Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-30 / 54. szám
vevő:. Lőrinezy József; árvaszéki ülnökökké megválasz tanak: Korbbnics Elek, Döry Pál, Varga Lajos és Vé nyek Kálmán; — jegyzőkké: Pap Gyula és Korbonits Dezső; árvaszéki számvevő lett .'Fejős Imre; állatorvos .- Csepke Gábor; szolgabirói segédekké választattak: Pes- thy Elek, Csukly Ignácz, Németh János, Kurcz Vilmos és ifjú br. Jeszenszky Sándor. Továbbá járási orvosokká egyhangúlag mégválasz tattak : a völgységiben Póth Eadó, Simontornyán Kor- buly Sándor, Dombóváron Müller Ádám. Végre a központi és dunaíoldvári járásban két-két jelentkező lévén, a szavazás elrendeltetett, minek foly tán szótöbbséggel megválasztattak: Dr. Dragics Imre és Dr. Somogyi Zsigmond. A tisztqjitás, daczára a több Ízben külön elrendelt szavazásnak, már délután 1 órakor befejeztetvén, a gyű lés főispán ur által bezáratott. B. V. Vidéki levelek. Harcz, 1883. deczember 21. Tisztelt szerkesztő ur! Egy alázatos kérésem lenne a t. szerkesztő urbez, ha a „Tolnamegyei Közlöny“ 52. számában egy, az agárdi másodbiró Málinger József neve alatt megjelent levél tartalmára vonatkozólag, válaszomnak becses lap jában helyet adna. A közölt levél tartalmára vonatkozólag az a meg jegyzésem, miszerint én Málinger József agárdi másod- birót nem ismerem, de nem is ismerhetem, mivel az agárdi t. jegyző ur sem ismeri, vagy legalább nem akarta ismerni akkor, midőn az első idézésre azon bo- szantó kifogással élt, hogy „több Málinger József is la kik Agárdon s igy nem tudom, melyik Málinger József van megidézve,“ mire azt jegyzem meg, ha a bizonyí tásnak helyet adni kész sz agárdi t. jegyző ur, hogy már az első „Idézésiben is a másodbiró Málinger Jó zsef volt megidézve és nem pusztán Málinger József. Mindezekből csak az következhetik, ha a t. jegyző ur nem ismeri Agárd nagyközség jelenleg még egyetlen biráját sem, akkor én sem ismerhetem. Hogy levelem tartalmában az agárdi t. jegyző úr ról szólok jobbára, oka az, mert a Málinger József má sodbiró neve alatt megjelent levelet ő fogalmazta, — kit pedig mondott nyilatkozata szerint nem ismer, — tudom, mivel a nevezett jegyző ur hozzánk, harczi elöl járókhoz mindig csak ily hangzású leveleket szokott írni, nem ugyan az illemtanról, hanem annak ellenkezőjéről, mH kívánatra ismét bebizonyíthatok. Végre is felhagyok az ellenségeskedést csak szító bizonyitgatásokkal, mert nem akarom nyomdokait kö-‘ vetni, hanem csak arra kérem t. jegyző urat, hogy hagy jon fel eme mindenki által roszszalt szokással s ne bontsa fel Harcz és Agárd községek polgárai közt min denki által ismert régtől fennálló barátságos viszonyt, hanem inkább oda törekedjék, hogy e jó viszony minél tartósabbá váljék s hagyjuk az agárdi másodbirót az il lemtan‘szabályai felett őrködni s ki csak arra vigyázzon, hogy élőbb ne más háza, hanem magáé előtt söpörjön. ' Ezen megjegyzéseim közlését mégegyszer kérve maradtam a t. szerkesztő urnák alázatos szolgája Doszpod István, elsőbiró. Tamási, 1883. deczember 23-án. Tisztelt szerkesztő ur! A tamásii önkénytes tűzoltó-egylet a minden év ben tartatni szokott rendes tisztújító gyűlését ez évben a tagoknak nagy számban történt megjelenése mellett folyó . évi deczember hó 23-án megtartván, azon Hets Károly elnöknek, Hesz Pál alelnöknek, Schiebinger Fe- rencz jegyzőnek, Jozgits Béla Il-od jegyzőnek; Parragh Béla főparancsnoknak, Bobits Antal alparancsnoknak, Stokinger Rudolf mászó osztályparancsnoknak, Frühvirth Jenő szivattyús osztályparancsnoknak, Bajó Pál segéd örült neki a kis kályha is, mert ilyesmi rég nem tör tént vele. Ingó asztalon kis fenyő ág állt, pár alma és dió s egy sárga viasz tekercs, evvel akarta Zsuzsikát meg lepni. Meglepetve tekintett föl az aszony amint az elő kelő ur belépett és fölkelt de rögtön eltakarta arczát kezeivel és keservesen kezdett sirni. Az ur is igen csodálkozni látszék és sötét szégyenpir szállt arczára, mert a lelkiismeret teljesen felébredt szivében a kis hely rögtön pompás virágokat hajtott s a szegény asz- szony könyüi mint meleg májusi eső hullottrk bele. Megismerték egymást bátya és testvér; sok évi válás után ma este látták egymást viszont. Ö gazdag ember lett, de a testvér mindent, mindent vesztett, először va gyonát a férj gondatlansága folytán, aztán férjét ma gát. A nagylelkű bátya azonban minden segélyt meg tagadott. „Minek ment ahoz a himpellérhez!“ gondolta és elfeledé őket egészen. „Zsuzsanna“ kiáltott „igy kellett történni?“ De most mindketten felejtsük el a történte ket. „Ma van a szent este és ti mindjárt velem jöttök és maradtok mindig.“ És megcsókolta kis húgát. „Hagyd itt hátra a gondot és szegénységet; mi most a régi nagy házba megyünk, hol mint gyermekek együtt játszottunk és elfelejtünk mindent.* És elment velők testvérével karján a gyermeket pedig kezén fogva és oly jól és könnyen érezte magát, mint soha életében. Oh boldog karácsonyest! Amint azután mindig több és több csillag hullott, mint egy ezüst eső akkor már nem ijedt meg, hanem mindannyiszor halkan mondá: „Hála Is tennek! Hála Istennek!“ Hiszen ezek valának szeren cséjének okozói s igy tölte egy nagyszerű szent estét a legszebb karácsony estéjét (Németből.) Molnár László. . tisztnek, Szokola János fő- és Czeiner Mátyás alszertár- noknak, Scheibner Kálmán ügyésznek és Müller Adám orvosnak, — választmányi tagokul pedig Hirsch Pál, Bognár János, Kiesz Adám, Szokola János, Mészáros Károly, Kovács Lajos és Frühvirth Jenő lelkes felkiál tások mellett egyhangúlag újólag megválasztatván, — miután ezt t. szerkesztő urnák tudomására hozni bátor vagyok egyúttal kérém lenne szives ezt egyletünk érde kében a „Tolnamegyei Közlönyben“ közzé tenni. Schiebinger Ferencz, egyleti jegyzi. Báttaszék, 1883. deczember 24. Tisztelt szerkesztő ur! Tudva, hogy becses lapjában, minden nemes* és jobb ügynek tér engedtetik, bátorkodom ezzel e soraim felvételét kérelmezni. Ma délután 4'/, órakor tartotta meg özv. Szabó Pálné magánóvodájának ünnepélyes évi vizsgáját. A szülők és meghívott vendégek meglehetős számban je lentek meg. Az ünnepély imával és énekkel kezdődött és miután a kisdedek példás rendben elhelyezkedtek és a szépen];, feldíszített karácsonyfát eléggé megbámulhat ták, egy kisded a köszöntőt mondotta el, mely minden jelenvoltra nagy hatást tett; azután sorba felváltva hal latták a 2—5 éves növendékecskék tudományukat: vers ben, énekben és párbeszédben. Végül egy másik kis ded érzékeny olöadásu zárbeszédével mindnyájunkat annyira meghatott, hogy többek szemében köny lát szott, szóval a gyermekek mind fölülmúlták minden rárakozásunkkat. Több németajkú gyermek, kik ezelőtt egy magyar szót nem tudtak, néhány havi ovoda láto gatás után bámulatos tisztán szavalt, ért és tanú) ma gyarul érezni! Ezután az ovodanéni megajándékozta a kisdedeket jétékkal, gyümölcscsel és czukorkákkal, ami után az öröm tetőpontját érte el. A gyermekeknek a terembe (>?) bocsáttatása előtt is volt már alkalmunk ovodanőnk fáradhatatlan, buzgó és értelmes működéséről meggyőződni, ha az asztalon fekvő kor- és czélszerü kézimunkákat: „rajz, faragvány és hímzés“, a mivel a gyermekecskék egész éven át szó rakoztatnak, megnéztük. Legyen ez utón t. Szabó Pál- nénak a köszönet kifejezve. De nem elég köszönni, mert evvel és a tulszerény bevétellel óvodánk léte kér déses : szükséges tehát, hogy mind a szülök, mind a be folyással bíró helybeli emberbarátok e szent czél meg- erősbitésére a helység t. képviselőségét arra bírják, hogy a község legalább egészséges lakással segélyezné ezen üdvös intézményt mielőtt az oly szükséges ovo- da-egylet alakulna. Az ajándékok beszerzése és az ünnepély rendezése részint a nagylelkű Mittweg Henrikné uradalmi főtiszt- nének, ki egy gyönyörű szép karácsonyfát minden hoz závaló gyümölcscsel ajándékozott, — részint a gyűjtő íven irt kegyes adakozóknak köszönhető. A 40 forint gyűjteményből 16 frt ajándékokra és egy szegény árva részbeni felöltözósóre és 24 frt maradvány az ovoda’ segélyezési czéljára fordittatott. A kegyes adakozók név sora a következő: Kózsmárky Janka 1 frt, Szániel Etel 2 frt 50 kr, Kopácsek Józsefné 40 kr, Fischbach 50 kr, Wallner Anna 1 frt, Angyalfyné 2 frt, dr. Boszko- vitz 1* frt, Szegedy György 1 frt, Schvartz Magdolna 1 frt. Zucker Imréné 1 frt, Kaufmann Adolfné 1 frt, özv. Wolfné 60 kr, Burgermeisterné 1 frt, Kuncze Fe rencz 1 frt, Nyers Moni 1 frt 50 kr, Tiringer Bálint 1 frt, Sármár György 30 kr, Engel Mór 30 kr, Eichardt Józsefné 1 frt, Mayer Gusztávné 3 frt, Hofmeister Já- nosné 20 kr, Beck Károly 20 kr. Peller György 30 kr, Freind Ignácz 1 frt, Mayer István 1 frt, Gyüszü Ist ván 1 frt, Ifj. Joó Mátyás 30 kr, Hofmann József 1 frt, Kohn Bernáth 50 kr, Pollak Jakab és fiai 50 kr, Mittweg Henrikné 1 frt, Tafner János 30 kr, Luszt Fülöp 50 kr, Müller Teréz 10 kr, Poninger Márton 1 frt, Löwy Jakab 50 kr, Spiegel Henrik 50 kr, Müller Te réz 40 kr, Simacziusné 40 kr, Puza Jenőné 1 frt, Spit zer Salamon 30 kr, Lindner János 20 kr, Strnád Ede 1 frt, id. Hofmann 40 kr, ifj. Hüll Nándor 1 frt, Schuller Józsefné 1 frt, id. Mayer János 1 frt, Polla- csek Mór 40 kr. Melyek után maradtam a t. szerkesztő urnák alá zatos szolgája: Zucker Imre * > TÖYI SEK. A dombóvári járás Budapesten. Deczember 10. 11. — Ajánlva a nótárus urak figyelmébe. — Ha tudta volna az érdemekben és eodexek között megőszült excellencies igazságügyminister ur, hogy a szegény falusi nótáriusoknak mennyi álmatlan éjszakát fog okozni az a fatális 20 §., melyet a közjegyzői tör vény módositásáról szóló törvényjavaslatba beczikkelye- zett, jó szivére appellálok, hogy azonnal áthúzta volna vörös plajbászszal azt a hírhedt czikkelyt és nem várta Yolna be, hogy Csolnoky Lajos barátunk azt oly ékes dikczióban, oly szivrehatólag előadja. Mi lesz a szegény nőtárosból, ha elveszik a mellékjövedelmet tőle, különö sen ott, a hol a mellékjövedelem a tulajdonképi jöve delem? Mi lesz családjából és neveletlen gyermekeiből? Mindmegannyi életbevágó kérdések; de én megfelelek ezekre. Hát kérem alássana nótárius majd beáll valami spinóthuszárnak, családja számára pedig vesz egy kin tornát s azzal házról-házra járva keresik a mindennapi kenyeret. Hisz ez természetes valami, mert 100—200 forintnyi fix fizetésből megélni lehetetlen. Ne aggódja nak azonban önök tisztelt nótárius urak, ;ezen idők nem fognak bekövetkezni, hiszAinera azért tartott Cholnoky oly hosszú beszédet az excellencies ur előtt és nem | azért igenelte az abban előadottakat a dombóvári járás küldöttsége és nem azért köszönte meg a miniszter ur a benne helyezett bizalmat, hogy mind ennek eredménye ne legyen. Oh igen, ennek eredménye leend 1 Petitio- nálni fognak többi járásaink, petitionálni fognak a me gyék. Mintha csak látnám, hogy készülődik már a simon- tornyai járás is a jó példát követni, mintha csak látnám, hogy készülnek Klein és Decleva urak a hatalmas dik- cióra, melyet a minister urnák a fülébe fognak dörögni 1 Csak elő a hatalmas frázisokkal uraim, azután fel az útra! Ne maradjon el egy járás se a megyéből, honnét a dombóvári járás már megtette kötelességét s ha a többi négy járás is követé a jó példát, nem fogja mon dani Vizsolyi Gusztáv képviselő ur: — Azt gondoltam, hogy az egész Tolnavármegye jelen van, pedig csak a dombóvári járás 1 Nos igen, a dombóvári járás, melynek egyik er- nyedbetetlen szorgalmú s a munkában kifáradhatatlan tagja, az egykori kalendáriomcsináló Szabó Mihály ba rátunk kivitte, hogy három község kivételével (Dom bóvár, Felső-Iregh és Nak) a járási községek kép viselőket küldöttek, hogy az excellenciások előtt kérel mezzék ama végzetes 20. §. kihagyását. Szegény Szabó Miska, mennyit izzadott, mennyit fáradott, míg szer vezni tudta a küldöttséget 1 Övé az oroszlánérdem és mégis mily hálátlan a világ 1 ? Alig hogy megérkezett a deputáció Budapestre, a szitkoknak és nem épen kenetteljes áldásoknak egész özöne zudult fejére és miért ? mert a deputációt oly is tenigazában meggyalogoltatta, hogy voltak egypáran, kik másnap csak biczegő lábakkal sántikáltak az excellenci ások elé. No már engedjen meg kedves Miska bátyám, de mégis csak lelketlenség volt öntől, azokat a szegény deputátusokat a magyarállamvasut indóházától, kezükben útitáskával s nyakukban bundával egész a Pannónia szál lodáig gyalogoltatni, hisz Cholnoky barátunk annyira megizzadt bundája alatt, hogy másnap még a gőzfür dőbe sem ment el, helyettesítvén a bunda alatti izzadás valósággal a gőzfürdőt. Eosszabbul járt azonban szegény Tanti bátyánk a kin az a különös malheur esett meg, hogy a fáradtságtól eltikkadva a népes kerepesi utón hanyatt vágta magát. Váljék egészségére! Beszállottunk tehát a Panoniába, hol ugyancsak megnéztek ám bennünket és süvegeitek a lépcsőfokon, ámde mégis legnagyobb tiszteletben részesült köztünk ezvikkeres Kis Adolf barátunk a siópartí pennaforgató,' mert a szállodabeli házi szolga folyton „nagyságos ur nák“ titulálta. Nótárius barátunk hízott a nagyságos czimtől, de végre mégis megsokalta a titulát s igy szólott a házi szolgához: — Atyafi, nem vagyok én nagyságes ur! A házi szolga meghunyászkodott s azt hívón, hogy Kis Adolf barátunk keveseli a „nagyságos“ czhnet egész alázatossággal kérdé: — Bocsánatot kérek a nagyságos úrtól, ha sza bad tudnom, hogy tituláljam. — En dékán vagyok. — Kérem ássan micsoda az a dékán ? — Az a dékán olyan ember, ki a papnak a temp lomban meggyujtja és eloltja a gyertyát. — ügy! Akkor hát nem nagyságos ur az ur! — szólt a házi szolga merően szemébe nézve e ledecretált nagyságos urnák s kopogó léptekkel ment tovább. Es Kis Adolf barátunk azóta ismét csak „nemzetes nótá rus“ lett 1 * A honnét a nemzet csallogánya kirepült, oda fész kelte magát nemzetünk lángeszű költője, Magyarország büszkesége és szemefénye Jókai Mór. A művésznő la kásába költözött a költő. Büszke lehet a kerepesi ut 21-ik számú ház tulajdonosa, hogy Blaha Lujza után Jókai Mórt birja lakóul. A nemzet csallogánya idegen fészek ből sajátjába repült; a nemzet költője saját házából ide gen lakásba került: Itt kerestük fel őt és hódolatteljes bámulattal álottunk meg előtte. Csupa szelídség sugár zott arczárói s a halhatatlanság dicsfénye koszoruzta homlokát. Ilyenek az örökkévalók, kik soha sem halnak meg! Őszinte tiszteletünket és küldetésünk czélját Király János felsőnyéki jegyző tolmácsolta előtte, mire a nagy- költő egyszerű szavakkal válaszolt. Nem volt ott phrasis, nem volt szóvirág, a mit szivében érzett, azt mondotta ki és kimondá a nagy szót, hogy „sem a nép, sem a községi jegyzők irányában igazságtalanság nem fog tör ténni.“ Vajha úgy legyen! n Délután négy óra volt, midőn a „Nemzeti Szálloda“ harmadik emeletének egyik csinos terme megnyillott előt tünk, hol Döry Béla a szakcsi kerület országgyűlési kép viselője fogadott bennünket s körülbelül két óra hosszáig tartó kedélyes társaság után elvezetett bennünket a mi niszter urakhoz. Pauler igazságügyminiszter saját laká sán fogadott bennünket, Tisza Kálmán pedig a szabad elvű körben ott a régi Loyd épületben. Amott Cholnoky Lajos, emitt Szalay József nagyszokolyi jegyző adták elő küldetésünk és megbízatásunk czélját s midőn Szalay ’bátyánk Magyarország ministerelnökét beszéde közben egyszer „nagyságosnak“ titulálta kedélyes mosoly vonult el a nagy diktátor ajkán és nem tiltakozott ellene mint Kis Adolf a sióparti pennaforgató. A miniszterelnök megígérte, hogy a nevezett törvényjavaslat tárgyalása, alkalmával sem az ügyvédek, sem a közjegyzők érdekeit nem tartja szem előtt, hanem mindent a népért és a nép jólétéért fog tenni és mi ezen ígéret beváltásában bízva nyugodt lélekkel hagytuk el a fényesen kivilágí tott „szabadelvű kört,“ hol a sok szabadelvű honatya között még Móricz Pályát is megbámulhattuk. # Felkerestük még Rakovszky képviselőt és a „Nem zet“ szerkesztőségét is, mindkét jielyen azonban pápista beszédre luthranus választ kaptunk. A nemzet csallogáoyát óhajtotta hallani a küldött ség, de fájdalom a csallogány már akkor nem énekelt a népszínház berkében; nem kapván meg a népszínház bérlétét, beállott „makranczos hölgynek“ és elrepült a Spangafogó bürger városba Pozsonyba és talán még most is ott van, ha eddig már a német császár villáján nem énekel. így hát nem hallottuk az isteni Lujzát, de láttuk Pálmay Ilkát és Hegyi Arankát és ez utóbbiról azt is hallottam, a mit még a fővárosi: lapok nem kürtőitek el, hogy egy: gazdag budapesti könyvkereskedőnek boldog menyasszonya. Bocsásson meg a szép diva, ha e titkot kissé korán árultam el. —-------1 Lá ttuk a „Furcsa háborút“ is, melynek egyik fel vonása alatt az a furcsa eset történt meg egyik felső- tolnaszéli nótárussal, hogy midőn a szinházi közönség legnagyobb csendben figyelte a szereplőket egyik tet szetős jelenet alatt hangos kaczajban tőrt ki, mire a re göli nótárus kontrázott s igy sikerült a szinházi közön ség figyelmét magunkra vonnunk. Egyéb malheur nem történt 1 V * Jaj be szép ez. a Pest. Istenem be szép 1 — kiáltottak fel többen a depu táció tagjai közül, kik még nem látták a kis Párist ezt az újkori Babylont. Bezzeg volt is ám mit nézni, á mú zeum, országos képtár rég örvendettek oly látogatottság nak mint a deputáció napjaiban. Velünk levő biró és elöljáró urak szerették volna megtekinteni a főrendi bá- zat is, hol épen akkor vetették él a zsidók és kereszté nyék közti házasságról szóló törvényjavaslatot; ide azon ban nem juthatván be, elmentek az — állatkertbe. Szerencsénk volt; hogy Tisza Kálmán ‘ő oxcellen- ciájánál | törvényjavaslat leszavazása előtt tiszteleghet tünk, mert azután aligha fogadott volna bennünket. így is csak Döry Béla országgyűlési képviselőnk nek köszönhetjük, hogy ő nagyméltósága audiencziát adott. •a Mondhatnék több epizódot utazásunkból, elmond hatnám a szakcsi biró négynapos sült csirkéjének vi szontagságait is, de attól félek, hogy túllépem a tövisek keretét s más alkalommal nem kapna helyét a „Tolna- megyei Közlöny“ hasábjain ezentúl gyakrabban megje lenni szándékozó Bolygó Zsidó. Különfélék. — Az alapnevelési egylet ez évben is szép kará csonyfát állított a kis gyermekek számára az általa fen- tartott óvodában. A karácson fa beszerzésére szükséges pénzösszeg gyűjtés utján szedetett össze. Az ünnepé lyesség 4 és fél órákor kezdődött. Ott láttuk Szegzárd intclligcntiáját s közöttük a minden szépért és nemes ért lelkesülő alispánná urhölgyet. A kis gyermekek Bati János óvó vezetése alatt bemutatták tanulásaiknak, fá radalmaiknak gyümölcsét. Végighallgatva a kis köszöntő ket, versecskéket; párbeszédeket, dalokat, a melyet a ki csinyek elég ügyesen adtak elő; él merjük mondani, hogy az ovoda mindenben tökéletesen, megfelel felada tának. A beszélő szervek fejlesztésében, a hangsúlyo zásban, a hallérzék fejlesztésében, a látás szervének élesbitésében nem kis factor gyanánt foglal helyet az ovoda. Legkivált pedig ha ily tapintatos vezetője van, mint a szegzárdi óvodának. A szegényebb sorsú gyer mekeket az alapnevelési egylet ruhákkal ajándékozta meg. — A gyűjtés körül kiválóan Sass Istvánná és Simon Laura urhölgyek fáradoztak. Szolgáljon szép tet tük másolóiak is példa gyanánt és leljék a legfőbb el ismerést fáradságos, de nemes czélu munkájukért saját szivükben. — Az újévi üdvözletek megváltásara a szegzárdi alapnevelési egyesület részére adakoztak* Perczel Dezső 2 frt, Fördős Vilmos 1 frt, Vargha Lajos 50 kr, Ágoston Károly 50 kr, Fejős Imre 50 kr, Rozráanits Kálmán 20 kr, Papé Gy^^l frt, Pap Gyula 1 frt, Madarász Elemér 1 frt, Nagy István 50 kr, dr. Szigeth Gábor 2 frt, Gerenday Lajosi frt, Módly László 1 frt, Jilk Gyula 40 kr, Pappert Ferencz 50 kr, Guzmies Zsigmond 50 kr, Németh N. János 50 kr, dr. Dieenty Pál 50 kr. dr. Sass István 1 frt, Török Béla 50 kr, Tóth Ödön 1 frt, Őrffy Lajos 1 frt, dr. Lévay Ignácz 50 kr, Döry József 2 frt, Perczel La jos 1 Irt, Döry Dénes 2 frt, Szévald Móricz 1 frt, Geor gievich Pál 3 frt, Rausz Béla 60 kr, Boda Vilmos 2 frt. — Az a hir terjedt el nálunk 24-én, hogy Garay Antalt, br. Bézsán pusztaapáthii birtokán levő tiszttar tót kirabolták. A szolgabiróság sürgönyileg szerzett tu domást ezen hir valótlanságáról. 7- A „Pesti Napló“ előfizetési felhívása lapunk hir detései között olvasható. A „Pesti Napló“ a legré gibb magyar lap, s a legtöbb előfizetővel b i r. Az ellenzéki törekvéseknek ez idő szerint a „Pesti Napló“ a leghatalmasabb előharezosa a napi sajtóban s jövő évi programmjais megragadó alakban e törekvések jogosultságát fejti ki. — Uj orgona. A hanthi r. k. fióktemplomban e hó 22-ón egy egészen uj, 6 változatú orgona állíttatott fel, mely másnap 23-án ft. Pintér József, érd. esperes és plé bános ur által hatásos beszéd tartása mellett, nagy ün nepélyességgel. az egyh. rítus szerint felszenteltetett és az isteni tiszteleten való használatnak átadatott. Ezen orgona összes költségei, melyek kitesznek 850 forintot, kizárólag a hívek kegyes adakozásai, és a ft. pécsi káp talannak nagylelkű hozzájárulása folytán fedeztettek. A csinosan kiállított és a hírneves pécsi orgona-épitő t. Angster József ur által készitett mesteri mű ntiszt. Horváth István apuri káplán és Stúder Mátyás, hanthi községi néptanító uraknak a hanthi hívek közt kezde ményezett és fáradhatlanul folytatott pénzgyüjtés követ keztében jött létre.
