Berni rieder József, Sztankovánszky János és Pereiéi Dezső urak is védték azon szerződés és szóbeli ígéreten ala- puló álláspontot, mely mind N.-Dorogh község,', mind pedig a megyénkben szükségelt, talaj ingyenes beszer zésére (illetőleg átengendésére) kötelezett végrehajtó?bi-'; zottsági tagokra kedvezőbbnek tűnt fel s hogy csakis mindannyi felszólamló összhangzó fellépésének köszön hető, hogy az engedményesek képviselője utóvégre is oly concessiókat tett, melyek a fennforgó nehézmények méltányos kiegyenlítésére vezettek. — Az a drága szülőföld. Bökh Szilárd köz- . és váltó-ügyvéd, fővárosi bizottsági tag egy nemes lettéről értesit bennünket a dunafoldvári képviselőtestület meg bízásából az ottani elöljáróság, melynek ismertetése czétjából közöljük Bökh Szilárd urnák a város tanácsá hoz intézett következő levelét: Duna-Földvár mvárosa tisztelt tanácsának! Alulirt mint néhai Bökh Pál ur és neje született Peydtér Theréziának, duna-földvári volt lakosok és földtulajdonosok természetes és törvényes gyermeke, illetőleg fiuk hálás érzettel és elismeréssel viseltetvén azon város irányában, melyben boldogult szülőim sok évekig laktak s én ugyan ott 8 annak elemi iskoláiban tanitványkint oktatást nyertem, elhatároztam magamban, miképp nevezett Földvár városa elemi isko láinak javára egy örök alapítvány nyal járulandok. Mely kitűzött czélom valósításául ime ide mellékelve átadok a tisztelt Tanácsnak 650 frt, azaz hatszáz ötven fqrint- ból álló tőkeösszeget, mely összeg nevem alatt fentar-. tandó alapítványul szolgálván, . kívánom, hogy annak évenkinti esedékes kamatai a tisztelt városi tanács és is kolai Igazgatóság kölcsönös megállapítása és bölcshelá- tása következtében a földvári elemi iskolák szükségeire czélszerüleg forditassanak. Ugyanezen összeget szándé- kom lévén a tisztelt Tanácsnak személyesen átadni, tárttá ván mégis attól, miképp földvári utamra nézve valami akadály jöhetne közbe, jónak találtam az érintett ősz-1 szeget az első hazai takarékpénztárba (kamatozva) elhe.r lyezni s szükség esetében a takarékpénztári betéti köny vecskét a tisztelt Tanács kezeihez szolgáltatni, melynek értékét bármikor itt tetszése szerint felvehesse. Az imént érintett takarékpénztári könyvecske ide zárása mellett megjegyezni kívántam ez úttal azt is, „miképp én : egy korábbi végrendeletemben“ a földvári külső homokon létező iskola javára 200, azaz kétszáz forintot, a városi kórház, vagyis inkább szegények házára pedig. 100, azaz/ száz forintot hagyományoztam j légyen, mely összegek, elhalálozásom esetében a tisztelt Tanácsnak okvetlen’1
