Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-25 / 9. szám
XL évfolyam 9. szám Szegzárd, 1883. február 2ő Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-atcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnajnegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévrd.............6 írt — kr. Fe lévre .................3 „ — „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak Tanítsa meg a megye német lako sait a magyar nyelvre ovodák felállí tása által. Tolnavármegye azóta, hogy külföldi gyar matosokkal megszaporodott, mindig arra töre kedett, hogy eme idegen elem lassanként assi- milálódjék. Kezemben van egy — többek közt — 1831-ben kelt közgyűlési végzés, mely ezt igazolja. Legyen szabad abból néhány sort idéz nem: „Melyekhez képest kívánnánk, hogy oly községekben, melyek áltáljában a magyar szót már érteni tanulták, az Isten igéjének hirdetése és az isteni szolgálat, a mennyiben abban az egyházi szertartás az anyanyelvet követi, egye dül csak magyarul tartassék. A hol pedig ez a lakosoknak nyelvbeli tudatlanságukra nézve meg nem történhetnék, felváltva a magyar nyelvnek kedvező arányban, és még oly községeknél, me lyeknek eddig csak idegen nyelven volt isteni szolgálatjok, — bár ritkábban de szükség képpen magyarul is legyen. — Ami ugyanis a mindenhol, ha csekélyszámmal is található ma gyarul tudókra nézve illendő és igazságos, a népnek nemzetesedésre ébresztése tekintetéből jó s foganatos és az itt általános törvénynek, melyet e részben minél előbb hozatni óhajtunk, mintegy előkészületéül czélirányos és szükséges fogna lenni.“ — Vannak e megyének oly felhívásai is, hogy az iskolákban a magyar szó tanittassék.- Létre jött a népiskolai törvény, moly a ma gyar nyelv előadását kötelezővé tette. De ha az eredményt tekintjük, azt kell mon danunk, hogy alig értünk el valamit. — Igaz ugyan, hogy mostani német ifjúságunk tud ma gyarul irni és olvasni, egypár mondatot is meg tanul,' néhány magyar dalt eldalol, sok szót ért; de azért sohasem tanul meg magyarul. S ha a lelkészek csakugyan rászánnák is magukat a német templomokban magyarul hir detni az isten igéjét, nem lenne a czél elérve, mert csak azon nyelven emelkedhetünk istenünk höz, a melyet értünk. Mi vezethetne tehát sikerre? Tán az iskolá ban való magyar tanítás? Nem hiszem. Ez sike rülhet Budapesten, hol a gyermekeknek kisebb na gyobb százaléka magyarul ért, de nem nálunk. Nincs tehát más mód, mint úgy eljárni, a mint a német és izraelita tehetősebb családok J j eljárnak, t. i. magyar dajkáról, illetőleg társal- kodónőról, azaz a német községekre nézve ma gyar óvodákról gondoskodni. Eltekintve a nevelési szemponttól, föl se em lítve azon erkölcsnemesitő hatást, melyet ily ovo dák előidéznek, nem is szólva arról, hogy ily módon számos szegény családnak gyermeke, a | ki legtöbbször a felügyelet és gondozás hiánya miatt hal el — a haza számára megtartatnék; nemzetiségi szempontból véve fel a dolgot az ily ovodák okvetlenül fölállitandók. Nem kellene oda okleveles tanerő, akárhány tisztességes nő s leány több ei’edményt lenne képes felmutatni a gyermekeknek a magyarnyelv | elsajátítására, mint a rendszeres iskolák. Egy nagy terem kellene csak, mellette sza bad térrel, néhány játékszer, ifjúsági magyar ké pes könyvek s biztositok mindenkit, hogy a fogé kony gyermekek a folytonos magyar társalgás következtében tökéletesen megtanulnának ma gyarul, még pedig egy két év alatt. Ily óvodának évi költsége 300 írttal fedez hető volna. De ki vegye kezébe ez ügyet. — A lelkész tanitó;'s jegyző nem teheti, mert az úgyis túl terhelt nép — bocsánat e kifejezésért, — csak a muszáj nak hódol. A megyének kell tehát kezdeményezőnek föllépni. Ha lehet a domestikát különféle czimen fölemelni, emeltessék fel az ily ovodák fölállítá sára is s elérjük azt a nagy sikert, hogy 60 év múlva nem lesz Tolnamegyében polgár, ki ma gyarul nem tudna. Tudom jól, hogy a ministeriumnak is van beleszólása a fölterjesztett, fölemelt budgethez, de nem képzelek oly hatóságot Magyarország ban, mely ily szent czélra az áldozatot megta- hadná, illetőleg meg nem engedné. Az eszmét felkarolni s keresztül vinni a megye illető bizottságának feladata. Dolgozzon ki egy tervjavaslatot, terjessze a gyűlés elé, hadd lássuk kinek lenne bátorsága ellene szólani. Eme csekélynek látszó dolognak megvaló sítása s egyéb ily vegyes lakosokból álló me gyék általi elfogadtatása szeretett hazánknak erő sebb támasza lenne, mint akár 100-szoros kiadás Vegyes talajok: Vályog! Márga I-----------Sikerfőid. fén yes szuronyokra. A szurony csak akkor védi a hazát, ha annak hordozója kebelében hazafiul szeretet lobog, valódi hazaszeretet azonban csak a haza közös nyelvét értő polgároktól várható rendesen. Marhauser Imre. A termőföld ismertetése, n. Láttuk eddig, hogy a termőföld, melyben növé nyeink tenyésznek, miként származott a kőzetek felszí nének elporladásából s ezeknek az elkorhadt különféle Szerves testekkel való keveredéséből. Vizsgáljuk most, ezen keveréknek, melyet talajnak-szoktunk nevezni, lé nyeges alkatrészeit. ’ Minden a gazdászatban használtatni szokott talaj nak fő jeleme három- földnemen alapszik ezek pedig: homok, agyag és mész. Ezeknek egymással különböző {mértékben való elegyüléséből származik azon sokféle s különböző természettel biró'Valaj, melyet itt felsororolok. fcgyszerü talajok: ‘Homok | _______ I ‘ Agyag j I Agyag 1 _ ____ Mész ( Ebből kitetszik, hogy a vegyes talaj az egyszerű talajok combinatióiból áll. Természetes, hogy ezen el nevezések csak akkor érvényesek, ha a vegyületben az egyszerű talajok körülbelül egyenlő mennyiségben van nak jelen. Pl. vályog talajnak nevezem azon keveréket, mely megközelítőleg egyenlő mennyiségű homok és hgyag földből, márgának pedig, mely ugyanannyi agyag %a mészföldből, végül sikerföldnek, ha egyenlő mennyi ségű homok, agyag és mészföldből áll. Megjegyezvén ^egyúttal, hogy ha az agyag mennyisége oly nagyra emelkedik mint a homok-é és mész-é együtt véve, ak kor is megmarad ezen talaj neve; ha pedig az első ket tőnél, azaz a vályog és márgánál egyik vagy másik al katrész túlnyomó, úgy a talaj-elnevezés is a szerint vál tozik. Van tehát még homokos vályog, agyagos vályog agyagos márga és meszes márga. Világos, hogy az említett alkatrészek a természet ben nincsenek szorosan körvonalazva, azért tehát egyik vagy másik alkatrésznek egy-két százalékkal való kü lönbsége mit sem határoz; különösen ha számokban akarjuk kifejezni az emlitett talajok alkatrészeinek meny- nyiségét, akkor ezeknek legtöbbjét és legkevesbjét, azaz csak maximumát jelöljük ki. Egyszerű talajoknál pl. homok talajnak nevezzük, mely legalább 80°/0 tiszta homokot, azaz kovanysavat tar talmaz, agyagtalajnak pedig, melyben legalább 70°/o tisz ta agyag, azaz kovasavat timéleg jön elő; végre mész- talajnak, melyben 60% tiszta szénsavas mészéleg van jelen. A vegyes talajoknál vályog talaj, melynek homok mennyisége 40—60% közt váltakozik, a többé rész pe dig agyag. Homokos vályogban a homok 70% emel- kedhetik föl, agyagos vályogban pedig a homok 20°/o-ig szálhat alá. Márga talaj, melynek mésztartalma 40—50°/^ a többi rész pedig agyag. Agyagos márgában a mész minimuma 30°/0, a meszes márgában a maximuma 60°/0. Meszet tartalmazó homokos vályog talaj, azaz si kerföld, melyben mind a három egyszerű földnem meg lehetős egyenlő arányban van meg. A két véglet itt az, hogy az agyag 50°/o-ig növekedhetik vagy pedig 25%-íg apadhat le. Mentöl inkább megközelítik valamely talajban az egyszerű foldnemek ezen arányt, annál termékenyebb, mert a helyes arányban kevert talaj egyszeri trágyázat- tal többet terem, mint a viszás arányban vegyült há romszor annyi trágyával. A talajnak még három alkotó részéről kell itt em lítést tennem, ezek a kavics, szik és korhany. Bár nem hiszem, hogy a t. olvasók közül bár ki is ne ismerné a fentebb elsorolt talajokat, még is czélszerünek tartom ha azok jellegeinek részletesebb ismertetésébe bocsátko- : zom. Tekintsük tehát azokat sorrendben. 1. Homoktalaj. Maga a homok mint tudjak a kovag szemcsék laza halmazából áll, de azon kívül néha még csillám és földpát szemcséket is tartalmaz, mely utóbbi esetben közelit ahhoz, amit a geologok kődará nak ■ (gruss) neveznek, mely közvetlenül a granit-féle kőzetek elporladásából ered. Ha a homok nagyon finom laza szeinerkékből áll, akkor futó homoknak neveztetik. A homok talajnál a lég nedvessége és hömérséke foly tonosan változik; ezért könnyen kiszárad és hamar át melegszik, de gyorsan ki is hül s ez okozza harmatos tulajdonságát, mivel kihűlt állapotában a felette lebegő vízgőzök harmat alakjában hulnak felszínére vissza. A légnek gyors hömérséki változásából előállni szokott be hatás miatt a szerves maradványok könnyen korhadnak él, azért a homoktalaj gyakori mint bő telepvényitést kíván. A homoktalaj könnyen művelhető, de hogy ter mővé válljon, többszörös trágyázást igényel. Műveletlen állapotban pedig könnyen elfajul, puszta terméketlen talajjá,' a melyet az alföld terjedelmes homok pusztái eléggé bizonyítanak. E tárgyban a gazdák különös fi gyelmére volna érdemes P. Tóth Mike idevágó nagy becsű értekezése. A homok földet könnyen felismerhetni amennyi ben állománya porló nedves állapotában a lábnyomok nak alig enged, kézbe véve érdes és csikorgó nem gyúr ható s idomítható; száraz állapotban igen süppedés a szél könnyedén hordja szerteszét. A homoktalaj termé kenységét az agyag és korhany felette előmozdítja, el lenben mészszel vegyülve még szárazabbá és forróbbá válik el annyira, hogy minden növény kiég benne. 2. Az agyagtalaj physikai tulajdonaira nézve éppen ellenkezője a homoktalajnak. Tiszta állapotban nagyon összeálló és a vizet visszatartja. Szívós, ragadós TÁRCZA. Legjobb orvos/) — (Rajz.) — Ott fekszik az egykor oly szép Margit puha pár- nák között, kis fejét a hófehér vánkosokba mélyesztve, koromsötét, hullámzó haja elfödi gyorsan pihegő keb- Qecskéjét ... A szobában mély csend uralkodik. A ta vaszi napsugár nem bir áttörni az idylli képet ábrázoló [függönyökön. A fejénél, kis asztalkán számos, egészen és félig kiürített orvosságos üvegek, másik felén Irma nővére ül, figyelmesen vizsgálva a beteg arezvonásait. Azok a porlepte ősök képei szintén bánkódólag tekintenek le a szenvedő utódra. A beteg alszik .... [Oly csöndes álma. Láttak-e már olvasóink rózsabimbót, mely örömmel tárja ki feslő, illatos leveleit; de ha nem [enyelg vele a lenge napsugár, nem csókolja a csillogó harmatosepp, lassan hervadásnak indul ... A beteg szendereg, könytől ázott halvány arczán mély fájdalom ül, nehéz álma lehet . . . Keble gyorsan emelkedik | [hafk dobogását meg lehet hallani a mély csendben. Egyszerre a beteg arczárói hideg verejték gyön gyözik le. Irma feléje hajol s elegyengeti a vánkosokat. A beteg homályos szemeit felnyitja s átöleli testvérjét b lázasan kiáltá: — Nem! nem! Béla, te hüteten nem lehetsz; [visszajöttél, de többé nem eresztlek el. Látod, mily rég- *) Mutatvány szerzőnek a „Sors játékai“ cziinü közelebbről megjelenendő művéből j előfizethetni reá 1 írtjával: Budapest, Kál mán M. és társa nyomdájába, (Lipótvárosi templombazár 45. szám.) ngon ajánljuk olvasóinknak figyelmébe. óta szenvedek utánnad? . . . Oh, ne hagyj magamra, én is veled megyek, együtt örülünk, együtt szenvedem át veled az életet . ! . Jer, hadd csókoljalak meg!... Látod, hogy igazán szeretlek! Nézz szemembe, olvasd ki, mit érezek . . , Margit csókjaival halmozta el Irmát, ki szánakozva hailgatá lázbeteg nővérének szavait. Meglepetve nézte a szenvedő átváltozását. A sápadt arezra élénk pir köl tözött, a szemek kigyuladtak, a beteg egész valójában remegett. — Egy lázbeteg boldog álomképe! Susogá a sze rető testvér a néma csöndben s viszonzá a csókokat, mire a beteg ismét mély álomba merült. — Szegény Margit! — Mondá a nővér. — Már a virágok, a természet hervadásával megkezdé szenve dését, bús lett, mert — mint a visszamaradt madárka I is bánkódik Zádori Béla után. Igaz! Nekem is el ment jegyesem, de pontosan felkeres várva-várt sorai val s ha az ügyvédi diploma kezében lesz, — mint legutóbbi levelében irá — egészen övének fog mondani. | Margit? Zádori Béla már két éve elment s az óta egy sort se kapott tőle. Nem is tudom felfogni, hogy azon szívélyes elválás ntán hogy felejtheté el. Pe dig ugyancsak ígérte szegény nővéremnek, hogy ha visszatér, csak az oltár lépcsőjén fognak találkozni . . . Talán vagyont, hivatalt keres, hogy eltarthassa nejét. — Igaz! Neki vannak hatalmas protektorai, de a mai világban ezekkel is alig mehet valaki előre. Lehet az is, hogy mint tengerésztiszt valahol a hullámokban lelte halálát, vagy meggondolta magát, valahol letelepe dett s más nő karjaiban él . . . Nemi Zádori szilárd jellemű, szavatartó, nem oly könnyelmű, higgadt, ko moly, nem tarthat egy törékeny leány szivet játéksze rül .. . Talán visszatéri ! . ! Alig fejezheté be gondolatfonalát, halkan kopog tak az ajtón. Az orvos lépett be, fontos arczczal, össze- ran'ezolta homlokát s vastag szemöldöke alól szúró te kintetet vetett az alvó betegre. — A baj nem múlt el, semmi javulás ... Tolt láza a kisasszonynak? Rendesen adták be a csillapító gyógyszert? Irma némán bólintott fejével, miközben belépett az anya is. — Orvos ur 1 Az istenért, segítsen rajta ! Szegény lányom! Még most is szenved, pedig egész éjjel őrköd tünk felette. — Legyen nyugodtan nagysád! Majd irok egy rendelvényt, ez biztosan használni fog; holnapra hatá rozottan jobban lesz. . . Ezzel leült, megírta a rendel vényt s csendesen köszönve távozott. A szobácskába ismét visszatért az előbbi csend. Margit ébredni kezdett s előbbi láza csillapult. — Este van már Irmácskám ? Lásd, még azt sem tudom ősz van-e vagy tél! Hova tűnt el a szép múlt, öröm s boldogság! . . . Irma az ablakhoz ment, egyik szárnyát kinyitá s a függönyöket félre vonta. A leggyönyörűbb tavaszi nap volt ... A fényes sugarak játszadozva enyelegtek a beteg arczvonásaival, a lanyha szellő enyelegve lebegtető a függönyt. Víg madarcsicsergés tölté be a levegőt. — Hát tavasz van! Kiált* fel Margit a megha tottság hangján. Tavasz! Szólt tovább keserűen. Minden uj életet nyer, az elhervadt virág ismét újra virul, a madárkák üdvözlik megjött társaikat. Csak az én szi vemre nem jő kikelet, csak engemet hagyott el az Isten. — Nézd! — Szólt Irma — egy kis virágcsokrot tartva kezében. Már ibolya is vanl — Ibolya! A remény képe. Oh, mennyit remél tem én is! De már ez édes érzelem sem ad vigaszt, már ez is csüggedéssé vált keblemben. Hozd csak ide emlékkönyvemet, ott van a porlepte pipereasztalon, ab ban van egy kis csókkal borított, könytől ázott száraz csokor, van közte nefelejts is . . . — Még Béla adta. Hadd csókoljam meg azt a szá raz, kedves emléket, melyhez anDyi kény tapadt. Irma átadta az aranyozott szép könyvecskét s a beteg szemei csak egy pár sor emlékversen időztek. — Oh, csak ne kérne igy: „Gondolj reám!“ Oly fájó, mégis oly édes a ráemlékezés — szólt a beteg. — Ugy-e, még visszatérhet Béla, még boldog lehetek f Ezalatt az örökké mosolygó levélhordó szokása szerint több levelet s újságot tett az ablakba. Irma oda futott s gyorsan bontva fel az előtte már jól ismert irásu levélkét. Alig futotta át a sorokat, csókjaival hal mozta el a levelet, majd keblébe rejté s ugrándozott örömében. — Most már boldog leszek 1 Ernő írja, hogy tu dorrá avatták s rögtön kinevezték a ministeriumhoz. Holnap jön s Ígéretét beváltja . . . Csakhamar elkomo rult arcza, midőn beteg testvérére tekintett, majd sze mei egy levélen akadtak meg. — Nini! De sok bélyeg van ezen a levélen. Hisz ez neked szól Margitkám! — Kiáltá s a levélkét nő véréhez vitte. — Béláé 1 Ez az ő Írása I S mintha uj erő szál lotta volna meg, gyorsan felült s az Irma kezeiből ki kapott levelet gyorsan feltörő s olvasá mohón. — Béla holnap itt lesz! Kineveztetett tengerész- kapitánnyá. Mégis nem csalódtam! 0 állásért küzdött s
