Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-30 / 54. szám
XI. évfolyam 54. szám Szegzárd, 1883. deczember 30 Megjeleni hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Szóchenyi-utcza 172-ik szám, hova az elófizetések, hirdetmé nyek ésI felszólamlások kül dendőik. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre...........6 frt — kr. Félévre .................3 „ „ Negyedévre .. .. I „50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendök. Nyilttór: 4 hasffloos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás: A „Tolnamegyei Közlöny“ 1884, évi tizenkettedik év folyamára. Előfizetési ár egész évre 6 frt, félévre 3 firt. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz külden dők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne tör ténjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzeknek legké sőbb 1884. évi január 5-éig leendő beküldésére tisz telettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A megyei tisztújitás. Mig a messze távol ködében úszott, meg nem határozható alakzatai borzongással töltöt ték cl a szemlélőt. Mig rengő délibábként ismeretlen vidékek kel és fordított képekkel játszott, kedvtelenül nézték még leghatározottabb hivei is. Most midőn lezajlott s -a félhomályos múlt ból mint tisztán áttekinthető valóság emelkedett ki, újra Ügyesül körülötte mindenki s kész a legelkeséfedettebb harczot folytatni a megyei önkormányzat megmaradt foszlánya: a válasz tási rendszer mellett. Sok igaz, de nem kevesebb igaztalan vádat szórtak a legutóbbi időkben alkotmányos sza badságunk védbástyái: a megyék ellen. A központosító rendszer és ministeri min denhatóság hivei irtó háborút folytattak a régi megyéhez képest csak árnyként szereplő ön- kormányzati közeg ellen. * Előszöf áz volt a jelszó, hogy az' önkor mányzatot gyakorló megye nem illik he a fele lős ministeri intézmény keretébe; csak midőn a tapasztalat bebizonyította, hogy a választott tisztviselő is alkalmas arra, hogy kevesebb füg gőséggel ugyan, de annál öntudatosabban vég rehajtsa a központi kormányzat rendeletéit, né- mult el a kárhozatos lárma; de a megye a harozból megnyirbáltan került elő: a politika nem szerepelt többé a zöld asztalok mellett. Később a közbiztonság gyarló állapota szol gáltatott alkalmat az önkormányzat ádáz ellene seinek, hogy a regi harczot újra megindítsák. Nem tagadhatjuk, hogy a pandurintézmény volt a megyének achilles sarka s ezt sok ügyes séggel használták fel ellene. De e felett csak akkor lehet határozott Íté letet mondani, ha csalhatatlan bizonyítékok fog nak fennforogni arra nézve, hogy az állami rend őrség több biztosítékot nyújt a személy és va-i gyonbátorságra nézve, mint a sok tekintetben: kifogásolható megyei renőrihtézmény. A fővád azonban á választási rendszer el-' len irányult és sok tinta folyt el annak beiga-, zolására, hogy a jelenlegi megye, a klikkek' nyugdíj és táp intézete s az uralkodó családok végső menhelyc a vagyonukat eltékozló család-' tagok számára s mindez a közérdek rovására.! Nem lehet tagadni, hogy a vád birt némi* alappal, habár nem volt oly mérvű, mint a mi-, nőnek kiszínezve lón s a megyei önkormányzat minden őszinte hive örömmel üdvözölte a mi-j nősitési törvényt, mely a klikkuralomki-j növéseinek határt szabni volt hivatva. A többi támadó pontot a választási rend szer ellen azon körülmények szolgáltatták, h ogy a választás esélyeknek van kitéve; s hogy az uralkodó korteskedés és pajtáskodás gyakran aj legképzettebb tisztviselőt leszorítja helyéről, végre, hogy a tisztviselő, ki a választás utján nyer al-j kalmazást három évig kénytelen számolni a té-< nyezőkkel, melyek őt polczra segítették; mig a másik három évet arra használja fel, hogy állá-j sát a jövőre biztosítsa s igy kezei örökké,' kötvék. Hogy ez a vád minő kevés alappal bir s, hogy az különösen Tolnemegyére nézve mily irt kevéssé 3fcármazh;itór"niegmutátta TTnöslTeíáJ-1 lőtt tisztújitás. A megyei tisztikar összes tagjai három ki vételével újra megválasztattak s igy az esélyek nek a legkisebb szerepkör sem jutott; a kortes kedés folyt ugyan több irányban s nem min dennapi mértékben, de az a legkevesebb ered ményt felmutatni képes nem volt; végre da czára, hogy a mi megyei tisztikarunkról még a rágalom sem mondhatja el, miszerint a kormány rendeletéit végre nem hajtja, — azok a kor mányrendeletek pedig köztudomásúlag nem oly természetűek, hogy népszerűség szerzésére al kalmasak lennének, mégis azok közül a vakon engedelmeskedő tisztviselők közül egy sem lett a választási rendszer áldozatává. S igy felemelt fővel mutathatunk az ered ményre, mely minden ez irányban felhozott ér vet a rágalom színvonalára szállít alá. Bátran kimondhatjuk, hogy hivei vagyunk a választási rendszernek, mely nagyban és egészben, miután ennél az eldöntés helyi is merettel s a szereplő egyénekre nézve töké letes tájékozottsággal bíró bizottsági tagokra van bízva, sokkal több biztosítékot nyújt a tiszti állomások helyes betöltésére nézve, sokkal igazságosabb, mint a tájékozatlan, elfogult szem pontokból informált s kizárólag politikai tekin teteknek hódoló államközeg, ki a kinevezési rendszer mellett ezen szerepkör ellátására volna hivatva. Azért itt az ideje, hogy az ország, mint egy ember oda kiáltsa a megyei autonómia el leneseinek, hogy eddig és netovább 1 Számoljon mindenki lelkiismeretével s ha mi nem kételkedünk, meggyőződik arról, hogy itt egy veszélyes procesussal van dolga, mely az országnak kiszámithatlan bajokat okozhat, csatlakozzék nyíltan a táborhoz, mely az ön- kormányzat fentartásának jelszavát irta zász lajára. Védjen minden talpalatnyi tért, mely az autonómia ellen folyamatban levő merénylet to vábbi működésénél netán megtámadtatik. S ha a régi megyéből megmentjük e fosz lányokat, melyek ős régi, nagy s hazafias szol gálatot tett alakját még köriték; s melyek még meg1inenthetők, 'akkóFázóh bntudattát nézhetünk vissza küzdelmes múltúnkra, hogy szolgálatot tettünk a hazának. Mert eljöhet az idő, midőn az alkotmány védbástyáinak friss hantolt sírját az egész ma gyar nemzet fogja körülállani, de feltámasztá sára hiányozni fog az idő és tehetség! Boda Vilmos. A megyei tisztújító közgyűlés folyó hó 28-án nagy érdeklődés közt, példás rend ben folyt le. A megelőző napra egybehívott rendkívüli közgyű lésen a kijelölő bizottság tagjaivá megválasztattak: Yi- zsolyi Gusztáv, Döry Dénes és Eramolin Emil, főispán nr által pedig kineveztettek: Jeszenszky Sándor báró, Bonyhády Gynla és Budnyánszky Iván báró urak. A kijelölő bizottság tagjai még az nap elkészül tek munkálatokkal és igen helyesen mind kijelelték a jelentkezőket, kivéve azokat, kik visszalépésüket beje lentették s igy 32 állás közül csupán hat állásra nézve voltak kettős kijelelések, mig 26 esetben, egy jelölt lé vén, egyhangú választás volt kilátásban. Szegzárd ntczái már ezen a napon benépesültek 8 az értekezés, kapacitálás folyt nem csak egész délu tán, hanem késő éjjelig a különböző étkező helyisé gekben. Másnap délelőtt 9 órakor a megyeház környékét sürü csoportokban állták kőről a nap hősei: a megyei bizottsági tagok, kik hosszú hat év után ismét eljötté nek, hogy Ítéletet mondjanak elevenek és haltak felett. Főispán ur délelőtt 10 órakor lépett a zsúfolásig megtelt megyeházi terembe a bizottsági tagok éljenzése közt. Megnyitó beszédében üdvözölte a nagy számban egybegyült bizottsági tagokat; fejtegette a szép és lé nyeges jogot, melynek gyakorlatára a tagok összejöttek; felhívta őket, bogy a közérdeket tartsák szemük előtt4 ő részéről tökéletes részrehajlatlanságáról biztosit min denkit. Útónná Perczel Dezső alispán maga és tiszttársai nevében lemondását benyújtotta s a megye pecsétjét és a pénztár kulcsait átadta a főispán urnák. Púpé Gyula főjegyző szintén átadta a levéltár kulcsát- Ezután főispán nr a két szavazatszedő bizottság tagjaiul kinevezte gr. Széchenyi Sándor, Perczel Lajos, Jeszenszky János báró, Pécby József, Jeszenszky Kál mán és Bonyhády Gyula urakat. Következvén a kijelölés: egyhangúlag megválasztat tak alispánnak: Perczel Dezső, főjegyzőnek Pápá Gyula. A tisztiügyészi állásra Fördös Yilmos jelenlegi tiszti- ügyész mellé Geiger Gyula szegzárdi ügyvéd kijelöltet vén, mintán 20 tag szavazást kért, az elrendeltetett,, melynek befejezte után kihirdeütetett az eredmény, mely szerint Geiger Gynla 53 szavazata ellonében Fördős Yilmos 218 szavazattal tisztiűgyészszé választatott. A tisztújitás további folyamában egyhangúlag megválasztattak fópénztárnoknak: Módly László; fő- számvevőnek : Ágoston Károly; főorvosnak: Dr. Sass István; árvaszéki elnöknek: Dr. Szigeth Gábor. A központi szolgabirói állásra ismét két jelelt lé vén, a 25 tag kérelmére elrendelt szavazás azt eredmé nyezte, kogy Bausz Béla 74 szavazata ellenében Ge- renday Lajos 160 szavazattal szolgabiróvá választatott. Szintén egyhangúlag megválasztattak: a völgység! járásban szolgabiróvá: Simonsits Béla; a dnnaföldvári járásban: Daróczy Tamás ; a simontornyai járásban: Fonyó László; a dombóvári járásban : ifjú Szévald Mór. Aljegyzők leltek: Madarász Elemér, és Moldo- ványi Ödön; — a pénztári hivatalnál ellenőrlett: Jilk Gyula ; gyámpénztári könyvvivö : Tóth Andor; alszám- TÁRCZA. + Boldog uj esztendőt! 1884. Beköszöntött az nj év czifra uj ruhában, Jobbra-balra tekintget szét a nagy világban. Megérkeztét hidegen nézi a természet, De az élő örömmel üdvözli ez évet. Palotában, gunyhóban hallod a köszöntőt; Boldog nj esztendőt! Levólhordő — hogy ha jön —| örömmel kivánja: Szálljon reánk Istennek kegyelme, áldása! Kereskedő és suszter, mosónő meg szabó Benyit minden kuntsaflhoz, kezében a kontó, Elmondja (bár nem kap pénzt, se aprót, se cseprőt) Boldog uj esztendőt! A reporter tollat fog, gratulálni készül, Ha ugyan e szándékkal valahogy fel nem sül; Megköszöni a „Közlönyt,“ melyért a múlt évben Nem fizetett egyetlen krajczárt se készpénzben, Megköszöni s üdvözli a szives szerkesztőt: Boldog uj esztendőt! Legyen lapjának sok az előfizetője, A kik a pénzt küldjék be pontosan előre, Ne lásson szükséget a vidéki Írókban, Mindig legyen kész czikke az asztal fiókban, így fizesse nj évben az Írni most kezdőt: Boldog nj esztendőt! Most pedig a közönség vegye üdvözletem (Ne bíráljon szigsrun, ha dóczögös versem,) Lelkész, ügyvéd, iparos, kereskedő, bíró, Jegyző, kántor, egyletek, minden jó kaszinó, Megyénknek minden rendű és rangú lakója, A családnak a feje, örege, apraja: Örüljön a jelennek, lásson szép jövendőt, Boldog uj esztendőt 1 Jövedelmet ne lásson pörökből az ügyvéd, De azért a házában sose legyen szükség, Haszonbéri szerződés, birtok átiratás Legyen keresetében bőven ömlő forrás, írjon a jegyző passnst, tizet, százat, ezret, Ez hozzon konyhájára gazdag jövedelmet. Bitkán temessen a pap, kereszteljen sokat, Jó stóláért eskesse a bázasulókat. Doktor tiszteletdiját azért rakja zsebre : Mert megmaradt állandón lestünk egészsége. Aqna carminativa, bajuszpedrő, flastrom, Patikárus boltjában mázsa számra fogyjon. Fűszeres és vasáras, tímár, kádár, szabó Portékáját munkáját jutalmazza bankó. Jól fizessen a búza, teremjen sok krumpli, Jó szüretet hozzanak a gazdák szóiéi. Szaporodjék a csirke, récze, Ind és póka, Legyünk hivatalosak gyakran disznótorra. A rokonság lánczait ne eméssze rozsda, Barátságot ne bontson soha fel a pletyka. A szerelmes ifjúság ne kapjon kosarat; Jó sikerrel tegye le diák a vizsgákat. Anyagiság, önérdek ne legyen ur nálunk, Őszinteség, jó erkölcs ékesítse házunk. Jó akarat, szívesség legyen minden körön, Állandó lakó legyen ezekben az öröm! Éljünk mindnyájan vigan, lássunk szép jövendőt, Boldog nj esztendőt! Kiss Béla. A magas égből. Ép a szent karácsony este volt és a csillagok oly fényesen tündököltek, mert ma még egyszer annyi gyűlt ki az égen, mint közönségesen, mert nem akart engedni, látva a sok világosságot a földön a palotákban és gunyhókban. Ekkor ment egy 11 érés szegény kis lány haza, ruhája oly vékony volt s a szél oly hideg — ez oly rossznl illett össze. De a gyermek vidám volt mert a tanácsosiiétól egy húszast kapott a sok járás kelésért, melyet tett, hogy minden apróságot összehord jon a gazdag- ház karácsonyi asztala számára. És amint a gyermek ilykép hazatartott szegény anyjára s a hideg barátságtalan szobára gondolva, mely rája várt, rögtön csillagot látott hullani, majd még egyet s most eszébe jutott, hogy valaha hallotta: hogy ha valaki ily pilla natban valamit óhajt, az bizonyosan teljesül. Amint még egy csillag hullott, oly gyorsan kiáltott amint csak ta dott „Áldás szerencse szegény anyámra!“ És puff! va laminek neki szaladt, >s amint odanézett — mert sze mei mindig az égre voltak irányozva — egy magas vastag nr előtt állott, ki hasát fogta és felkiáltott: „Is tenemre micsoda viselet ez nyilt utczán ?“ A kövér nr épen vacsorájáról jött az átelleni nagy szállodából; nötelen volt és inyencz és mindég igen jól étkezett, ma azonban különös súlyt fektetett rá — - hiszen karácsony este volt! — „Mért nem tekintesz előre te ostoba kölyök, és szaladsz a hasamnak?“ kiál tott felbőszülve és karjánál oly erősen ragadta meg, hogy fájdalmat okozott. A kis gyermek sirt félelmében és dadogta, hogy csak a csillagokat akarta kérni any jáért, és azért nem vigyázott az útra. „Ostoba gyermek! ostoba gyermek! monda az nr hulló csillagok . . csak babonaság!“ Ékkor zúgott a légben s egy nagy csillag hallott a vizbe, melynek partján állottak csakúgy hul- latva a sziporkákat. „Sapristi kiáltott az előkelő ur meg ijedve mert sokat ntazott és az idegen nyelveket érté „most már mondja meg valaki, hogy mi ez! Ez bizo nyosan jelent valamit!“ A2,tán kíváncsian tekintett a gyermek halvány kedves arczába s a hold segített neki mert ép a sarkon álló palota tetején keresztül tekintett le. Az nr rögtön csodálatos kedvet érzett, a gyermek arezvonasai saját gyermekkorára emlékeztették, a vidám karácsonyra s egy rég elfeledett paradicsomra. Minden ember szivében van egy hely hol bit, szeretet és rész vét tenyésznek; egyiknél nagyobb e hely, a másiknál kisebb s olyiknál ugyszólva terméketlen talajjá van vál tozva. így volt az előkelő urnái is. Amint azonban a gyermek szemeibe tekintett, egyszerre mograozdulni érze valakit ott benn és hossza idő alán ismét virágok fakadtak és a kis hely újra virágzani kezdett. Oly külö nös ; de nem kellemetlen érzelem fogta el. „Hogy hív nak kicsikém?“ kérdé szelíd hangon „és hol lakói?“ A gyermek elbeszélte, hogy Zzuzsikúnak hivják mint anyját, ki mosónő s ott hátai lakik egy sikátorban, hová a' nap még nyáron sem süt. „Jer“ szólt az ur és mindig elevenebben rezgett valami szivében „majd haza viszlek, és ha minden ngyvan amint mon dád, akkor hát legyen igazak a csillagoknak; menjünk 1“ Átmentek a piaczon és mindig egyenesen ki a szűk ntezákba, hol a szegény emberek laknak, mindig tovább inig egy szegény házakból álló sikátorhoz értek. „Itt vagyunk“ monda a gyermek és előre szaladt s egy alacsony tornáczban megállt egy alacsony ajtó előtt, úgy hogy az idegen urnák le kellett hajolnia, pedig ezt egész életében sem igen szerette tenni. „Anyám benn van és tüzet rakott a kályhába folytatá látni lehet a hasadékon keresztül.“ ügy is volt. A szegény asszony, — ki egész napon át a gazdagoknál súrolt és mosott, hogy mindent fényessé tegyenek a szent estére — maga is megakarta ünnepelni. Alacsony zsámolyon ült a kis vaskályha előtt és tüzet rakott, és örült neki, de
