Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-25 / 21. szám
21. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap május 25-én. Hetedik évfolyam. Hlegjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és ; közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 ,, Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a lolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet; nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. A szegedi árvízkárosultak részére e lapok szerkesztőjénél a következő adományok folytak be: Deutsch Sámuel ur gyűjtött . . 7 írt 67 krt. Melyhez járultak: Deutsch Sámuel tanitó 50 kr. Danzinger Sarolta nötanitó 50 kr. Leopold Rózsa id. 30 kr. Leopold Rózsa ifj. 25 kr. Leopold Eszti 25 kr. Leopold Samu 25 kr. Leopold Janka 25 kr. Leopold Manó 20 kr. Weisz Antal 10 kr. Weisz Sarolta 5 kr. Weisz József 5 kr. Dusenszky Adolf 10 kr. Ullmann Ignácz 10 kr. Lederer Mór 50 kr. Goldberger Izidor 50 kr. Günsz Sándor 10 kr. Goldstein Lajos 10 kr, Salamon Verona 20 kr. .Salamon Rózsa 20 kr. Leitersdorfer Ilona 20 kr. Leitersdorfer Áron 20 kr. Leitersdorfer Jósefa 15 kr. Leitersdorfer Mariska 15 kr. Leitersdorfer Ignácz 10 kr. Wolf Regina 5 kr. Wolf Sarolta 5 kr. FÍ8chhof József 10 kr. Spitzer Sarolta 1Ö kr. Bock Eánni 10 kr. Friedmann Leonora 5 kr. Diamant Gizella 10 kr. Klein Adolf 10 kr. Klein Pál 10 kr. Tauszig Sarolta 10 kr. Tauszig Berta 10 kr. Tau- szig Szidónia 10 kr. Schmiedek Helena 5 kr. Wohl Lajos 5 kr. Wohl Izidor 5 kr. Wohl Ilona 5 kr. Wohl Áron 5 kr. Ro- kenstein Irma 10 kr. Rokenstein Samu 10 kr. Hirschfeld Josefa 10 kr. Günsz Berta 5 kr. Günsz Gábor 5 kr. Markusz Adolf 10 kr. Weisz Samu 10 kr. Markusz Sarolta 5 kr. Markusz József 5 kr. Müller Albert 5 kr. Krausz Berta 10 kr. Krausz Ilona 10 kr. Krausz Nándor 10 kr. Salamon Frigyes 5 kr. Salamon Ignácz 5 kr. Weisz Berta 10 kr. Weisz , Zsófia 5 kr. Weisz Eugenie 5 kr. Breszjauer Fe- rencz 5 kr. Friedmann Rozália 2 kr. Egy jó leányka 10 kr. Eddig kimutattatott 815 frt 20 kr Összesen befolyt 822 írt 87 kr. A női tornázásról. n. Mielőtt tovább mennék tárgyam tulajdonképeni fejtegetésében, bocsánatot kell szives olvasóimtól kérni, hogy a megelőző számban a mi kedves urambátyánk- kal oly hosszan tartott discursust folytaték, Sok kényes természetű dolog fűződvén ahhoz, melyeket készakarva nem kivántam elhallgatni — mint tevék azt elődeim, kik a nők érdekében felemelték tollúkat. A sajtó egyik feladata: minden, a társadalmi életben jelentkező bűnt ostorozni s annak netalán nagymérvben való eltérje déséTVFszerüen meggátolni. Es igy áttérek tárgyamra. „Minden é 1 e t n e k a 1 a p f ö 11 é t e 1 e az anyagcsere,“ — mondja dr. Kelen József, fővárosi jóhimevü orvos, egy, a testgyakorlásról irt müvében. És valóban megdönthetien igazság rejlik e jelmondatában. Az élet az anyagnak örökös változását tételezi fel, vagyis igényli, hogy az elhasznált és alkalmatlanná vált alkatrészek helyébe újabb alkatrészek képeztessenek. Mert mihelyt valami gátló körülmény lép föl e tekintetben, azonnal megszűnik az élet szívóssága, ha pedig ezen körülmény egyáltalán elhárithatlan jellegűvé válik, nyomban követni fogja ezt az élet lassú kialvása. Ezen ki- és átfejlesztésnek életerélye annál inkább fokozódik, minél élénkebb az anyagcsere az egyes szervekben s az egész testben. E tekintetben nevezetes tényezőkként működnek közre: a vérkeringés, a táplálkozás s a lélekzés; ezekkel pedig a tornázás a legbensőbb kölcsönösségben áll. Nézzük most már figyelemmel azon kismérvű tevékenységet a női osztálynál, meggyőződhetünk könynyen arról, hogy náluk az anyagcsere bizony nem történhetik valami szabályszerűen; sőt azt csak a legnagyobb akadályokkal küzdve találjuk szemben. Az anyagcsere gyors, szabályos működésére közvetlen befolyással van a vérkeringés, mely a testi tevékenység által szabályoztatok, élénkittetik. Minekutánna náluk pedig testi tevékenység épen nincs, vagy csak kis mérvben, azért nincs is a táplálkozáshoz megkivántató étvágy, mely által újabb állománylerakodás segittetnék elő. Ezekből kifolyólag beáll aztán: avér szabályellen es képződése; ebbőlmásodrendüleg avér- szegénység, sápkór stb. Innen s ebből magyarázható meg végre a n ő k szerfeletti gyengesége, különböző betegségekre hajlamot mutató külsejük stb. Szóval számtalan betegség származik a vér tökéletlen képződéséből. Ezek ellenében vessünk csak egy futó pillantást az őskori népek történelmébe, kik az anyatermészetben élvén, életszükségleteiket vadászás, halászás, földmivelés által szerezték be; ezek mindany- nyian egészséges, erőteljes külsővel birtak s mentek valának azon számtalan betegségektől, melyeknek TÁRGZA. Tolnavármegye hódoltsági viszonyairól. (Vázlat.) (Folytatás.) A földadó volt a legegyszerűbb az egész török adóztatási rendszerben. A jobágytelkek, házak, zsellérek számát vevén alapul, kerek összegben volt kivetve az egész falura, a falu birája osztotta szét az egyesek között. A defteri feljegyzéseknek is ez egyik fontos tárgyát képezi! Ugyan a falu birája szedte be az adót és vitte az ispahi lakhelyére. Hányszor kirabolták útközben a szegény bírót, vagy ha hamis pénzt találtak a véresen keresett dénárok között, hány- szorosan vették meg rajta, hogy ütlegelték, arról sokat beszélnek emlékeink. Egyik alföldi városban különös szabadalmát adott a kegyelmes császár a mészáros czéhnek, hogy .tagjai közöl bíróságra kényszeritni senkit se lehessen! Más visszaélés ezen adónemmel nem történt, minthogy a defter ellenére, mindjobban felverte a spahi és miután már felvette, idegen urnák adta bérbe faluját, ez aztán bármi eszközökkel újra előkereste a szegénységen az egész ősz- szeget. Legelőért a földadón kívül u. n. legeltetési díj — otlak — volt fizetendő. Behódol a falu például Szekszárdon lakó Mahmut ispahiának 25 forintért; két év múlva már 40 frt az adója. Időközben ura változik és „sokszor Ízben ret- tegtetö leveleket és számnélküli félelmetes izengetéseket bocsátván rajtuk, végre is 150 htokban alkudott velek. De midőn esztendő múltával 300 frtokra akarná őket felverni, pusztult állapotokra jutottak.“ Ezen egy módon opponálhatott csak a szegény jobbágy, pusztán hagyta házát, telkét, koldussá, földönfutóvá lett. Mert a puszta birtok, ha senki sem miveli, nem hoz jövő- delemet és ez „irgalmasságra“ indította az ispahit. Elszé- ledvén tehát, „több esztendőket töltöttének vadonságban ; de végre is megfáradván télen és nyáron, hegyekben, völgyekben, sévatag erdőkben — félelmetes bujdosásban, újra megalkuvá- nak 50 frtokban és megszállák régi pusztult lakhelyüket.“ Külön meg volt adóztatva mindennemű termesztmény, s ez adók általános neve a Summa, vagy tizedadó. De nem tizedrész volt ám azért, hanem a termés kilenczed-, hetedrésze, nem ritkán fele, mit a török szerényen tized- résznek nevezett. Es nemcsak a búza, rozs, árpa, zab, köles, nemcsak a szemes korában már egyszer adózott liszt, de széna, fa, fris és aszalt gyümölcs, vaj tojás, méz, bor, kender, len, káposzta, borsó, hagyma, paprika, stb. stb. mind ilyen adóláb alá esett.*) Azonfelül kijárt a tyúkok, más baromfiak, bárányok, sőt a sertésekből is. Pedig ennyi sokat is szívesen adotV volna a jobbágy, ha tudja, hogy csak egyszer kell fizetnie. De hányszor megesett, hogy aratás után zálogba vagy bérbe adta az ur faluját, mint mondták,“ — más török birodalmába estenek —“. Az a más török aztán pecsétes tezkere (nyugtató) daczára, mindent újra élőkért rajtuk. „Egynéha — panaszkodnak — két, három ura is megvan egy szegény falunak egy esztendőben.í: Minden terményt a szegény jobbágy személyesen tartozott bevinni ura lakhelyére. Amikor tettszett neki, rájuk parancsolt. A legnagyobb munka időben azt írja Hadzsi Ahmet, hogy „az bég szénáját, fáját, tikjait bevigyétek. Mert ha be nem jün, ez üdvösségemre fogadom, 500 lovast az gyömlü *) Paksiak például meanyi hajma, paprika és köles-tizedet fizettek, az a kikötő jövedelmeirel együtt 1656-ból és a must-tized és kapu-adóval 1563-ból a defterekben pontosan fel van jegyezve. agával rajtatok küldök, feleségteket, gyerekteket behozatom, még az prédikátort is, és keserves lesz az kiváltásuk!“ Ezenfelül minden gazdának ajándékkal is kellett kedveskedni. Bárány, tyuk, borjas vagy meddő tehén, budai, vagy inkább lcoppányi pinttel mért vaj, méz, só, vas, olaj, papucs, száras és deli (szár nélküli) kapcza, posztó, kantár nyereg, stb.; sokba telnék az ajándékok lajstromát kimeríteni. Harmadik fő adónem az volt, mely közvetlenül a személyt terhelte, ez az u. n. kharadzs, vagy mint emlékeink nevezik, harács. A Korán elvei szerint a török császár minden alattvalója, ha nem mohamedán, rabszolga. A szabadság nélkül élő rabszolga pedig oly szánandó, hogy felebaráti kötelességet teljesít, ki az ily nyomorultat megöli. De ha valaki mégis ily aljas életet kíván folytatni, ám tegye a balgatag, de fizesse élete váltságát; ez körülbelül a harács nem következetes theoriája. A defterek ezen adóra vonatkozó adatai a legérdekesebbek, amennyiben a defterdár községről községre járva megnevezi alakosokat személyenkint és úgy jegyzi fel adójukat; igy ezen kimutatásokban az akkori népesedési viszonyok és változások hű statistikai képét bírjuk. Hogy mily bőségesek, annak bebizonyítására csak azt említem fel, hogy a koppányi liva lakói 1563-tól 1576-ig hatszor lettek feljegyezve. Mind eme tartozások a török foldesurnak jártak. De nagy teher nyomta a szegénységet a birodalom részéről is. Ha valahol vár építés vagy erösités, ut, kút, gát, malom csinálás folyt, messze vidékről összehajtott jobbágyak teljesítették azt. Tolnai, baranyai ember Fehérvár, Vácz sőt Érsek-Újvár alatt is dolgozik, maga, lova, szekere, néha esztendeig oda marad. 1560-ban, hogy a mohácsi kastélyt erősiti a török, ásó, kapa, kocsi, lóval Fehérvár, Koppány, sőt Szeged lakói is mind ott dolgoznak. Ez az a varia z, vagy mint az akkoriak nevezték — császár mive!
